A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 13. szám - A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése - Az uj osztrák biztosítási szabályzat

A JOG 103 is inkább csak jegyzetes törvény kiadások. Szerző munkája az első rendszeres és kimerítő törvénymagyarázat, melyben a törvénynek hosszú husz éves gyakorlatban léte után feldolgozott mindent, a mit e tekintetben felhasználni lehet. Igen érdekes és értékes azon kis, értekezés számba menő > Bevezetés», melyben szerző a közjegyzöségnek nagy feladatát a jogszolgáltatás szervezetében körvonalozza és mely abban áll, hogy az - előző jogvédelmet» eszközölje, a jogviszonyokból szál mázható vitás és peres kérdésekben. Érdekesen mutatja ki szerző a közjegyzőség ezen nagy szerepét a külföldi törvényhozásokban és utal azon irányra, melyet a mi törvényhozásunk is e tekintetben már eddig követ és a még nagyobb mértékben való követést indokolttá teszi. Szerző igen szép és háládatos munkát végzett. Könyve jogirodalmunknak csak dicséretére válik. Az örökösödési eljárásról szóló 1894. évi XVI. törvénycikk, valamint az annak életbeléptetése és végrehajtása tárgyában kibocsátott rendeletek. Magyarázattal ellátta: I)r. N y u 1 ász i János kassai ügyvéd. Budapest Politzer Zsigmond kiadása. Ara 1 frt 60 kr. Az örökösödési törvény magyarázatát adja szerző ezen kis müvében, részint a törvény indokolásából, részint az idevonatkozó anyagi és alaki joganyagból. Szerző inkább gyakorlati irányt követ és ez okból könyve hasznavehetősége biztosítva van. Vegyesek. Battlay Imre j. Nem felszaggatni a még vérző sebeket, nem életrajzot, nem nekrológot szándékozom írni, de azért lépek e lapok tisztelt olvasói elé, hogy itt még egyszer pár szóval megemlékezzem egy igen tisztelt, a még élte delén megtört jogásztársunk életéről, törekvéseiről és sikereiről. A jogászvilág oly érzelmeket fejezett ki Battlay Imre ravatalánál, hogy e mellett az egyéni fájdalomnak el kell némulnia. Mii dannyian a közügyet szolgáljuk. () is ennek egy igen serény munkása volt és igy bizonyos családi kötelék fűzött minket vele össze és éppen ezen kötelék indokolja azt : hogy tőle itt külön búcsúzzunk el. A mivelt társadalom a tudományos képzettségen kivül sokat követel attól, ki a «Jogász» névre számot tart; és e név joggal megillette Battlay Imrét, a kit a szellemi és erkölcsi tulajdonságok nem mindennapi sugarai díszítettek. Eveken át mint királyi ügyész Kalocsán hivatalának és a tudománynak élt, ott az 1870-es évek végével és a nyolcvanas évek elején a «Magyar Igazságügy* cimü jogtudományi folyóiratban megjelent cikkei éles eszére vallanak. 1878-ban<A magyarbüntet őtörvénykönyv ado'us és culpa tana szempontjából* cimü pályamunkája, mely egy önálló monográfia magaslatára emelkedik s termékeny és gondolkozásra serkentő fejtegetéseket tartalmaz, jutalomdijjal lett kitüntetve. Később iA büntetendő kísérlet és a bevégzés» cimü nagybecsű munkájával a tudományos akadémia dicséretét érdemelte ki s a midőn a decentralisatio alkalmával 1891-ben a kassai királyi főügyészséghez királyi főügyészi helyettessé neveztetett ki, akkor a genialis eszű igazságügyi minister éles figyelme a tudománya dacára oly szerény Battlayt, a ki időközben kir. főügyészszé lépett elő, Budapestre hivta meg, a hol a codificationális osztályban a bűnvádi perrendtartás javaslatának és indokainak elkészítésével őt bízta meg. Ennek a feladatnak is — tudjuk -r megbízója megelégedésére felelt meg, s ott dolgozott tovább serényen, fáradságot nem kímélve, vas szorgalommal addig, mig nem lelke porhüvelyéből el nem szállt. Mint kir. ügyész s később mint helyettes és királyi főügyész tudta embereit megnyerni és buzdítani. U maga volt a legszorgalmasabb munkás és azért mégis a szerényebb dolgozatban is megbecsülte az iparkodó munka arányát. Jól érzem: tollam sokkal gyengébb, de a korán jobb létre szenderült nagy jogász szelleme mellett sokkal kisebbnek érzem magamat, mintsem hogy az oly magas jogászi színvonalon állott Battlay Imre személyiségének oly képét birnám bemutatni, a mely joggal megilletné; — a jogászvilág jól ismeri s ezért kell, hogy velem sirassa Battlay Imrét, ki sokat valósított meg és még várakozásokra is feljogosított. Eisert István kir. ügyész Lőcsén. A budapesti egyetem ]Og- és állam-tudományi kara a jogtudományi vizsgák szabályozása tárgyában a közoktatásügyi ministerhez terjedelmes feliratot intézett, melyben a következő reformokat indítványozza. Javaslataink a következők : 1. Mindenekelőtt a jogtudományi doktoratust, mint az ügyvédség előfeltételét (1874. évi XXXIV. t.-c. 5. §.) érintetlenül kellene hagyni. Tudtunkkal a doktoratus mint előfeltétel nagyban emelte az ügyvédség színvonalát. Annak a segélyével lehetett csak az ügyvédi vizsgát abból a helyzetéből kiemelni, melybe a hatvanas években és a hetvenes évek elején jutott. Félő, hogy az ügyvédségre nézve újra azok az idők köszöntenek be, melyek annak következtében állottak elő, hogy a doktoratus megszűnt az ügyvédség előfeltétele lenni. Pedig a régibb állapotnak utóhatásai még most sem szűntek meg teljesen. Arról, hogy a doktoratust az ügyvédségre nézve, ennek nagy sérelme nélkül ugy sem lehetne feladni, legilletékesebben az ügyvédi kamarák nyilatkozhatnak. Az a kísérlet, hogy a doktoratus ne legyen többé az ügyvédi oklevél megszerzésének előfeltétele, Ausztriában is meghiúsult. Az államvizsgákat szabályozó 189:-'. évi osztrák-birodalmi törvény tervezete hiában akarta I a doktoratus mellőzését. Már az 1892. évi osztrák ügyvéd-gyülés egyhanj gulag tiltakozott s az urakháza belátva az ügyvédség szellemi és anyagi 1 érdekeit, a tervezet illető intézkedését elejtette s ennek megfelelőleg létesült a törvény. 2. Az egységes államvizsga mellett a doktoratusnak továbbá meg kellene abbeli erejét is tartani, hogy a közhivatali alkalmazásra ugy minősít, mint az elméleti államvizsga. Még inkább kívánatos ez abban az esetben, ha az államvizsga külső vezetés alá kerülne. Megvalljuk, hogy fejletlenebb viszonyainknál fogva (III.) még annyit sem tehetnénk, mint Ausztria, hol ujabban (az idézett 1893. évi birodalmi törvénybenj közI hivatali alkalmazásra az államvizsga kizárólagos minősítő erejét állapitot. ták meg. 3. Az államvizsgái tárgyakra nézve az 1891. évi értekezleten megállapítottak ellen nem tehetünk lényegbe vágó kifogásokat. A magunk részéről azonban kijelentjük, hogy továbbra is kötelességünknek fogjuk tartani, hogy szigorlataink ne csak annyit nyújtsanak, mint az államvizsga intézménye. Ha ennek következtében nem is tudnók jelöltjeinket a gyakorlatra ugy előkészíteni, mint akkor, ha egészen az 1891. évi értekezlet megállapodásaihoz szabnók magunkat, bátran számithatunk arra, hogy elméleti vizsgák után gyakorlati vizsgák is következnek. Mindenesetre kevésbé kockáztatott a nagyobb elméleti képzésnek több helyet jut látva a gyakorlati vizsgákra is számítani, mint gyakorlati vizsgái szempontok bevonásával az elméleti képzettséget rövidíteni meg. Csak az egyházi jogot kellene az államvizsgái tárgyak közül kihagyni. 4. írásbeli dolgozatokat nem kellene kívánni. Ezek csak gyakorlati vizsgáknak képezzék alkotó részét, a mint is birói és ügyvédi vizsgákon jó szolgálatot tehetnek arra nézve, hogy a jelöltek fogalmazási készültsége az irodai szakban kiderüljön. Ily próbát az elméleti készültség okából nem szükséges előszabni. Hogy a doktoratussal kapcsolatban írásbeli értekezések kívántatnak, a tudományos irodalomban való jártasság kimutatása teszi szükségessé s igy egészen külön tekintet alá esik. 5. Az alapvizsgákat, melyek a jogtörténeti államvizsga helyébe léptek, azzal a változtatással kellene fenntartani, hogy a második alapvizsga tárgyai közül a jogbölcsészet helyett az egyh.izi jog kérdeztessék. E szakma, anyajogi jelentőségéről nem is szólva, még ma is általános érvényű jog, melyet az egyes államok törvényhozásai az egyház saját jogéletére nézve nem helyeztek hatályon kivül. A római jog már az első alapvizsga tárgya s fölösleges volna azt abban az alakjában, melylyel a német birodalom némely országában mint kötelező jog (pandekták) bir, a második alapvizsga tárgyává tenni. Nem kívánatos, hogy a tételes római jog tanulmánya (pandekták) a nálunk tételes magánjogok (magyar és osztrák magánjog) tanulmányát háttérbe szorítsa. — Már az, hogy nálunk kétféle tételes magánjogot kell tanulni . számot tevő. — Ehhez járul, hogy magában a német birodalomban is meg vannak a római jognak, mint kötelező jognak a napjai számlálva s nemsokára a németbirodalmi polgári törvénykönyv fog a pandekták helyébe lépni, minek következtében a római jog tanítási módja is mindenesetre változni fog. Egyéb változtatást vizsgáinkon nem kellene tenni, melyek közül az államvizsgát annál kevésbé kérjük az alapvizsgák folytatásaként a négv, illetőleg negyedféléves tanfolyamba bevonni, mert súlyt helyezünk arra, hogy már csak akkor kerüljön a sor államvizsgára, midőn az egyes tárgyakat a többi tárgyakkal való összefúggésök szerint lehet vizsga tárgyává tenni. Igaz, hogy a jelöltek az egyetemi életen kivül állva vizsgáznak, de ugy találjuk, hogy a gyakorlatnak abból csak haszna lehet, ha az illetők érettebb észszel vizsgáznak s legalább a tanulás az egyetemi élet után nem szakad meg oly hirtelen. Nem akarnók a tanulás és gyakorlat éveit egymástól élesen elhatárolni. 6. Az egységes államvizsga szigorú legyen. A kivitelre nézve azonban aggodalmaink vannak. A jó szándék tagadhatatlanul nem hiányzik, csakhogy az eddigi tapasztalatok nem biztatók. A jogi vizsgák szigorát nálunk nem egyszer hangoztatták. Annak idején arra törvénybeli rendelkezés (1840. évi XV t.-c. II. r. 219. §.) volt, hogy a külön fennállott váltóügyvédi vizsgát szigorúan kell kezelni, mire a törvény szerzője Wildner Ignácz a régi váltótörvényhez irt kommentárjában megjegyzi, vajha a törvény kívánta szigor teljesednék. Ugy látszik aggodalmai voltak s ugy tudjuk, hogy a váltóügyvédi vizsgákkal tett tapasztalatok neki adtak igazat. Habár a viszonyok nálunk változtak, 18íil-ben a szigor helyett újra a lanyhaság köszöntött be. Bátran állithatjuk, hogy úgyszólván csak az egyetemi vizSgák képviselték a szigort. Maga az ügyvédi vizsga is erejét vesztette s elannyira, hogy az ügyvédi vizsgára bocsájtás feltételeit akarva nem akarva is meg kellett nehezíteni s ezt keilő módon az egyetemi intézmény segélyével, a doktoratus előszabásával lehetett csak elérni. Az ügyvédi vizsgáló bizottság kebelében egyesek legutóbb is a szigorúbb eljárást voltak kénytelenek hangoztatni. Ezzel ellentétben a gyakorlati birói vizsga ép az utóbbi időben újjászervezése vagyis teljes centralizálása óta szigorúbb. Valójában, ha elgondoljuk, hogy az egységes államvizsga intézményének vidéki elágazásai is lennének, nem tekinthetünk egész biztatólag a jövőbe. Mindenesetre oly vezető férfiakra lenne az egyes helyeken szükség, kik kellő szellemi látkörből az intézményt erkölcsi bátorsággal tudják kezelni. E célra az államnak anyagi áldozatoktól sem szabad visszariadni. 7. A tanulmányi renden legkevésbé kellene változtatni. A mit már most meg kellene tenni, az a négyéves tanfolyamnak, mit a katonai szolgálat miatt az önkéntesekre nézve az 1889. évi május 19-én kelt közoktatásügyi miniszteri rendelet egy félévvel megrövidített, a maga teljességében visszaállítása volna. Ez a miatt válnék kívánatossá, hogy jog- és államtudományokból egyaránt kellene vizsgázni s erre előkészítőül a negyedféléves tanfolyam alig elégséges. Ausztriában, hol a katonai önkéntességre nézve ugyanolyan törvény van, mint nálunk, a négyéves tanfolyamot semmiben sem csonkították meg. A tanulmányi rend olyatén változtatásától, mely a mai rendszert lényegesen érintené, óvakodni kellene. Ilyen rendszerváltoztatás idejét még nem látjuk elérkezettnek. Annak idején is elővigyázóknak keH lennünk. De előre is mondhatjuk, hogy a jog- és államtudományi oktatás bajai nem egykönnyen lesznek elenyésztethetők. Ezek a bajok, kezdve a házi tűzhely körében folyó nevelésen, a legkülönfélébb forrásból erednek. Maga a középiskolai képzés sem eléggé jól előkészítő. Gimnáziumaink, mint nemzeti iskolák nagv haladást tanúsítanak s e haladást tüntetik fel a reál tárgyak terén is. Már a klasszikus műveltségre (humaniorai