A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 18. szám - A bünvádi eljárás reformja. Az igazságügyi bizottság jelentése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

70 A aláírásnak hatályát attól, hogy a meghatalmazási viszony és a meghatalmazott neve is a váltóra vezetve legyen. A miskolci kir. törvényszék (1894. május 22. 5,879. sz. a.) dr. H o 11 e n d e r Gusztáv ügyvéd által képviselt H. Zsigmond cég felperesnek, dr. Patzauer Adolf ügyvéd által képviselt özv. S. Ferenczné alperes ellen 672 frt és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta: Az 1893. dec. 19-én 13,842. sz. a. kelt sommás végzésnek hatályon kivül helyezésével felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperesnek saját tényelöadásából, de a tanuknak eskü alatti vallomásából is kitűnik, hogy alperes irni nem tud és nevét a váltóra oly módon jegyezte, hogy W. Simon által vezettette kezét nevének a váltóra lett írásánál; e szerint a váltóra alperes az «özv. S. Ferencné» nevet nem sajátkezüleg irván, névjegyzése csak kézjegyet képez, mely a váltótörvény 104. §-ának rendelkezése szerint váltójogi hatálylyal nem bir. És minthogy \Y. Simon a saját nevét sem mint meghatalmazott, sem mint néviró nem jegyezte a váltóra, sem pedig az özv. S. Ferencné nevét nem önállóan mint meghatalmazott irta a váltóra, mely esetben mint meghatalmazottnak a váltónyilatkozatok megvizsgálása is kötelességében állott volna, igy a névjegyzés meghatalmazásból Írottnak sem tekinthető, minél fogva a váltó av. t. 21. §-ban szabályozott módon elfogadva nincs is, mivel az nem «aláirással,» hanem csak < üres kézjegy »-gyel van ellátva. Ezen okokból felperest a t. végzés hatálytalanítása mellett keresetével elutasítani kellett stb. A kassai kir. ítélőtábla (1894. okt. 30. 3,860. sz. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja és a miskolci kir. törvényszéknek 13,842. sz. a. végzését hatályában fentartva, az alperest mint a Miskolcon 1893. június 14-en 672 frtról kiállított és 1893. évi nov. 1-én lejárattal ellátott váltó elfogadóját végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a telperesnek 672 Irt tőkét stb. megfizessen, stb. Indokok: Av. t. 1. §-a értelmében a szenvedő váltóképesség az írástudáshoz kötve nincs, ebből és a vt. 104. §-ának ama rendelkezéséből pedig, a mely szerint azok a váltónyilatkozatok, a melyek névaláírás helyett keresztvonással vagy más kézjegygyei tétetnek, váltójogi hatálylyal rendszerint nem birnak, következik, hogy az írástudatlanok is váltóképesek és csak kézjegyük hatálytalan, vagyis a v. t. szerint tisztán a forma az irányadó, illetve az, vájjon a váltó aláírást vagy kézjegyet tartalmaz-e ? Minthogy pedig az a kérdés, hogy mi tekintendő névírásnak és hogy mi esik a kézjegy fogalma alá, concret elbírálás tárgyát képezi, a melynél támpontot az képez, hogy az írásban felismerhető betűk foglaltatnak-e, minthogy a fenforgó esetben a peresített váltó nem kézjegygyei, hanem a v. t. 21. §-ának megfelelő elfogadói jól olvasható névaláírással van ellátva, a mely aláírást az alperes a kihallgatott W. Simon és F. Jenő tanuknak egybehangzó és határozott vallomása szerint akként tette, hogy megbízása folytán W. Simon tanú az alperesnek kezét megfogva vezette az alperes kezében volt tollal és a tanú kézvezetésével irta az alperes az egész «özv. S. Ferenczné* nevet; minthogy ezek szerint a fenforgó esetben az alperes a váltóra nyilván nem keresztvonást, hanem megbízott utján aláírást tett, illetve vállalt váltói kötelezettséget, az írástudatlanok pedig váltói kötelezést vállalhatnak, akár ugy, hogy egyszerűen csak nevöket íratják meghatalmazottal a váltóra, akár ugy, hogy a mástól irónnal előirt nevöket utánvonalozzák, akár pedig ugy, hogy az aláírásnál kezüket mással vezettetik; minthogy végül az a körülmény, hogy az alperes aláírásának tételénél meghatalmazottként eljárt W. Simon az aláírást a meghatalmazási viszony kitüntetése nélkül eszközölte, az alperes aláírása érvényességéhez nem volt feltétlenül szükséges: mert a v. t. 105. §-a értelmében a képviselt lekötelezéséhez mulhatlanul csak az szükséges, hogy a képviselő a képviselt nevét irja a váltóra, de sehol sem feltételezi a meghatalmazott részéről történt névaláírás hatályát attól, hogy a meghatalmazási viszony és a meghatalmazott neve is a váltóra vezetve legyen: ennélfogva stb. A m. kir. Curia (1896. márc. 27. 1,900. sz. a.) a másodbiróság Ítélete a benne felhozott indokokból helybenhagyatik stb. A keresk- törv. 468. §-ának szerkezete és helyes értelmezése szerint az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyveibe történt bevezetése csak akkor tekinthető az írásbeli szerződéssel egyenlőnek, ha más, a törvény által elfogadott adat nem létezik, a miből következik, hogy a biztosítási ügylet érvényessége abban az esetben, ha írásbeli szerződés vagy a biztosító által kiállított kötvény létezik, nem az elkönyvelés, hanem a szerződés illetve annak nem létében a kötvény tartalma szerint bírálandó el ; annál inkább, mert a keresk. törv. 468. §-ának 2. bekezdése értelmében nem minden, hanem csupán az elfogadott ajánlat elkönyvelése pótolja az írásbeli szerződést. Ha az ajánlat feltétlen ügylet kötésére irányult, a biztosító intézet azonban ezt az ajánlatot csak feltételek és megszorítások mellett fogadta el, eme nyilatkozat a keresk. törv. 319. i;-a értelmében az ajánlat visszautasításának s egyszersmind uj ajánlatnak tekintendő. (A kassai kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság 1895 jan. 15-én G. 28.) A váltótörvény 42. $-ában ekifejezések: óvás nélkül vagy «költség nélkül példaképen vannak felsorolva, azok tehát az ovás elengedésére használható kifejezéseket ki nem merítik. ( A budapesti" kir. ítélőtábla 1896. márc. 17. 635.) J OO Bűnügyekben. Minthogy az orvosszakértők véleményei, de az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint is azt, hogy a hypnotizálás káros befolyású, sőt halálos kimenetelű is lehessen: az eddigi tapasztalatok nem bizonyítják és erre nézve előző eset sem létezik, terheltek által foganatosított hypnotizálásokat sem tarthatták olyanoknak. A nyíregyházai kir. törvényszék. (1895. dec. 26. 6,966. sz. a.) az ezen ügyben N. Ferenc, alapi S. Tódor és özv. gr. F. Kálmánné szül. br. P. Eleonóra ellen a btkv. 290. §-ába ütköző és a S. Ella halálát eredményezett gondatlanság által okozott emberölés vétsége miatt folyamatba tett eljárást megszünteti. Indokok: N. Ferenc, a ki Nyíregyházán 1894. év nyarán több izben hypnotikus előadásaival nagy feltűnést keltett orvosi körökben is, alapi S. Tódor által Thuzsérra hivatott, hogy Ella nevű nagyfokú idegbetegségben szenvedő leányát, a ki már előbb is orvosi rendelet folytán hypnotikus gyógykezelés alatt állott hipnotizálja. Ezen alkalommal, vagyis 1894. évi szept. 14-én este Thuzséron a S. Tódor házában dr. V. Vilmos bécsi gyakorló orvos is jelen volt oly célból, hogy a vacsora előtt N. Ferenc által, vacsora után pedig dr. V. Vilmos által fog S. Ella hypnotizáltatni. Azonban a N. Ferenc által vacsora előtt eszközölt és összesen tiz percig tartott hypnotikus állapotban S. Ella egyszerre elalélt lett, azután erősen felsikoltott, végre hármat tüsszentett, ezután álla leesett, nyelve kilógott és hasztalan igyekeztek őt dr. V. Vilmos aetherinjectiókkal, N. Ferenc hypnotikus módon, környezete pedig dörzsölések által életre hozni, minden sikertelen volt, mert eme hypnotikus állapotban hirtelen, halál következett be. A halott előbb magánúton a fejre, később orvostörvényszéki uton az egész testre nézve felboncoltatván, ezen boncjegyzőkönyv adatai alapján, ugy a kir. törvényszéki orvosszakértők mint az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint a halál okául agyszélhüdés lett megállapítva, ami mint okozat a hypnotizálással mint okkal összefüggésben állónak mutatkozott és azért ez ügyben a büntető eljárás folyamatba tétele lett elrendelve. Befejeztetett azután az előnyomozati, illetőleg vizsgálati eljárás is, melynek adatai alapján a kir. ügyész a btk. 290. §-ába ütköző és gondatlanság által okozott emberölés vétsége miatt emel vádat N. Ferenc és S. Tódor ellen azon alapon, mert ők tudták, hogy S. Ella mily súlyos idegbeteg, még is ezen tudomásuk dacára N. Ferenc számtalanszor hypnotizálta S. Ellát látványossági szempontból. S. Tódor pedig ily súlyosan beteg gyermekét saját és mások mulattatására felhasználni és ily mutatványoknak alávetni engedte. Ezen kir. ügyészi vád főindokát az képezi, hogy az orvostv.széki boncjegyzőkönyvből kitünőleg S. Ellánál nem volt semmi oly régebbi szervi elváltozás, mely a rögtöni halál beálltát indokolhatóvá tenné, mig ellenben az igazságügyi orvosi tanács fclülvéleményében kifejtett tapasztalati megfigyelések szerint a hypotizálás vérkeringési zavarokat idéz elő az agyban és az agyszélhüdés is vérkeringési zavar következménye és mert nincs más ok, a mi ezen hevenyen keletkezett vérkeringési zavart előidézte, mint a hypotizálás, a halált okozott agyszélhüdést sem lehet más okra visszavezetni, mint erre. A kir.ügyész által ezen okok alapján emelt eme váddal szemben azonban tekintve azt, hogy S. Ella évek óta már oly súlyos és veszélyes idegbetegségben szenvedett, hogy halála ezen betegség folytán minden más ok hozzájárulása nélkül is bármely percben bekövetkezhetett, a mint az a dr. J. András, dr. K. György és dr. B. Bernáth gyógykezelő orvosok vallomásából kitűnik, mely betegség ellen az alkalmazott orvos-szerek mindenike sikertelen vo^t és ezen okból a dr. J. András orvosi rendelésére alkalmaztatott legelőször a hypnotizálás, mert különben ezen orvostanu vallomása szerint a beteg éhen pusztult volna el, mivel két hétig tartó kínjai közben nem csak hogy semmit sem evett, hanem még az erömüvileg beadott táp- és orvosi gyógyszereket is kihányta; tekintve továbbá, hogy dr. F. György niainzi orvos, a ki a beteget személyesen is ismerte és megtekintette, a dr. G. András ajánlatával egyezően szintén a hypnotizálást jovasolta ezen idegbetegség gyógyításául, a mint ez a báró J. Károlyné vallomásából kitűnik, mivel az ezen orvos által ajánlott másik gyógymód a cloroformozás, veszélyes voltánál fogva a hypnotizálás veszélytelen és előnyösebb kezelésével szemben nem vétetett alkalmazásba és dr. V. Vilmos bécsi orvos is a gr. Sz. Kálmánné vallomása szerint szintén különösen ajánlotta a beteg hipnotikus gyógykezelését és miután ily módon sikeresebb gyógykezelés végett tervbe vétetett, hogy a beteg külföldi hírnevesebb ilynemű szakértő-orvosokhoz fog küldetni, ezen orvos ígérkezett, hogy a grófnőnek 3 hírneves külföldi, hypnotikus mód szerint gyógyító szakértő orvoshoz annak idejében ajánló leveleket fog adni; tekintve tehát ezek szerint azt, hogy ezen súlyos idegbetegség gyógyítása végett, mint minden gyógymód között leginkább és általában ajánlott és ezért csakugyan alkalmazásba is vett hypnotikus gyógykezelések a dr. K. György orvos vallomása szerint, ki a beteget megszakítás nélkül egymásután következő négy napon át hypnotizálta, oly váratlan eredménye lett, hogy ez valósággal életmentőnek bizonyult, mert e nélkül a betegségében pusztult volna el, mig igy a neki bizonyos meghátározott időben leendő megevésül suggerált tápszereket nem csak hogy kellő eredménynyel