A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 16. szám - A majorsági zsellérbirtokról és az ehhez hasonló természetű birtokról szóló törvényjavaslat indokolásának kivonata

A JOG engem helyez vissza az ingatlan birtokába, és felperest marasztalja el a költségben. Még az is megeshetik, hogy mindkét ítélet egyszerre emelkedik jogerőre. Már most csak azt szeretném tudni, hogy hol van itt az igazság, hol a méltányosság, hol a célszerűség, ha csak abban nem, hogy mindkét fél pernyertes, mindkét fél pervesztes és mindkét fél visel egy csomó perköltséget. Mert, hogy a sommás per birájának lehet igy is ítélni, az az 1898: XVIII. t.-c. idézett szakaszaival szemben el nem vitatható. Én azonban kétségbe merem vonni, hogy az ily ítélkezés helyes volna; kétségbe merem vonni, hogy az esetben, ha 200 frtot meg nem haladó ingatlanba kéretik repositio, az elleniéi pedig erösebb birtoklási joggal védekezik, hogy ez esetben a birtoklás jogosultságának elbírálása nélkül egyátalán helye volna sommás visszahelyezésnek. A sommás eljárásról szóló törvény e tekintetben nem tartalmaz ugyan határozott kijelentést, de a törvény szelleméből, egyes rendelkezéseinek elhelyezéséből világosan lehet következtetni arra, hogy midőn a birtokper is sommás útra tartozik, alperesnek fennebb emiitett védekezése a repositio kérdésében okvetlenül figyelembe veendő. A törvény szelleme az anyagi igazság kiderítését teszi a biró kötelességévé, a mennyiben ez hatáskörébe tartozik. Már pedig a tulajdon, vagy birtoklás jogosultságának eldöntése is ugyanazon biró elé van utalva, és igy nem forognak fenn azok az okok, melyek a sommás visszahelyezést indokolják ott, a hol a birtokper a törvényszék elé tartozik. A birtokperekre kiterjedő hatáskör az 1. §. 2. pontjában nyer szabályozást, a sommás visszahelyezési keresetekről pedig az 5. m) pont intézkedik, s ezen dislocatióból, valamint az utóbbi pont szövegezéséből (/valamely építmény lerontása nem követelhető, sem pedig a tulajdoni kereset össze nem köttethetik*) világosan lehet következtetni, hogy csakis oly sommás visszahelyezési keresetek voltak a törvényhozó szemei előtt, melyekben a tulajdon, vagy birtoklás jogosultságát ugyanazon biró el nem döntheti. 200 frtnál nem nagyobb értékű ingatlanok birtokának megháboritása a törvény 1. §-ának 2. pontja alapján is orvosolható sommás uton, ezekre vonatkozólag az 5. m) pont törvénybe iktatása nem volt szükséges és ha az 5. m) pont külön vétetett fel, ennek csakis az lehet a jelentősége, a mit a törvényhozó intentiójáról emiitettem. Ha ugyanazon biró itél, ugy a visszahelyezési kérelem, valamint a jogos birtoklás kérdésében, akkor az alperes által védekezésül felhozott erősebb birtoklási jog nem egyszerű kifogás, hanem a repositio létjogosultságának illetékes helyen történt és nyomban elbírálható negatiója, minélfogva azt a biró nemcsak hogy figyelmen kivül nem hagyhatja, hanem a felperesi kérelemmel együtt köteles elbírálni és a sommás visszahelyezés kérdésében^elkülünitett végitéletet nem is hozhat. A majorsági zsellérbirtokról és az ehhez hasonló természetű birtokról szóló törvényjavaslat indokolásának kivonata. Az 1848. évi törvények által megszüntetett úrbéri kapcsolat és az ehhez hasonló jogállapot nyomán keletkezett birtokviszonyoknak egyrésze a mai napig sincsen ugy szabályozva, hogy azokra nézve a felmerülő kérdéseknek bírói uton való megoldása biztos alapon és az ellentétes érdekek sérelme nélkül megtörténhetnék. Ide tartoznak az osztott tulajdonnak azok a különös esetei, a melyeket a volt földesúr által évenkénti szolgálmányok mellett haszonvétel végett átengedett egyes majorsági birtokterületek, jelesül az úgynevezett majorsági vagy curiális zsellértelkek, a bérföldek, a taksális vagy censuális földek, ipari vagy szolgalmi földek, taksás házak, s az ezekhez hasonló természetű az ország különböző vidékein, különböző elnevezések alatt előforduló egyéb majorsági birtokterületek tekintetében fennálló jog- és birtokviszonyok tüntetnek fel. Az 1853. évi március hó 2-án és 1854. június hó 14-én kibocsátott (magyarországi és erdélyi) úrbéri nyiltparancsok elvben kimondották volt ugyan, hogy oly esetben, a midőn az átengedés nem ideiglenes hatálylyal, avagy nem határozott időre szólóan történt, az ilyen földeken fekvő tartozások megválthatók, de külön rendelkezéseket helyezett kilátásba a megváltás feltételei és módozatai tekintetében. Ezek a külön rendelkezések most is hiányzanak, ugy, hogy a szóban forgó birtokviszonyból keletkező jogviták birói eldöntése jelentékeny nehézségekbe ütközik. A nehézség oka főleg abban rejlik, hogy nincsenek közelebbről meghatározva a megválthatóság előfeltételei, nincs meghatározva a megváltás módja, főleg a megváltás címén fizetendő összeg kulcsa és nincsen szabályozva az erre vonatkozó peres ügyekben követendő birói eljárás. De még abban az esetben is, ha a jelenleg érvényes jogszabályokban meg is volna a törvényes támpont arra nézve, hogy a bíróság az ilyen perekben eljárhasson és a birtok jogi természetének megállapi- 1 tásán felül a megválthatóság kérdésének érdemében, valamint a megváltás módozatai tekintetében határozzon : e bíróság ítélkezése, minthogy annak alapján nem az ezen jogviszony különös természetének megfelelően'alkotott jogszabályok, hanem csak más, némikép hasonló természetű jogviszonyok tekintetében érvényes szabályok erre a viszonyra is kiterjesztése képezheti, nem felel meg sem a jogosság, sem a méltányosság követeléseinek. Jelesül ellenkeznék az igazság e két követelményével, ha a megváltás mértékének megállapításánál az úrbéri természetű tartozásokra nézve megszabott váltságárak vétetnének alapul, mert ott, a hol a birtokállapot mostanáig fentartatott, a teljesített szolgalmány. nevezetesen a kézi és igás napszám, a volt földesúrra nézve a munkaerő jelenlegi értékének megfelelő valóságos értéket képvisel, a melyet az 18Í8. évben megszűnt úrbéri tartozásokért az akkori viszonyoknak megfelelően megállapított, de azóta lényegesen megváltozott gazdasági viszonyokkal most már összhangba nem hozható ellenérték fejében elvonni nem lehet Sérelmet okozhat a birói ítélet abban az irányban is, hogy eltero szabályozás hiányában a megváltás utján megszerzett külső ingatlant azon a helyen kell kiadni, a hol az eddigi volt; holott a határ tagosítása alkalmával az ilyen külső birtokterületek, mint majorsági természetűek a volt földesúr tagjával együtt osztattak ki. s ennek következtében a földesúr tagjával egy egészet képeznek, — és ha a bíróság most, a már befejezett tagosítás után megindított kereset alapján mondja ki az ilyen ingatlan megválthatóságát, s ha annak következtében az ingatlan a majorsági zsellér tulajdonába megy át, a megfelelő területnek a volt földesúr tagbirtokából való kiszakitása megbontja a birtok összefüggését és gazdasági egységét. Addig mig az ezen törvényesen nem szabályozott jogviszonyon alapuló perek csak szórványosan fordultak elő, a megoldás nehézségei és az azzal járó szabálytalanságok kevésbé voltak észrevehetők és a felek közt létesített egyezségek utján rendszerint el is hárittattak. Ujabb időben azonban a helyzet lényegesen megváltozott. Az ország felső vidékének egyes részeiben a majorsági vagy nem úrbéres zsellérek az 1853. március 2-án kelt legfelsőbb úrbéri nyiltparancs 19. §-ának alapján és tekintet nélkül arra, vájjon 1848. előtt vagy után léptek az egyes majorsági birtokrészletek használatába, tömegesen adják be kereseteiket a birtokukban levő ingatlanok haszonélvezete fejében teljesített természetben való szolgálmányok megváltása és az ingatlan tulajdonjogának megszerzése iránt és e perekből immár nagymérvű gazdasági mozgalom keletkezett, a mely a gazdaközönséget a legnagyobb izgatottságban tartja. E mozgalom összefügg az ország felső vidékein észlelhető kivándorlással. Az illetők arra számítanak, hogy a megváltás utján teljes tulajdonul megszerzett ingatlanokat eladják és a vételárt a kivándorlás költségeinek fedezésére fordítják. Ezen felül még attól is lehet tartani, hogy az ingatlan oly kézbe jut. a mely a jövőben közvetve sem fogja pótolni azt a hiányt, a mely a gazdasági birtokok megműveléséhez szükséges munkaerő elvonása következtében keletkezett. Ily körülmények közt bíróságainknak eddigi gyakorlata, a mely a biztos, törvényes alapot nélkülözi, nem képes a társadalmi és gazdasági bonyodalmakat megszüntetni és a felizgatott kedélyeket megnyugtatni. A felmerülő kérdések csak akkor lesznek alaposan és.igazságosan megoldhatók, ha a szóban forgó jogviszony a törvényhozás utján nyeri részletes és kimerítő szabályozását. Mindezen okoknál fogva indíttatva érezte magát a m. kir. igazságügyministerium ezt a kérdést beható tanulmány tárgyává tenni, s ennek eredménye a törvényjavaslat, melyet az igazságügyminister a képviselőház elé terjesztett. Belföld. A pozsonyi jogakadémia a budapesti egyetem ellen. Közöltük kivonatban a budapesti tud. egyetem jog- és államtudományi karának véleményét a jog- és államtudományi oktatás s különösen az úgynevezett egységes elméleti jogi államvizsgálatok kérdésében. A budapesti tud. egyetem jog- és államtudományi karának a véleménye a kötelező doktorátust továbbra is fentartandónak mondja, s egyúttal — hogy az egyetemen szerzett vizsgálatok száma szaporodjék, — az egységes államvizsgálatokat is kizárólag a két egyetem számára követeli vissza, más szóval a jogakadémiákat e joguktól, melyet husz év óta gyakoroltak, meg akarja fosztani. E szándék ellen emeli fel szavát a pozsonyi jogakadémia tanári kara hozzánk beküldött véleményében, melyből átvesszük a következőket: «Tehát csak az egyetemi jogi karok tanárai birnak a képesítés megítélésének isteni adományával, melyről a szegény jogakadémiai tanárnak még csak álmodni sem szabad ! De hát mi történik akkor, ha egy-egy jogakadémiai tanár — a sors kedvező kegyelme folytán — az egyetemi tanári szentélybe még is bejut? Nos akkor, a jogakadémiai tanári-báb azonnal egyetemi tanári-pillangóvá változik át, vígan röpködhet az egyetemi tudományosság légkörében és tudománya himporával immár megtermékenyítheti a jövendő tudós generációt. Csoda-e, ha a budapesti tudomány-egyetem jog- és államtudományi karának fölterjesztésében ép ugy, mint a kar kisebbségének véleményében, a királyi jogakadémiák iránt ily nyíltan kifejezett bizalmatlanságnak sajnálatos és súlyos sérelmet látunk. Hiszen a királyi jogakadémiák tanártestületeiben is egyetemi tanári képesítéssel biró férfiak foglalnak helyet; a magas kormánynak gyakorlata is — már évtizedek óta, mind e mai napig — az, hogy a királyi akadémiai rendes tanárságra az egyetemi (magán) tanári képesítést követeli meg. Majdnem megfoghatatlan, sőt közel van az ellenmondáshoz, hogy a budapesti tudomány-egyetem jog- és államtudományi kara azon férfiakat, kiket saját maga deklarált a legmagasabb rendű | tudományossággal bírónak, most nem átalja az egységes elméleti jogi államvizsgálatok megfelelő vezetésére és megtartására alkalmatlanoknak vagy kétséges alkalmatosságuaknak nyilvánítani. Annál megdöbbentőbb reánk nézve a tisztelt jog- és államtudományi karnak ezen nézete, mert jeles tagjainak tekintélyes része a királyi jogakadémiák tanárai sorából került ki. Nem habozunk rámutatni azon jelenségre, hogy a budapesti tudomány-egyetem jog- és államtudományi kara által panaszlott egyetemellenes áramlat főleg azóta és azon időkben erősödött a mióta a királyi jogakadémiák meg nem érdemlett kicsinylésben a