A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 12. szám - A jogegység és a temesvári kir. ítélőtábla

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 12. számához. Köztörvényi ügyekben. Törvény vagy törvényes gyakorlat azt ki nem zárja, hogy a megajándékozott ellen érvényesíthető kielégitési jog, ha az ajándékozott időközben elhalálozik, örökösei ellen érvényesíthető ne legyen. Midőn valamely jogügylet részben azért mondatik ki ajándékozásnak, mert az ellenérték nem meriti ki az átadott vagyon értékét, a megajándékozott csak a különbözet erejéig tekintetik megajándékozottnak, és ha a hitelező követelheti is a megajándékozottól az ajándékozott vagyonból követelésének kielégítését, de csak azon érték erejéig, mely valóban ajándékozást képez. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896 január 24. I. G. 125. sz. a.). A felülvizsgálat korlátozásánál nem a felülvizsgálati kérelem tárgyát képező érték, hanem a kereset tárgyának az értéke az irányadó (1893. évi XVIII. t.-C. 181. t?-a). A fizetések megszüntetése tényének meg- vagy meg nem allapitása a felülvizsgálati eljárásban felül nem bírálható. (A m. kir. Curia felülvizsgálati tanácsa 1896 január 16. 118. I. G. sz. a.) Alperes — ki tudva, hogy felperes foglalkozásánál fogva alkusz, — az eladás tárgyának közlése után azt mondta felperesnek, hogy néhány nap múlva ismét jelentkezzék nála és ismerni fogja felperessel szemben kötelezettségeit, időközben pedig felhasználva a felperestől nyert adatokat a tulajdonossal a vétel megkötése tárgyában alkuba bocsátkozott és a villát meg is vette, az nem szenvedhet kétséget, hogy felperes a tett szolgálatért, ha nem is a szokásos alkuszdijat, de mindenesetre a szolgálatnak megfelelő díjazást követelni jogosult és nem változtat ezen semmit, hogy az igéret nem a szerződéseknél szokott szavakban történt. A budapesti kir. törvényszék (1894. július 11. 20,871. sz. a. 1 Kun László ügyvéd által képviselt B. Ignác felperesnek Köves György ügyvéd által képviselt S. László alperes ellen 1,200 forint ügynöki dij és jár. iránti perében a következő' Ítéletet hozta: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Habár az ingatlanok tekintetében keletkezett szerződések kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők s ekként a kereseti jogügylet közvetítése a kereskedelmi törvény rendelkezése alá eső alkuszi ügyletet nem képezvén, jelen perben a kereskedelmi törvényre való hivatkozás helyt nem foghat, mégis, miután a részben iennálló törvényes gyakorlat értelmében az alkusz csakis akkor van jogosítva diját követelni, ha az ügylet tényleges megkötése az ő közvetítő működése eredményeként mutatkozik, tehát az ügylet kezdeményezése, a merően előkészítő tevékenység magába véve az ügynöki díj követelhetésére való jogosultságot nem állapithatja meg még azon esetben sem, ha a megbízó fél a közvetítés iránti megbízást beszüntetve, az ügylet megkötését vagy ő maga, vagy más közvetítőnek alkalmazásával eszközli. Minthogy pedig felperes keresetét maga is csak arra alapítja, hogy neki mint ügynöknek K. Jónás gr. E. Gyulának az Andrássy-ut 104. sz. a. létező villáját ajánlta, hogy felperes tudna-e arra vevőt és felperes alperest felkeresvén, midőn tőle megtudta, hogy villát szándékozik venni, felperes annak kijelentése mellett, hogy ő ügynök és mint ilyen provisióra tart igényt, alperes kérdésére közölte vele, hogy a villa gr. E. Gyuláé, Andrássy-ut 140. számú és az ára 120,000 frt, mire alperes kijelentette, hogy ha a villa csakugyan eladó, ő megveszi a nélkül, hogy még csak állítaná is azt, hogy a kérdéses villának alperes által lett megvétele az ő, mint alperes e részbeli megbízottja tényleges közvetítő működésének eredménye, ezek perrendszerü beigazolása hiányában pedig az alperes által az ő kizárásával megkötött ügylet alapján nincs jogosítva felperes alperestől dijat követelni, mindezeknél fogva a felperes által hivatkozott tanuk kihallgatása és a bizonyítékul használni kívánt esküt, mint nem a perdöntő körülményekre vonatkozóknak mellőzésével, felperest keresetével elutasítani kellett stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1895. febr. 26. 9,297. sz. a.) a kir. törvényszék ítélete helybenhagyatik. Indokok: Tekintve, hogy a jelen perben ügydöntő kérdést csak is az képez, váljon alperes felperest az Andrássy-uti 104. számú villa vétele iránt közvetítéssel megbizta-e, illetve felperes és alperes között arra nézve megbízási viszony létesült-e vagy sem? és hogy felperes közbenjárása eredményezte-e a kérBudapest, 1896 március hó 22-én. déses villára nézve az alperes és gr. E. István között az adásvételi jogügylet létrejöttét? miután pedig felperes ezen döntő ténykörülményekre nézve bizonyítékot egyáltalán fel nem hozott, mivel azon körülmény, hogy midőn felperes a villa eladósságát alperesnek tudtára hozva, ez azt mondotta, hogyha a villa valósággal eladó, megveszi és néhány nap múlva jelentkezzék nála és ismerni fogja vele felperessel szemben kötelességét, ha bizonyittatnék is, még nem szolgálna annak kimutatására, hogy alperes a villa megvétele közvetítésére neki megbízást adott, vagy hogy alperes azon érintett kijelentésével magát közbenjárási dij fizetésére kötelezte és felperesnek fentebb érintett azon tudomásra hozását, hogy a villa 120,000 frtért eladó, közbenjárásnak tekintette volna stb. A m. kir. Curia (1896. febr. 12. 6,804. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete részben megváltoztattatik, és ha felperes főesküt tesz arra, hogy alperes a kérdésben levő villa megvételének ajánlása után azt mondotta neki, hogy néhány nap múlva ismét jelentkezzék nála ialperesnél) és ismerni fogja felperessel szemben kötelezettségét, - alperes köteles felperesnek 500 forint tőkét stb megfizetni. Indokok: Felperes nem bizonyította ugyan, hogy ő alperestől megbízást nyert arra, hogy alperes részére megvételre alkalmas ingatlant keressen és felperesnek csupán azért, hogy ő akár az illető tulajdonos vagy ennek alkusza megbízásából, akár minden megbízás nélkül alperesnek a gr. E. István tulajdonát képezett, az Andrássy-uton 104. sz. a. levő villát vételre ajánlotta, / alperestől közbenjárási dij még nem jár. j * Minthogy azonban alperes beismerte, hogy a villát felperes ii ajánlotta neki megvételre, és így tudta meg, hogy a villa eladó, \ hogy ő ezen ajánlat folytán lépett érintkezésbe a tulajdonossal és a villát 120,000 forint vételárban meg is vette, kétségtelen, hogy felperes lényeges szolgálatot tett alperesnek azzal, hogy az eladó tárgyat neki megmondotta. A mennyiben ezen felül bizonyítást nyer az, hogy alperes, — ki tudta, hogy felperes foglalkozásánál fogva alkusz, — az eladás tárgyának közlése után azt mondotta felperesnek, hogy néhány nap múlva ismét jelentkezzék nála és ismerni fogja felperessel szemben kötelezettségeit, — időközben pedig felhasználva a felperestől nyert adatokat, a tulajdonossal a villa megvétele tárgyában alkudozásba bocsátkozott és a villát meg is vette; az sem szenvedhet kétséget, hogy felperes a tett szolgálatért, ha a vételt megkötötte, nem is a szokásos alkuszdijat, de mindenesetre a szolgálatnak megfelelő díjazást követelni jogosult és nem változtat ezen semmit, hogy az igéret nem a szerződéseknél szokott szavakban történt: Ezekhez képest mindkét alsóbiróság Ítéletének részben megváltoztatásával az alperes részére kinált, de ez által visszakínált és felperes által elfogadott főesküt a fenti szövegezésben megítélni és ennek letétele esetében alperest a szolgálatnak megfelelőnek talált 500 frt megfizetésére kötelezni és felperest az ezt meghaladó követelésével, — az eskü le nem tétele esetében pedig egész kereseti követelésével elutasítani kellett stb. Oly esetben, midőn a községi bíróság az előtte folyamatab tett peres eljárást megszünteti azon okból, hogy a kereset nem tartozik a kisebb peres ügyekbeni eljárás alá, felperes keresetét a rendes bíróságok előtt feltétlenül megindíthatja és a rendes bíróság az ügyet azon okból, hogy az 1877. XXII. t.-c. szerinti eljárás alá tartozik, el nem utasíthatja. A m. kir. Curia 11896. febr. 14. 506. sz. a.) az 1877. évi XXII. t.-cikk 41. §-á értelmében oly esetben, midőn a községi bíróság az előtte folyamatba tett peres eljárást megszünteti azon okból, hogy a kereset nem tartozik a kisebb peres ügyekbeni eljárás alá, — felperes keresetét a rendes bíróságok előtt feltétlenül megindíthatja és a rendes bíróság az ügyet azon okból, hogy az 1877: XXII. t.-cikk szerinti eljárás alá tartozik, el nem utasíthatja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A vasúti üzletszabályzat 64. g. 4. pontjának a 73. §.1. pontjával való egybevetéséből, mint nemkülönben a k. t. 404. és 407. §-ainak rendelkezéséből kétségtelen, hogy mihelyt az árunak a rendeltetési helyre érkezte után a fuvarlevél az átvevőnek átadatott, az áru feletti rendelkezés joga az átvevőt illeti, a vasúti fuvarozási szerződésből a vasút ellenében keletkező igények érvényesítésére csak ő van jogosítva, — ezt a jogát átvevő nemcsak személyesen gyakorolhatja, hanem másra is átruházhatja, vagy más által gyakorolhatja.