A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 7. szám - Az igazságügyi költségvetés a képviselőházban

26 A JOG Az 1880. évi április hó 29-én 6,588 sz. a. kelt közmunka és közlekedésügyi ministeri rendelet értelmében, a kincstárnak az elsülyedt hajó kiemelése körüli költségek iránti kereseti jogának nélkülözhetlen feltétele, hogy az elsülyedt hajó tulajdonosa záros határidő kitűzése mellett hajójának kiemelésére felhivatott legyen. A zombori kir. törvényszék (1892 január 7. 8,912. sz. a.) a m. kir. államkincstár felperesnek dr. Fleckenstein Ferenc ügyvéd által képviselt V. Pál és V. György alperesek ellen 503 frt 45 kr. töke és jár. iránti perében a következő' ítéletet hozta: felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: felperes az 1 rf80 apr. 29. 6,588. sz. a. kelt közmunka- és közlekedésügyi ministeri rendeletre alapított keresetében azt adja elő, hogy alperesek az 1885 aug. 31-én Mohácsról Bajára kőanyagot szállítani óhajtván, Baja közelében kővel megrakott dereglyéjük víz alá merülve elsülyedt és minthogy azt kiemelni elmulasztották, felperes kénytelen volt annak kiemelését folyamatba vétetni s az ezzel kapcsolatban volt 609 frt 30 kr. költséget viselni. Minthogy azonban ugy a kiemelt dereglye roncsának, valamint a kiemelt kőanyagnak árverés utján eszközölt értékesítéséből 105 frt 80 kr. megtérült, tényleges kára • 03 frt 45 kr. maradt, a melynek megtérítésében kéri alpereseket elmarasztalni. Mindezen felperesileg eladottak figyelembe vehetők nem voltak, mert a hivatkozott ministeri rendelet oly cselben, mint a milyent felperes keresetében előadott, a kereseti jog megállapithatásának nélkülözhetlen feltétele gyanánt felállítja azt, hogy az elsülyedt hajó tulajdonosa záros határidő kitűzése mellett hivassék fel hajójának kiemelésére, s a mennyiben ezen felhívásnak a záros határidő lejártáig eleget nem lenne, ezen esetben a kiemelés felperes által a kiemelést nem teljesítő hajótulajdonos kárára és veszélyére eszközöltethető. Minthogy azonban felperes nem bizonyította azt, hogy alpereseket záros határidő kitűzése mellett hivták fel elsülyedt hajójuk (dereglyéjük l kiemelésére és minthogy rgy a kereseti jog megállapithatásának első és elengedhetlen feltételét nem teljesítették, következésképen az érdemben keresetet sem érvényesíthetnek. Igaz ugyan, hogy II. r. alperes az ad D. alatti baranyvári szolgabírói hivatalhoz intézett megkeresvényre vezetett elismerő nyilatkozat szerint felhivatott az elsülyedt dereglye mielőbbi kiemelésére, minthogy ezen «mielőbbi» kifejezés azonban oly általános teljesítési időt képez, s illetve fejez ki, mely által a hivatkozott rendeletben körülirt és zárós határidőt kifejező feltétel egyáltalában teljesítettnek nem vehető; igaz továbbá az is, hogy ugyancsak II. r. alperes a D. alatti jegyzőkönyv szerint szegénysége alapján kérte magát, nem különben társát I. r. alperest is a dereglye kiemelésének kötelezettsége és az azzal járó költségek viselésének terhe alól felmentetni; mindazonáltal tekintve, hogy az csak kérelem, nem pedig a kiemelés megtagadás vala, s hogy a kiemelés teljesítésére kitűzve volt határidő a tényleges kiemelés teljesítése idejében alperesekre nézve még lejártnak tekinthető nem volt, felperes keresetével elutasítandó volt. Ezen előadottakon felül I. r. alperesre nézve keresetével felperes még azért is elutasítandó volt, mivel I. r. alperes az emiitett dereglyének kiemelésére fel nem hivatott. De elutasítandó lett volna felperes keresetével még azon esetben is, ha a maga részéről a hivatkozott rendeletben körülirt minden feltételt kötelezettségszerüleg teljesítette volna, mert a kérdéses dereglye elsűlyedésének okozói alperesek tekintettel arra, hogy a perben előadottak szerint dereglyéjüket a rendes hajózási mederben vontatták, továbbá, hogy dereglyéjük kifogástalan jókarban volt, nem voltak s miután a vontatás körül sem követtek el oly mulasztást, a mely a hajózási szabályokba ütköznék; kétségtelen, hogy a dereglye sűlyedésének okozói még közvetve sem lehettek. Önként felmerül most már azon kérdés, hogy mi okozta a többször emiitett dereglye elsülyedését ? Erre nézve megadják a feleletet a peres felek előadásai, de megadják ezt a kihallgatott közvetlen tanuk vallomásai is, a melyek nyilván való tanúságot tesznek arról, hogy alperesek dereglyéje a viz színén úszkált fatörzsbe ütődvén, oly sérülést szenvedett, hogy annak következtében nyomban elmerült. Világos tehát ezek szerint, hogy a dereglye elsűlyedésének közvetlen oka azon nagyobb erőhatály volt, a melyet a most emiitett úszkáló fatörzs fejtett ki, minthogy pedig a nagyobb erőhatály (vis maior) .által keletkezett kárért felperes kártérítést nem igényelhet, a hivatkozott közlekedésügyi ministeri rendelet sem nyerhet jelen kivételes esetben alkalmazást stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1893 május 3. 1,151. sz. a.): az elsőbiróság Ítélete megváltoztattik és alperesek köteleztetnek, hogy egyetemesen 503 frt 43 kr. tőkét felperesek megfizessenek stb. Indokok: Alperesek beismerik, hogy az 1885. évi aug. 30-án a bajai malmok közelében kőrakománynal együtt Dunába sülyedt dereglye közös tulajdonukat képezte; a közmunka és közlekedési ministeriumnak 1880. évi april. 29-én 6,588. sz. a. kibocsátott és az 1885. évi XXIII. t.-c. 19. §-hoz képest a jelen esetben mérvadó rendelete szerint pedig a lesülyedt hajót és rakományát az arra felhívandó tulajdonos tartozik kiemelni és ha azt a felhívásra nem teszi, a kiemelést veszélye és költségére a kincstár eszközölheti; hogy a kérdés alatti dereglyét kőrakományával együtt a felperes kincstár kiemeltette, azt alperesek szintén beismerik. A kiemelésnek költségeiről szóló A) alatt mellékelt számadások mint mellékelt közokiratok ellen, alperesek részéről emelt kifogás, — minthogy azok szabálytalanságát vagy hamisságát ki nem mutatták, figyelembe nem vétethetett. Alpereseknek az az állítása pedig, hogy a kiemelés eszközlésére fel nem szólittattak, cáfolatát találja a D) alatt mellékelt és a budapesti kir. folyammérnöki hivatalban felvett jegyzőkönyv tartalmában, mely szerint az L r. alperes és pedig a most említett hivatal által a baranyavári szolgabíró útján alpereshez a dereglye kiemelése iránt intézett felszólítás folytán kijelentette, hogy ő és társa II. r. alperes szegénységük miatt a kiemelés kölségeit viselni képtelenek. Az pedig, hogy az I. r. alperes a kiemelés eszközlésére külön fel nem szólittatott, alpereseket a kiemelésnél felmerült költségek viselésétől fel nem mentheti, mert mindkét alperes beismeri, hogy a dereglye közös tulajdonuk volt, a miért is ők minden arra vonatkozó joguk és kötelezettségükre vonatkozóan egy személynek tekintendők; az ily kötelezettségek teljesítése végett az illetékes helyről, mint jelen esetben, akármelyikükhöz intézett felhívás hatálya tehát a tulajdonostársra is kiterjed. De az sem mentheti alpereseket a kereset terhe alól, hogy alperesek perirataiban erre nézve kifogást nem tettek, a fentidézett ministeri rendelet szerint a záros határidő kitűzésének csak az a célja, hogy a hajótulajdonosnak alkalma és .ideje legyen, hogy a kiemelést saját munkájával maga eszközölhesse. E cél elérhetése azonban nemcsak kizártnak volt tekintendő az I. r. alperesnek fentemiitett nyilatkozatánál fogva is, mely szerint a közlekedési akadályok sürgősen eltávolilandók, alpereseknek a felhívás után azonnal kellett volna a kiemelési munkához fogni, sőt maguk alperesek éppen azt kifogásolták, hogy az 1885. évi aug. 31-én lesülyedt dereglye miért nem emeltetett ki felperes által már a következő (szept.) hóban, hanem csak később. Ez okoknál fogva és minthogy alperesek felperesnek vagy közegének oly mulasztását, mely a dereglye elsülyedését okozta, nem bizonyították, őket, mint a dereglye közös tulajdonosait a kincstár által a roncsok és rakományoknak eszközölt kiemelése alkalmával felmerült költségekből álló kereseti összeg megfizetésére egyetemlegesen kötelezni kellett, stb. A m. kir. Curia (1894 dec. 9. 10,713. sz. a.) a másodbiróság ítélete megváltoztattatik és alpereseknek az elsüllyedt dereglye kiemelésére vonatkozó felhívás elmulasztására fektettetett indokokból az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ügynök utján létesült adásvételnél az eladónak nem lehet kereshetőségi joga vevő ellen, a mennyiben a vételnél eladóként az ügynök saját személyében szerepelt. A vevő által az árunak kifogásolása és rendelkezésre bocsátása az ügynöknél nem eszközölhető az eladóra is joghatályosan. A kifogásoló vevő által az ügynök ellen kért előleges birói szemle költségeinek megtéritésére az eladó nem kötelezhető. A vágujhelyi kir. járásbíróság (1893 február 14. 1,061. sz. a.). Dr. Sonnenfeld Bernát ügyvéd által képviselt H. Jakab Károly felperesnek dr. Füredi Lipót ügyvéd által képviselt B. Ebei cég alperes ellen 285 frt 60 kr. és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperes köteles a kereseti összeget felperesnek megfizetni stb. Indokok: Mig egyrészről alperes a burgonyának mi célra való felhasználása iránt nem korlátolható s igy felperes azon állítása, hogy alperes a kereseti burgonyát elfogadni tartoznék, azért, mert az elfagyott burgonya szeszfőzésre alkalmas, figyelembe vehető nem lenne; másrészről azonban alperes a freistadti cs. kir. járásbírósághoz 1891 nov. 5-én beterjesztett kérvényében előadván azt, hogy a burgonya a megállapodás szerint október 14-től 14 nap alatt szállítandó, mindenesetre számolnia kellett azon eshetőséggel, miszerint október végén vagy november elején fagyok állhatnak be és igy a burgonya ép állapotban nem érkezik rendeltetése helyére. A kereseti burgonya október 28-án feladatván, felperes az ügynöke által elvállalt kötelezettségnek megfelelt. Miután az, hogy felperes a feladás után is addig, mig az áru alpereshez érkezik, felelős legyen, nem lett kikötve, sem alperes azt, hogy teljesítés helyéül alperes telepe lesz tekintendő, nem bizonyította; ez okból felperes felelőssége azzal, hogy az árut Pöstyénben feladta, megszűntnek veendő lévén, kereseti követelése azért, mert a burgonyafeladás után fagyott, semmi hátránynak sincs kitéve. A nevezett cs. kir. járásbíróság által hallgatott tanuk vallomása teljes bizonyítékot képez az iránt, hogy a kereseti árut felperes szállította alpereshez s igy alperes az általa kifogásolt burgonyát felperes rendelkezésére tartozott bocsátani, valamint a bekövetkezett eladásról is azt értesíteni, mint ezt a ker. .töry. 346. és 347. §-aiban foglaltatik, ö ezt elmulasztván, az áru nem kifogásoknak veendő és alperes a kereseti összegben elmarasztalandó volt stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1893 szept. 21. 1,972. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperes nem tagadta felperesnek azt az állítását, hogy ez utóbbi a burgonyát Pöstyénben a vasútra egészséges jó minőségben adta fel, hanem kifogásként azt hozta fel, hogy a burgonya Dornbrunnba, a hol az alperes által átveendő lett volna, megfagyva érkezett meg, minek folytán azt át nem vette; a felek előadása szerint tehát ezúttal nem minőségi kifogás esete forog fenn, hanem az képezi elbírálás tárgyát, hogy az a veszély, mely az árut útközben érte az által, hogy az megfagyott, a felperest