A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 46. szám - Még egyszer a birói kinevezésekről

A JOG 183 Ezenfelül 11 frt 68 kr. fuvardíjat és ennek 1892. év május hó 23-ától járó 6° 0 kamatait arra az esetre lesz köteles alperes felperes részére 8 nap és végrehajtás terhe alatt megfizetni, ha felperes pótesküt tesz arra, hogy a zsírnak Csehországba történi szállításával 11 frt (i8 kr. fuvarbér merült fel. Erdekében áll tehát felperesnek, a jelen ítélet jogerőre emelkedésétől 3 nap alatt az eskü letétele iránti készségét bejelenteni és azt a kitűzendő határidőben le is tenni, mert különben ezen 11 frt 68 kr. iránti keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az alperes által felperes részére szállított zsír minősége a felek által a kötés alkalmával meg nem állapíttatván, a szállított zsírnak a keresk. törvény 321. §-a értelmében legalább középminőségünek kellett lenni, a melynek jósága és tisztaságáért alperes a C) alatti, valódiságára nem kifogásolt kötlevél szerint kezességet vállalt. Az előleges birói szemle alkalmával kihallgatott szakértők megállapították, hogy a zsír egészséges és nem romlott ugyan, de a középminőségnél alsóbbfokú, barnás, ikrás, kellemetlen szagú, a mely szag valószínűleg onnan származik, hogy a zsir közé bélzsir kevertetett, minél fogva tekintettel arra, hogy alperes a szemle alkalmával a megvizsgált zsir azonossága ellen kifogást nem tett és hogy az azonosságra felperes által kinált esküt sem fogadta el, úgy a szállított zsírnak a megvizsgált zsírral való azonossága, mint felperesnek az a kifogása, hogy a zsir középminőségnek meg nem felel, sem tiszta, bizonyítva van. Tekintve pedig, hogy alperes nem is állította, hogy felperes a zsir minőségéről már az átvételkor meggyőződhetett, felperesnek azt az állítását pedig, hogy felperes a zsir minőségéről 1892. év május hó 15-én szerzett tudomást, tagadásba nem vette, azt pedig, hogy felperes őt a minőségi hiányról 1892. év május hó 17-én értesítette, maga beismerte; tekintve, hogy e szerint felperes alperest a keresk. törvény 346. §-a értelmében kellő időben értesítette: felperes a keresk. törvény 348. §-a értelmében az ügylettől elállani és a vételárt visszakövetelni, úgy a felmerült szemleköltségek megtérítését kívánni, a keresk. törv. 347. §-a értelmében jogosítva, az árut azonban a vételár és költségei ellenében átadni köteles. Ezeknél fogva az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával alperest a zsir árának, a szakértői díjnak és szemleköltségnek stb. megfizetésére kötelezni kellett. Alperes tagadásba vette felperesnek azt az állítását, hogy felperes a zsirt Csehországba küldötte és hogy ezáltal felperesnek 11 frt 68 kr. fuvarköltsége merült fel. A hit alatt kihallgatott D. Ignác tanú azonban arra nézve, hogy a zsir elküldetett és vissza is érkezett, a csatolt hiteles könyvkivonat pedig arra, hogy 11 frt 68 kr. fuvarköltség merült fel, részbizonyitékot szolgáltatván, felperesnek e részbizonyiték kiegészítése végett a pótesküt odaítélni s letétele esetén, tekintve, hogy felperes alperes jótállása folytán a zsirt a keresk. törv. 346. §-a értelmében azonnal megvizsgálni nem tartozott és azt jóhiszeműen tovább eladhatta, a továbbeladás folytán felmerült és a számlában május hó 23-án a zsir árával együtt elkönyvelt 11 frt 68 kr. fuvarbért is felperesnek megfizetni tartozik. Az eskü le nem tételével azonban felperest, az igazolatlanul maradt fuvarbérre irányzott keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895. évi) A másodbirósági ítélet megváltoztatásával az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A per adatai szerint felperes a kérdésben forgó zsirt a Ct alattiban meghatározott szavatossággali kikötése mellett alperestől, mint eladótól, úgy vásárolván meg és vévén át, a mint az eladás alkalmával volt, felperes a mindkét fél részéről teljesített adásvételi ügyletnek felbontását más alapon és nevezetesen pusztán a keresk. törv. 321. §-ára hivatkozással nem, hanem csakis és egyedül a C) alatti szerint alperest terhelő kötelezettség alapján követelhetné, ha kimutatná, hogy az átvett zsir nem jó, nem tiszta, hanem romlott. Tekintve azonban, hogy a kihallgatott szakértőknek e tekintetben egybehangzó véleménye szerint a felperes által szemle alá bocsátott zsir egészséges és meg nem romlott, felperesnek, mint már említtetett, egyedül a C) alatti szavatossági nyilatkozatra alapitható és tényleg arra alapított kereseti követelése alaptalan. Azon forgatmányos is váltóbirtokosnak tekintendő, kire a váltó csak behajtás végett forgattatott, s igy ha ugyanő a telepes is, a birtokában levő váltót nem szükséges óvatoltatnia. — Azon forgatmányos, ki csak behajtás végett kapta a váltót, jogosítva van annak alapján saját nevében perrel fellépni. Az a kérdés, hogy a Szerbiában kelt és ugyanott fizetendő váltón alapuló kereseti jog fentartásához a váltó elfogadójával szemben volt-e szükség óvás felvételére, nem a magyar, hanem a szerb törvény szerint bírálandó el. A szerb keresk. törvény értelmében pedig az elfogadó elleni váltókereset fentartásához, ha a váltó telepítve van is, óvás felvétele nem szükséges. A nemzetközi magánjog elvei szerint, melyek tételes törvény hiányában a váltójog terén is megfelelően alkalmazandók, a kötelmi jogviszonyokból eredő kötelezettségek tartalma és terjedelme általában a teljesítési hely törvénye szerint lévén elbírálandó, ebből folyólag a váltó elfogadásából eredő kötelezettség tartalma és terjedelme is a fizetési hely törvénye szerint bírálandó el. Í1895 október 8. 440. sz. a.) Ha valamely cég egyéni cégként van bejegyezve, úgy csakis a cégtulajdonos felelős a cég kötelezettségeiért, még akkor is, ha bebizonyittatik, hogy a bejegyzett cégtulajdonos és egy harmadik személy közt azon szerződés jött létre, hogy az üzlet közös számlára vitetik. Ezen szerződés egyedül nem állapítja meg azon harmadik személy felelősségét a cég tartozásaiért. (M. kir. Curia 1895 okt. 9. 8->9. sz. a.) Ha a váltóperbeli ítélet nem a kifogásokban megjelölt, a bíróság székhelyén lakó alperesi helyettesnek, hanem a székhelyen kivül lakó képviselőnek kézbesittetett, a harmadik napon postára adott felebbezés elfogadandó. (M. kir. Curia 1895. jun. 18-án 934). Bűnügyekben. Halmazat esetén az összbüntetés a legkisebb tartamban is szabható ki a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával. A budapesti kir. törvényszék: H. Erzsébet bűnösnek mondatik ki a B. T. K. 333. §-ába ütköző és a 336. 7. pontja szerint minősülő két rendbeli lopás bűntettében és ezért a B. T. K. 91. §-ának alkalmazásával a B. T. K. 340., 341. és 96., 99. §§-ai alapján, üsszbüntetésül a mai naptól számítandó hat havi börtönre s szabadságvesztés-büntetésének kiállásától számítandó három évi hivatalvesztés s politikai jogai gyakorlatának ugyanannyi időre leendő felfüggesztésére ítéltetik. Indokok: H. Erzsébet ládájában, B. Árpád, kinél ő szolgálatban volt, megtalálta nejének tulajdonát képező ezüst láncot és mintegy 25 frt értékű fehérneműjét; ugyanekkor megtaláltatott a ládában a vádlottal együtt szolgáló D. Rózának tulajdonát képető 7 frt értékű gyürü és 2 darab fehérnemű is. A végtárgyalás során vádlott maga is beismerte, hogy a fehérneműt kivette asszonyának javitó szekrényéből azon célból, hogy azt magának jogtalanul eltulajdonítsa, azt azonban tagadja, hogy a 18 frt értékű ezüst láncot ellopta volna és azt állítja, hogy azzal a kis fiu játszott és a konyhában hagyta, ő nem tudván, hogy a lánc ezüst és minthogy azt nem is kérte senki, azért azt magánál tartotta; ezen védekezés azonban nem volt tekintetbe vehető, minthogy már előzőleg is értesülve volt, hogy a láncot keresik a házmesternél és mégsem adta mindjárt vissza. Azt állítja továbbá, hogy a D: Róza tulajdonát képező aranygyűrűt a folyosón a kosár mellett találta, ezen állítása azonban meg van cáfolva D. Róza vallomásával, ki állítja, hogy a gyűrűt mindig a csukott szekrényben tartotta és csak egy alkalommal feledte az asztalon a kulcsot és akkor történt a lopás. Vádlottat ezen cselekményért a B. T. K. 333. §-ába ütköző és a 336. §. 7. pontja szerint minősülő két rendbeli lopás bűntettében kellett bűnösnek kimondani. A büntetés kiszabásánál enyhitő körülményként szolgált vádlott eddigi büntetlen előélete és továbbá azon körülmény, hogy a mennyiben a tárgyak megkerültek, kár nem forog fenn. (1895. március 23-án, 17,371. sz) A budapesti kir. itélő tábla : Minthogy vádlott a B. T. K. 336. §. 7. pontja szerint minősülő két rendbeli lopás bűntettében mondatott ki bűnösnek; minthogy azért az összbüntetésnek hat hónapi börtönnél nagyobbnak kell lennie, mert a hat hónapi börtön egy lopás bűntettének törvényileg megengedett legkisebb büntetését képezvén, a másik lopás büntetlen maradna, a mi pedig az összbüntetés fogalmával ellenkezik: a kir. itélő tábla vádlottnak összbüntetését kilenc hónapi tartamra felemeli s ezzel a változtatással a kir. törvényszéknek Ítéletét oly meghatározással hagyja egyébként elfogadott indokainál fogva helyben, hogy a büntetés a mai naptól számítandó s abból az 1895. évi március hó 1-től kiállított vizsgálati fogság által egy hónap kitöltöttnek veendő (1895. május 15-én, 4,801. sz.) A kir. Curia: A kir. itélő tábla ítélete vádlott börtönbüntetésének tartamára nézve megváltoztattatik és e tekintetben az elsőfokú bíróság Ítélete hagyatik helyben azzal a meghatározással, hogy vádlottnak hat havi börtönbüntetése a mai naptól számítandó, melyből eddig eltöltött vizsgálati fogságával a B. T. K. 94. §-a alapján öt hó kitöltöttnek nyilvánittalik. Egyebeken a kir. itélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Indokok: A kir. Ítélőtábla által az összbüntetés kiszabására felhozott indoklás helyt nem foghat; mert a bíróság a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával anyagi bűnhalmazat fenforgása esetében, ha a cselekményekre meghatáro' rozott büntetés legkisebb mértékét aránytalanul súlyosnak találná, I jogosítva van a büntetés nemét és mértékét is leszállítani, annál inkább van tehát helye az összbüntetés kiszabásánál, a B. T. K. 91. §-a alkalmazásával, a cselekményekre a büntető törvény által előirt büntetési tétel legkisebb tartama kiszabásának; minthogy pedig jelen esetben az elsőfokú bíróság által felhozott enyhitő körülmények tulnyomóak és vádlott börtönbüntetése cselekményeihez mérten aránylagosan szabatott ki, a börtönbüntetés tartamára nézve a kir. itélő tábla ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete volt helybenhagyandó. Egyebekben a kir. Ítélőtábla ítélete az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott indokoknál íogva hagyatott helyben. (1895. augusztus 28-án, 8,543. sz.j