A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - Végszó a birói kinevezésekről

A J hon s ha ez egy hétig volt távol, vádlott minden nap eljött; látta továbbá tanú, hogy a panaszlott alkalommal vádlott, miután N. Juli öt felzavarta, sértett lakásáról nyitott nadrággal elsietett. A hányszor vádlott sértetthez jött, mindannyiszor a családhoz tartozó kis fiút a lakásból eltávolította. A tanuk, a sértett és a vádlott vallomásával igazolt ezen ténykörülményekből jogszerűen megállapítható, hogy vádlott felhasználva sértett leánynak elhagyatottságát a leánynyal nemileg közösült. A fentiek szerint maga vádlott vallja, hogy valahányszor a leányt otthon egyedül találta, ennek nemi részeit nézegette. Ha vádlott ezt tette, közel esik azon feltevés, hogy evvel be nem érte hanem buja természete ösztönének engedve, tovább ment és nemi ösztöne kielégítését is iparkodott elérni, szóval a sértettel tényleg I közösült. Igazolja ezt magának a sértettnek azon előadása, hogy vádlott nemi ösztönének kielégítése végett tényleg a nemi részeket egyesitette. Megerősíti ezt azonkívül N. Juli tanúnak fentrészletezett vallomása is. E tanú látta, hogy vádlott a meztelen és hanyatt fekvő leányon feküdt és olyan mozdulatokat tett, mint közösülésnél szokás. Hogy sértett leány, továbbá N. Juli tanú igazat vallottak, igazolja Cs. Ferencné azon állítása, hogy vádlott nadrágja akkor midőn sértett lakásáról elsietett, nyitva volt. Természetellenes volna . és a dolog természetével, úgy a kipuhatolt ténykörülmények sajátságaival ellenkeznék, ha jelesen annak ellenére, hogy vádlott egy meztelen testtel hanyatt fekvő leányon nyitott nadrággal fekve s a közösülés szokásos mozdulatokat tett, feltétetnék, hogy vádlott nemi részeit nem egyeztette volna a sértett leány nemi részeivel és nemi ösztönét kielégítendő a leánynyal nem közösült volna. Ezek szerint beigazoltnak vehető, hogy vádlott nemi ösztönének kielégítése czéljából nemi részeit a sértett leány nemi részeivel egyesitette. Ezzel pedig büntető jogi szempontból a közösülés megtörténtnek tekintendő. Az ugyanis, hogy a hímvessző a nő szeméremtestébe behatolt legyen, nem szükséges. Vádlott tehát a közősülést nem csak megkisérlette, hanem azt végre is hajtotta Az, hogy vádlott a nemi közösülés végrehajthatása czéljából erőszakot alkalmazott volna, be nem igazolható! Ugyanis vádlott tagadja és ezzel szemben csakis sértett leánynak terhelő vallomása fekszik elő, ez pedig nem képez oly bizonyítékot, mert, először is egymagában áll, semmi más bizonyítékkal nem támogattatik; mert továbbá a sértett még igen fiatal s igy előadása csakis a legnagyobb óvatosságai vehető megállapodás alapjául s mert sértett magatartása a panaszos eset alkalmával az erőszak alkalmazását feleslegesnek tünteti fel. Sértett megengedte, hogy kis testvére a lakásból eltávozzék, a mit meg nem engedett volna, ha a nemi közösülést ellenezte és ezzel az erőszak kifejtésére okot szolgáltatott volna; anyjának a történtekről nem is tett említést; ha vádlott már többször erőszakot használt, sértett őt többé be i nem erszetette volna a lakásba. N. Júlia látta hogy a sértett és vádlott közösülési mozdulatokat tesznek, de hogy akkor valami ellenállás fejtetett volna ki, azt nem látta. Sértett daczára annak, hogy a lakás ablakai nyitva és az udvaron emberek voltak az állítólagos erőszak alkalmazásakor segélykiáltással nem iparkodot a szomszédok figyelmét felhívni és az erőszakoskodást ekkép elriasztani. Az orvosi látlettet azt mondja, hogy a leány testén erőszak nyomai nem constatálhatók. Miután tehát az erőszak fenforgása nem lett beigazolva s vádlott a nemi közösülést nem megkisérlette. hanem be is végezte, cselekménye az erőszakos nemi közösülés büntette kísérletének nem volt minősíthető. Tekintve azonban azt, hogy a fentebb előadottak alapján beigazoltnak volt veendő, hogy vádlott S. Paulával nemileg közösült; tekintve, hogy az összes tanuk azt vallják, hogy a család és igy S. Paula is tisztességes, és hogy más férfi a családhoz nem is járt; tekintve, hogy sértett leány 1880. márczius 23-án született és igy jelenleg 13 éves; tekintve, hogy vádlott a sértett korára nézve tévedésben nem lehetett, mert vádlott a családot hosszabb ideig ismerte és mert látta azt, a mit az orvosi látlevél is hangsúlyozza, hogy a leány nemi részein a szőrnek semmi nyoma és igy ha más különben a külsőből a leány fejletségére következtethetett is, utóbbi körülményből beláthatta, hogy a leány nem fejlett, a vádlottat a btk. 236. §-ába ütköző megfertőztetés bűntettében bűnösnek kellett kimondani. A tett nem folytatólagos mert hogy többször lett elkövetve azt csak sértett állítja, tanuk csak egyszer, utolsó alkalommal látták a dolgot. Kovácsműhely falának helyszűke miatt akként történt felállítása, hogy az udvaron levő kereszt a műhely falába esett, vallás elleni kihágást nem képez. A szilágycsehi kir. járásbíróság (1895 május 4. 1,402. sz. a.) N. István (reform.) a kbtk. 51. §-ába ütköző vallás elleni kihágásban vétkesnek kimondatik s ezért 2 napi elzárásra ítéltetik stb. Indokok: Magánvádlók, mint a benedekfalvi gör. kath. egyház lelkésze és curatora panaszolták, hogy vádlott a gör. kath. egyház hivei által M. Juon udvarára felállított s Krisztus urunk megfeszítését jelképező feszületet, — kérdéses helyet kibérelvén, arra egy kovácsmühelyt építvén, a feszületet a kovácsműhely I falába beépítette, miáltal a hivők között nagy megbotránkozást | okozott. OG 195 Vádlott beismerte, hogy mert műhelyét a hely szűk volta miatt másképen felépíteni képes nem lett volna, a műhely ágasait felállította, két oldalán bepalicsolta, csakis elöl és hatul, hol a feszület állott, maradt palicsolatlan. Állítása szerint a községi lakosok a feszületet elszándékozták vinni s azért állította fel műhelyét, de nem palicsolta be azért, hogy azt elszállíthassák, mit aztán időközben az egyházi elöljáróság csakugyan elszállított. Tekintve, hogy vádlott a feszület elszállítását az arra illetékes egyházi elöljáróságnál sem privát, sem törvényes uton nem szorgalmazta, hanem önhatalmúlag egy, az egész keresztény világ által tisztelt vallásos jelvényt, ha az el nem szállíttatik, nem átallott volna egy kovácsműhely falába bekeríteni, miáltal a hivőkj nek méltó megbotránkozására adott okot, ez okból vádlottat a vallás elleni kihágásban vétkesnek kimondani s tekintve, hogy a feszület befalazása teljesen nem sikerült, mi azonban .nem vádlotton mult, csak a kiszabott büntetéssel sújtani kellett A kolozsvári kir. ítélőtábla |1895 június 5. 2,691. sz. a.) az elsőfokú bíróság ítélete megváltoztattatik, vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokolás. Tekintve, miként vádlott azzal, hogy az általa kovácsmühelynek kibérelt udvaron a helyszűke miatt a kovácsműhely falát akként állította fel, hogy az udvaron levő kereszt a kovácsműhely falába esett, a vallásos tisztelet tárgyát meg nem gyalázta: az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól büntethető cselekmény tényálladékának hiányában felmentetik. A m. kir. Curia (1895 okt. 27. 9,737. sz. a.) magánvádlók felebbezése visszautasittatik, mert az 1883: VI. t.-c. 7. §-ban meghatározott esetek egyike sem forog fenn. A btk. 350. ij. nem a jogtalan vagyoni haszonszerzés cél zatát, hanem a jogtalanul, azaz jogtalan módon vagyoni haszon szerzése céljából való kényszerítést határozza meg a zsarolás egyik ismérvéül. (A m. kir. Curia 1895. okt. 29. 7,9ö(i'B. sz. a.) A lopás kísérlete a befejezett cselekménynél épen azért büntetendő kisebb fokban, mert a kísérletnél a célba vett jogsértés be nem következett, tehát a kár hiánya a kísérlettel szemben mint külön enyhítő körülmény figyelembe nem vétethetik. (A m. kir. Curia A m. kir. Curia 1895. okt. 31. 10,308. sz. a.) Valamely mar kiegyenlített követelésnek bírói, uton újból való érvényesítése magában véve nem büntet- hető ugyan, de csak oly esetben, midőn a követelésnek ujabb érvényesítésével kapcsolatosan valamely büntetendő cselekménynek tényálladékát megalkotó körülmények fenn nem forognak. (A m. kir. Curia 1895. november 6. 8,670. sz. a.) Ha a vádlott sértetett ugyanazon alkalommal nevezte tolvajnak a mikor bottal megütlegelte, a meggyalázó kifejezés használata külön cselekményének nem minősithető és vádlott csak a testi sértés vétségében marasztalható. A topánfalvi kir. járásbíróság (1895. febr. 29. 330. sz. a.) M. Nikolae a btk. 301. §. 2. bekezdése és a btk. 261. §. szerint minősített és G. Anna sérelmére elkövetett súlyos testi és becsületsértés vétségei miatt vétkesnek nyilvánittatik és ezért az első vétség miatt 14 napi fogházra és 2 frt pénzbüntetésre, a második vétség miatt 3 frt pénzbüntetésre Ítéltetik stb. Indokok: Á súlyos testi sértés vétségére vonatkozólag. Az orvosi bizonyítvány által be van bizonyítva, hogy sértett nő 5 testi sértést kapott, melynek gyógyulása 20 napig tartott és azért ezen cselekmény a btk. 301. §. 2. bekezdése szerint minősített súlyos testi sértés vétségét képezi. A tanuk G. Anna, G. Avrám és H. Alexander hit alatti vallomásai által be van bizonyítva, hogy vádlott követte el ezen cselekményt. A becsületsértés vétségére vonatkozólag. A fenti tanuk hit alatti vallomosai által be van bizonyítva szabályszerűen, hogy vádlott a panaszlónőt tolvajnak kiáltotta, mely kifejezés a becsületsértés vétségét képezi, azért vádlott mindkét cselekményért elitélendő volt stb. A kolozsvári kir. Ítélőtábla. (1895. ápril 19.984. sz. a.) a kir. járásbíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával vádlott a btk. 261. §-ban irt becsületsértés vétségének vádja és ezért külön kiszabott 3 frt pénzbüntetés alól felmentetik, egyebekben azonban az első bírósági i]télét helybenhagyatik. Indokok: A sértettnek, valamint G. Ádám és H.Alexander tanuknak eskü alatti vallomásával bizonyítva lévén az, ho^y vádlott a sértettet ugyanazon alkalommal nevezte tolvajnak, a mikor a bottal megütlegelte, tehát a meggyalázó kifejezést a tetleges bántalmazás közben használta s e szerint ugy a szóbelimint a tettleges bántalmazás egy akaratelhatározásnak levén kifolyása, vádlottnak a meggyalázó kifejezés használata külön csel e k ménynek nem minősithető, miért is stb. A m. kir. Curia: (1895. nov. 13. 10905 sz. a.) az 1883: VI t.-c. 7. g-ban meghatározott kivételes esetek egyike sem forogván fenn: a kir. tábla Ítélete ellen bejelentett felebbezés visszautasittatik