A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 18. szám - A bünvádi eljárás reformja. Az igazságügyi bizottság jelentése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» IS. számához. Budapest, 1896 május hó 3. Köztörvényi ügyekben. Habar a házasság felbontása jogcíméül felhozott engesztelhetlen gyűlölség az időközben hatályba lépett 1894. évi XXXI. t.-c. szerint bontó okot nem képez, mégis ezen törvény 142. ij-a azon esetre, ha a korábbi jogszabályok uralma alatt a házassági kötelék az egyik félre nézve fenmaradt, ezen házasfelet feljogositja arra, hogy a reá nézve fennálló házassági köteléknek felbontását, a másik félre nézve a házasságot felbontó ítélet hatályának kitérjesztetése által kérhesse. Az egrikir. törvényszék (1895 évi június hó 18-án 5,300. sz. a.) Altorjay Sándor ügyvéd által képviselt G. Lajos felperesnek Glos Károly ügyvéd által képviselt T. Mária alperes ellen házassági kötelék felbontása iránti rendes perében következő it él ete t hozott: A kir. törvényszék a G. Lajos ref. vallású és T. Mária r. kath. vallású felek között Miskolcon 1892 évi január hó 19-én a református egyház szertartása szerint kötött házasságot G. Lajos felperesre nézve, engeszhetetlen gyűlölet indokából felbontja és felperes G. Lajost feljogosítja, hogy jelen ítéletnek jogeró're emelkedése után új házasságra léphessen stb. Indokok: A házasság megkötésekor felperes G. Lajos helvét hitvallású, alperes T. Mária azonban római katholikus vallású lévén: minélfogva a kereset az 1868 évi LIV., XLVIII és LIII. t.-cikkek értelmében szabályszerűen az egri érseki főszentszékhez nyújtatott be, ahol is az letárgyaltatván: alperesre nézve az 1895. évi január hó 28-án 423/895. sz. alatt hozott ítélettel a per teljesen befejeztetett s az iratok felperest illetőleg az ügynek további ellátása végett a kir. törvényszékhez tétetett át. Perfelek előadásából és a per egyéb adataiból kitűnik, miszerint közöttü k egyenetlenkedések és botrányos viszálykodások forogtak fenn, mely ténykörülmények, a hosszabb időre terjedő tényleges különélés és törvényszerű békéltetések sikertelensége kétségtelenné teszik, hogy a peres felek között legyőzhetetlen ellenszenv és gyűlölet létezik. Figyelemmel arra, hogy alperesre mint a római katholikus félre nézve az 1868. évi XLVIII. t.-cikkre való tekintettel a felek között létre jött házasság az egyházi törvények (cap. 1. 7. 8. d. spons. et mart.) értelmében az idézett 423/895. számú ítélet értelmében kezdettől fogva érvénytelennek jelentetett ki s a római katholikus fél uj házasság kötésére jogosultnak nyilvánittatik. A házassági köteléket protestáns vallást követő felperesre nézve az 1786. évi márc. hó 6-án kiadott nyilt parancs 57. és 58. §-ai alapján felbontani és ennek a félnek is az uj házasságra léphetést az idézett nyilt parancs 60. §-a rendelkezéséhez képest megengedni kellett. A házasság felbontásának az anyakönyvben leendő kitüntetése a törvényes gyakorlaton alapul. A budapesti kir. Ítélőtábla Í1895. évi november hó 27-én 6,132. sz. a.). Az első bíróság ítélete megváltoztatik s felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes a perben oly tényt fel nem hozott, mely az 1894. évi XXVI. t.-c. szerint is bontó okot képezne. Tekintettel tehát az idézett törvény 139. §-ának első bekezdésére, az elsőbirósági ítélet megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett stb. A magyar kir. Curia (1896. évi március hó 17-én 795. sz. alatti. A másodbiróság ítéletének megváltoztása mellett az első bíróság ítélete, elhagyva az annak rendelkező részében felemlített engesztelhetetlen gyűlölet indokát, egyébként helybenhagyatik azzal, hogy a házasság felbontásáról a megfelelő anyakönyvi feljegyzés végett, az Ítéletek közlésével az illető anyakönyvvezető értesíttetni rendeltetik. Indokok: A per adatai szerint azev. ref. vallású G. Lajos és róm. kath. vallású T. Mária között Miskolcon 1892. évi január hó 19-én a református egyház szertartása szerint kötött házasságot a férj részéről indított kereset folytán az egri róm. kat. érseki főszentszék az 1895. évi január hó 28-án 423. sz. alatt hozott és jogerőre emelkedett ítéletével a róm. kath. vallású félre — T. Máriára — nézve kezdettől fogva érvénytelennek jelentette ki s ugyanezt uj házasság kötésére jogosultnak nyilvánította. Ezután felperes — G. Lajos — az egri kir. törvényszéknél 1895. évi ápril hó 2-án 3,339. sz. a. indított keresetével az alperessel — T. Máriával — kötött házasságát magára nézve is felbontani kérte. Ennélfogva, habára felperes részéről házassága felbontásának jogcíméül felhozott engesztelhetlen gyűlölség, figyelemmel arra, hogy az időközben hatályba lépett 1894. évi XXXI. t.-c. szerint ez bontó okot nem képez, elfogadható nem volt, mégis tekintettel arra, hogy az 1894. évi XXXI. t.-c. 142. §-a azon esetre, ha a korábbi jogszabályok uralma alatt a házassági kötelék az egyik félre nézve fenmaradt, ezen házasfelet feljogosítja arra. hogy a reá nézve fennálló házassági köteléknek felbontását, a másik félre nézve a házasságot felbontó ítélet hatályának kiterjesztetése álta kérhesse; Valamint tekintettel arra, hogy a jelen perbeli alperesre vonatkozólag az egri róm. kath. érseki főszentszék által 1895. évi jan. hó 28-án 423. sz. a. hozott ítélettel, a házasság ezen félre nézve érvénytelennek nyilváníttatott, ezáltal a házassági kötelék alperesre nézve végleg meg lévén szüntetve, ezen megszüntetés felperesre nézve a felbontással egyenlő joghatályunak tekinthető: az 1894. évi XXXI. t.-c. 142. §-ának hasonszerüségénél fogva, a peres felek között 1892. évi január hó 19-én létrejött házasságot a felperesre nézve felbontani s ugyanannak az uj házasságra lépést megengedni, illetve az ekként rendelkező elsőbirósági ítéletet, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatása mellett, helybenhagyni kellett stb. Ha a végrendelet a végrendelkezőnek akarata és hozzájárulása nélkül elvész vagy mngsemmisül, ily esetben a bíróságok vannak hivatva az iránt intézkedni, hogy a végrendelkező akarata akkor is érvényesüljön, a mikor bebizonyítható nemcsak a végrendelet megalkotása és a végrendelkező intézkedésének tartalma, hanem az is, hogy az elveszett vagy megsemmisült végrendelet külalakjára nézve is megtartatott mindaz, a mit az 1876. évi XVI-ik t.-c. 1. és 6, §-a a végrendelet érvényességére nézve megkíván. (M. kir. Curia 1896 márc. 3. 403. sz.) Ha a végrendeletben a kitagadás oka nem tüzetes ténynek felsorolásával, hanem egész általánosságban felperes legvastagabb hálátlanságával jelezve hozatik fel, ily alakban a kitagadás hatálylyal nem bir. (A m. kir. Curia 1896 febr. 25. 159. sz.) A győri kir. ítélőtábla 8. számú polgári határozata. A kicsomózási költségek viselésének kérdése. Sz. Józsefné K. Teréz felperesnek, Sz. Jánosné K. Anna és K. Lajos alperesek elleni perében a győri kir. törvényszék a pervesztes felperest a pernyertes alperes javára 2 frt kicsomózási kérvényi és tárgyalási költségnek 15 nap alatt leendő megfizetésére végrehajtás terhe alatt kötelezte. Ennek a kir. ítélőtábla által 1896. évi 524. szám alatt felülvizsgált kicsomózási ügynek eldöntése alkalmából a győri kir. ítélőtábla kimondotta a határozattárba felveendő következő határozatot: A perköltségben elmarasztalt pervesztes fél nem kötelezhető arra, hogy a pernyertes félnek a kicsomózás körül felmerült költségét megfizesse. Indokok: A pert veszítő fél a perköltségben az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-ához képest elmarasztalandó ugyan; minthogy azonban perköltség alatt csak a vitássá vált jog érvényesítésében vagy megvédelmezésében felmerült költség a perköltség fogalma alá nem vonható; s minthogy az egyik peres fél részéről a bemutatott kérvény a per eldőltére befolyást nem gyakorol s így annak költsége nem a vitássá vált jog érvényesítésében vagy megvédelmezésében merült fel: a kicsomózás körül felmerült költség perköltségnek nem tekinthető és annak megfizetésére a perköltségekben elmarasztalt pervesztes fél nem kötelezhető. Kelt Győrött, 1896. évi február hó 25-én. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A szenvedő váltóképesség az írástudáshoz kötve nincs, abból a vt. 104. §-ának ama rendelkezéséből pedig, a mely szerint azok a váltónyilatkozatok, a melyek névaláírás helyett keresztvonásokkal vagy más kézjegygyei tétetnek, váltójogi hatálylyal rendszerint nem bírnak, következik, hogy az irástudat lanok is váltóképesek és csak kézjegyük hatálytalan, vagyis a vt. szerint tisztán a forma az irányadó, illetve az, vájjon a váltó aláírást vagy kézjegyet tartalmaz-e? Az a kérdés, hogy mi tekintendő névaláírásnak és mi esik a kézjegy fogalma alá, concret elbírálás tárgyát képezi, a melynél támpontot az képez, hogv az Írásban felismerhető betűk foglaltatnak-e. A vt. 105. §.értelmében a képviselt lekötelezéséhez mulhaflanu csak az szükséges, hogy a képviselő a képviselt nevétirja a váltóra, de sehol sem feltételezi a meghatalmazott részéről történt név-