A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 16. szám - A német birodalmi és magánjogi codificatio 1895. évben. Folytatás - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

A JOG 127 e szerint kétségtelen, hogy csatlakozott végrehajtató korábban nyújtotta be árverési kérvényét, mint sem neki a korábbi végrehajtató árverési kérelméről tudomása lett volna. S. T. végrehajtató, mert költségei megállapítva nem lettek, az 5,988,'tk. 895 sz. végzés ellen felfolyamodást nyújtott be és a budapesti kir. itélö tábla a tlkvi hatóság végzését 1805. év december hó 18-án 7,713/895 sz. a. határozatával helybenhagyta; ezen kir. itélö táblai végzés igy hozatott meg: A kir. ítélőtábla a felfolyamodásnak helyt nem ad, mert végrehajtató a -á-,612 és 4,613/95 sz. végzések kézbesítése által tudomást szerzett arról, hogy ugy 200 frtos, mint 120 frtos követelésének kielégítésére nézve a végrehajtást szenvedők ellen már folyamatban lévő végrehajtásokhoz csatlakozottnak mondatott ki és igy bár az árverési hirdetés kibocsátásáig mindenik végrehajtatónak árverést kérni jogában áll, (1881: LX. t.-c. 167.) jelen esetben az árverés kérésének szüksége, tekintve, hogy végrehajtató ezt már 5,971 895 sz. kérvényében tette, fenn nem forgott. Budapesten 1895 december hó 13-án V é r tesy sk. elnök. K oó s Emil sk. előadó. Itt megjegyeztetik, hogy az indokolásban hivatkozott 5,971 'tk. 895 sz. kérvényével is S. T. végrehajtató az alábbiak szerint a telekkönyvi hatóság által elutasítva lett és S. T. végrehajtató ugyanazon ingatlanokra két adóbizonyitványt nem szerez csak be és 2. árverési kérvényt csak nem ad be, a mint nem is adott be. Ugyancsak S. T. végrehajtató másik bekeblezett 120 frt követelésének kielégítése végett ugyanazon B. J. és neje ellen más községben levő ingatlanára kielégítési végrehajtást kért és végrehajtási joga a kalocsai kir. törvényszék mint tlkvi hatóságnak 1895 év június hó 21-ikén kézbesített 4,612 tk. 895 sz. végzése alapján végrehajtást szenvedettek egyedül Hajóshild községben levő ingatlanaira feljegyezve lett és egyúttal itt is Gr. P. korábbi végrehajtatóhoz való csatlakozása kimondatott. A 4,612 tk. 895 sz. végzés jogerőre emelkedvén S. T. végrehajtató 1895. év július hó 19-én 5,971/tk. 895 sz. alatt árverési kérvényét benyújtotta, mire a kalocsai kir. törvényszék, mint tlkvi hatóság a következő végzést hozta: 5,971'tk. 895 sz. Végzés. Miután a hajósi 660 sz. tjkvben 668 4. tr. számú ingatlanra az árverés az 5,572 tkv. 895 sz. végzéssel már folyamodó, mint csatlakozó javára el van rendelve, s 1895 évi szeptember hó 27-re ki is tűzve, a jel ín kérelem, mint tárgytalan elutasittatik a széljegyzés töröltetni rendeltetik s erről folyamodó az A, alatti adóbizonylat és B, alatti árverési feltételek kiadása mellett értesíttetik. Kalocsán 1895 július 20. . . kir. tvszék mint tlkvi hatóság. Ezen végzésben hivatkozott 5,572/tk. 895 sz. végzés kézbesítésére nézve már fentebb a szükséges felvilágosítás meg van adva. Az 5,971 tk. 895 sz. végzés ellen is S. T. végrehajtató, mert költségei megállapítva nem lettek: felfolyamodást nyújtott be, a budapesti kir. itélö tábla ugyanazon tanácsban 1896 évi január hó 24-én 7,712/p. 895 sz. alatt hozott alábbiakban közölt indokolása szerint a kir. törvényszék végzését megváltoztatta: A kir. itélö tábla az elsőbiróság végzését megváltoztatja, végrehajtató takarékpénztár együttes végrehajtási minőségét megállapítja, és ebből folyólag végrehajtató részére az 5,971/895 szám alatt beadott árverési kérvény költségeit végrehajtást szenvedők irányában 4 frt 75 krban megállapítja; mert az 1831: 60: t.-c. 167. §-a szerint az árverési hirdetmény kibocsátásáig az árverés elrendelését kérni mindenik végrehajtatónak jogában áll, az iratokból pedig kitűnik, hogy a végrehajtató takarékpénztárnak akkor, mikor fenti kérvényét beadta, az árverési hirdetmény kibocsátásáról t u d o m ás a nem vo lt. Budapesten 1896. január 24-én Vértesi sk. elnök. Ko ós Emil sk. előadó.P. H. AliquiS Irodalom. A magyar örökösödési eljárás (1894: XVI. t.-c). Irta: Rónaszéki Trux Hugó, curiai bíró. Budapest, Pallas irod. vállalat kiadása. Azon számos munka közül, melyek az örökösödési eljárást szabályozó törvény megalkotása alkalmából megjelentek, a cimben említett mü igen előnyösen kiemelkedik. Szerző, kinek «A magyar örökösödési eljárás bíróságok előtt» cimü munkája előbbeni jogunk ismertetésében csaknem az egyedüli gyakorlati irányú dolgozat volt, a melyet a jogász közönség osztatlan elismeréssel fogadott, mintegy hivatva volt az uj örökösödési eljárási törvény ismertetését adni. És tán eléggé jellemezzük szerző ezen uj dolgozatát azzal, ha kiemeljük, hogy az az előbbi munkájának minden jó tulajdonságával bir és azért ez is bizonyára mihamarább közkézen forogni fog. Szerző a mü beosztásánál az előbb említett munkája rendszerét követi. Nem commentárt ad, hanem ismerteti az örökösödési eljárás egyes szakait, a mint azok az örökhagyó halálától a hagyaték átadásáig a perenkivüli eljárásban jelentkeznek, mindenütt természetesen a törvény egyes intézkedéseit idézve. A munka felöleli igy a törvény egész anyagát, kiemeli az uj és a régi törvény közti különbségeket, feldolgozza az egész táblai és curiai judicaturát, mely habár előbbi időről szól, de elvi kijelentéseiben az uj törvény illető intézkedései mellett bizonyára alkalmazást nyerhet és végül ismerteti az összes idevágó rendeleteket és joganyagot. Egy kitűnően tájékoztató betűrendes tárgymutató emeli a könyv könnyebb kezelhetését. A könyvet a gyakorlat emberei alig fogják nélkülözhetni. Telekkönyv, folyóirat a telekkönyvi birtokrendezés telekkvi átalakítás és betétszerkesztés köréből. Kiadótulajdonos és szerkesztő Káplány Géza szegedi kir. táblai biró. Káplány neve a jogirodalomban már hosszú évek óta van forgalomban és jóhangzásu, Különösen a telekkvi jog terén tekintély számba megy. Újonnan megindított folyóirata bizonyára meg fog felelni azon igényeknek, melyeket hozzáfűznek, bár nem zárkózhatunk el az elől, hogy tul nagy mérvű specializálását a szakfolyóiratoknak járatását alig győzi az olvasóközönség. A folyóirat minden hó 1-én jelenik meg Szegeden. Az első szám igen változatos. A római jog institutiói. Irta: dr. Kajuch Márton budapesti egyetemi ny. r. jogtanár. Budapesten, 1896., Eggenbergerféle könyvkereskedés, nagy 8° X-és 350 1. Ára 3 frt 20 kr. Szerző a történeti-dogmatikai módszert ugy fogja fel, hogy nem lehet feladatunk csupán a jogintézmények múltját a kiképezett intézmény mellé állítani és a puszta tételeket rendszerbe foglalni, hanem azt a szükségletet is fel kell tüntetni, mely az intézményt szülte, az okokat, melyek annak változását, módosítását idézték elő. E mellett vizsgálni kell az intézmények jogi természetét, a tételek belső összefüggését, -r- Ily értelemben dolgozta fel szerző az institutiókat, és ezen álláspont helyessége ellen senkinek sem lehet alapos kifogása. Ezenfelül kellemes meglepetést keltett szerző azon ujjitásával, hogy a kezdő jogásznak szánt tankönyvből a reá nézve úgyis fölösleges forráshelyeket és tudományos munkák idézését teljesen mellőzi. A munka ezáltal vészit ugyan nagyképűségben, de határozottan nyer gyakorlati alkalmazhatóságban. Ujjat az institutiókról irni, az annyira kifejlett római jogirodalom terén majdnem lehetetlen — derék munkát végez tehát az is, a ki legalább élvezhető és emészthető alakban tárja az anyagot hallgatói elé. Vegyesek. A marosvásárhelyi ügyvédi kamara 1896. évi március hó 31-én tartotta rendes közgyűlését, melynek főtárgyát a tisztviselők választása képezte, megválasztatott: CsbngvayLajos elnöknek, Gridi Papp Máté helyettes elnöknek, Gridi Papp Imre titkárnak, Dankó Ákos ügyésznek, Schönstein Gyula pénztárnoknak. Választmányi tagok lettek: Blumenfeld József, Csontos Olivér, Dajbukát János, I). Nagy János, Molnár Zsigmond. Dr. Láni Oszkár, dr. Ötvös Gyula, dr. Fenyvesi Soma. Választmányi póttagok: Dr. Z. Bodolla Ferenc, -dr Lang Károly, dr Nagy Samu, dr Wermescher Emil. Az aradi ügyvédi kamara f. hó 12. megválasztotta tiszti karát következőkép: Elnök: Hász Sándor, Alelnök: dr. Mülek Lajos. Titkár: Vizer Péter. Pénztárnok: Heeger Ernő. Ügyész: dr. Páris Lajos. Választmányi rendes tagok: Müller Károly, Péterffy Antal, Szalay Károly, dr. Szilágyi Ede, dr. Robitsek Ágost, Avarffy Ferenc, dr. Mittler Izidor, dr. Keresztes Gyula. Választmányi póttagok: dr. Priegl István, dr. Szucsu János, dr. Mandl Vilmos, dr. Kell Lipót. Igazságügyi kinevezések. A m. kir. igazságügyminister előterjesztése folytán 0 Felsége által kineveztettek: Csathó Ferencz curiai biró a marosvásárhelyi Ítélőtábla elnökévé, dr. Simon ffy Béla debreceni ügyészségi alügyész a debreceni ügyészséghez ügyészszé, továbbá Fuhrmann Imre a kassai Ítélőtáblához berendelt bírósági jegyző a beregszászi törvényszékhez, dr. Madarász Kálmán alagi törvényszéki jegyző pedig a világosi és Kos ztáczky Sándor mármaros-szigeti törvényszéki aljegyző a felsővissói járásbírósághoz albirákká. A budapesti kir. Ítélőtábla kimutatása a felebbvitt sommás ügyekről az 1896. évi első negyedében. Felülvizsgálatok Elintézésre várt: 161. Elintéztetett 118. Elintézetlen maradt 43. Fel folyamodások. Elintézésre várt: 17. Elintéztetett: 14. Elintézetlen maradt: 3. A budapesti kir. Ítélőtábla 1896. évi ügyforgalma március hó végéig. Polgári ügy elintézésre várt 5,897; elintéztetett 1,372, hátralék 1,665. Büntető ügy elintézésre várt 4,965; elintéztetett 1,389, hátralék 1,105. Elmezavarban okozott kár megtérítése. A kassai kir. Ítélőtábla mint felülvizsgálati bíróság: A kir. tábla alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja. Indokok: Felperes azért követel kártérítést alperestől, mert ez a munkácsi honvédlaktanya ablakából az utcára 1894 június 2-án tett lövéssel felperes kiskorú leánygyermekén, F. Márián olynemü testi sértést ejtett, a melynek folytán a most nevezett gyermek bénult karjának szabad használatában maradandólag akadályozva lesz. Alperes nem vonta kétségbe, hogy a testi sértés az általa tett lövésből származik, de azzal védekezett, hogy mikor ez történt, ő akkor a beszámítást kizáró elmezavarban volt. E szerint tehát nem vitás az, hogy a károsító cselekményt alperes követte el, hanem csak az lehetne kérdéses: vájjon C cselekményért alperes tartozik-e vagyoni felelősséggel, vagy nem ? A felebbezési bíróság alperest kártérítésre azon a jogalapon kötelezte, hogy az ítéletében megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint alperes a nála elmulónak bizonyult elmezavar állapotát a saját feltűnő gondatlansága s ekként önvétke által idézte elő. Miután pedig jogszabály az, hogy a ki magát önvétke által időleges elmezavarouási