A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 12. szám - A német birodalmi és magánjogi cadificatio 1895. évben

94 A JOG Ausztria és külföld. A német birodalmi és magánjogi cadificatio 1895. évben.* A 2,025—2,044. §§-ai örökség szerzéséről rendelkeznek. Elfogadtatott azon irányelv: hogy az örökség a visszautasítás jogának fentartásával a törvénynél fogva átszáll az örökösre. A 2,026. §. I. p. szabálya, hogy az örökség megnyílta után született, de azon időben már megfogamzott személy, az öröklés előtt szülöttnek tekintendő, elvileg helyeseltetett, de már az 1,752. §. toldalékában benfoglaltalván, törlendőnek nyilvánitatott. A 2,027. §. szerint a teherben levőnek a ki önfentartásra képtelen, joga van állásának megfelelő ellátást követelni a hagyatékból, vagy társörökösök lételében, a születendő gyermeket megillető örökrészből. Ez azon eltéréssel fogadtatott el, miszerint az ellátás csak az örökrészből követelhető, a mely a gyermeket születése után illetné; az örökrész nagysága akkép levén meghatározandó, mintha csak egy gyermek születnék. A 2,028—2,032. §§. az örökség elfogadásáról és visszautasításáról rendelkezvén, utóbbira a tervezésben 6 heti külföldön] tartózkodásnál hat hónapi határidő tűzetik ki, a mi azon időponttal kezdődik, a mikor az örökös az örökség átszállásáról s ennek alapjáról értesülést nyert. Ehhez következő toldalék inditványoztatott: «A határidő nem folyik le, mig az örökös hagyatéki tárgyakat birtokába nem vett, vagy örökségi ügyleteket nem végzett. A hagyatéki bíróság halasztást engedélyezhet, de csak valamely érdekeltnek vagy hagyatéki hitelezőnek fellépésére.* A többség ezt visszautasította. A 2,033. §., hogy az örökség a visszautasitási határidő kezdete előtt sem el nem fogadható, sem vissza nem utasítható, a többség által töröltetett. A 2,038. §. azon szabálya, hogy kétség esetén a visszautasítás az örökséghezi meghívás összes alapjaira vonatkozik, azzal helyettesittetett, hogy a visszautasítás s elfogadás csak azon alapokra vonatkozik, a melyekről az illetőnek akkor tudomása volt. A tervezet a visszautasítás megtámadhatását (2,040. §.) tévedés alapján nem engedi meg; a mi annak kiindulási pontjából helyes, mivel különösen a lényeges tévedés az akarat nyilvánításának semmiségét idézi elő. A 2-ik tervezet szerint ellenben ily lényeges tévedés csak az akarat-nyilvánitás megtámadhatását állapítja meg. Összhangzás volt aziránt, hogy ily helyzetben a 2,040. §-ban a lényeges tévedésen alapuló megtámadhatása a visszautasításnak figyelembe veendő. Különben a 2,040. §. szabályai tárgyilag helyeseitettek, a 2-ik kikezdés abbeli pótlásával, hogy a visszautasítás megtámadása az örökség elfogadásának tekintendő. A fenti lényeges tévedés szabálya a bizottság által kiterjesztetett az örökség elfogadásának megtámadására is, a mi a tervezetben (2,041. §.) csak fenyegetés s csalás alapján engedtetett meg. Egyszersmind eltérőleg a tervezettől: a megtámadási jog megadatott akkor is, ha a visszautasitási határidő elmulasztása fenyegetés vagy csalás által idéztetett elő. Az örökösi méltatlanságról szóló 2,045. §. I. p., mely szerint annak veendő, a ki szándékosan s jogtalanul az örökhagyót megölte, vagy oly állapotba helyezte, hogy haláláig képtelenné vált végrendelkezésre, akkép lett megváltoztatva: hogy méltatlan az, a ki szándékosan, vagy jogellenesen az örökhagyót megölte, vagy ezt megkisérlette. Az, hogy kiterjesztessék azokra is, a kik az örökhagyó ellen elkövetett bűntett miatt fegyházra ítéltettek, nem fogadtatott el. A 3-ik pontban az, a ki csalás vagy fenyegetés által az örökhagyót rábírja végrendelkezés tételére, akkép módosíttatott, hogy: a ki végrendelkezés tételére vagy megsemmisítésére rábírja. A 2,045. §. kiegészíttetett azzal, hogy az örökösi méltatlanság nem áll elő, ha az örökhagyó más végintézkedést tett, mely által a megsemmisített végrendelet hatálytalanná tétetett; avagy azon intézkedését, a melyre nézve követtetett el a bűnös cselekmény, megszüntette. A megtámadási jogosultságról szóló 246. §. 3. p., mely szerint jogosult, a ki örökös leendett, ha az öröklésre méltatlan az örökhagyót tul nem éli; következőleg lett megváltoztatva: • Megtámadásra jogosult mindenki, a kinek habár közvetve is előnyére szolgálhat az öröklésre méltatlannak elmaradása.* A megtámadás hatályára nézve az: dass der Anfechtende die Erbschaft nicht ausschlagen könne (2048. §. 2.), töröltetett. A 2,049. §. szerint az öröklésre méltatlan a kötelesrészrei igénytől törvénynél fogva meg lett volna fosztva. Ez nem helyeseltetett, s azért következő szabállyal helyettesittetett: Ha léteznek azon feltevések, a melyek mellett a kötelesrészre jogosult öröklésre méltatlan lenne, kötelesrészrei igénye megtámadható, a minek érvényesítésére a végintézkedés megtámadhatásának szabályai alkalmazandók. Az örökség-szerzés joghatályára nézve (2,051—2,057. §§.) helyeseltetett azon irányelv: hogy az örökhagyó vagyonához tartozó jogok, s annak vagyonjogi kötelezettségei törvénynél íogva átszállnak örökösére (2,051. §. I.) Az örökséghez tartozó dolgok birtokára nézve azonban kivétel tétetett (2,052. §.) akkép, hogy a tervezet szerint a birtoklás nem száll át törvény erejénél fogva; kivételt képezvén a birtokkeresetek (2,053—2,054. §.) * Előző cikk 7-ik számban. A bizottságban a többség ezen szabályoknak (2,052—2,054. §§.) törlése mellett határozott, helyettesitvén következővel: «Der Besitz geht auf den Érben über». A német jog némely területein divatban volt az u. n. I n s t itut des Dreissigsten, a mi abban áll, hogy az örökhagyó özvegye s gyermekei, a kik vele halála napjáig közös háztartásban éltek s általa eltartattak, elhalálozásától kezdve 30 napig eddigi módon lakást s a hagyatékból ellátást nyernek. Ennek behozatala inditványoztatott a bizottságban, de a többség visszautasította. A 2,056. §. 2. az örököst feljogosította a hagyatéki tárgyak felett hatályosan az örökség elfogadása előtt is rendelkezhetni "gy> h°gy a későbbi visszautasítás folytán előállt örökös is kötve legyen intézkedéseihez. A többség e helyett következő szabályt fogadott el: Ily intézkedések hatálya a később előállt örökös irányában azon feltevéstől tétetik függővé, hogy az intézkedések elhalasztása veszéllyel járna; ellenben oly jogügylet, melyet az örökös mint illyennel szemben létesíteni szükséges — milyen a felmondási ügylet, — ha az, az elfogadás előtt eszközöltetik, az örökség viszautasitása után is érvényes marad. Ellenben elfogadtatott azon szabály (2,057. I. p.j, miszerint az örökség elfogadása előtt az örökös nem köteleztetik az örökhagyó s egy harmadik között keletkezett pert folytatni, sem beavatkozni oly perbe, a mely ellene mint örökös ellen indíttatott. A hagyatéki bíróság szükségbőli intézkedési joga s hivatása a hagyatéki vagyon s értékek biztosítása iránt, p. o. örökös távollétében, ügyleti képtelenségénél stb. (2,058. §.) a bizottság által akkép terjesztetett ki, hogy azon hivatalos gondoskodásnak helye van minden esetben, mig az örökség el nem fogadtatott, a mennyiben arra szükség van, — tehát akkor is, midőn az örökös ismeretes, jele n van s képes is a hagyaték gondozására, — de az elfogadás előtti meggondolás ideje alatt tétlen marad. A hagyatéki gondnokság elrendelésének a 2,059. §. szerint akkor lett volna helye, ha az örökös ismeretlen, vagy azt hagyatéki hitelező kéri a hagyaték elleni jogigényei bírósági érvényesithetése végett. Ennek ellenében az állapíttatott meg, hogy annak akkor is legyen helye, ha az örökös ismeretes, de az örökséget még el nem fogadta és szükségessé vált gondoskodni a hagyatékról. A 2,065. §. l.p. hogy azon esetben, ha a hagyaték teljesen nem lenne elégséges a hagyatéki hitelezők kielégítésére, a hagyatéki gondnok az örökös irányában köteles gondoskodni, hogy a hitelező nagyobb mérvben ne nyerjen kielégítést, mint a leltárjog szabályai szerint azt megilleti helyeseltetett, de elhatároztatott, hogy a gondnok ugyanezen kötelezettsége a hagyatéki hitelezők tekintetében is érvényesítendő. Az örökösnek, ha ismeretlen, nyilvános felhívására vonatkozó szabályok (2,057) a lényegben elfogadtattak, de a tervtől eltérőleg kimondatott, hogy a felhívás maradjon el, ha költségei a hagyatéki vagyonhoz képest aránytalanul nagyok. Az örökösi bizonylat a tervezet szerint (2,068) csak a törvényes örökösöket illetheti; a bíróság azt a többi örökösökre is kiterjesztette s kiegészítette azzal, hogy több örökös lévén, valamelyikük kívánatára azoknak közös bizonylat adandó. Azon indítvány, hogy ily bizonylat helyett örökösi registrum használtassák, nem fogadtatott el. A 2,069. §., mely az örökösi bizonylat kiadásának kellékeiről rendelkezik, több rendbeli kiegészítést nyert; 2-ik kikezdésül azt, hogy közös bizonylat esetén az azt indítványozó örökös köteles a társörökösöket, örökrészeiket s az örökségnek általuk tett elfogadását bejelenteni és a bizonylatnak a nevezett örökösökre kiterjesztése folytán 2,069. a) alatt következő uj pont leend: Ha a bizonylat haláleseti rendelkezés alapján inditványoztatik, köteles az indítványozó a fenti bejelentéseket megtenni, azonfelül megjelölni azon intézkedést, a melyen örökjoga alapszik és azt is előadni, vájjon s mily haláleseti rendelkezései vannak az örökhagyónak. Ha az valakinek elmaradása folytán jutott az örökléshez, vagy öröksége ily uton megnagyobbodott: akkor elő kell adnia azt is, hogy azon személy mily módon esett el az örökléstől. A 2,071. §. szabályai, hogy a hagyatéki bíróság az öröklési bizonylatot csak akkor adhatja ki, ha az illető örökjogáról meggyőződött és hogy a szükséges nyomozások hivatalból teendők — elfogadtatik, de a 2. kikezdés, mely szerint a bizonylat ki nem adható, mig az örökjog felett per van folyamatban — következő szabály által helyettesittetett: «Ha az örökjog felett per van folyamatban, az örökösi bizonyítvány csak a peres ellenfél meghallgatása után adható ki.» Az örökösi bizonyítvány kiadatási jogának a 2,068. §-ban elfogadom kiterjesztése folytán a 2,072. §. következőleg egészíttetett ki: «Ha a haláleseti intézkedés, a melynek alapján inditványoztatik az örökösi bizonyítvány kiadatása, nem foglaltatik közokiratban, akkor a kiadatás csak azoknak a végintézkedés érvénye feletti meghallgatása után történhetik, a kik a végintézkedés érvénytelenségének esetén örökösök lennének. Ezen meghallgatás nem kívántatik, ha az nem eszközölhető.* Helybenhagyatott a 2,073. §., mely feljogosítja a hagyatéki bírósagot, hogy az örökösi bizonylat kiadatása után is hivatalosan nyomozhasson annak valódisága iránt és azt visszavonhassa esetleg érvénytelennek nyilváníthassa, ha valótlansága felől meggyőződött továbbá a 2,074., mely szerint jogosult a valódi örökös a valótlan bizonylat birtokosa ellen annak kiadására s az örökséghez tartozó tárgyak iránti értesítés adására igényt támasztani és a valódi örökös-