A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 5. szám - Osztrák csödstatisztika

A J Nem kevésbé tény. hogy a szintén érvényben maradt 1877 : XXII. t-c. ló. §. szerint, az ezen eljárás alá tartozó, — tehát a 20 frton alóli ügyekben rendszerint csakis az alperesi lakhely bírósága illetékes. Már most, ha úgy magyarázzuk a som. eljárás 2. §-ának 1. pontját, hogy a 20 frton alóli ügyletekből eredő követelések, a mennyiben azok nem absolut kereskedelmi ügyletből származtak, vagy ha alperesre nézve nem képeznek kereskedelmi ügyletet, vagy ha végre alperes nem kereskedő, nem perelhetők a járásbíróságnál, akkor egyúttal evvel a magyarázattal hatályon kívül helyezzük az 1868 : LIV : 35. §-a azon esetre, ha a kereskedő követelése kisebb 20 frtnál. tehát magyarázattal szüntetünk meg törvényt. Már pedig ez nemcsak hogy jogi alapelvbe ütköznék, de méltánytalan is: mert ha az alperest meg kell kímélnünk a nagy költségtől, ügy bizonyára felperes is hasonló bánásmódban részesítendő és nem lehet tőle követelni, hogy példának okáért azt a budapesti háziurat, a ki újvidéki gyárostól Cognacot magánhasználatra vett, a gyáros ennek 15 fit vételára iránt a budapesti községi bíróságnál perelni legyen kénytelen. Mert hogy ezt (a sommás eljárás 2. §-ának elmagyarázása után) másutt joggal nem teheti, azt hiszem az itt kifejtettekből világosan kitetszik. Dr. Adamovich István, Belföld. A magyar jogászegyesület m. hó 26-án tartott ülésén megalakult a büntetőjogi értekezlet. Elnöknek Kelemen Mór curiai bírót, alelnöknek Z s i t v a y Leo kir. törvényszéki alelnököt, titkárnak Sánta Elemér dr. kir. alügyészt választották meg. Ezután az értekezlet a meghatalmazási viszonyban elkövetett csalr.s (btk. 381. §) kérdését tárgyalta. A vitatkozásban résztvettek : Tóth Gerő, R e i c h a r d Zsigmond, Z s i t v a y Leó. V i s o n t a i Soma és Barna Ignác. Az értekezlet gyakorlati büntetőjogi kérdéseknek fesztelen megvitatását tűzte ki célul. Ausztria és külföld. Osztrák csödstatisztika. A központi osztrák statisztikai bizottság legutolsó kiadványa az osztrák csődök statisztikája az 1889. évben.*) A csődeljárásokra vonatkozó statisztikai kimutatások a mi statisztikánk rég érezhető hiányát képezik. Az 1881 : XVII. törvénycikknek legjobb gyakorlati bírálata egy ily statisztikai kimutatás volna; mert ha egyes hiányokat a jogélet jobban előtérbe is helyez, de az egész rendszernek általános bírálata a számszerű adatokból vonható nagyarányú következtetések nyomán érhető el. Kiváltkép ha nem annyira elvi. mint inkább a gyakorlati és eredményi szempontokból kívánunk bírálni. Vajha az itt következő ismertetés figyelmessé tenné a hazai illetékes forumokat arra a fontosságra, melylyel a csődök statisztikája bir, hogy azután az 1881 : XVII. törvénycikk egyes tételeinek amúgy is tervbe vett módosításánál az elkészülendő számadatok útmutatásait is felhasználhatnék az uj törvények alkotásánál. A legújabb osztrák csődstatisztika mellőzi a közönséges és kereskedelmi csődök külön-külön való ismertetését Adja a közönséges és kereskedelmi csődök együttleges adatait s_ külön a kereskedelmieket. A közönséges csődökre nézve arra utalja a vizsgálót, hogy következtessen rájuk az együttleges csődök és' kereskedelmi csődök adatainak különbségeiből. Ez az egyetlen változás és pedig éppen nem előnyös változás, mely az 1888-iki csődstatisztikához mérten eszközöltetett. Az 1889. év folyamán Ausztriában 5,173 esetben kéretettcsődn y i t á s. mi az előbbi évhez képest 5°,'0-nyi emelkedés. A tárgyalthoz képest a legutolsó három évben összesen 41 százalékot tesz ki az emelkedés, melyet leginkább Csehország és Alsó-Ausztriában történt csődmegnyitási kérések okoznak. Az egész összegből a közönséges csődökre 89. a kereskedelmiekre 11 százalék esik. E*kérelmekből 18%-nál valamivel több elintézetlenül maradt. így tehát összesen 5,148 csődkérelem eredményéről számolhat be a kimutatás. És pedig a következőkép: 22%-nál vezetett a kérelmezés csődnyitásra, 20°/0-nál a kérelem elutasittatott, 58°/0-nál a kérelem más módon intéztetett el. A kereskedelmi csődöknél a megnyitások 44 százalékra szökkennek fel, a visszautasítások százalékszáma 11-re, a más módon elintézettek ké 45-re száll alá. Ha Ausztria lakosságának számához viszonyítjuk a csődnyitási kérelmeket, úgy minden 4,281 lakosra esik egy kérelem. A mi pedig igen kedvezőtlen arány, tekintve, hogy volt olyan tartomány is, — Alsó-Ausztria, — hol minden 932 emberre egy csődnyitási kérelem" esik. Sőt Bécsben" minden 517 emberre. Összesen 1,117 csőd n y'i 11 a t o 11 meg Ausztriában 1889-ben, vagyis minden 19,825 lakosra esik egy tényleges csődnyitás. Egy kereskedelmi csőd azonban csak minden 87,874 emberre esik ; a mi kedve') Die Ergebnisse des Concursverfahrens indenim Reichsrathe vertretenen Königrcichen und Landern im Jahre 1889. Bearbeitet im K. K. Justiz-Ministerium. OG 39 zőtlen arány, mivel az osztrák foglalkozási statisztikában az egész népességnek kisebb részét teszik ki a kereskedők, mint az együttleges csődöknél a kereskedelmi csődök. Azonban e kedvezőtlen arányt jelentékenyen ellensúlyozza az a körülmény, hogy a csődnek a kereskedő sokkalta nagyobb mértékben van kitéve, mint az egyéb foglalkozást üző. A csödmegnyitást kérelmező az esetek 72 százalékánál a közadós maga volt. Ettől az aránytól a legnagyobb eltérést Galíciában látunk, hol csak 3ő°/o-nál kérte a közadós maga a csőd megnyitását ; ellenben 100-nál 24 esetben hitelezők kérték a közadós ellen s 100 nál 24 esetben szökésben levő közadós ellen elrendelt csőd megnyitás. A szökésben levő közadósok ellen elrendelt csődmegnyitás még a tengerparti tartományokban is jelentékeny volt: nevezetesen a megnyitott csődök 25° 0-a. A közadósa csődök 97 százalékánál fizikai személy volt. 3 százalékánál jogi személy. A fizikai személyek 85 százaléka a férfi, 15 százaléka a női nemhez tartozott. Felette érdekesek a csődbe jutott közadósok foglalkozására vonatkozó kimutatások. 100 csődbejutott közadós közül 61 kicsinyben, 23 nagyban űzött kereskedést, 6 őstermelő volt és 10 egyéb foglalkozással bírt. Az egyes tartományokban azonban jelentékenyen alakulnak ez adatok. És pedig Tirolban 100 csődbejutott közadós közül 47 őstermelő volt, a mi méltán felhívhatja az osztrák közgazdák figyelmét a Tirolban dívó, megoszthatlan uradalmakat fentartó rendszer hátrányaira. A csődbejutott kiskereskedők száma Galíciában és Krajnában emelkedik jelentékenyen. A csődnél szereplő személyekre nézve még annak az idejegyzésére szorítkozunk, hogy csődbiztos átlag az esetek felénél járásbiró volt; tömeggondnok pedig az esetek 78 százalékánál ügyvéd vagy közjegyző ; Jogi képzettséggel nem biró tömeggondnokok Ausztriában az esetek 14 százalékánál szerepeltek. Ehhez a magában véve sem kedvező körülményhez hozzájárul, hogy egyes tartományokban az ily jogilag képzetlen tömeggondnokok száma 100 esetnél 52 (Vorarlberg), vagy 42 (Galícia) is volt. Az 1889. évben Ausztriában befejezett 1,114 csőd elintézésére nézve az itt következő érdekes adatokat vonhatjuk le a tabellákból. A közönséges csődök 59 százaléka a közadós vagyonának a hitelezők közt való felosztásával nyert befejezést. A hitelezők beleegyezése folytán a csődök 20%-a, a csődvagyon csekélysége folytán a csődök 16%-a szüntettetett be. Valamennyi csőd a csődvagyon felosztásával csak Krajnában fejeződött be ; legkevesebb csőd ugyanily uton Dalmáciában és Galíciában nyert elintézést. A csődvagyon csekélysége folytán beszüntetett közönséges csődök száma Galíciában volt a legnagyobb, 100 csődre 31 ily elintézési mód esvén. A kereskedelmi csődök elintézésének statisztikája körülbelül egybevág a közönséges csődökével. Legföljebb azt a különbséget jegyezhetjük fel, hogy itt az osztrák csődtörvény 207. §-ában stataált kényszeregyezség utján a csődök 19°/0-a fejeztetett be. A csődvagyonelosztása a kereskedelmi csődöknél Salzburgban történt az esetek 100°/0-jánál. A csődeljárások tartamának számadatai az osztrák törvényhozást is felhívhatják a csődeljárásnak némi reformjára. Mert 1889-ben Ausztriában a csődöknek relatíve legnagyobb része — 19°/0 — egy évtől másfél esztendeig elhúzódott. Sőt a csődök 23%-a két évnél is tovább tartott. Három hónapon belül pedig csak 10°/0-át a csődöknek bírták befejezni. S ha egy melléktabellából az olvasható is ki, hogy e téren némi javulás észlelhető az illetékes közegek szorgalma folytán, mégis a törvényhozás hivatva volna egy s más, jobbára csak alakiságra kiterjedő ujitás által a csődeljárások tartamának megrövidítését előmozdítani. Bizonyára nagy érdeklődésre számithatnak nálunk azok az adatok, melyek az osztrák csődeljárások anyagi eredményeit és költségeit ismertetik. Az idevonatkozó bőséges adathalmazból a következőket tartjuk e cikkünk keretiben bemutatásra érdemesnek: Valamennyi csődök leltározott csödvagyonának csak 4°/0-a volt készpénz vagy értékpapír : ingatlanok és ingók a csődvagyonok 13—13 százalékát képezte. A csődvagyonoknak 70°/0-át váltók és egyéb követelések tették ki. A bejelentett passzívák összege Ausztriában körülbelől felért a eltározott aktívákkal. Ha e mellett a hitelezők bejelentett passzíváiknak csak mintegy 16°/0-át tudták megkapni, azt részben ugyan az osztrák csődeljárás drágaságának kell betudnunk, de nagyobbrészt mégis inkább annak, hogy a statisztikai kimutatásban valamennyi nyitott csőd aktiváinak feljegyzése mellett nem valamennyi passzíva foglal helyet, mivel a felszámolás előtt befejezett csődöknél a passzívák bejelentése meg sem történt vagy fel nem jegyeztetett. Hozzá járul még az is, hogy a csődtömeg tartozásait nem merítik ki a bejelentett passzívák, mivel az osztrák csődtörvény szerint is vannak oly csődtömeg hitelezők, kik nem kötelesek bejelenteni igényeiket. Ha tehát a passzívákat az aktívákkal szembeállítjuk, s a kettó viszonyát keressük, úgy bírnunk kellene valamennyi csőd valamennyi passzívájának kimutatását. Minthogy pedig a passzívák kimutatása a két fentebb emiitett esetben el nem érhető, a passzívák és aktívák és csődeljárási költségek általános kimutatásáról egyszer s mindenkorra le kell mondanunk. Fenmarad azonban, hogy az egyes csődelintézési módoknál az ily egybevetést megtehetjük. A csődvagyon csekélysége folytán befejezett csődöknél egy