A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 4. szám - Kihallgatható-e mindkét fél eskü alatt? 2. [r.]

A JOG 15 A beregszászi kir. törvényszék (1893. évi június 27. 5,067. sz. a.) D. Fedőmé szül. A. Anna I. r. és T. Násztya (özvegy, 5 gyermek anyját II. r. vádlott a btk. 25-t. §-ában meghatározott, azonban a btk. 92. §-ának alkalmazásával vétséggé minősített családi állás elleni vétségben I. r. vádlott mint tettes, II. r. vádlott pedig a btk. 69. §-ának I. pontja alapján mint felbujtó vétkeseknek mondatnak ki és azért egyegy havi fogházra Ítéltetnek stb., az Ítélet annak jogerőre emelkedése után a kis-rákóczi gör. kath. egyházi hivatallal közöltetni rendeltetik, hogy a P. János és R. Nasztya törvényes gyermekeinek kitüntetett Iván ujdonszülött T. Násztya törvénytelen gyermekeként igazittassék ki. Indokok: A vizsgálat és végtárgyalás adatai szarint Kis-Rákóczon 1892 január 13-án D. Fedorné községi bába a T. Násztya törvénytelen fiúgyermekét ennek reábeszélésére a keresztelést teljesítő papnak, mint a R. Nasztya törvényes gyermekét mondotta be és ez mint ilyen az anyakönyvbe be is vezettetett. Vádlottak a terhükre rótt cselekmény elkövetését határozott tagadásba vették. Tekintettel azonban arra, hogy I. r. vádlott a vizsgálat során azt adta elő, hogy öt T. Násztya beszélte reá, hogy törvénytelen gyermekét a R. Násztya törvényes gyermeke gyanánt mondja be a keresztelésnél; tekintettel továbbá arra, hogy I- r- vádlott azon védekezése, hogy ö azt tévedésből tette, mert az egyenlő keresztnevek mellett a vezetékneveket összetévesztette, el nem fogadható, mert T. Násztyával egy faluban született, egy faluban éltek és mint bábával, ha egyébként nem is, többször állott összeköttetésben, így lehetetlen, hogy nevét határozottan nem tudta volna. Tekintettel végre arra. hogy T. Násztya P. Jánossal már évek óta él vadházasságban, mely viszonynak több törvénytelen gyermek lttt a következménye. így csak neki állott érdekében, hogy ezen ujabb szégyenét elpalástolandó, törvénytelen gyermekét törvényes gyanánt jegyeztesse az anyakönyvbe, mindezeknél fogva I. r. vádlottnak a vizsgáló bíró előtt tett vallomását valónak és teljes bizonyítéknak elfogadni és mint fentebb itélni kellett stb. A kassai kir. ítélőtábla ilS93 dec. 29. 3,431. sz. a.) a kir. törvényszék ítéletének azt a részét, mely az anyakönyvi bejegyzés törlésére, illetve bevezetésére vonatkozik, hivatalból megsemmisíti, ezenkívül ugyanazt az ítéletet annyiban meg is változtatja, a mennyiben II. r. vádlottat a btk. 254. §. alapján terhére rótt családi állás elleni bűntett vádja és következményeinek terhe alól felmenti. I. r. vádlott fogházbüntetését pedig 8 napban állapítja meg. Egyebekben azonban ugyanazt az ítéletet, jelesül az I. r. vádlott bűnössége, cselekményének minősítése stb. iránt helybenhagyja. Indokok : A büntető bíróság hatásköre nem terjed ki arra, hogy az anvakönyvbe valamely ténv bevezetését vagy bizonyos bevezetett tény ki * oi lését elrendelhesse. Midőn tehát a kir. törvényszék az ítélkezési gyakorlat által megállapított eme szabály figyelmen kívül hagyása mellett a T. Násztya Iván nevü gyermekének törvénytelen gyanánt való bejegyzése iránt intézkedést tett, hatáskörét túllépte, a miért is ez iránybani intézkedése hivatalból megsemmisítendő volt. II. r. vádlott továbbá tagadja, hogy ő I. r. vádlottnak utasítást adott volna az iránt, hogy újszülött gyermeke mi módon jelentessék be az illetékes lelkésznél s e tagadásával szemben, ellenében az eljárás folyamán nemcsak hogy bizonyíték nem merült fel, de sőt I. r. vádlott maga is azt vallotta, hogy neki P. Iván, kit ő a gyermek természetes apjának tartott, mondta, hogy írassa őt (t. i. P—t.) a gyermek apjául be. Ez okból II. r. vádlott a terhére rótt vád és következményeinek terhe alól a cselekmény szándékossága, illetőleg céltudatosságának meg nem állapithatása miatt felmentendő volt stb. A m. kir. Curia (1891 dec. 19. 2,366. sz. a.) mindkét alsóbb bírósági ítéletnek részbeni megváltoztatásával, I. r. vádlott az ellene megállapított családi állás elleni vétség helyett a btk.400. §-ának 1. pontjában meghatározott közokirathamisitás vétségében mondatik ki bűnösnek, a reá kimért 8 napi fogház eme törvényszakasz alapján tekintetik kiszabottnak : egyéb tekintetben azonban a kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokolás: Az I. r. vádlott ellen megállapított cselekmény minősítésére nézve mind a két alsó bíróság ítélete megváltoztattatott; mert nem azt akarta ez a vádlott, hogy a megkeresztelt gyermeknek családi állását megváltoztassa, hanem szándékosan közreműködött, hogy az törvénytelen létére törvényesnek vezettessék be az anyakönyvbe. Ez a cselekmény jogtalan haszonszerzés megállapítására szolgáló adat hiányában közokirathamisitás vétségét képezi, a mely miatt kimért büntetés, az abból háromolható jogsérelem csekély esetlegességére tekintettel megfelelőnek találtatván, egyéb tekintetben a kir. ítélő tábla a benne felhozott és az első bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál fogva hagyatott helyben. Vádlott joggal feltehetvén azt, hogy anyja, kinek nevét ö a váltóra aláirta, hozzájárul ezen tényéhez, nem volt tudatában cselekménye jogtalanságának s igy a btkv. 75. §-a nyomán a magánokirathamisitás vádja alól felmentendő. Az újvidéki kir. törvényszék (1893 szept. 2. 2,911. sz. a.). P. Jánosné, szül. Zs. Piroska az ellene a btkv. 401. §-ába ütköző s a 403. § szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettének vádja és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok : P. László újvidéki lakos az 1. n. sz. a. fekvő iratoknál feltalálható váltó alapján Zs. Mihály, N. Anna, P. János és Jánosné, mint elfogadók ellen sommás váltókeresetet adott be 6,376/92. sz. a. az újvidéki kir. törvényszék mint váltóbirósághoz. Zs. Mihályné sz. N. Anna meghozott sommás végzés ellen kifogásokkal élvén, a váltóper kimenetele attól tétetett függővé, ha N. Anna leteszi a főesküt arra, hogy a fentemiitett váltóra nevét alá nem irta, sem arra férjét vagy bárki mást a neve aláírásával meg nem bízott. Zs. Mihályné ezt az esküt 1893. évi január 13-án szabályszerűen letévén, a fennforogni látszó okirathamisitás bűntette miatt az iratok a büntető bírósághoz áttétettek. A vizsgálat során kiderittetett, hogy Zs. Mihály P. Lászlótól 250 frt kölcsönt kért neje P. János részére, a mire P. László a kölcsön teljesítését kilátásba is helyezte, ha Zs. Mihály és neje N. Anna, valamint veje és leánya egy váltót írnak alá. Zs. Mihály az aláirt váltót átadván P. Lászlónak, a 200 frtot meg is kapta. P. Jánosné beismeri, hogy anyja nevét a váltóra irta, még pedig azért, mert a váltó kitöltésére felkért, de időközben elhalt H. adóhivatalnoki díjnok mondta néki, hogy ez szükséges. Beismeri, hogy erre anyja fel nem hatalmazta és azt a körülményt anyjának akkor mondta el, mikor ez a sommás végzést megkapta. Tekintve, hogy P. László ugy a vizsgálat, mint a végtárgyalás során kijelentette, hogy néhai N. Anna nevének meghamisítása által kára nem származott, sőt Zs. Mihályné az őt illető ingatlanra P. László javára jelzálogi bekeblezést is engedett s igy követelése teljesen biztosítva van; tekintve, hogy N. Anna azt a vádbeli kötelezettséget, a melyet leánya az ő nevének aláírása által keletkeztetett, utólag elfogadta, tehát ugy tekinthető, mint a ki a kötelezettséget az aláíráskor magára vállalta ; tekintve, ho»y P. Jánosnénak tagadásával szemben az ártani való gonosz szándék nem bizonyittatott tekintve, hogy jogsérelem senkire sem háramlóit: ennélfogva vádlottat az ellene emelt vád alól fel kellett menteni. A szegedi kir. ítélőtábla (1893; ávi október 9. 4,523. sz. a.) az első bíróság ítélete megváltoztattatik, vádlott a btkv. 401. §-ába ütköző s a 403. § szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek kimondatik és a btkv. 92. § alkalmazásával hat havi börtönte ítéltetik stb. Indokok: Az első bíróság által felsorolt tényállás és bizonyíték alapján az első bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottat a btkv. 401. §-ába ütköző és a -403. § szerint büntetendő magánokirathamisitás bűntettében bűnösnek kellett kimondani, mert először vádlott nem bizonyitotta. hogy neki H. díjnok mondta, hogy a bünperiratok közt fekvő 250 frtos váltóra anyja, Zs. Anna nevét is irja alá, és másodszor, ha való volna is ez az állítása, ez a körülmény vádlott cselekményének beszámítását ki nem zárná, valamint az a védekezése sem, hogy a büntető törvény tiltó rendelkezését nem tudta. Nem szünteti meg vádlott bűnösségét az sem, hogy anyja utólag a váltókötelezettséget magára vállalta és hogy sértett sem károsodván, magánjogi igényeinek érvényesítésétől elállott és megbüntetését nem kívánja, mert minden kétséget kizárólag bizonyítva van, hogy Zs. Anna vádlottat nevének a váltóra Írásával meg nem bízta, az előzetes megbízást pedig a követelés kifizetésének a bünper megindítása után utólag elvállalása nem pótolhatja; másrészt pedig a vádbeli cselekmény hivatalból üldözendő, a büntető ügy folytatása a sértett fél akaratától nem függ. De vádlottnak ismernie kellett szülőinek és férjének vagyoni viszonyait ; tudta tehát, hogy csak anyjának Zs. Annának van vagyona és igy az a védekezése sem fogadható el, hogy cselekményében kárositási szándék nem vezette. Tekintettel vádlott büntetlen előéletére, családos voltára s hogy a kár megtérült, mint nyomatékos enyhítő körülményekre, a btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt: miért is vádlottnak büntetése ehhez képest volt kiszabandó. A m. kir. Curia (1891 október 31. 11.939. sz. a.). Tekintve, hogy vádlottnak édes atyja, ki a kérdésben forgó váltó kiállításakor még vagyonnal bírt, nemcsak készségesen járt közbe, hogy vádlott, illetve férje panaszostól kölcsönt kapjon, hanem a 250 frtnyi váltótartozásért jótállást önként vállalt és az aláírásokkal ellátott váltót maga vitte el panaszoshoz: a miből pedig az tűnik ki, hogy ő tudta, miszerint neje a váltót sajátkezüleg alá nem irta ; tekintve, hogy vádlott abból a körülményből, hogy vagyonnal biró atyja hallgatag jóvá hagyta azt, hogy ő anyjának nevét a váltóra aláirta, joggal feltehette. hogy édes anyja is mindenben hozzájárul apjának intézkedéseihez és igy leányának aláírását magáévá teszi, a miről vádlott annyira meg volt győződve, hogy nem is tartotta szükségesnek anyját az aláírásról értesíteni ; tekintve, hogy vádlott eme feltevésében nem is csalódott, miután anyja későbben tényleg a váltóadósságot magára vállalta: a most felhozottakból pedig világosan kitűnik, hogy vádlott nem volt tudatában cselekménye jogtalanságának és igy a kir törvényszék a btk. 75. §-a nyomán helyesen határozott, midőn vádlottat a vád alól felmentette ; ezen okból a kir. ítélőtábla marasztaló ítélete megváltoztattatik és a kir. törvényszék felmentő ítélete ezen és az abban felhozott indokok alapján helybenhagyatik.