A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 19. szám - Németbirodalmi magánjogi codificatió 1895-ben. A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban

A JOG 149 Belföld. Az uj budapesti királyi főügyész. O felsége az igazságügy­miniszter előterjesztésére Hammersberg Jenő kúriai birót a budapesti kir. ügyszséghez föügyészszé nevezte ki. Az erről szóló legfelsőbb kézirat a hivatalos lap hétfői számában jelent meg és a következőleg hangzik: Igazságügyi magyar miniszterem előterjesztése folytán Hammersberg Jenő kúriai birót a budapesti főügyész­séghez föügyészszé kinevezem. Kelt Budapesten 1896. évi április 30-án. Ferenc Józsefs k. Erdély Sándor s. k. Kozma Sándor nyugdíjazása tehát befejezett tény. Mély sajnálattal veszünk tudomást ezen befejezett tényről. Emlékünk­ben feléled azon pályafutás, melyet Kozma a főügyészség nagy és felelősségterhes feladatai teljesítésében hosszú évtizedeken át befutott és mely nagy feladatok teljesítésében Kozma mindig nagyobbra nőtt. A nagylátkörü, aranyos kedélyű, ritka általános műveltségű férfiú mintaképe marad a valódi főügyésznek, ki mint a kérlelhetlen igazságszolgáltatás egyik közege sehol és soha sem tagadta meg emberileg érző nemes szive sugallatait. Mély meg­illetődéssel és aggódva kérdezzük mi is a költő szavával: ki lép nyomodba? Es mind utóda, mind a magyar jogszolgáltatás érdekében csak szívből kívánhatjuk, hogy mielőbb azzal felelhes­sünk a nagyjelentőségű kérdésre, hogy ^nyomodba valódi utódod lépett >. Az uj királyi főügyész, Hammersberg László kassai ügy­véd fia és az odavaló városi főjegyző testvérbátyja, 1845. március 14-én született Kassán. Jogi tanulmányainak elvégzése után 1866-ban budapesti táblai joggyakornok, 1867-ben abaujmegyei aljegyző lett. A reá következő évben a kassai törvényszékhez biróvá, 1880-ban a budapesti táblához pótbiróvá, 1883-ban pedig a sátoralja-ujhelyi törvényszékhez elnökké nevezték ki. Később Zemplénben, a hol nagy földbirtokai vannak, képviselőnek lépett fel s szabadelvű programmal nagy szótöbbséggel meg is választották a kerület országgyűlési képviselőjének. A reá következő ciklusban azonban már nem képviselte a kerületet, hanem ismét visszatért a birói pályához. Ekkor nevezték ki a kúriához birónak, mignem most a budapesti főügyészség diszes állásába helyezte a király bizalma. A közigazgatási biróságok. A képviselőház egyik utolsó ülésén ujabb megfontolásra visszautasította a bizottsághoz a köz­igazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslatot. A bizottság ajavas­lat ujabb tárgyalása végett f. hó 4-én értekezletet tartott. Pu 1 s z ky Ágost előadó ismertette azokat a változtatásokat, amelyek az eredeti törvényjavaslaton teendők lesznek az esetre, ha az első fokú közigazgatási biróságok szervezése mellőztetik. Mindenekelőtt azt a kérdést tartja eldöntendőnek, hogy a bizottság fentartja-e, vagy elejti-e az első bíróság szervezését. Percei miniszter ki­jelenti hogy bár a kétfoku rendszer hive, ha a közt kell válasz­tania, hogy a közigazgatási bíráskodás szervezése ez idő szerint vagy egyáltalában nem, vagy csakis ugy lehetséges, ha az első fokú biróságok szervezésétől egyelőre eltekintünk, kénytelen rá­szánnia magát az utóbbira. E szempontból kiindulva ajánlja az elsőfokú bíróságokra vonatkozó rendelkezések mellőzésével átdol­gozott törvényjavaslatnak elfogadását. A szélsőbal képviselői: M e s k ó László, Holló Lajos már most óhajtanák az elsőbiró­ságok szervezését, de nem a főispán elnöklete alatt, mig a nem­zeti párti Issekutz a parlamenti munkaidő rövidségére való tekintettel a törvényjavaslatot uj alakjában elfogadja. Latkócy államtitkár kiemeli, hogy az elsőbirósági szervezet elejtése a kor­mány előtt nem cél, csak eszköz annak elérésére, hogy ez a fon­tos reform megalkottassék. Az elsőfokú biróságok elejtését ez idő szerint csak azért kéri, hogy legalább a felsőbíróság felállításával a fenforgó anomáliáknak vége vettessék. A takszáció mellőzése szóló nézete szerint lehetetlen ott, ahol a közigazgatási bíróság érdemben döntő jogkörrel bir. Percei miniszter kéri, hogy a hatásköri rész kérdése a tanácskozás későbbi stádiumára tartassák fenn s előbb az elsőfokú birósag kérdésében határozzon a bizott­ság. Pogrányiés Kamerer Ernő felszólalása után a bizott­ság túlnyomó többsége általánosságban elfogadta az elsőfokú bíró­ság szervezésének elejtésével átdolgozott törvényjavaslatot és beható tanácskozás után az első huszonegy szakaszt is azzal a módosítás­sal, hogy az illetményi és nyugdíjügyek az általános közigazgatási osztályhoz utasíttattak. A tárgyalás folyamán a törvényjavaslatnak azon szakaszánál, amely a közigazgatási bíróság tagjainak minősí­tését állapítja meg, elintézés alá került a Mérnök és Epitészegyesü­let kérvénye is, hogy a bíróság mellett hivatalos szakértői orgánum szerveztessék. Nagy János és Hieronymi Károly ismertették a kérvény tartalmát, mire a bizottság nem talált a törvényjavas­latba ide votiatkozó rendelkezést felvehetőnek, jelentésében fel­hivandónak határozta azonban a kormány figyelmét arra, hogy a ténykörülmények tisztázására független műszaki szervezet léte­síttessék. Május 5-iki ülés. A közigazgatási bíróságról szóló törvény­javaslat tárgyalására kiküldött képviselőházi bizottság Apáthy Péter elnöklete alatt tartott ülésén folytatta az elsőfokú közigaz­gatási bíráskodás szervezésének mellőzésével átdolgozott törvény­javaslat részletes tárgyalását; a bíróság hatáskörét az egyes ügyek­ben megállapító második fejezet illető szakaszainak tanácskozás alá vevésével. Issekutz Győző a törvényjavaslat e részéhez több mó­dosítást terjesztett be, melyek közül a bizottság elfogadta azt, hogy a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye «a fő­ispánnak amaz intézkedése ellen, melylyel rendezett tanácsú város rendőrkapitányát, a törvényhatósági főorvos, rendőrkapitányt, számvevőket, levéltárnokot, árvaszéki nyilvántartókat, könyvveze­tőket, járási és kerületi orvosokat, a közigazgatási gyakornokokat, az állatorvost és járási Írnokokat, nemkülönben vármegyékben a segéd- és kezelőszemélyzet tagjait kinevezi — ha a kinevezettnek törvényszerű minősítése nincs, - — továbbá a belügyminiszternek azon intézkedése ellen, melylyel a karhatalmi költségeknek ez egyesek, községek vagy törvényhatóságok által való megtérítését elrendeli. A javaslatba hozott többi módosítást mellőzte a bizott­ság s változatlanul elfogadta az átdolgozott törvényjavaslatnak a hatáskörre vonatkozó összes szakaszait. Ezután a törvényjavaslatnak a közigazgatási bíróság előtti eljárást szabályozó részét tárgyalták, melyet a bizottság elfogadott azzal a módosítással, hogy abba a rendelkezésbe, mely szerint a panaszló fél minőségében szereplő községi képviselőtestület s elöl­járóságot a biró és jegyző együttesen képviselik a bíróság előtt, felvétetett : «vagy a képviselőtestület által megbízott más egyén.» Elfogadtatott továbbá az átmeneti intézkedéseket és zárhatároza­tokat magában foglaló negyedik része is az átdolgozott törvény­javaslatnak azon módosítással, hogy töröltetett azon szakasz, mely szerint «a törvény további rendelkezéséig felhatalmaztatik a mi­nisztérium, hogy a közigazgatási bíróságnál a szükséghez képest a kir. ítélőtáblák bíráinak rangjával, jellegével és javadalmazásá­val járó pótbirói állásokat is szervezhessen; s töröltetett továbbá azon szakasz is, mely szerint «a közigazgatási bíróság első szer­vezésének idejére felhatalmaztatik a minisztérium, hogy — a mennyiben azt a szolgálat érdeke kívánja — a szakirodalom vagy a gyakorlat terén kitűnt egyéniségekre nézve akár a jelen tör­vény 5. §-ában megjelölt elméleti képzettség, akár az ugyanitt előirt szolgálati idő hiányától való felmentést ő felségénél a királynál kieszközölhesse.* A tanácskozásban részt vettek Percei Dezső belügymi­niszteren s Latkócy államtitkáron kívül Pulszky előadó, Issekutz, Meskó László, Gullner Gyula, Gulácsy Dezső, Chorin Ferencz, Sporzon, Pogrányi és Szabó Imre. A tanácskozás befejezése után Percei miniszter köszönetet mondott a bizottság tagjainak a tárgyalásban való buzgó részt­vevésükért. A törvényjavaslatnak a házban való képviselésével Pulszky Ágost előadó bízatván meg, az ülés véget ért. Ausztria és külföld. Németbirodalmi magánjogi codificatió 1895-ben.*) A nemzetközi magánjog codificatiója Németországban­Az első felolvasás tervezetéből egy igen fontos tárgy hiány­zott; abban a nemzetközi magánjog szabályozása nem foglaltatott. Ez kétségtelenül jelentékeny hiány; mert ez minden államban nagyon hátrányos befolyású lehet a magánjogi viszonyok alakulására, azok rendezésére, megítélésükre s ezek kapcsán a jogbiztosság kifejlődésére. Ennélfogva a második felolvasásra hiva­tott bizottság már működése kezdetén elhatározta, hogy a codifi­catió ezen jog részletes szabályozására is kiterjesztessék; és meg­| bizta az általános rész előadóját tervezetének kidolgozásával. Ez a március 16-iki ülésben, a polgári codex tervezet 2-ik felolvasásának s átdolgozásának befejezése után, elő is terjesz­tetett. Tárgyalása, kritikai megvitatása ugyanazon ülésben meg is kezdetett. Előzetesen némely fontosb általános kérdések nyertek elin­tézést a bizottságban. Nevezetesen az, vájjon ezen szabályozás a német jog hatá­raira szorittassék-e, vagy kiterjedjen-e arra is, hogy melyik külföldi törvény nyerjen alkalmazást, ha az előforduló jogviszony a német jog szerinti megítélés alá nem esik. A többség tüzetes megvitatás után az utóbbi, a kiterjeszkedés mellett döntött. Másik kérdés volt, hogy a status personalis tekintetében elvileg a lakhely vagy az államiság joga legyen-e irányadó. Ennél is az utóbbi elv fogadtatott el. Felmerültek többrendbeli ellenvélemények. így az, hogy külföldiekre, a kiknek a német birodalomban van lakhelyük vagy állandó tartózkodásuk, azon államnak, melyhez tartoznak, törvé­nyei helyett a német törvények nyerjenek alkalmazást, a meny­nyiben a jogviszonosság nincsen megállapítva. Másik indítvány volt: hogy azon külföldiek, a kiknek lakhelyük vagy állandó tar­tózkodásuk a német birodalomban van, a status personalis által uralt jogviszonyok tekintetében rendszerint államuk törvényei alá tartoznak, azonban a német állami törvények nyerjenek irányukban alkalmazást, ha ez a jogviszonosság hiánya folytán a szövetségi tanács beleegyezésével a birodalmi kancellár álltai elrendeltetik. A többség egyikhez sem járult. Nézeteltérés volt az iránt is, hogy ha a belföldi törvény valarnely jogviszony megítélése végett kültörvényre utal, ezen utalás­*) Előző cikkek 7., 12., 16., és 17. számban.

Next

/
Thumbnails
Contents