A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 20. szám - Németbirodalmi magánjogi codificatió 1895-ben. A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban

78 A Ellenkezik ezen felfogással a szerződés bevezető része, melyben világosan ki van mondva, hogy a szerződő felek között a hirlapszállitási vállalat tárgyában egyezmény jött létre. De ellenkezik ezzel a szerződés egész tartalma, mert a segéd és a főnök közti viszony főjellemvonása, hogy a segéd állandó fizetésben részesüljön, vagy legalább is a nyereség bizonyos hányadában, ellenben a veszteség viselése a segédnél ki van zárva. Minthogy pedig az Al alatti szerződés szerint felperes nemcsak hogy állandó fizetést nem huz, hanem az esetleges veszteség 20u/o-át is viselni tartozik, minthogy ezek szerint tevékenységeért nemcsak hogy esetleg semmi díjazást nem kap, hanem még azonfelül sajátjából tartozik fedezni veszteségét, ennélfogva kétségtelen, hogy az Ai alatti tulajdonkép társas viszonyt állapit meg a felek között, melyből felmerülő peres kérdések elbírálására a tőzsdei biróság illetékessége joghatályosan kiköthető, feltéve, hogy a felek mindegyike kereskedő. Minthogy pedig felperes a Q alatti nyilatkozattal kellőleg beigazolta, hogy a szerződés megkötése idejében hirlapszállitással, azaz kereskedelmi ügyletek megkötésével jogszerűen foglalkozott, tehát kereskedő, ennélfogva az illetőséget a hivatkozott törvényszakasz b) pontja alapján megkellett állapítani stb. Érdemben következőképen ítélt: Alperes három nap alatt végrehajtás terhe mellett köteles felperesnek 1,000 az az egyezer forint tőkét stbt megfizetni stb. Indokok: Miután a biróság az illetékességi végzés indokaiban kifejtettek szerint felperest nem tekintheti alperesi részvénytársaság szolgálatában álló egyszerű alkalmazottnak, ennélfogva nem tekintette feljogosítottnak a társaságot arra sem, hogy felperest egyszerűen elbocsájthassa. Alperesnek kötelessége lett volna a szerződés felbontása iránt ezen bíróságnál keresetet indítani és csak azon kereset feletti tárgyalás során lett volna tisztázható, vájjon felperes szerződési kötelezettségét megszegte-e vagy nem s vájjon a szerződés íglbontandó-e vagy nem. Jelen per keretében mindezen kérdések elbírálás tárgyát nem képezhetik, annál kevésbé, mert alperes a szerződés felbontása iránt még a tárgyalás során sem terjesztett elő kérelmet és ennélfogva alperest a felemelt kereset terhében feltétlenül marasztalni kellett. A kereset egyrésze ugyan időelőtti, minthogy azonban alperes az ellen a tárgyalás során kifogást nem emelt, az időelőttiség pedig hivatalból figyelembe nem vehető, ennélfogva az ítéletet a felemelt keresetnek megfelelően fellett hozni stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1896. évi január hó 14-én 3,834. sz. a.) A kir. Ítélőtábla az elsőbiróságnak a bírói illetékesség kérdésében hozott végzését megváltoztatja, felperest birói illetékesség hiánya miatt keresetével elutasítja, ennek folytán az elsőbiróságnak a perérdemben hozott Ítéletét megsemmisíti stb. Indokok: Felperes az Al alatti szerződés szerint az iránt szerződött az alperes részvénytársasággal, hogy ennek hirlapszállitási vállalatát ugyancsak ennek utasításai és kivánatai szerint a szerződésben megállapított módon kiszámítandó tiszta haszon bizonyos százalékának mint illetménynek kiszolgáltatása ellenében bizonyos idő tartamon át kezeli, esetleg pedig, a mennyiben a hirlapszállitási vállalat folytatása akadályokba ütköznék, alperes a felperest a szerződési időn belül bármely más hivatáskörrel 1,500 frt évi fizetés mellett alkalmazni köteles. A peres felek közt létrejött ez a szerződéses megállapodás nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy köztük nem társas viszony, hanem az alperes részvénytársaság egyik üzletágának az erre megbízott felperes által díjazás ellenében való kezelése, illetve felperesnek más hivatáskörrel való alkalmazása iránt főnök és alkalmazott közli jogviszony vagyis szolgálati szerződés létesült, a mi kitűnik abból is, hogy az Al alatti szerződés szerint felperes tartozott a szerződés tartamáig egész idejét és tevékenységét kizárólag az alperes részvénytársaságnak szentelni, vagyis ettől függő viszonyban állani. A tény ily állásában egymagában az a körülmény, hogy felperes az A) alatti szerződés szerint az esetleges veszteség 20u'„-át tartozott viselni, a szerződésnek a fent kifejtettek szerint minősülő jogi természetén mit sem változtat. Hhhez képest, habár alperesnek az az érvelése, hogy a kereseti követelés elbírálása első sorban az iparhatóság elé tartozik, törvényes alappal nem bir, mert a keresk. törv. 193. §-a értelmében a részvénytársaságok szolgálatában álló hivatalnokokra ennek a törvénynek a meghatalmazottakra vonatkozó intézkedései lévén alkalmazandók, ezek a törv. I. R. 6. címében említett segédszemélyzet közé nem tartoznak, következéskép az ily hivatalnokok által fizetésük iránt indított keresetekre nézve az 1884. évi XVII. t.-cikkben szabályozott iparhatósági előleges eljárásnak helye nincs, mégis az elsőbiróság által a birói illetékesség kérdésében hozott végzésnek megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani s ennek folyományakép az elsőbiróság ítéletét az 1881. évi LIX. t.-c. 96. §-ának a.) pontja alapján megsemmisíteni kellett, mert a fentebb kifejtettek szerint felperes még ha a szerződés kötését megelőzőleg kereskedő volt is, annak megkötése idejétől kezdve nem tekintethetvén kereskedőnek, az illetékesség az utóbb idézett törvény 94. jí-ának bi pontja alapján meg nem állapitható, de nem állapitható meg annak di pontja alapján sem. mert az A) alatti szerződés alperes részvénytársaságra nézve a keresk. törvénynek eme JOG törvénypontban idézett szakaszaiban emiitett kereskedelmi ügyletet nem képez, arra nézve tehát az eljáró választott biróság illetékessége hatályosan nem volt kiköthető. A magy. kir. Curia (1896. évi március hó 17-én 262. sz. a.) A másodbiróság végzése helybenhagyatik a benne foglalt indokokból és azért, mert a C) alatti nem a peres felek között létesült kereskedelmi társas viszonyt, hanem legfeljebb a C) alattiban felsorolt hírlapvállalatokat az alperesi hirlapszállitási vállalatnak ügyfelekül megszerezte; mert az A) alattiban foglalt azon kikötés, hogy felperes a hirlapszállitási vállalat sikertelensége esetében 1,500 frt fizetéssel más hatáskörrel lesz alkalmazandó, a szolgálati szerződésnek bizonyos esetben beálló módosulását állapítja meg ; mert a hírlap szállítási vállalat jövedelmének külön könyvelése, az alperesi illetmények meghatározhatása céljából lévén szerződésileg megállapítva, ebből a körülményből a vállalat közösségére következtetni nem lehet, és mert a szolgálati szerződésnek levél alakbani kiállítása, valamint az alkalmazottaknak esetleg felmondás nélkül való elboCsájthatásának kikötése a szolgálati szerződésnek minőségén nem változtat, stb. Felperes elismervén azt, hogy a kereseti váltó az alperesek által kötelezett vételárösszeg fedezetére adatott, az alperesek a váltótörvény 92. értelmében sikerrel érvényesíthették azt a perben bizonyított és a váltó alapjául szolgáló jogügyletből meritett kifogásukat, hogy a kötelezett és kereseti váltóval biztosított vételárt kifizették, és hogy felperesnek, ki a megállapított volt részletfizetési határidők lejárta előtt teljesített fizetést elfogadta nincs joga a kereseti váltó alapján azokat a kamat-osztalékokat az alperesek ellen érvényesíteni, melyek csak a részletfizetés esetére lévén megállapítva, az alperesek részéről a megállapított részletfizetési határidők előtt teljesített fizetések következtében tényleg és jogilag fel sem merültek, a miből folyóan felperes a felek között felmerülhető eme kamattartozás biztosítására kiállított kereseti váltó alapján fizetést az alperesektől nem követelhet. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék 1 189 í márc. 19. 11,947. sz. a.) Fllmann Sándor ügyvéd által képviselt «Első magyar gazdasági gépgyár» részvény társulat cég felperesnek Steiner Lajos ügyvéd által képviselt ör. M. Gábor és társai elleni, 141 frt 24 kr. váltótőke és jár. iránt perében következő ítéletet hozott: Az 1893. évi dec. 1-én 81,540. sz. a. hozott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik és felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A peres felek között az nem vitás, hogy köztük az alperes által a felperestől vett gőzgép 3,300 frtnyi vételárának kifizetése iránt a C. alatti okiratban foglalt megállapodás jött létre, mely szerint alperesek 25 frt foglalót és 275 frt utánvételt tartoztak fizetni, a fenmaradó 3,000 frtot pedig 1890 szept. 1-től kezdődőleg 4 évi egyenlő részletben tartoztak törleszteni; megegyező a peres felek előadása abban is, hogy alperesek a gép 3,000 frt hátralékos vételárának fedezésére váltókat adtak, a melyek egyikét a kereseti váltó is képezi. A 25 frt foglaló és 275 frt utánvétel kifizetése iránt a felek között vita nem levén, ezeket itt figyelembe venni szintén nem kell. A 3,000 frt vételár hátralékra alperesek 1890. évi szept. 1-én 34 frt 40 kr. és 1890. szept. 6-án 750 frtot fizettek. Ezen fizetések, mivel a C. alatti okirat szerint alperesek csakis 1890. szept. 1-től kezdve tartoztak csak kamatot fizetni, egészen a tőke fizetésére, tudandók be és igy felperesnek 1890. szept. 6-án alperesek ellen csakis 2,215 frt 60 kr. tőke és ennek folyó kamatai erejéig volt követelése. Alperesek továbbá 1891. szept. 9-én 2,350 frtot fizettek tartozásuk fejében felperesnek, ezen fizetés által alperesek a fentebb kimutatott 2,215 frt 60 kr. tőkét és annak egy évi kamatját vagyis 132 frt 94 kr. kifizették, s mivel még ezen két tétel levonása után alperesek ekkor 1 frt 46 kr. túlfizetést teljesítettek, ezen összegből az 1890. évi szept. 1. helyett 1890. évi szept. 6-án lefizetett 750 frt, illetve az 1890. évi szept. 1-én fizetett 34 frt 40 kr. levonása után ekkor esedékes volt 715 frt 60 krnak 5 napi kamatja vagyis 5 85 kr. és az 1891. évi szept. 9-én tehát 2 nappal az egy évi lejárat után kifizetett 2,215 frt 60 krnak két napi kamatja vagyis 78 kr. szintén letörlesztetett, ugy hogy ezek szerint alperesek 905 krral többet fizettek, mint a mennyit fizetni tartoztak volna. Azon felperesi előadás, hogy alperesek a fedezeti váltóknak a C. alatti okiratban jelzett értékét tartoztak volna megfizetni, el nem fogadható, mert a C. alatti okiratban csakis 3,000 frt tőke és annak 6"/0 kamata fizetésére kötelezték magukat alperesek és ugy a kereseti, mint pedig az alperesek által E. alatt becsatolt váltók az egyes tőkerészletek és azoknak a lejáratig esedékes kamatai erejéig állíttattak csak ki; mindezek alapján felperest keresetével elutasítani kellett. A budapesti kir. ítélőtábla (1894. évi nov. 8. 2,225. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, az 1893. évi dec. 1-én 81,540. sz. a. hozott sommás végzés hatályát fentartja s alpereseket mint a Budapesten 1890. évi május 28-án 885 frtról kiállított váltó elfogadóit kötelezi, hogy 141 frt 23 kr tőkét stb. felperesnek fizessen meg stb. Indokok: A C. alatt csatolt okiratból kitűnik, hogy alperesek a 25 frt előleg és 275 frt utánvételi összegen felül az abban