A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 15. szám - Az örökösödési eljárás (1894: XVI . t.-c.)

A JOG 59 üzleti év végén, illetve mindig március 31-én az üzleti nyereségre nézve összeszámolnak, hogy V. Gusztávnak joga van az üzlet menetéről és állásáról fölvilágosítást követelni, az üzleti könyveket megtekinteni és megvizsgálni; végre, hogy az üzlet eladása esetén a szerződés 7. pontja esetében a befizetett tőke V. Gusztávnak visszatérítendő és ezen felül az üzleti nyereség !/a-da is őt illeti: kétségtelenül kitűnik, hogy a felek szerződése sem az ügylet természeténél fogva, sem a feleknek abból megállapítható akaratánál fogva nem egyszerű kölcsönügylet, hanem valóságos betéti társasági szerződés volt, hogy a 20,000 fit, melyet K. Béla V. Gusztávtól kapott, a K. Béla üzletébe befektetett tőke volt. Az 1-,'. alatt csatolt szerződésnek most kiemelt s a kölcsönügylet természetével ellenkező rendelkezései mellett nem bir fontossággal az a körülmény, hogy a szerződés 6. pontjában a befektetett tőke kölcsönnek neveztetik, hogy az 1. pontban K. Béla a kapott összeg erejéig adósnak jelenti ki magát és hogy a 4. és 7. pontban a tőke törlesztése, illetve visszatérítése kilátásba helyeztetik; mert a tényleg az üzletbe fektetett tőke jogi természetének megállapításánál csakis a befektetett tőke rendeltetése és a befektetés célja lehet irányadó, e részben pedig a szerződés idézett kifejezései és az a többször idézett rendelkezés, hogy V. Gusztáv az üzleti jövedelemben való részesedés fejében kapja a havonkint kikötött jutalékot, kétségtelenné teszi, hogy a befektetett tőke rendeltetése és célja főleg a kikötött havi jutalék magas voltára való tekintettel az volt, hogy a betevő az üzlet nyerességében részesüljön s mint üzlettárs a remélt üzleti jövedelemből nyereségjutalékot kapjon; mert az a körülmény, hogy a szerződésbe a betéti társas szerződés természetével részben ellentétben álló egyes rendelkezések foglalvák, a szerződés lényegén és természetén mit sem változtat; mert az a körülmény, hogy a szerződés arra nézve, hogy a betevő a társaság esetleges üzleti veszteségeiért befektetett betét erejéig felelős, intézkedést nem tartalmaz; a társas viszony jogi természetére befolyással nincs, mert a betevőnek ez a felelőssége a ker. törv. 125. §-a szerint a létrejött társas viszonyból folyó törvényen alapuló kötelezettség; mert végre az a körülmény, hogy K, Béla üzletébe az 1*/. alatt csatolt szerződés alapján betétével belépett V. Gusztáv neve, polgári állása, lakhelye, kültagként megjelölése és vagyonbetéte a ker. törv. 126. §-ának ellenére a cégjegyzékbe bevezetés végett be nem jelentetett, az V' a. csatolt szerződés természetének elbírálására befolyással nincs. Ezek szerint a K. Béla üzletébe a V. Gusztáv által befektetett összeg betéti tőke lévén, habár ennek biztosítására a cégtulajdonos K. Béla a betevő kültag V. Gusztávnak váltókat adott is át s habár ezeknek bizonyos körülmények között leendő érvényesítését az utóbbinak szerződésileg megengedte; minthogy a k. 1.139. §. értelmében a betéti társaság kültagja a társaság tartozásaiért betétével felelős, minthogy V. Gusztáv 20,000 frtja a kifejtettek szerint üzleti betétnek tekintendő, kétségtelen, hogy annak a csődtömegből való megtérítését a betevő V. Gusztáv még a birtokában levő váltók alapján sem követelhetné. Habár való is felperesnek az az előadása, hogy a csődtörvény 145. §. az ott megjelölt perekre nézve csak az eljárást szabályozza, a mennyiben az ily perek a kereskedelmi eljárás szabályai szerint tárgyalandók, azonban az anyagi jogot nem érinti; a miből következik, hogy minden ügyben az érdemleges elbírálás tekintetében azok az anyagjogi szabályok az irányadók, melyek alá az ügy jogi mivoltánál fogva tartozik; tehát a jelen perben a váltójog lévén alkalmazandó, alperesek a kereset ellen csak a váltótörvény értelmében tehető kifogásaikat érvényesíthetik; habár való, hogy a v. t. 92. §. szerint alperes a kereseti váltók ellen csak oly kifogásokat hozhat föl, melyek a váltóból magából erednek vagy a melyek őt mindenkor felperes ellen közvetlenül megilletik; tekintve mégis, hogy felperes beismeri, hogy a kereseti váltók az l-f. alatt csatolt szerződésben körülirt váltókkal azonosak, tehát hogy azokat elődje V. Gusztáv és B. Béla üzletébe fektetett 20,000 frtos betét bizonyítására vette át; tekintve, hogy felperes a betevő V. Gusztávnak az anyósa és hogy saját előadása szerint a K. Béla üzletébe fektetett tőke egy részét maga felperes szolgáltatta; nyilvánvaló, hogy alperesek azt a kifogást, hogy a kereseti váltóval biztosított 20,000 frt betét volt, a fentemiitett viszonyra és tényre való tekintettel felperes ellen is érvényesíthetik. Minthogy pedig a fent kifejtettek szerint a kereseti váltókkal biztosított kereseti követelést V. Gusztáv nem érvényesíthetné s igy azt K. Béla csődtömege ellen felperes sem érvényesítheti: kereseti követelését a csődtömeggel szemben valódinak megítélni nem lehet, hanem felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 január 23. 2,729. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja, indokai alapján annyival inkább: mert felperes válasziratában nem tagadta, tehát beismerte azt az ellenirati állítást, hogy a kérdésben forgó 20,000 írtnak az •/. alatti szerződésben meghatározott rendeltetéséről tudomással birt és mert ennélfogva helyesen mondotta ki az elsőbiróság, hogy I. r. alperes tömeggondnoknak a közadós és V. Gusztáv közötti szerződéses viszonyból merített kifogása felperessel szemben a váltójog szempontjából is érvényesíthető; mert I. r. alperes perirataiban felhozta azt, hogy az 1". a. szerződés a közadós és V. Gusztáv között oly viszonyt létesített, melynél fogva az utóbbi nem volna jogosítva követelését a csődtömeg ellenében érvényesíteni, a felebbezésben foglalt az az állítás tehát, hogy ezzel alperesek nem is védekeztek s hogy az első bíróság ezt hivatalból hozta fel, nem bir alappal; de különben is a jelen per elbírálásánál a /. alatti szerződés főleg azért szolgál irányadóul, mivel maga felperes kifejezetten beismerte annak kapcsolatát a kereset tárgyát képező 20,000 frt értékű váltókkal; mert való ugyan, hogy a betéti társaságnak a ker. törv. 125. §-ában meghatározott ama lényeges ismérve, hogy az üzlet közös cég alatt folytattasék, a jelen esetben, a hol K. Bélának egyéni cége alatt folytatott üzletről van szó, fenn nem forog, ez a körülmény azonban az érvényesített követelés természetének megállapítására azért sem szolgál akadályul, mert itt nem harmadik személynek egy betéti társaság, mint olyan ellen érvényesített igénye forog fenn, hanem felperes az általa előadott tényállásból is kitetszőleg tulajdonképen a közvetlenül szerződő V. Gusztáv jogán perel s mert ennélfogva a közadóshoz, mint másik szerződő félhez való jogviszonya az 17. alatti szerződés alapján bírálandó el. A m. kir. Curia (1896 január 23. 854. sz. a.) mindkét alsóbb bíróság ítélete megváltoztattatik, felperes kereseti követelése az A G. alatt eredetben becsatolt, 1891 okt. 10-én kelt, 1892 márc. 4-én lejárt fi drb 3,000 frtos és 1 drb 2,000 frtos K. Béla által elfogadott váltók alapján 20,000 frt tőke és ennek 1892 márc. 4-től számítandó 6°/„ kamata erejéig valódinak mondatik ki s közadós K. Béla hagyatéki csődtömege ellen a II. osztályba soroztatik stb. Indokok: A per adataiból, különösen felperesnek a válasziratban tett beismeréséből kétségtelen lévén, hogy felperes a kereseti 20,000 frt váltókövetelést a •/. alatt becsatolt okiratban egyik szerződő fél gyanánt szereplő V. Gusztáv jogán érvényesiti, helyesen mondották ki idevonatkozóan felhozott indokaikban az alsóbb bíróságok, hogy felperes irányában az alperes csődtömeg a v. t. 92. §. alapján mindazokat a kifogásokat érvényesítheti, melyek őt az eredeti váltóhitelező V. Gusztávval szemben megillették volna. Alperes tömeggondnoknak az alsóbiróságok által is helyesnek elfogadott azt a védekezését és felfogását azonban, hogy a •'. alatt másolatban csatolt, de valódiság és tartalom tekintetében nem kifogásolt szerződés annak tartalmából kitetszőleg nem kölcsön szerződést, hanem betéti társasági szerződést képez és hogy ennek folytán a V. Gusztáv által K. Bélának adott s a keresethez csatolt váltókkal fedezett 20,000 frt nem kölcsönösszeget, hanem V. Gusztáv által a K. Béla üzletébe fektetett betétet képezne, a kir. Curia magáévá nem teheti és helyesnek el nem fogadhatja; mert A '. alatti szerződés 1. pontjában K. Béla a V. Gusztávtól kapott 20,000 frt erejéig adósnak jelenti ki magát, a szerződés fi. pontjában az adott tőke kifejezetten kölcsönnek neveztetik, a 4. és 7. pontban pedig a 20,000 frt tőke törlesztése, illetve miként leendő visszafizetése iránt tétetik intézkedés. A '/. alatti szerződésnek minden kétséget kizáró módon kölcsönszerződésre valló, ezekkel a rendelkezéseivel szemben az a megállapodás, hogy K. Béla a kapott és üzletébe befektetettnek állított 20,000 frt tőke után nem bizonyos százalékban kifejezett kamatot kötelezett, hanem jövedelem egyenértékül az üzleti tiszta jövedelem felét tartozott fizetni, hogy ennek fejében havonkint utólag 400 frt volt fizetendő, hogy a tőke esetleges visszafizetése után is jogosítva volt volna V. Gusztáv az üzleti nyereség V8-ád részét igényelni, végre, hogy V. Gusztávnak fentartatott az a jog is, hogy a K. Béla üzlete menetéről magának bármikor meggyőződést szerezhessen, nem minősitik a • . alatti kölcsönszerződést betéttársasági szerződéssé, mert sem az, hogy az egyik szerződő fél üzletéhez adott tőke a szokottól eltérő magasabb hasznosításban részesittessék, sem az, hogy a kölcsöntadó másik szerződő fél az üzleti könyvek betekintése által vagy más módon az érdekeivel szoros összefüggésben álló üzletmenetre nézve ellenőrzést gyakorolhasson, sem a kereskedelmi társas szerződések kizárólagos keretébe utalva, sem törvény által kizárva nincsen. Mindezekhez járul még, hogy a •/. alatti szerződésből azok az alkatelemek is hiányoznak, melyeket a m. ker. törv. 125. és 126. §tj-ai a betétszerződésre, illetve jogviszonyra előírnak, miből folyólag meg kellett állapítani, hogy a /. a. szerződés nem betéti, hanem kölcsönszerződés, hogy tehát alperesnek a k. t. 139. §-ra alapított az az érvelése, hogy a kereseti tőke a V. Gusztávot, mint betét-társasági kültagot terhelő felelősségnél fogva visssza nem követelhető, a fenforgó esetben sikerrel nem érvényesíthető. Tekintve már most, hogy a fentebbiek szerint kölcsön adott 20,000 frt tőkéről kiállított s a keresetben eredetben becsatolt 7 drb váltó valódisága kétségbe nem vonatott és azok a váltótörvény 3. §-ában előirt lényeges kellékekkel birnak; tekintve, hogy ezeket a váltókat felperes jogelődje s ennek jogán felperes is a •/. alatti szerződés idevágó rendelkezése következtében, de a csődnek az elfogadó ellen kiütése folytán is érvényesíteni jogosított és tekintve hogy a kereseti összeg sem a tőke, sem a kamat, sem végre az osztályozás tekintetében kifogásolva nem lett, mindkét alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával felperes váltókövetelését 20,000 frt s ennek 6°'„ kamatja erejéig valódinak kimondani és K. Béla hagyatéki csődtömegével szemben a követelések második osztályába sorozni kellett stb.