A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 50. szám - Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

A JOG 365 bittetni jogosultak. De ilyenek igen kevesen vannak és ez ideig egy sem kérelmezett helyesbítésért — ez alapon - mert az 1892. évi XXIX. t.-c. végrehajtása tárgyában kiadott utasítás (24.366/93 I. M.) 68. §.-a értelmében ily esetben «az eljárás megindításának további feltételét az képezi, hogy az ingatlanok fekvését atényleges állapothoz képest feltüntető, hiteles mérnök által készült térvázlat b emutattassék», és az 1891. évi XVI. t.-c. 20. §.. szerint a helyesbítési eljáráshoz szükség esetén katasteri mérnök közreműködése is igénybe veendő. A csíkszeredai kir. törvényszék területéről szólva, miután a csíkszeredai s általunk az államépitészeti hivatal tagjai magáncélú működésre igénybe nem vehetők és azon kir. jbiróság területén, melyről a példa vétetett de még a csik-szeredai kir. törvényszék területén sem létezik magánmérnők, Sz.-Udvarhely vagy Maros-Vásárhely a legközelebbi helyek, a honnan 120—130 klméteren túli távolságból vasút hiányában tengelyen kellene hozni a mérnököt, a ki a helyesbítési kérelemhez szükséges rajzot elkészítse. Hogy minő költségbe kerül ez, s hogy áll-e aránybana helyesbítés tárgyát képező földrészletek értékével, azt gyakorlati jogász nem kérdezi. (Vége köv.) Belföld. Az uj bűnvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában. A képviselőház igazságügyi bizottsága (nov. hó 20-án) folytatta a bűnvádi eljárást szabályozó törvénvjavaslat tárgyalását. Az első szónok V e s z t e r Imre volt. A javaslatot, különösen j szemben az aktuális helyzettel, még jelenlegi alakjában is igen nagy haladásnak tartja s a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, dacára annak, hogv azok a helyes és modern nagy eszmék és alapelvek, amelyekre fektetve van, a részletekben nem mindig és nem mindenütt találnak oly bő és oly következetes alkalmazást, mint azt a materiális igazság és a polgárok egyéni szabadsága és alkotmányos jogai érdekében lehetőnek, jónak és szükségesnek tartotta volna. így igaz az, hogy a vádelv. mint alapvető gondolat az egész javaslaton végig vonul, és hol bővebb, hol szűkebb alkalmazást talál, mindazonáltal tény. hogy a bünper egész előkészítő stádiumában a vádelvvel határozott ellentétben álló nyomozó rendszer túlságosan predominál. A javaslat a részletekben a szóbeliség és nvilvánosság áldásaival is erősen fukarkodik, amenynyiben mindakettőt nemcsak a nyomozatból, de a vizsgálatból is majdnem egészen kizárja. A közvetetlenség az első fokon a főtárgyalástól fogva mindig bőven érvényesülhet ugyan, de a magasabb instánciáknál, kivéve a legsúlyosabb eseteket, erősen korlátozva van. A javaslat a pernek előkészítésében a védelemnek sem enged annyi tért és szerepet, mint a mennyi az esetleges hatósági önkény veszedelmének elkerülésére szükséges volna. Mindezek a hiányok egyébiránt a részletes tárgyalás alkalmával nem nagyon nehezen megkorrigálhatók lesznek. Azon kell lennünk, hogy a büntető igazságszolgáltatás lehetőleg gyors is legyen. Ebből a szempontból nem helyeselheti a javaslatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek a felebbezésre vonatkoznak; mert a javaslatban kontemplált felebbvitel, azonkívül, hogy más hátrányokkal is jár, előre láthatólag évekre terjedő hosszú időt venne igénybe, ez pedig a gyakorlatban illuzóriussá tehetné mindazokat az előnyöket és vívmányokat, amelyeket a jelen javaslat más tekintetben kétségtelenül nyújt. Egyáltalában nem tud megbarátkozni a kettős instáncia intézményével, mert a kettő közül — ha különbözőleg ítéltek — csak egviknek lehet igaza, s ha nincsen harmadik fórum, amely az ügyben végleg dönt. a két bíróság ítéletének különfélesége okvetetlenül megrendíti a közönség jogérzetét és a justicia megbízhatóságába vetett hitét. Akkor inkább nyugodjunk meg abban, hogy a törvényszék ítéletei egyáltalában meg nem felebbezhetők. hanem hogy azok ellen csak felülvizsgálatnak legyen helye a jogkérdésben és semmiségi panasznak a perjog kérdéseiben. Természetes dolog, hogy ehhez jól szervezett és tetemesen megerősített törvényszékek kellenek. De a bünper egész súlyát mindenesetre az első fokra kell fektetnünk s hogy a mi törvényszékeink a feladatnak megfelelhessenek, a törvényszékek büntető tanácsának tagszámát kellene felemelni. Ezenfelül lehetne talán a tanácsokba a laikus elemet is felvenni. Szóval azt hiszi, hogy jó és gyors eredményeket biztosító bűnvádi eljárást csak ugy fognak alkothatni, ha a felebbezésből kizárják a ténykérdést. Véleménye szerint ez a sarkpontja az egész reformnak. Végül röviden kijelenti, hogy az esküdtszéki intézményt örömmel látja és örömmel fog ahhoz hozzájárulni. Issekutz Győző csatlakozik Hódossynak ahhoz az indítványához, hogy a törvényjavaslat tárgyalása előtt adjanak alkalmat mindazoknak a tényezőknek a vélemény nyilvánítására, amelyek ily fontos törvényjavaslat megállapításánál meghallgatandók s nevezetesen, hogy a budapesti ügyvédi kamara a véleményadásra hivatalosan felhivassék Ha ez a halasztási indítvány el nem fogadtatnék, kijelenti, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja, mert azt tartja, hogy az indokolásban lefektetett elvek a részletes tárgyalás során a javaslat szövegében is megfelelőbben ki lesznek domborithatók. A elebbezésre nézve megjegyzi, hogy a maga részéről a tágabb felebbezési rendszert hajlandó elfogadni s a törvényjavaslat egvik hátrányának tartja azt, hogy a személyes szabadságot mélyen érintő esetekben a felebbezés korlátozva van. Kéri a minisztert s a bizottságot, hogy amikor az életbeléptetési törvény megalkottatik, az esküdtszék elé tartozó ügyek körét ne vonják meg ugy, amint a javaslat tervezi s amely az esküdtszék követelményeinek teljesen nem felel meg. amelyből a hatásköri összeütközések egész láncolata következnék. E javaslat az államfő s az alkotmány ellen való cselekvényeket kivonja az esküdtszékek alól. ami szerinte, ha törvénybe iktattatnék, azt jelentené, hogy a törvényhozás nincs bizalommal az állampolgárok irányában. Teleszky elnök megjegyzi a halasztási indítványra, hogy semmi tudomása sincs róla, hogy a budapesti ügyvédi kamara kérte volna a meghallgatását; de ha kérte volna is, arra nincs semmi precedens hogy a bizottság adott volna ki valamely javaslatot véleményadásra. Megjegyzi egyébiránt, hogy a bizottság több mint egy hónappal ezelőtt maga határozta el, hogy mikor veszi a törvényjavaslatot tárgyalás alá. Hodossy Imre megjegyzi, hogy indítványa egyáltalán nem célozta a tárgyalás megtagadását, s hogyha nincs is precedens reá, a szabályok egyáltalán nem tiltják, hogy a bizottság, ha szükségesnek tartja, akár egyesek, akár testületek véleményét meghallgassa. Ha egyébiránt a bizottság azt találja, hogy erre nincs szükség, ő így is kész belemenni a tárgyalásba. Mandel Pál nem járul a halasztási indítványhoz. Örömmel üdvözli a javaslatban lefektetett elveket és különösen az esküdtszéki intézmény kiterjesztését a sajtó utján elkövetett bűntetteken kivüli esetekre is. Sajnálja azonban, hogy a javaslat nem fogadta el a népbirói intézményt is. amely Németországban annyira bevált, hogy immár versenyez az eskütszékkel. Ugyanazok az okok, amelyek az esküdtszék mellett szólnak, még nagyobb mértékben szólnak a népbirák mellett. A közönséges élettapasztalat, az egészséges józan ész, jogi ismeretek és bő gyakorlat nélkül is felismerheti, hogy mi az igazság. A nyelv nem okozhat nehézséget, mert kis vidékeken együtt lakó emberekről van szó, akik könnyen megértik egymást. És kiváltképpen alkalmasnak látszik az intézmény a magyar nyelv terjesztésére és igy nemzeti célnak is szolgálna. De a közcélnak ez még más tekintetben is megfelelne. Az esküdtszékről azt mondják az indokok, hogy a polgári erények oktató iskolája. De még inkább áll az a népbirákről, akik a jogszolgáltatást népiessé teszik, a törvénytiszteletet a nép mélyebb rétegeibe bevinnék, így kétségtelen igazságszolgáltatási érdekek mellett a közszellem és nemzeti irány fejlesztését mozdítaná elő A járásbíróságoknál a népbirák alkalmazását kívánatosnak tartja s annak idején indítványozni fogja. Erdély minister, utalva a javaslat alapelveinek az előadó által történt tüzetes kifejtésére, örömét fejezi fci a fölött, hogy a bizottság ama tagjai, akik a tárgyalásban eddig részt vettek, a javaslatot általánosságban elfogadják, ami reményt nyújt arra, hogy sikerülni fog a bűnvádi eljárási törvényt valahára magalkotni. O ezt a törvényjavaslatot benyújtásra készen találta. Nem választotta azt az utat, hogy ujabb előkészítő tanácskozásoknak vesse alá. mert ezzel smét hosszú időre el lett volna odázva, s mert a javaslat alapelveivel .teljesen egyetértett s az volt a meggyőződése, hogy helyes és jó perren dtartást a mai viszonyok közt más alapokon felépíteni nem lehet. Rámutatott aztán a minister a javaslat alapelveire, nevezetesen arra hogy a vádelv s a szóbeliség a lehető legszélesebb körben érvényedül. Hasonló méltánylásban részesül a nyilvánosság is. Ezeket tartja ama föelveknek, melyek az igazság kiderítésére a legalkalmasabbak. Ha netalán egyik-másik a részleteknél nem domborodnék ki kellőleg, reméli, sikerülni fog teljesen konciliáns módon ezeket a részleteket is kölcsönös egyetértéssel megállapítani. Teljes megnyugvással jelentheti ki, hogy a javaslattól távol áll a legcsekélyebb reakcionárius szándék is, hogy az állampolgárok szabadságának érdekében minden oly garanciát felölel a javaslat, ami az állam nagy érdekeibe nem ütközik. A hatásköri előadói tervezetet csak előzetes tájékozásra közölte a bizottság tagjaival. Nem is szándékozik a tervezet ellen felhozottakkal most bővebben foglalkozni, csak annyit jegyez meg, hogy az esküdtszéki hatáskör megállapításánál az volt az irányadó szempont, hogy nagyon sok ügygyei ne terheltessék meg az esküdtszék s ezúttal ne nehezíttessék a meggyökeresedése, továbbá hogy az állam polgárai túlságosan ne terheltedének meg. Annak idején meg lesz vitatható, vájjon a hatáskör tovább terjesztése e szempontok figyelembevételével lehetséges-e. Mandel indi ványát a mi viszonyaink közt gyakorlatilag kivihetetlennek tarja. Továbtbi megjegyzéseit a részletekre tartván fenn. ajánlja a törvényjavaslatnak általánosságban való elfogadását. Bernáth Béla előrebocsátja, hogy csattakozik Hodossy indítványához, azután kijelenti, hogy a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Havi ár Dániel a bűnvádi eljárás terén fennálló állapotokra való tekintettel nem tartaná megokoltnak, hogy a javaslat általánosságban ne fogadtassék el, ha még oly nyomós kifogások lennének is egyes részletei ellen emelhetők. Nem látja be, miért ne nyerhetne az esküdtszéki intézmény szélesebb korlátok közt is alkalmazást, miért vétetnek ki hatásköréből éppen az állam és az alkotmány elleni büncselekvények. Helyesli a népbirákra vonatkozó indítványt is, am ly intézmény civilizatórius és társadalmi tekintetben kiegyenlítő hatáeu s nemzeti szempontból is indokolt lenne. s Komjáthy Béla szintén az általánosságban való elfogadás mellett nyilatkozik, miután melegen óhajtja, hogy minél előbb törvényerőre emelkedjék. A bűnvádi eljárást közvetlenül az alkotmány után a legfontosabb alkotásnak tartja mert az az ember szabadsága és becsülete felett rendelkezik, s mert ezen a téren hazánkban szégyenteljesek az állapotok. Ezért nem járul Hódossy halasztási inditványához, megjegyezvén, hogy a szaktestületeknek eddig is módjukban volt véleményüket nyilvánítani, s ezt most is megtehetik. A maga részéről arra fekteti a legnagyobb súlyt, hogy a bűnvádi eljárásnál az egyéni szabadság kellő védelemben részesüljön, s az államhatalom roppant súlyával szemben a védelemnek minél szélesebb tér engedtessék. Ebből a szempontból a javaslatnak különösen a letartóztatásra és a vizsgálati fogságra vonatkozó szabályait módositandóknak tartja, az esküdtszékek hatáskörét pedig kiterjesztendőnek, s megjegyzi, hogy a népbirák intézményének is barátja. Je Ilinek Arthur nem járulhat Hodossy elhalasztási inditványához. bár helyesli annak intencióját. De a fenforgó esetben meg kell jegyeznie, hogy a javaslat előkészítésénél alkalma volt azzal minden szaktényezőnek foglalkoznia s arról véleményt mondania. A javaslat előterjesztésében s abban, hogy az esküdtszéki intézmény alapján épült fel, politikai fontosságú tényt lát. biztosítékot óhajt azonban arra nézve, hogy a megalkotandó eljárásban tényleg alkalmaztatni is fog az esküdtszék. Megfelelő alakban azt hiszi, sikerülni fog ezt magában a törvényben kifejezésre juttatni. A vád és védelem egyenjogúsítása tekintetében felhozottakra megjegyzi, hogy ott, hol ez az egyenjogúsítás nem vihető teljesen keresztül, a birói hatalom mérséklő ténykedésében kell keresni a garanciát. A jogorvoslati rendszerre vonatkozólag kiemeli, hogv első sorban arra kell törekednünk, hogy lehetőleg magában az első fokban keressük azokat a biztosítékokat, melyeken a helyes Ítélkezés alapszik. A javaslatot elfogadja s kívánja, hogy a bizottságot ugyanaz a szellem vezesse, mely a negyvenes években az akkori bűnvádi eljárás megalkotóit.