A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 15. szám - Az örökösödési eljárás (1894: XVI . t.-c.)

A J Az idézett táblai határozat a tárgyalt esetben a becsületsértésé s a testi sértés anyagi halmazata megállapításának mellőzését és egyedül a testi sértés megállapítását azzal indokolja, hogy az akaratelhatározás egysége cselekményegységet létesít; mi" az idézett curiai határozati indokolás a btv. 95. §-ára hivatkozik s igy eszmei halmazatot mond megállapitandónak. Ámde itt, nézetem szerint, az akaratelhatározás egységéről szólani helyesen nem lehet, mert az, aki valaki ellen meggyalázó kifejezések közben testi sértést követ el, szükségképen átfogja tudatában azt, hogy nemcsak minden embernek a törvény által védett jogát a testi épség és egészséghez támadja meg a szándékos tettlegessége folytán előidézett testi sértés által, hanem megtámadja a becsület sértetlenségéhez való jogot is a meggyalázó kifejezésnek szándékos használata által. Az a körülmény pedig, hogy a testi sértést eredményező tettleges bántalmazás önmagában is a becsületre meggyalázó jellegű, az akaratelhatározás egységét nem állítja és nem állithatja helyre, mert ezen jellege a becsületsértés által alsorbeáltatik, mig a szóbeli becsületsértésnek a testi sértés által való ezen felszívása, a fentebb kifejtettek szerint, helyt nem foghat s azt a törvény nem akarja. Az akaratelhatározás egységét legfeljebb az általános szándék' dolus generális credendi, meghaladott fogalmával lehetne megindokolni; ez esetben is azonban az egységes összeredmény hiánya folytán egységes tényálladék nem alkotható. Ezek szerint tehát itt két különböző akaratelhatározás, két különböző elkövetési mód és két különböző eredmény s igy a büntető törvény által tiltott két különböző büntetendő cselekmény forog fen. Ennélfogva nem foglalhat helyet a btv. 95. §-a sem, mert ennek alkalmazási köre csak azon esetekre terjed ki, a melyekben egy büntetendő cselekmény a büntető törvény több rendeletét sérti, ellenben helye van a 96. §. alkalmazásának, mely azon esetről intézkedik, ha több büntetendő cselekmény együttesen képezi elbírálás és büntetés kiszabásának tárgyát. Belföld. A budapesti ügyvédi kamara 1895. évi jelentését, mely egy vaskos füzetté nőtte ki magát és mely egész alaposan kiterjed a kamarai élet egész terére és a jogi törvényalkotás és törvénykezés minden mozzanatára, a következőkben ismertetjük. Statisztikai a d a t o k : 1895 január 1-től december 31-ig bezárólag e 1 i ntézésére várt összesen 2,861 beadvány. Ezekből elintéztetett összesen 2,762 darab, hátralék tehát 9 darab. Az ügyvédek létszáma az 1895. év végével 1,048 volt, tehát az 1894. évi 1,040 létszámhoz képest 8 ügyvéddel több maradt bejegyezve, mint 1894-ben. Az ügyvédjelöltek létszáma az 1895. év végével 602 volt, tehát a mult 544 évi létszámhoz képest 58 jelölttel több maradt bejegyezve mint 1894-ben. Fegyelmi ügyeket illetőleg. Elintézésre várt összesen 1,399 ügydarab; elintéztetett 1,355 drb; hátrálékban maradt tehát 44. Az 1887. évi XXVIII. t.-c. 4. §. f) pontján az ügyvédség gyakorlatának felfüggesztése 2 esetben rendeltetett el. Bár az ügyszám ez évben a 94-ikivel szemben apadást mutat, mindazonáltal ép az elintézendő ügyek fontosságainál fogva a kamarára, illetve annak választmányára óriási munkateher hárult; és e célból 48 választmányi ülés és 26 külön bizottsági ülés tartatott. Fegyelmi ügyekben 36 végtárgyalás volt, a mi az eddigiekkel szemben, — miknek száma 15—25 közt ingadozott, — óriási gyarapodást mutat. Utalva arra, hogy eme óriási munkát és feladatot eddigelé az ügyvédi kamarai intézmény a törvény mai szük keretében is sikeresen megoldotta, a mi ez intézmény különös fejlődésképességének bizonyságául szolgál, arra kéri az igazságügyminisztert, hogy a kamara hatáskörét oly mértékben terjessze ki, a mint azt az 1892-ben közzétett törvényjavaslat előadási tervezete contemplálja, és kivált, hogy a törvény megalkotását ne akadályozza meg ama körülmény, hogy a polgári perrendtartás és bűnvádi eljárárásunk még kodifikálva nincs, valamint, hogy a gyakorlati jogi képzés és minősítés törvényszerű szabályozása nincs meg. Az ügyvédség terén ugyan még mindig szaporodás mutatkozik, de sokkal kisebb arányban, mint az elmúlt években. Áttekintést nyújt erre nézve e táblázat: év létszám szaporulat %-ban 1892 987 52 55 1893 2,022 35 36 1894 1,040 18 1-75 1895 1,048 8 0.73 A szaporodás nemcsak 0 0-okban, de absolut számokban is csökkenő irányt mutat; e számok egyúttal bizonyítják azt is, hogy az ügyvédek létszáma nemsokára eléri a maximumot és hogy e tultengésnek gátat vessünk, szükséges, hogy megadassák a mód az ügyvédeknek a birói karban való és rájuk nézve méltányosabb kinevezésére, a mi ép az eddigi kinevezésekből alig következik, mert az elmúlt 1895-ik évben összesen 12 ügyvéd neveztetett ki — bírósághoz s mind kizárólag alsóbb birói állásokra. Leghathatósabb tényező volna ennek orvoslására az ügyvédkedéssel eltöltött éveknek a nyugdíjigényébe való beszámítása, a mi különösen az ügyvédi kar jobbjait sarkalná a birói állás elnyerésére. Rendezni kivánja továbbá a fiumei ügyvédek visszonyait az anyaországhoz, a mennyiben azok a horvát tszéknél is bejegyeztetik magukat, a mi közjogi sérelem. Mint már emiitettük 36 fegyelmi végtárgyalást tartott a kamara, e nagymérvű működésnek oka az is, hogy már rég elhúzódó ügyek is kerültek elintézésre. Különben az eljárás nehézkessége bűnvádi eljárásunk lassúságából s kivált a vizsgálatok elhúzásából folyik. A Curia fegyelmibiráskodása egészben megegyezik a kamara ebbeli gy a kor 1 a tá v al s Ítéleteink indokait rendszerint helyben is hagyta. A kamara 1896. máj. 1-én saját diszes házába vonul; az alapkövét 1895. május 21-én ünnepélyesen rakták le kapcsolatosan azzal egy írást, mint emlékeztetőjét azon szellemnek, s összetartásnak, melylyel az ügyvédi kar minden tagja egy régi vágy megvalósításához hozzájárult; és egyúttal elismerését és köszönetét mondja ki a főváros közönségének, mely ingyen adta oda a telket. Segélyt 5,046 frt 88 krnyi összegben nyújtott a kamara. Az ügyvédi kar is részt vesz amilleniumi ünnepségben; egyik jelentős nyilvánulása ennek a magyar ügyvédség történetének megírása kútfők nyomán, mely fáradságos munkátSik Sándor végzi; továbbá kiállítja a fejlődését feltüntető okmányokat. A könyvtár látogátása bár általánosságban véve gyér, évről évre emelkedik. A szegényvédelem tekintetében a kamara által kirendelt ügyvédek száma a 94-iki számmal szemben 25°/0 emelkedést jelent. Ez emelkedés folytonos s folyománya különösen a rendszer hiányosságának a vele egybekapcsolt nehézkes hivatali kezelés folytán, miután a szegényszégi jog elnyeréseért a bírósághoz kell fordulnia a félnek s nem egyenesen a kamarához. A csődtömeggondnokságokat illetőleg a bpesti polgári és a keresk. és váltótörvszéknél az 1895-ben nyitott 79 csőd esetén 75 ügyvéd rendeltetett ki tömeggondnokul; 2 esetben ugyanazon ügyvéd lett kirendelve, de nem a többi kartárs rovására, mert mindkettő olyan eset, melyben az első csak munkát és költséget okozott. Egyébként 10 évre visszamenőleg megnyugvással constatálhatja, hogy mindkét törvényszék a javadalmazások egyenlő elveit alkalmazta. De panaszszal él a fővárosi árvaszéknél alkalmazott módszer ellen, hogy alig van figyelemmel az ügyvédekre. Örömének ad kifejezést, hogy az 1895. év legfontosabb törvényalkotásai, az egyházpolitikai törvények immár életbe léptek és a törvényhozás az igazságszolgáltatás további kiépítésére s tökéletesítésére irányuló tevékenységet fejthet ki. Örömmel üdvözli az önálló büntető törvényszék felállításáról szóló t.-c. megvalósítását; a találmányi szabadalomról, és a törv. kamatláb meghatározásáról szóló t.-cikkek megalkotását. A rendeletek sorában a polgári anyakönyvek, a házassági és az örökösödési eljárás életbeléptetését tárgyazó rendeletek fontosságát emelte ki. Némi megjegyzésekkel kiséri azután azon tervezeteket, melyek a polgári peres- és a büntetőeljárást szabályozó perrendtartásra vonatkoznak. Az előbbire adandó véleményével nem főg késni, s addigra is javasolja a sommás eljárásnak a törvényszékek előtt folyó perekre való kiterjesztését. A büntető eljárás megalkotásánál követett módszert, hogy a javaslatot nem bocsátották nyilvános bírálat alá, leghevesebben elitéli annyival is inkább, mert a javaslat szerfölött hiányosnak bizonyult. Sürgeti a magánjognak codificálását, mely már 30 év óta vajúdik, s eddig csak a házassági jogot eredményezte. Ismerteti végül a törvénykezés terén tett tapasztalatait, alaposan bírálva az ujabb intézmények életbeléptetése után felmerült, de kivált még az eddigi eljárásból folyó hátrányokat, melyek hatékonyan bizonyítják a mindentéren eszközlendő reformok szükségét. Irodalom. Az örökösödési eljárás (1894: XVI. t.-c.) magyarázata. Irta: dr. Ragályi Lajos budapesti gyakorló ügyvéd és országgyűlési képviselő, függelékül az örökösödési ügyekben előforduló összes illeték szabályok: egybeállította Köcsön Lajos pénzügyministeri segédtitkár Budapest 1866. Aíhenaeum. Ára 6 frt, díszesen kötve 7 frt. A fenti cim alatt megjelent és 769 lapra terjedő munka két főrészt foglal magában. Foglalkozzunk e két részszel elkülönítve és pedig: 1. «Az örök. eljárás magyarázatáéval. Ennek irója dr. Ragályi Lajos, a kinek neve a jogi szakirodalomban már előnyösen ismert, első sorban a gyakorlati igényeinek kivánt — előszavának tartalma szerint — szolgálni, de elmondhatjuk, hogy müvével, ugy az elmélet, mint a gyakorlat igényeinek egyaránt kitűnően megfelelt. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy hazánkban az örökösödési ügyek elintézése körül végtelen nehézkes volt a múltban az eljárás, sőt a közel múltban is; a mig nemcsak a nagyobb méretű, de a kisebb örökösödési ügyek is véglebonyolitást nyertek, nem egy esetben az örökös vagy az örökösök közbejött elhalálozásával uj hagyaték jött létre, uj jogviszonyok származtak, s igy az eljárás csak bonyodalmasabbá vált, melynek tárgyalása körül, épen a nehézkes és hosszas eljárás közben keletkezett jogviszonyok miatt az örökösök érdekeinek megvédése és megmentése többször nagy akadályokba ütközött, sőt sokszor sikertelen maradt a nélkül, hogy az örökösödési eljárás foganatosítására hivatott hatóság vagy közegek bármi tekintetben mulasztással vádolhatók lettek volna.