A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 49. szám - Az uj bünvádi eljárás tervezete a képviselőház igazságügyi bizottságában

356 A JOG vizsgálatot, valamint a vád fölött való kifogások tárgyalásánál a bizonyítékok kiegészítését. A vádrendszert, éppen az anyagi igazság kiderítése céljából, nem viszi a javaslat a közvetetlenség legmesszebb határáig. Az előadó azután ismertette a javaslatnak a szóbeliségre és közvetlenségre vonatkozó intézkedéseit. A javaslat az első bírósági főtárgyaláson teljesen meghonosítja a szóbeliség és közvetlenség elveit. A kontroverzia az elvek megvalósítása tekintetében az előkészítő stádiumban áll fönn. A kontinentális államok között az előkészítő eljárásban egyik sem valósította meg teljesen a szóbeliséget és nyilv inosságot. A javaslat is hü maradt ehhez az állásponthoz, azonban számos esetben már az előkészítő eljárásban is megvalósítja az ügyfél nyilvánosságát és a felek közvetlen közreműködését Nagy jogkört biztosit a javaslat a közvád képviselőjének, de a védelemnek is a védő már az előnyomozás stádiumában is eljárhat a terhelt érdekében, s a letartóztatottal a védő szabadon érintkezhetik, az iratokat ugy ő, mint a védettje bármikor megtekinthetik. Az előadó ezután ismerteti a javaslat fölebbviteli rendszerét. A javaslat megengedi az egyfokú fölebbezést; ennek a jognak megtagadása meg nem oldható szakítást involválna a tradícióval. Végül felemlíti előadó, hogy a javaslat felöleli az esküdtbirósági szervezetet is, melyet minden szakában részletesen szabályoz. Az elő dó arra a konklúzióra jut, hogy a javaslat egyes, a részleteknél megvitatható és javítható határozatokat tartalmaz ugyan, de egészében a kor kívánalmainak magaslatán álló kiváló munkálat, melynek törvényre emelkedése nemcsak egységessé fogja tenni egész Magyarországban a bűnvádi eljárást, hanem elő fogja segíteni az anyagi igazság uralkodásra jutását is. Éppen azért ajánlja a javaslatnak a részletes tárgyalás alapjául való elfogadását. (Elénk helyeslés.) Neumann Ármin üdvözli a kormányt a javaslat alkalmából, de az esküdtszéki intézményt elvi szempontból ellenzi A közélet mostani intézményeiben erősebb biztosíték van, mint a milyet a jury nyújthatna. Jogi intézményül pedig nem állja ki a tüzpróbát Áz elnök rövid oktatása nem képesiti az esküdtet arra. hogy jogi fogalmak fölött döntsön. Mégis elfogadja a szóló a javaslatnak erre az intézményre vonatkozó részét is, mert a törvényhozás nem vonhatja ki magát az 1840 óta az intézmény mellett nyilvánuló áramlat alól. Polónyi Géza nem tagadja, hogy van a törvényjavaslatban sok jó és helves dolog, elismeréssel constatálja a megokolástól is, hogy a hazai iogfejlődésre helyezi a fősulyt. de föltétlenül még sem hajlandó hozzájárulni a javaslatnak törvénynyé emeléséhez. Kifogásai közt legnagyobb az. hogy a javaslat a védelem és vád egvenlő joguságát illetőleg a legnagyobb mértékben reakcionárius, sőt a védelmet bizonyos tekintetben még a mostani helyzetnél is lejebb szorítja. Az elonyomozat során a közvádlóból a iavaslat bírót csinál, holott a vádnak és védelemnek egvenlő jogúnak kellene lennie. Óhajtja, hogy a javaslatból mielőbb törvény legyen, de ha a vád és védelem egyenlő jogúsitása legalább oly mértékű nem lesz a mint azt az igazságszolgáltatás érdekei megengedik, abban az esetben általánosságban sem járulhatna a házban a javaslathoz. Erdély minister kijelenti a védelem dolgában, hogy minden helyes megoldó módozathoz, mely az ügy érdekének megfelel, készséggel hozzájárul, ámbár ebben a tekintetben már a javaslat igen sok megfelelő és messzemenő intézkedést tartalmaz. H ó d o s s y kiemeli, hogy a bizottság minden tagja át van hatva attól az óhajtástól, hogy a codifikált bűnvádi eljárás mielőbb életbe lépjen. Nem kevésbé meg van győződve azonban mindenki a megalkotandó műnek fontosságáról is, a mi a legalaposabb előkészítést teszi szükségessé. Lehetetlen, hogy ily javaslat közvetetlenül a bizottságban tárgyaltassék, mielőtt a szakkörök a fölött véle.i ényt nem mondtak, ez pedig nem történt. Kéri, hogy a törvényjavaslat mielőbb adassék ki a szakköröknek, jelesül az ügyvédi kamaráknak azzal a felhívással, hogy véleményüket mielőbb terjeszszék be s a bizottság addig szüntesse meg a további tárgyalást. Nagyfontosságú az is. hogy a hatáskör, melylyel a bíróságokat és esküdteket felruházzák, ismeretes legyen a törvényjavaslat megállapítása előtt. Erdély minister azt feleli, hogy a törvényjavaslat ügyvédek, birák, szakférfiak közreműködésével, véleményük meghallgatásával készült, május óta közkézen forog, azóta discussió tárgyát tette a sajtó terén, vélemények is érkeztek be, nem lehet tehát azt mondani hogy a nyilvánosság elől elvonták volna. Szakértőknek újabb véleményadásra való fölhívását ily körülmények közt nem tartaná a minister megokultnak s ennélfogva kéri az elhalasztási indítvány mellőzését, kiemelve még. mily életbevágó szükség ennek a törvénynek a megalkotása. Az elnök utal arra, hogy a házszabályok 114. §-a értelmében a kormány által előterjesztett javaslattól az előzetes bizottsági tárgyalást megtagadni nem lehet s nem is volt eddig soha praecedens arra, hogy valamely bizottság ezt a kormány óhajtásával szemben megtette volna. Ausztria és külföld. Német birodalmi magánjogi codificatió 1894 okt.—decemberben.* (Örökösödési jog.) (Vége.) Az 1,905. §. tárgyalása végrehajtó törvényes jogosultságainak végrendelkező általi korlátolhatásáról későbbre halasztatott; az 1.906. §. pedig a végr. végrehajtó kötelezettségéről hagyatéki jegyzéket felvenni s azt az örökössel közölni, megtartatott. Az 1.907. §. 1. p. szerint az örökösnek a végrendelet végrehajtására nem szükséges tárgyak már a végrehajtás előtt kiadandók s az örökösnek ilynemű intézkedései is megengedendők; ezek köv. módosítással fogadtattak el: «A végrehajtónak azon kötelezettsége csak annyiban áll, a mennyiben a hagyatéki tárgyakra az örökhagyó intézkedéseinek kivitele vagy a hitelezők kielégítése végett nyilván nincsen szüksége.* A 2. pont szabálya: hogy végrehajtó feltételes hagyományozásnál a hagyatéki tárgyak kiadatását meg nem tagadhatja, ha az örökös kellő biztosítékot nyújt, * Előző cikkek a 21. 39. és 41. számban. azon módosítással tartatott fenn, miszerint ily biztosíték mellett, más hagyatéki kötelezettségek miatt sem tagadható meg azon kiszolgáltatás. E mellett, kapcsolatban az 1,907 g-d a tervezet még köv. szabályokkal egészíttetett ki: «Az örökhagyó a hagyaték kezelését az 1,907. §-ban foglalt kötelezettség nélkül is rcaruházhatja a végrehajtóra; de ily esetben megszűnik annak jogosultsága, hogy ha 30 év már elmúlt; az örökhagyó azonban rendelheti, hogy a végr. végrehajtó kezelése az örökösnek vagy magának a végrehajtónak haláláig, vagy egyik vagy másik személyében egyéb eseménynek beálltáig tarthasson.* — Megállapittatott a végrehajtó számadási kötelezettsége is (1,908. §.) azon toldalékkal, «hogy ha végrehajtó szándékosan megsérti kötelezettségeit,* az innen eredt kárért az örökösnek vagy hagyományosnak felelős leend — és pedig ha többen lennének, mint összadósok.» Elfogadtatott, hogy az örökhagyó intézkedésének hiányában is a végrehajtó megfelelő jutalmazásban részesüljön. (1,909.) A tervezet még azzal egészíttetett ki, hogy ha maga a végrend, végrehajtó a végintézkedések kivitelére nincsen hivatva, ezt az örököstől követelheti; és hogy az örökhagyó utóörököst rendelvén, az eztet az öröklés beállta előtt megillető jogok gyakorlatával végrend, végrehajtót bizhat meg.* A bizottság a nov. 12—14-iki üléseiben átment még a végrendelkezések tételének szabályaira is (1,911.-1,939. §§.) Nem kifogásoltatott, hogy végrendelkezni csak személyesen lehet. (1,911.) Az 1,912. §. ellen, mely szerint a végrendelkezési képesség a betöltött 16 évvel kezdődik, inditványoztatott arra a teljes koruság vagy legalább a 18. év betöltése; de a többség a tervezet mellett döntött azon hozzáadással, hogy kiskorú végrendeletet csak szóbelileg s nem valamely irat átadásával is tehet. Azon indítvány, hogy a pazarlás vagy iszákosság miatt kiskorusitottaktól a végrendelkezési képesség megvonassék, nem fogadtatott el; úgy az sem, hogy a kiskorusitás előtt, de az ebbeli indítvány után tett végrendeletük semmisnek tekintessék. Nem kifogásoltatott, hogy az üzleti képességében korlátolt nem szükségeli törvényes képviselőjének beegyezését a végrendelet alkotására. (1,912. §. 2.) Az elmebetegség miatt kiskorúsitottak a tervezet szerint képtelenek végrendeletet alkotni, habár a végrendelkezés idejében ' a szabad akaratnyilvánítás kizárva nem lenne is. Némelyek ily esetben kivételt kívántak tenni, de a többség nem támogatta. Ellenben a tervezet következő kiegészítése fogadtatott el: <Az elmebaj miatti kiskorusitás nem áll útjában a végrendelet érvényességének, ha az örökhagyó meghalt, mielőtt a kiskorúsitási határozat jogerőssé vált; vagy ha a végrendelet a kiskorusitás megszüntetésére tett indítvány után alkottatott és a kiskorusitás az indítvány értelmében megszüntetik.* Az 1,913. §. szerint több személy, különösen a házastársak közösen egy végrendeletet nem alkothatnak; ennek tárgyalása azonban későbbre halasztatott. Az 1,914. §-ban megállapittatott, hogy a végrendelet rendes formája: a bírósági s közjegyzői, az önkezű magánvégrendelet (holographischesTestament) elfogadásának indítványa mellőztetvén. Az 1,915—1,923. §-ok a bírósági s közjegyzői végrendeletek kellékeiről, a lényeges formaságok némi egyszerűsítését célzó változtatásokkal elfogadtattak. Az 1,925—1,931. §-ok bizonyos szükségesetekben a rendkívüli végrendeleti forma megengedhetőségéről; 1,932. §-a végrendeletek őrizetéről; az 1,933. §-a végintézkedések megszüntetésének szabályairól elfogadtattak; utóbbi 2. kikezdés következő módosításával: «Ha valamely visszavonás húzatik vissza, ez — ha az örökhagyó ellenkező akarata nem tűnnék ki — ép oly joghatályú, mintha a végrendelet visszavonva nem lett volna.* Az 1,934—1,935. §-ok a végrendeletek megsemmisítéséről az őrizet alóli kivételéről elfogadtattak — mellőztetvén azon indítvány, hogy az 1,935. §. 2. kikezdése helyett, mely a hivatalos őrizet alóli kiadást csak személyesen az örökhagyónak engedi meg — az vétessék fel: hogy ha a végrendelet meghatalmazottnak adandó ki, ennek különös, az átvételre irányzott és hitelesített meghatalmazással kell ellátva lenni. Az 1,936. §. 1. kikezdése nem kifogásoltatott, mely szerint a végrendelkezés későbbi intézkedés által csak annyiban lesz megszüntetve, a mennyiben ez azzal ellentétben áll; a -2. kikezdés azonban, mely arról szól, ha a későbbi intézkedés hatálytalanná válik, következő által helyettesittetett: «Az 1,936. §. 1. kikezdése értelmében megszüntetett intézkedés ismét joghatályra emelkedik — a végrendelkező ellenakaratának hiányában — ha azon intézkedés, mely a megszüntetést eszközölte, visszavonatik. Az 1 937., 1,938, 1,939. §-ok a végrendeleti okmányoknak a hagyatéki bíróságnak való átadásáról, a végrendelet kihirdetéséről s az erdekelteknek a végrendelet tartalmáról való értesítéséről elfogadtattak, kiegészítve szabályokkal, melyek oly hagyományoknál, a melyek összértékben a hagyaték 20-ad részét túl nem haladjál,, továbbá az örökhagyó temetkezési intézkedéseinél, bizonyos családi intézkedéseknél és a végrendeleti végrehajtó nevezésénél tormasagi könnyebbitéseket nyújtanak akkép, hogy az örökhagyó ily intézkedéseket tehet a hely s nap kitételével önkezűleg irt s aláirt okiratban is. 1 \ \ Z C*T? 8 d é s e s v é g r e n d e 1 k e z é s e k n é 1 (1,940íil §' a.. Németországban általában uralkodó joggal összhangtttn^U32- ° ÖS nCVCzés iránti szerződhetés korlátlansága megrótt; ugy az 1S> h°gy örökösükül nemcsak a szerződő fél, hanem