A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 11. szám - A tulajdon megsértésének kérdéséhez. Felelet - A jogegység és a temesvári kir. tábla

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 11. számához. Budapest, 1896 március hó 15-én. Köztörvényi ügyekben. A tényleges birtokos tulajdonjogának, az 1886: XXIX. t.-c. 18. §-a alapján történt telekkönyvi bejegyzésénél, ellenmondás esetén, annak a kérdésnek tisztába hozatala szükséges, hogy ki legyen tekintendő a telekkönyvi tulajdonos jogutódának. Az oldalági rokonok még nem igazolt örökösök és megfelelő bizonyitékok nélkül nem jogutódok. A szoboszlói kir. jarásbirósag mint telekkönyvi hatóság : a szoboszlói 3,383. sz. tjkvben A f 1 sor alatt foglalt 5,436. hr. számú 5 hold 150D öl szántóföldre özv. Cs. Miklósné B. Vilhelmina javára tényleges birtoklás alapján történt tulajdonjogi bejegyzés ellen, R. Mária, M. Gábor, M. János, E. Sz. Sándor, özv. V. T. Antalné, R. Ágnes, G. Károly, G. János. I). T. Julianna, G. József, M. K. Sándor, E. Sz. Julianna, M. K. Julianna, E. Sz. Erzsébet, G. Lidia, D. T. József, M. K. Lidia, M. K. Gábor, M. Julianna, D. T. Eszter, E. Sz. Mihály által beadott ellenmondást elutasítja és figyelmezteti ellenmondókat, hogy nevezett tényleges birtokos tulajdonjogának bejegyzését törlési keresettel, e végzés jogeró're emelkedésétó'l számított 30 nap alatt megtámadhatják. Azon kérelem, hogy ellenmondók a felszámított költségekben marasztaltassanak, elutasittatik. Indok: A 24,366 1893 [. M. számú igazságügyminiszteri, rendelet 98. §-a szerint, ha az 1886. XXIX. t.-c. 16. és 18. §-ainak eseteiben, a telekkönyvi tulajdonosnak jogutóda él ellenmondással, a telekkönyvi hatóság, csupán abban a kérdésben dönt, vájjon az ellenmondó azt, hogy a telekkönyvi tulajdonosnak jogutóda-e, kellően kimutatta-e? Jelen esetben az eljárás az 1892: XXIX. t.-c. 2. §. 2., a. pontja és a fent emiitett rendelet 52. §-a, illetőleg az 1886:XXIX. t.-c. 18. §-a alapján történt, vagyis, a tényleges birtokos tulajdonjoga, azon az alapon jegyeztetett be, a tényleges birtoklás alapján, mert R. András örökhagyó telekkönyvi tulajdonos, több mint 3 éve elhalt, a mennyiben az 1858-ban történt helyszíneléskor R. András már mint örökhagyó jegyeztetett be, a helyhatóság pedig igazolta, hogy B. Vilhelmina tényleges birtokos, a kérdéses ingatlant megszerezte s egyszersmind a helyhatóság és a bizalmi férfiak és a szomszédok, valamint B. Hercilia elmaradt házastárs igazolták, hogy B. Vilhelmina tényleges birtokos maga, több mint 10 év óta az ingatlannak békés birtokában van. Az ellenmondás szempontjából tehát, annak a kérdésnek a tisztába hozatala szükséges, hogy ki legyen tekinthető R. András örökhagyó telekkönyvi tulajdonos jogutódának. Telekkönyvi tulajdonos jogutódának csak az tekinthető, a ki ennek jogát már megszerezte ugy, hogy az dologi jogává vált, minél fogva azt, minden harmadik személy ellenében, már egyedül ezen az alapon veheti igénybe és védelmezheti. Ezen álláspontot támogatja, az 1886: XXIX. t.-c. 15. §-ának utolsó bekezdése és különösen a fent emiitett rendelet 54. §-a, valamint az 1886: XXIX. t.-c. 46. §-ának tartalma is, a mely azt rendeli, hogy a telekkönyvi tulajdonos leszármazó örököse, vagy házastársa, hogy ellenmondással élhessenek, — egyedül ezen minőségüket tartoznak anyakönyvi kivonattal igazolni; ellenben minden más ellenmondásnál — tehát jelen esetben is — nem elegendő a rokonsági minőség igazolása, hanem az ellenmondáshoz oly bizonyitékok melléklendők, a melyek a jogutódi minőség mellett nemcsak vélelmet állítanak fel, hanem határozottan bizonyítják, hogy a telekkönyvi tulajdonosnak, az ellenmondó jogutóda; mert hiszen, ha a telekkönyvi tulajdonosnak leszármazója, vagy házastársa van, nagyon feltételezhető, hogy ezek az örökösei, tehát dologi joggal bíró jogutódai. Ilyenek nem létében lehetnek a telekkönyvi tulajdonosnak a távolabbi rokonai. Ezeknél a távolabbi rokonoknál, a vélelem már egy magában véve nem elegendő, hanem átadási okirattal, vagy ítélettel kell igazolni a jogutódiságot. Hogy ide vonatkozólag jogutód alatt más nem értendő kitűnik abból is, hogy az 1886: XXIX. t.-c. 52. §-ában, a 15., 16. 17. §-ok szerinti bejegyzések esetében, a telekkönyvi tulajdonost, illetve igazolt örököseit, vagy hagyományosait; a 18. §. esetében pedig, a fent emiitett rendelet 82. §-a értelmében is, a telekkönyvi tulajdonosnak kipuhatolt házastársát és a törvényes öröklésre hivatott legközelebbi rokonokat rendeli értesitetni. Az 1889:XXXVIII. t.-c. 5. §. 2. bekezdése szerint, az 1886: XXIX. t.-c. 18. §-ának esetében, a telekkönyvi tulajdonosnak igazolt örököseinek tekintendők, a legalább 3 év előtt elhalt telekkönyvi tulajdonosnak, törvényes öröködésre hivatott leszármazói, ha az illető hitfelekezeti lelkész és a helyhatóság bizonyítják, hogy a telekkönyvi tulajdonos után más leszármazó nem maradt, tehát 1 az o'dalrokonok még nem igazolt örökösök és a fentebb emiitett bizonyitékok nélkül nem jogutódok. Minthogy tehát a részletesen kifejtett okok szerint a rokon még nem jogutód; minthogy a jegyzőkönyvhöz csatolt perre utasító végzés szerint mely nem átadási okirat — csak az nyer| hetne igazolást, hogy ellenmondók R. András örökhagyó telekkönyvi tulajdonosok oldalági rokonai, de ez is csak a megindított perben lesz jogszerűen megállapítható; minthogy ellenmondók nem mutatták ki, hogy a telekkönyvi tulajdonosnak jogutódai lennének: az ellenmondások az említett igazságügyministeri rendelet 98. §-a alapján elutasitandók voltak. Perenkivüli telekkönyvi ügyben költség megállapításnak helye nem lévén, a kérelem idevonatkozó részét teljesíteni nem lehetett. Végül megjegyzi e telekkönyvi hatóság, hogy a debreceni kir. törvényszék 9,102/1894 P. számú végzése szerint, nem B. Vilhelmina tényleges birtokos — mint ellenmondók állítják — utasíttatott perre R. András örökhagyó oldalági rokonai — ellenmondók ellen — hanem perre utasíttatott B. Hercilia a R. András örökhagyó házastársa, a kinek második férje Cz. József volt. (1894 szept. 21. 3,159. sz.) A debreceni kir. Ítélőtábla: A kir. járásbíróság mint tlkvi hatóság végzésének az a része, melylyel az a kérelem, hogy az ellentmondók a költségekben elmarasztaltassanak, elutasittatott, mint nem neheztelt érintetlenül hagyatik, ugyan annak a végzésnek neheztelt többi része azonban megváltoztattatik és a h. szoboszlói 3,383. sz tjkvben az 1,800/94. számú végzéssel özv. Cs. Miklósné B. Vilhelmina javára a tényleges birtoklás alapján bejegyzett tulajdonjog töröltetni, és az előbbi állapot visszaállíttatni rendeltetik. Annak a kérelemnek azonban, hogy kérvényező özv. Gs. Miklósné B. Vilhelmina a költségekben elmarasztaltassák és ellentmondók ügyvédjének dijai megállapittassanak, hely nem adatik. Indokok: A debreceni kir. törvényszéknek néhai R. András hagyatéka tárgyában hozott 9,102/94. számú, a 2,591/94. sz. a. benyújtott ellenmondáshoz mellékelt, végzése szerint özv. R. Andrásné B. Hercilia, örökösi igényének érvényesítése iránt, az ellenérdekű R. Ágnes és megnevezett társai a néhai R. András után való örökösödésre hivatottaknak és az özvegygyei való szemben erősebb joggal biroknak elismertettek. Mindaddig tehát, a mig a peressé vált igények bíróilag meg nem állapittatnak, a megnevezettek jogosítva vannak néhai R. András jogait a hagyaték javára érvényesiti. Tekintettel pedig különösen arra, hogy az még bírói eldöntés tárgyát képezi, váljon a néhai R. András hagyatéka az igényt támasztók közül melyiket illesse, néhai R. András hagyatéka fölött az özvegyének önálló, a többi öröklésre hivatottak hozzájárulása nélkül tett rendelkezése érvényesnek az idő szerint nem vehető és az ellenmondókat a néhai R. András telekkönyvi jogainak érvényesítésére jogosultaknak, tehát oly jogutódoknak kell tekinteni, kik az ellentmondás benyújtására jogosítva vannak. Ezek következtében az ellentmondás alapján a tényleges birtokos tulajdon jogának bejegyzését a 24,366 93. sz igazságügyminiszteri rendelet 98. §-a értelmében törültetni és az előbbi állapotot visszaállíttatni kellett. Telekkönyvi ügyekben költség megítélésének és dijak megállapításának helye nem lévén, ez iránt előterjesztett kérelemnek hely adható nem volt. (1894 nov. 14. 6,121 P. 1 Kir. Curia: a másodbirósági végzés megváltoztattatik és az elsőbiróság végzése hagyatik indokolásánál fogva helyben. (1896. január 30. 630/1895 P. Az osztrák-magyar monarchia másik államában hozott birói határozaton alapuló végrehajtás esetében, az 1881. évi LX. t.-c. 42. §-ának 2. bekezdésében emiitett perbíróság alatt azt a hazai bíróságot kell érteni, mely a végrehajtás elrendelése és foganatositására illetékes. A budapesti kir. ítélőtábla: A kir. tábla az elsőbiróság neheztelt végzését feloldja, a kir. járásbíróságot utasítja, hogy a végrehajtást szenvedő részéről 1895. évi 156,809. sz. a. beadott kérvény felett az ellenfelet hallgassa meg s annak eredményéhez képest az előterjesztett kérelem felett uj, érdemleges határozatot hozzon; egyszersmind a kir. tábla kimondja, hogy az előterjesztett kérelemnek az elrendelt végrehajtás folytatására halasztó hatálya van; mert az 1881. évi LX. t.-c. 4. §-a értelmében az osztrákmagyar monarchia másik államában hozott birói határozat alapján ezen állam bíróságainak megkeresésére a végrehajtás elrendelendő ugyan, de a dolog természete szerint az 1881. évi LX. t.-c. szabályai szerint foganatosítandó; következően a végrehajtást szenvedő el nem zárható attól, hogy ilyen esetben is érvényesíthesse mindazokat a jogokat, melyeket részére jogai megóvása céljából