A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 18. szám - Vizsgarendszer az egyetemen

A JOG 141 által helyettesítendő; egyáltalán nem forog fenn elfogadható indok arra nézve, hogy felperes járandóságainak s dijainak csak egy részét kapja meg.» A kir. tábla (1880. nov. 17. 30,297. sz. a. ellenkező nézetből indult ki, s az ellátás cimén keresett összeget megtagadta felperes nevelőtől azon okból: «mert az alperesnek leveleiben a fizetés kiegészítő részéül nem lett kikötve s meghatározva; s a mennyiben ezen ellátás mint a házban lakónak s családi körben élőnek kiszolgáltatott, ez csak a helyzetnek megfelelő oly illetékes ellátásnak bizonyul, melynek javadalma a tettleges szolgálattal kapcsolatos javadalmaknak, tehát csak járuléknak s nem a fizetés, kiegészítő részének tekintendő.* A kir. Curia — 1877 márc. 3. (í56 sz. a. az első biróság ítéletét hagyta helyben, az elmaradt ellátás egyenértékét is odaítélvén a nevelőnek köv. indokolással: «A mi felperes élvezési ellátását illeti, ez nem ugyan a nevelői dij kiegészítését, de mindenesetre annak a tényleges szolgálattal kapcsolatos járulékát képezte, azon célból és azon rendeltetéssel, hogy felperes az önfentartására szükséges kiadások nélkül teljesíthesse szolgálatát; hogy számára tisztán maradjon fenn a kötelezett szolgálati dij. A midőn tehát alperesek törvényes ok nélkül elvonták felperestől az ellátást, ezért ő — a nevelő — tőlük kárpótlást követelhet.* Ezen a gyakorlati jogéletből ismertetett mozzanatokból azon következtetést vonjuk le, hogy nagyon is szüségessé vált, miszerint törvényhozásunk az emiitett osztályok jogviszonyaiban uralkodó bizonytalanságnak, jogi ingadozásnak véget vessen; különösen szabályozván ugy a felmondási időt, mint ennek jogi következményeit. Nem szabad a felsőbb judicaturában. azon a jog s tudomány fejlődésével ellentétes nézetet fentartani, mely a felmondás nélküli elbocsátás jogsérelmének teljes reparálását a tényleges szolgálattól feltételezi. Ez merőben ellenkezik a mai jogrendszerrel, melyben ellenérték, viszonszolgáltatás, sőt kárszenvedés nélkül is, a foglaló-kétszeres, a kötbér, penálék stb. intézményei érvényesülnek. Vizsgarendszer az egyetemen. Irta : Dr. RÓNAI SÁNDOR bpesti ügyvéd. Az épen olyan genialis mint humánus gondolkozású jelenlegi közoktatásügyi ministerünk figyelmét nem kerüli ki azon vizsgarendszer, mely az egyetemen most divik s mint a félhivatalos lapokból tudjuk, dr. Nagy Ferenc egyetemi tanárt bizta meg a jogi vizsgákat szabályozó javaslat kidolgozásával. Ha sok üdvös ujitást alkotott rövid idő óta tartó ministérsége alatt \V 1 a s i t s Gyula, ugy ez egyike lesz azoknak, melylyel örök hálára kötelezi az ifjúságot s melylyel sok helytelen, hézagos s igazságtalan intézkedésnek fogja elejét venni. Nem tudjuk, hogy milyen vezérelveket fog a javaslat érdemes tervezője szem előtt tartani, de nem kételkedünk benne, hogy az eddigi rendszer hibáit és ferdeségeit meg fogja szüntetni. A javaslat megjelenése után törekedni fogunk azt mielébb ismertetni s objektív kritika tárgyává tenni, de addig is rá akarunk mutatni a jelenleg fennálló vizsgarendszer szembeszökő hibáira s pedig különösen a jogi fakultáson előforduló visszásságokra. Ismeretes, hogy a jogi pályára lépő fiatal embernek 4 évig, esetleg ha önkéntesnek bevált, 3.j évig kell a jogi előadásokra beiratkoznia s részben ezen idő alatt, részben ennek letelte után az előirt vizsgákat letennie és pedig az első év végén egy alapvizsgát, a második év végén a második alapvizsgát, a harmadik év végén egyáltalán nem tehet semmi vizsgát, a negyedik év végén teheti az első szigorlatot s ettől számítva 3—3 havi időközben a másik két szigorlatot, melyek sikeres kiállása után egy legalább 5 ivre terjedő értekezést kell készítenie, melynek elfogadása után ünnepélyesen tudorrá avattatik. Az egyetemi tanszabadság folyománya, hogy nem lehet előírni a tanároknak, hogy milyen könyvet használjanak előadásuknál s ezen joggal élnek is a nagyságos tanár urak, mert mindegyiknek megvan a maga rendszere, a maga könyve s a legtöbb kérdésben éles ellentétben vannak egymással. Ez még magában nem volna olyan nagy baj, de a hiba ott van, hogy azon jogász, ki például a Schnierer tanár rendszere után készül a jogbölcsészetből és véletlenül P u 1 s z k y elébe kerül vizsgázni, azt menthetetlenül elbukik s igy van ez a többi tantárgyakból is. Az igazság tehát azt követeli, hogy azok, a kik egy bizonyos tanárt hallgattak s annak rendszere szerint készültek, ahhoz is osztassanak be vizsgálatra, mert azt sem lehet kívánni, hogy a jogász egy s ugyanazon tárgyból 2, esetleg 3-féle rendszert is megtanuljon. Helytelen továbbá az, hogy a 3-ik évben a jogász egyáltalán nem tehet vizsgát, hogy ennek mi az indoka, azt nem tudjuk, de a következménye az, hogy léhaság s könnyelműségre vezet sok fiatal embernél. Sokkal célszerűbb lenne, ha inkább többször vizsgázna a jogász, mintha egyszerre oly sok tárgyból kell készülnie. Vegyük csak a tételes szigorlatot, ennek tárgyai a magyar magánjog, az osztrák jog, a perrendtartás, a váltójog, a kereskedelmi jog, a csődjog. a telekkönyvi rendtartás; a ki ismeri ezek anyagát, az egy nézeten lesz velünk, hogy ily sokfélét bajos egyszerre megemészteni s hogy sokkal inkább behatolna ugy a jelölt a tananyagba másrészt sokkal tüzetesebb vizsgálat alá vehetné a tanár a vizsgázót, ha ezen tárgyakból nem egyszerre tartatnék a vizsgálat. Ami a kérdezési modort illeti, az a legtöbb tanárnál nem éppen megfelelő. Ki gyakran eljárt vizsgákra, az kénytelen bevallani, hogy a censeálás itt minden felügyelet nélkül a legnagyobb önkénynyel gyakoroltatik. Előfordul, hogy egyes tanár első alapvizsgálaton ugy kérdez, mintha ügyvédi vizsgálaton volna, másszor a kérdezési modorból kiri az antipathia ; előfordul, hogy egyes tanár oly burkoltan adja fel kérdéseit, mire a jelölt azt gondolhatja magában «wass kann ich wissen, was . der Narr im Sinn hat» s végül mi a legnagyobb hiba, a vizsgálóbizottság a vizsga tartama alatt soha sincs együtt, pedig, ' ha végig jelen lennének valamennyien, sokkal igazságosabb | véleményt alkothatnának a jelölt készültségéről. Tudunk esetet, midőn egy fiatal embert közjogból egy tanár megbuktr' z az eredmény kihirdetése után zokogva panaszra ment LL^. < *er akkori rektorhoz, ki maga is a közjog tanára s nemes lelkületénél fogja az ifjúság igaz barátja lévén, az illetőt nyomban examinálta a közjogból s miután látta, hogy meg van a kellő készültsége, az előbbi tanár határozatát megsemmisítette s az illető vizsgáját elfogadta. Ezen eset is mutatja, hogy a mai rendszer hibás s hogy azon gyökeresen változtatni kell. Végül a tudori dissertatióról is kell szólanunk, vannak jogtudorok, kik el sem olvasták azon értekezést, mit részökre más elkészített. Ezt ugyanis szabadon választott tárgyból otthon kell készitni a tudor jelöltnek s igy a tanár nem ellenőrizheti, hogy az illető maga szerkeszti-e. Ezt tehát jelen formájában törülni kell okvetlenül s helyette behozni azt, hogy az illető a tanárok jelenlétében készítsen egy kisebb terjedelmű dolgozatot, melyből a tanár az illető logikus gondolkodását megítélhesse. Hiszszük, hogy az egyéb tekintetben észlelt helytelenségek mellett ezen hibák sem fogják kikerülni az illetékes körök figyelmét. Belföld. Kir. táblai elnöki beiktatás. Csatho Ferenc marosvásárhelyi újonnan kinevezett kir. táblai elnök f. hó 22-én érkezett uj székhelyére Marosvásárhelyre, hol az alsó vasúti állomáson a kir. tábla összes bírái a Kosztka Géza tanácselnök, és a marosvásárhelyi kir. törvényszék bírói személyzete Szentmariay Dezső kir. törvényszéki elnök vezetése alatt és az ügyvédi kar számtalan tagja várta és a vonat berobogása s a kocsibóli kiszállása után fogadta hatalmas megéljenzésével. A kocsiból lett kiszállása után Kosztka Géza kir. táblai tanácselnök meleg és válogatott szavakban üdvözölte a maga és bíró társai nevében az érkezett kir. táblai uj elnököt, ki hason meleg szavakban köszönte meg a köszöntő tanácselnöknek és fogadtatására megjelent bíró társainak reá nézve kitüntető figyelmeket. Ennek megtörténte után a bemutatás következett, melynek befejezésével az uj elnök a kocsik hosszú sora által kisérve a Domokos-féle ismert jó nevü vendéglőbe, mint ideiglenes szállására hajtatott. Folyó hó 23-án d. e. 11 órakor a kir. tábla zárt diszülést tartott és abban tette le az uj táblai elnök ur a törvény által előirt esküjét. A hivatalos eskü letétele után az elnöki szokott próbabeszédét mondotta el, melynek főbb vonása abban összpontosult: hogy vezetése alatt is, mint jogelődei vezetése alatt, az igazságszolgáltatás minden mellék- és személyre való tekintet nélkül szolgáltassák ki, stb. A zárt díszülés befejezése után, melyet a jelenlévő bírák szűnni nem akaró lelkes éljenzései zártak be, a tisztelgések sora vette kezdetét és első sorban is a kir. tábla birói és tisztikara tisztelgését fogadta, melyet Kosztka Géza tanács elnök vezetett és fejezte ki az uj táblai elnök ur előtt E birói és tisztviselői karnak mély tiszteletét és üdvözletét, melyre az uj elnök ur, «Kedves biró társaim* megszólítással köszönte meg az üdvözlő tanácselnök és az üdvözlő táblabírói karnak az előlegezett bizalmat. Másodsorban a marosvásárhelyi ügyvédi kamara tisztelgését fogadta és ennek nevében Csongray Lajos kamarai elnök üdvözölte az uj táblai elnököt, üdvözletében visszapillantást vetve arra az időszakra, midőn Magyarország és Erdélynek összesen két kir. táblája volt, s midőn az ítélet meghozásánál mai kir. táblai birák elnevezése helyett itélőmesterek működtek közre mint birák, s mikor Magyarország aranykora Erdélyre s főleg Marosvásárhelyre s azon időre esett, mikor nemcsak Erdély, hanem Magyarország fiatalsága is zörgő karddal járt a kir. táblára a törvény megtanulására és az igazságszolgáltatásnak bár közvetve s bár kicsinyben, de mégis annak közreműködésére. A válogatott és igazi szép szavakban kifejtett üdvözlő beszédet és az ügyvédi