A Jog, 1896 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1896 / 11. szám - A tulajdon megsértésének kérdéséhez. Felelet - A jogegység és a temesvári kir. tábla

A JOG kiáltó hogy egy tábla egy ugyanazon kérdésben egymásután homlokegyenest ellenkező határozatot hozzon, mint ezt legutóbb a temesvári kir. itélö táblánál tapasztaltuk; mert az éppen előbb említett Esterházy-féle esetet még csak indokolja, vagy helyesebbon menti a volt egységes tábla nagy terjedelme s a tanácsok nagy szama; de ez a mentség a 2 polgári tanácscsal rendelkező temesvári kir. itelo tábla javára nem szolgálhat. Bizonyságul álljon itt az eset: A rékási kir. járásbíróság ifj.Sch. Ferenc végrehajtatónak b.Kosxta elleni kielégítési végrehajtási ügyében 1895. szeptember 28-án 5,285/95. sz. a. a következő végzést hozta: «A jelen végrehajtói jelentés szerint foganatosított árverés es foglalás körül felmerült költségeket a kir. járásbíróság a 4 frt 97 krban ezennel megállapított végrehajtói díj betudásával i trt 2 i krban megállapítja s a végrehajtási jegyzőkönyvet jelentése elvárása mellett az eljárt kir. bír. végrehajtónak kiadja. Minthogy pedig a megtartott árverésen befolyandó összegekre Kiszetó község elöljárósága elsőbbségi igényt jelentett be, mégis az eljárt kir. bir. végrehajtó újólag azt a szabálytalanságot követte el, hogy a befolyt vételi árt az 1881: 80, t.-cikk 114. §-ának rendelkezése ellenére bírói letétbe nem helyezte, hanem azt végrehajtatónál hagyta: a kir. járásbíróság eme szabálytalanság megtorlása végett a jelen végzés egy példányát a temesvári kir. törvényszék fegyelmi bíróságához átteszi; egyúttal azonban végrehajtató képviselőjét felhívja, hogy a befolyt 7 frtot 3 nap alatt végrehajtás terhével a kir. járásbíróságnál bírói letétbe helyezze, minek megtörténte után az elsőbbségi igény tárgyalására határnap lesz kitűzve. Ugyancsak ifj. Sch. Ferencnek P. Dimitrie elleni végrehajtási ügyében ugyanazon napon 5,286. sz a. a rékási kir. járásbíróság előbbivel lényegileg teljesen egyező végzést hozott, melyben azonban végrehajtató képviselőjét csupán 5 frtot tevő vételár birói letétbe helyezésére kötelezte. A 'végrehajtató képviselője* ezek ellen a végzések ellen egyidejűleg fehoíyamodásokat adott be. A temesvári kir. itélö tábla a Sch. Koozta elleni ügyben a következő végzést hozta: «. . . ellenben annak a végzésnek azt a részét, a mely által az első bíróság végrehajtató képviselőjét végrehajtás terhével arra kötelezte, hogy a befolyt és általa felvett 7 frt vételárt 3 nap alatt birói letétbe helyezze, helybenhagyja Ilid ok ok: . . . Ellenben helyben kellett hagyni az első bírósági végzésnek azt a részét, a mely által az elsőbiróság végrehajtató képviselőjét a befolyt vételárnak 3 nap alatt és végrehajtás terhe mellett birói letétbe való helyezésére kötelezte, — mert a végrehajtási jegyzőkönyv tanúsítása szerint az árverés megkezdése előtt a befolyandó vételárra Kiszetó község elöljárósága által elsőbbségi igény jelentetett be,- az 1881. évi 00. t.-c. 114. §-a szerint pedig, ha elsőbbségi bejelentvény adatott be és ha az összes érdekeltek a vételárnak, miként való felosztására nézve, az árverési jegyzőkönyvben felveendő egyértelmű megállapodásra nem jutottak, abban az esetben az összes iratok és a beadott elsőbbségi bejelentvények a végrehajtás foganatosítására illetékes bíróságnak 3 nap alatt, a vételár pedig birói letétbe helyezés végett külön jelentés mellett az 1881. évi 60. t.-cikk 118. §-a szerint tartandó vételár felosztási tárgyalás céljából haladéktalanul bemutatandó. Minthogy a vételárnak miként való felosztására nézve magában az árverési jegyzőkönyvben egyértelmű megállapodás nem foglaltatik: az elsőbbségi bejelentésre való tekintettel a bírósági végrehajtó nem volt jogosítva a vételárt a végrehajtatónak kiadni; — helyesen járt el tehát az elsőbiróság, mikor annak birói letétbe helyezésére végrehajtató képviselőjét kötelezte . . . » (4895. évi november hó 13-án K083. szám a.) A másik, P. Dimitrie elleni ügyet a kir. ítélőtábla ugyanakkor rendelvénnyel küldte vissza és az ügyiratoknak újra lett felterjesztése után — ugy látszik — az épen most közölt végzése elmosódott a kir. ítélőtábla emlékezetében, mert 1896. évi január ló-én 4,542'95. sz. a. kelt következő végzést hozta a kir. járásbíróság nem csekély meglepetésére: «A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének . . neheztelt részét megváltoztatja, a végrehajtatót az 5 frt vételárnak letétbe helyezésére nem kötelezi stb., mert: habár igaz, hogy az 1881: 60. t.-cikk 114. §-ának rendelkezése szerint az esetben, ha az árverés megkezdéséig elsőbbségi bejelentvény adatott be és ha az összes érdekeltek a vételárnak miként való felosztására nézve az árverési jegyzőkönyvbe felveendő egyértelmű megállapodásra nem jutottak, a kiküldött által a vételár haladéktalanul bemutatandó; minthogy azonban az idézett törvénycikk 119. §-ának második bekezdése értelmében az árverés hirdetési és foganatositási költségek minden más követelést megelőzőleg sorozandók, a jelen ügyben megállapított árverési eljárási költségek pedig a befolyt és a végrehajtatónak kiadott 5 frt vételárt meghaladják s ez összeg különben is a végrehajtató részére volna sorozandó és kiadandó; az eljáró bíróságnak az az intézkedése, hogy az 5 frt vételár sorrendi tárgyalás tartása végett bemutattassék, céltalan .» íme, egy ugyanazon kérdésben, melyre vonatkozólag pedig az 1881 : 60. t.-cikk mindkét végzésben említett 114. §-a kételyt nem tűrő világossággal intézkedik, egy ugyanazon felsőbíróság 2 ellentétes határozatot produkál. Melyik tehát a helyes? Az a szegény elsőfokú bíró, kinek működését a felügyeleti hatóság mindig Árgus szemekkel kiséri és minden megváltoztató határozatot alaposan rovására ir, — melyiket kövesse? És vájjon mit szól a jogkereső közönség, ha az ország egyik legjobb hirü felső bíróságánál ily elemi kérdésekben ily ingadozást tapasztal ? Az én szerény nézetem az elsőbb helyen közölt határozatot tartja helyesnek; mert ott, hol törvény szavai rendelkeznek, ennek határozatai követendők és mert az utóbb közölt határozat ama kijelentése, hogy «az eljáró bíróság intézkedése céltalan-, a törvényszakasz mellőzésére okul nem szolgálhat már csak azért sem, mert «forma dat esse rei <. Különben igen kérem t. kartársaimat, hogy e kérdést illető véleményeiket e lapok hasábjain mielőbb közölni szíveskedjenek. S e m p e r. Irodalom. A magyar kereskedelmi jog kézikönyve irta: dr- Klupaty Antal egyetemi tanár. II. Rész. Budapest, 1896. Midőn szerző kereskedelmi jogának első kötete tavaly napvilágot látott constatáltuk már, hogy a nagy munka jónak Ígérkezik. A most megjelent második kötet véleményünket igazolja. A kereskedelmi törvény második részét commentálja benne Klupaty alapos tudománynyal, szabatosan s a körülményekhez képest elég röviden, mely körülmények lehetővé fogják tenni, hogy a mű mint tankönyv teljesítsen hasznos szolgálatokat. Megjelent az Eggenberge r-féle könyvkereskedés kiadásában s 4 frt 40 krért kapható. Megjelent: F o d o r-M árkus a polgári törvénykezési rendtartási kézikönyvéből a III. kötet 2-dik füzete, mely az örökösödéi eljárásról szóló 1894: XVI. t.-c.-hez kiadott rendeleteket, valamint az idevágó bélyeg- s illetékszabályokat tárgyalja. Ára 1 frt 20 kr. Vegyesek. Kimutatás a m. kir. Curia ügyforgalma és tevékenységéről az 1895. évi január i-től február 29-ig. Beérkezett: polgári 7,240, váltó 1,990, úrbéri 20, felülvizsgálati sommás 210, büntető 6,971, fegyelmi 128, felszólalási országgyül. képvis. jog kérdésében 2, összesen: 16,561 . —Elintéztetett: polgári 1,720, váltó 353, úrbéri 10, felülvizsgálati sommás 94, büntető 2,284, fegyelmi 95, felszólalási országgyül. képvis. jog kérdésében 2, összesen: 4,558. — Hátralék: polgári 5,520, váltó 1,637, úrbéri 10, felülvizsgálati sommás 116, büntető 4,687, fegyelmi 33, felszólalási országgyül. képv. jog kérdésében—, összesen: 12,003. Csendőri kínzás. Á m. kir. Curia: . . . Megjegyeztetik egyúttal, hogy Kilveszkul Jesta I. r. vádlott az itt elfekvő iratok szerint nem 2,4!t\ sz. a., hanem 5,018. sz. a. 1887 július 20-án kelt ítélettel ítéltetett 5 évi fegyházra, mint összbüntetésre. Minthogy pedig a módosi rendőrség által az I. nsz. a. tényleirással beszolgált Kuldorás Puka a 4. nsz. a. vallomási jegyzőkönyben azt panaszolta, hogy az őtet letartóztató csendőrök megverték, majd pedig a Ládi erdőbe kisérték, hol hideg vizbe tették, és megveretésének bizonyítására nézve a községi elöljáróságra hivatkozott; minthogy a beszolgáltatásakor egészségi állapotának vizsgálatáról felvett 4. nsz. a. jegyzőkönyv szerint teste sebbel borított volt, a beszolgáltatás után másnap október 24-én kiállított orvosi látlelet és vélemény 9. nsz. a. szintén tanúsítja, hogy Kuldorás Pukán sérelmek voltak, felhivatik a kir. törvényszék, hogy a fellebb megjelelt iratokat hivatalos másolatban az illető m. kir. csendőrségi parancsnokkal - — netaláni eljárás végett — közölje. (1896 február 5. 7,245. sz. a.) A lóvasutnál előforduló forgalmi akadály mint igazolási ok. A budapesti kir. keresk. és váltótörvényszék felebbezési tanácsa: A kir. törvényszék az elsőbiróság felfogásától eltérőleg a budapesti lóvasutat nem tekinti oly közlekedési eszköznek, a melynél előforduló forgalmi akadályok az igazolásra alapul nem szolgálhatnának; mert az említett vasút a főváros rendes forgalmi észközei közé tartozik, melynek vonatai folyvást és bizonyos átlagos sebességgel közlekednek. Alperes tehát nem követett el gondatlanságot, mikor ezen közlekedési eszközt vette igénybe oly célból, hogy a kitűzött tárgyalásra a bírósághoz eljuthasson. Azon — alperes által előre nem láthatott — tény tehát, hogy a kövezet felszedése miatt a lóvasúti kocsi akkor épen a szokottnál lassabban haladt, alperesnek terhére nem róható és áverésnek az emiitett forgalmi akadály miatt a tárgyalásról történt különben is csak </4 órai csekély elkésése vétlen mulasztásnak minősítendő. Ehhez képest tehát az alperes által kért igazolásnak, az elsőbirósági végzés e részben való megváltoztatása mellett, az 1893: XVIII. t.-c. 57. és az 1881: LIX. t.-cz. 61. §-ai alapján helyt adni, az alperes meg nem jelenése folytán hozott elsőbirósági ítéletet hatályon kívül helyezni és az ügy érdemben való tárgyalásának ujabb felvétele iránt intézkedni kellett. (1896. febr. 8. E. 4.) Árktilönbözeti ügyletre irányuló kifogás váltőperben. A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Abban az esetben, ha alperes a váltót a már felmerült és megállapított árkülönbözetek fejében fogadta el: a váltó elfogadása a befejezett tőzsdeügyletekkel nem azonos, uj és önálló ügyletet hozott létre, mely az árkülönbözeti követelés • kiegyenlítését eredményezte. Minthogy pedig a törvény nem tiltja a tőzsdejátékot és azt «turpis causa»-nak nem tekinti, s következőleg a lebonyolított