A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 367 A legközelebbi ülés december 6-án tartatik az ügyvédi kamara helyiségében. A bizottság a tárgyalások eredményét ülésről-ülésre közzé fogja tenni. Biroi körökből vettük a következő sorokat: Megint jön a féléV vége és megint elő kell fizetni 386 járásbíróságnak, 66 törvényszéknek stb. a * Budapesti Közlönyre». Tehát néhány száz számadásban elkönyveljük a 20 forintokat, néhány száz postahivatallal szinte elszámoltatják azt a 10,000 frtot. Mennyi céltalan és felesleges dolog s talán csak azért, hogy a központ kiadása meg ne terheltessék ? A mostani igazságügyminister ur Ígéretet tett a kezelés egyszerűsítésére, fizettessen elő tehát a hivatalos lapra — amire alig van szükség — a központban és még meg is takarítja a frankojegyek és a postautalvány árát. A m. kir. Curia és az uj házassági törvény. Ama netán még létező kételyek eloszlatása végett, hogy az 1894. évi XXXI. t.-cikk 148. Ji-a csakugyan akként értelmezendő-e, hogy a házassági ügyekben fennállott korábbi jogszabályok a házasságjogi törvény hatályba lépte után egyáltalán nem nyerhetnek alkalmazást, még akkor sem, ha a házassági per első-, avagy másodbirósági ítélettel el is van látva: helyénvalónak tartjuk a kir. Curiának ezen hét folyamán a budapesti törvényszékhez leérkezett két határozatát, melyekben ezúttal először foglal állást a felvetett kérdésben, röviden megismertetni. Mind a két per, melyekben a curiai határozatok keletkeztek, izraelita vallású felek között folyt. A törvényszék mindkettőben a kereseti kérelemnek helyt adott és a házasság kölcsönös beleegyezés alapján felbontatott. A budapesti kir. ítélőtábla még a korábbi jogszabályok fennállása idejében kelt ítéleteivel az elsőbirósági ítéleteket helybenhagyta. Az ilyenformán törvényszéki táblai ítéletekkel ellátott perek azonban már az 1894. évi XXXI. t.-cikk hatályba lépte után kerültek a kir. Curia elbírálása alá. A szóban forgó perek egyikében, hol a keresetben, a felbontás iránti kérelem támogatására és indokolására konkrét tények hozattak fel, a két alsóbiróság Ítéleteit feloldó végzést hozott, utasítván a törvényszéket, hogy hívja fel felperest bizonyítékai előterjesztésére, derítse ki, ha vájjon forognak-e fenn felek között oly ténykörülmények, melyek a házasságjogi törvény 139. §-ához képest bontó okot képeznek, rendeljen ki házasságvédőt (izraeliták válóperéről van szó, melyben a korábbi jogszabályok uralma alatt állott házasságvédő közbenjötte nélkül tárgyaltatott le a peri, a beterjesztettek alapján a peres feleket s házasságvédőt hallgassa meg s a kifejlendőkhöz képest hozzon ujabb ítéleteket. A másik perben a két alsóbiróság ítéletét megváltoztatta a Curia. Ebben a házasság felbontása iránti kérelmüket közös keresettel érvényesítették a felek s kölcsönös beleegyezésükön felül mire sem jutottak. A harmadbiróság ehhez képest nem látván oly ténykörülmény létezését, mely az 1894. évi XXXI. t.-cikk értelmében bontó okot képez, az addig fennállott jogszabályok pedig ezen törvény hatályba léptével hatályukat vesztvén: a házassági kötelék felbontása iránti keresetet elutasította. Annak az okiratnak, melyben a kihirdetés alól felmentést kérő házasulok kijelentik, hogy köztük legjobb tudomásuk szerint házassági akadály nem forog fenn, nem kell okvetlenül kir. közjegyző által fevett okiratnak lennie. A m. kir. belügyminister 1895. évi november hó li-én 93,841. szám alatt kelt határozata. B. vármegye alispánjának. Folyó évi október 26-án 18,303. szám alatt tett jelentésére hivatkozással értesítem címedet, hogy annak a hitelesített okiratnak, melyben a házasulok vagy azok egyike kijelentik, hogy köztük házassági akadály nem forog fenn, nem kell okvetlenül kir. közjegyző álta felvett okiratnak lennie, mert az 1894. évi XXXIII. t.-c. 57. §-al hitelesített okiratot emlit, nem közjegyzői okiratot. A szóban jorgó okirat tehát szabályszerűnek tekintendő akár királyi közjegyző, akár hatósági hitelesítéssel van ellátva. Ilyen hatóság lehet a kir. bíróság, a közigazgatási hatóság vagy a községi elöljáróság vagy végül az állami anyakönyvvezető. A kir. közjegyzők, mint bírósági vagy gyámhatósági megbízottak levelezésének portomentességéről. A kir. igazságügyminister e részben fölvetett kérdésre akként válaszolt, hogy a postai tarifák és a posta-üzleti szabályzat 25. §-ának 14. pontja (1888. évi R. T. 46. sz.) értelmében »a kir. közjegyzőknek birói és gyámhatósági megbízásból származó levelezése a közhatóságokkal és községi kézbesítőkkel portomentes« és hogy ez a portomentesség a kir. közjegyzőknek hivatalos pénz- és értékküldeményeire ki nem terjeszthető. (39,437/1895. I. M. sz.) Az 1895. évi XVIII. t.-c. életbelépte előtt a felek által irt tárgyalási jegyzökönyvek. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő végzést hozott: A kir. törvényszék a felülvizsgálati kérelemnek helyt ád, a megtámadott Ítéletet feloldja. Indokok: Az 1893: XVIII. t.-c. 226. §-a szerint a törvény életbeléptekor már folyamatban volt sommás perekben, melyekben az elsőbirósági itélet még meghozva nem volt, csak a további eljárásra kellett az uj törvény rendelkezését alkalmazni. Az a körülmény tehát, hogy a jelen ügyben az idézett törvény életbelépte előtt felvett jegyzőkönyvekbe a felek maguk írták szóváltásaikat, nem tekinthető az eljárási szabályok oly lényeges megsértésének, mely az itélet feloldását vonná maga után. Vitatja ugyan felperes, hogy az elsőbiróság nem a lelek szóbeli előadására, hanem egyedül az írásbeli feljegyzésekre alapította határozát. Ámde ezt az állítását az annak igazolására felhívott jegyzőkönyvek nem támogatják. Mert az 1895 márczius 4- én 6907. sz. a. felvett jegyzőkönyv éppen azt bizonyítja, hogy alperes egész védekezését szóval ismételte. A 22715/95. számú jegyzőkönyvből szintén nem tűnik ki az, hogy a felek csak utaltak volna az írásbeli feljegyzésekre, hanem az ott használt kitételnek : «hogy a felek a per során az általuk felhozottakat fentartották>, csak azt az értelmet lehet tulajdonítani, hogy szóbeli előadásuk a jegyzőkönyvnek tartalmával megegyezett. Mindazonáltal helyt kellett adni a'felülvizsgálati kérelemnek, mert az elsőbiróság a tényállás kiderítését elmulasztotta s ekkép az 1893. évi XVIII. t.-c. 37. §-ában foglalt lényeges eljárási szabály ellen vétett, stb. 11895. okt. 12. E. 255. sz. a.) Erős eritica. A m. kir. Curia: A kir. Ítélete felhozott és elfogadott indokainál fogva azzal a kijelentéssel hagyatik, helyben, hogy a kiszabott büntetésből a vizsgálati fogság által semmi sem vétetik kitöltöttnek; megjegyeztetvén egyúttal, hogy a vizsgálat rendkívüli hosszú ideig elhúzódott voltának egyik oka nemcsak a vizsgáló bírónak menthetlen hanyagsága, hanem a kellő felügyelet hiánya is. (1895. nov. 13. 11729,94.) Megjegyezük, hogy ez a szigorú kritika egyik vidéki törvényszéknek szól. Aggályos okirat bizonyítási ereje felülvizsgálat tárgyát nem képezi. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék felebbezési tanácsa következő ítéletet hozott: A kir. törvényszék alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítja, mert 2 /. alatti okirat az elsőbiróság ítéletében jelzett külső hiányok és rendellenességek miatt aggályosnak mutatkozik. Az a kérdés pedig, hogy az aggályos okirat képez-e bizonyítékot vagy nem? (1893: XVIII. t.-c. 74. §) és hogy az egymással ellenkező tanúvallomások közül melyik érdemel hitelt, a bizonyítékok szabad mérlegelésének köréhez tartozik, melynek kellően indokolt eredménye felülvizsgálat utján sikerrel meg nem támadható. (1895 okt. 12. E. 293. sz. a.) A köpés mint becsületsértés Az ó-becsei kir. járásbíróság; S. N. kereskedő és A. F. suszter a btkv. 251. §-ába ütköző becsületsértés vétségében és pedig S. N. mint felbujtó, A. F. pedig mint tettes bűnösöknek mondatnak ki és azért 5—5 frt pénzbüntetésre Ítéltetnek. Indokok: G. J. bepanaszolta S. N.-t, hogy az 1 frtot ígért A. J.-nak 1893. június 3-án, hogy ez köpjön be az ablakon át szobájába, a mit ez S. felbujtására meg is tett; tekintve hogy a vádlottak ezt beismerték, a mit különben G. D. és K. T. tanuk is beigazoltak, őket a becsületsértés vétségében vétkesnek kellett kimondani és ezért elitélni, mert valakinek az ablakán beköpni meggyalázó cselekményt képez. Súlyosbító körülmény hiányában enyhítőnek volt vádlottak beismerése rovatlan előélete és ittas állapota. A szegedi kir. ítélőtábla: S. N. l.-r és A. J. 2.-r. vádlott büntetése behajthatatlanság esetére egyenkint 5— 5 napi fogházra átváltoztatatandó 25—25 frt pénzbüntetésre felemeltetik. Indokok: Tekintettel mindkét vádlottat illetően a meggyalázó cselekmény súlyosabb jellegére és S.N.-ra nézve, hogy az a magánvádló elleni bosszúból birta rá A. J.-t, illetőleg pedig még tekintettel arra, hogy ez a vádlott anyagi érdekből követte el a cselekményt, mint súlyosító körülményekre: vádlottak cselekménye súlyosabb beszámítás alá esőnek ismertetett fel, miért is a vádlottaknak büntetését behajthatlanság esetén 5 napi fogházra átváltoztatandó fejenkénti 25 frt pénzbüntetésre felemelni kellett. Iparhatóság előtt tárgyalt ügyben a törvény rendes utja alatt érthetö-e a községi bíróság? A budapeti kir. törvényszék következő végzést hozott: Alperes felülvizsgálati kérelmének hely adatik. Indokok: Alperes kérelmét az 1893: XVIII. t.-c. 128. §-nak 2-ik pontjára alapítja, vitatván, hogy a per tárgyának értékénél fogva, az iparhatóság, illetve a békéltető bizottság határozatával meg nem elégedő felperes igényét az 1884: XVII. t.-c. 176. §. érintett törvény rendes utjáni, vagy a mennyiben az 1892. évi XVIII. t.-c. 225. §. által az 1877. évi XXII. t.-c.-nek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezései fentartattak, csakis a községi bíróság előtt érvényesítheti, az eljáró járásbíróság tehát a keresetet az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §. 1. pontja értelmében hivatalból tartozott volna visszautasítani. Felperes keresetében az ipartestület békéltető bizottságának azon határozatát kéri megváltoztatni, melylyel alperes javára 18 frtnyi munkabér megfizetésére köteleztetett. Tekintettel arra, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 225. §. az 1877: XXII. t.-c.-nek a községi bíráskodásra vonatkozó rendelkezéseit továbbra is érvényben fentartotta, tekintettel arra, hogy a legutóbb hivatkozott törvény 11. §. 1., 2. és 3. pontjaiban felsorolt ügyek, a mennyiben a követelés 20 frtot meg nem halad, a községi bíráskodás alá tartoznak, és végül tekintettel arra, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 17. §. értelmében a kereset, ha az ügy nem tartozik sommás eljárás alá, vagy ha a bíróság nem illetékes, idézés kibocsátása nélkül hivatalból visszautasítandó, ugyanazért figyelemmel az imént idézett törvény 166. §. és az abban érintett 27. §. utolsóelőtti bekezdésének rendelkezésére, az elsőbiróság ítéletét feloldani, az eljárást megszüntetni és felperest a most hivatkozott törvény 168. §. alapján a felebbviteli költségek viselésére kötelezni kellett. (1895. októker 12. E. 349. sz. a.) Pénzügyi hatóságok által kivánt telekkönyvi másolatokról. Pénzügyi hatóság által kivánt telekkönyvi másolat megtagadása miatt emelt panasz folytán alkalma volt a kir. igazságügyministernek kijelenteni, hogy miután a bíróságok a közhatóságoknak