A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 46. szám - Még egyszer a birói kinevezésekről

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a <Jog» 46. számához. Budapest, 1895 november hó 17-én. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi királyi itélö tábla 7. számú polgári határozata. ^ marosvásárhelyi m. kir. itélö tábla E). Ferencnek I. János elleni végrehajtási ügyében azon kérdés felett, hogy: végrehajtás folyamán hozott oly bírói határozat ellen, melyben a költségek a képviselő ügyvéd részére saját fele irányában nincsenek megállapítva, a képviselettel megbízott ügyvéd a fele részére megállapított költség tekintetében fogósitva van-e saját neveben külön fel folyamodással élnirn folyó évi október hó 21-én tartott tanácsülésben 2,541 1895. szám alatt kimondotta s a határozattárba felvétetni rendelte a következő: Határozatot: Abban az esetben, ha a végrehajtás folyamán hozott birói határozatban a költségek a képviselő ügyvéd részére saját felével szemben megállapitva nincsenek, a képviselettel megbízott ügyvéd a fele részére megállapított költség tekintetében saját neveben külön felfolyamodással élni nem jogosult. Indokok: Az 1867. évi LIV. t.-c. 252. §-a a perbeli képviselőknek felszámított dijait, tekintettel a teljesített munkára, mindkét fél irányában megállapítani rendeli, akár nyerte akár vesztette a fél a pert. Ennek alapján a királyi Curia 1885. évi januárius hó 8-án hozott 23. számú polgári teljes ülési döntvényében kimondotta, hogy «az ügyvédi dijak megállapítására vonatkozó határozat ellen a peresfelek képviselői saját nevökben jogorvoslattal élhetnek*. Ennek ellenkezője áll azonban abban az esetben midőn a végrehajtás folyamán a fél részére a költség megállapíttatik, az ügyvéd dija ellenben saját fele irányában nem. Mert mig előbbi esetben az ügyvéd a részére megállapított munkadíj tekintetében saját személyében van érdekelve s mint ilyen képviseltjével szemben e tekintetben önálló személynek tekintendő, — addig az utóbbi esetben a költség a fél részére állapíttatván meg, az az ő saját érdeke, melyre nézve az ellenféllel szemben az ügyvéd saját felével egy személyt képez s ennélfogva az ügyvéd ezen költségre nézve nem önállóan, hanem csakis a meghatalmazási viszonyból kifolyólag járhatván el, a fennebbiekből nyilvánvaló, hogy az ügyvéd a felét illető költség megállapítására vonatkozó birói határozat ellen saját nevében külön felfolyamodással élni nem jogosult. Kelt Maros-Vásárhelyt, 1895. évi október 21-én, Hitelesíttetett, 1895. évi október hó 30-án. Az esküvőn egybegyűlt násznép által a házaspár részére összegyűjtött készpénzajándékok fele része a nőt illeti és a hozomány jellegével bir. A nezsideri kir. járásbíróság. 11894 június 21. 2,313. sz. a.i dr. Erdős Kálmán ügyvéd által képviselt S. Antónia felperesnek S. József alperes ellen 90 frt tőke és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Fel- és alperes házastársak voltak, de miként alperes maga is beismeri házasságuk az illetékes rom. kath. szenték által semmisnek nyilvánitatott. — Felperes tehát volt férjétől azon összeg felét követeli, melyet lakodalmuk alkalmával az azon jelenlevőktől ajándékba kaptak. Minthogy azonban a lakodalmi készpénzbeli ajándékoknak a bevett népszokás szerint célja az, hogy azok az uj házasoknak a háztartásuk megállapításával járó kiadásai fedezésére szolgáljanak, s igy kétségtelenül a férjnek mint családfőnek adatnak, minthogy továbbá ugy felperes, mint alperes előadásából kitűnik, hogy a felek, mint házastársak 6 hónapon át együtt éltek, ennélfogva felperesnek, mint alperes volt nejének a befolyt ajándékpénzekre joga nem lévén, keresetével el kellett utasítani. Nem tesz itt különbséget az sem, hogy alperes, jó keresetű iparos, mert az a kötelezettsége, hogy nejét eltartani köteles, még nem fosztja meg öt azon jogától, hogy az ajándékba kapott pénzt a háztartás s igy mindkettőjük eltartására ne fordítsa stb. A győri kir. Ítélőtábla 11894. szept. 27. 4,495. sz. a.) az első bíróság Ítéletét megváltoztatja és alperest kötelezi 90 frt tőkének felperes részére leendő megfizetésére stb. Indokok; Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperessel történt házassági egybekelésekor az esküvőn megjelent vendégek őket (fel- és alperest) szokásos gyűjtés utján megajándékozták, s e cimen 180 frt jött össze, melynek fele felperes, másik fele alperest illette. Azonban az egész összeget alperes vette birtokába, a ki ennek felét vagyis 90 frtot kiadni vonakodik. Alperes beismeri, hogy a 180 frtot meghaladó készpénz-ajándékot egészen ő vette fel és hogy abból 90 frt felperest illeti; kifogásként azonban azt hozta fel, hogy az egész 180 frtot, házassági együttélés ideje alatt felélték. Minthogy a szóban forgó összegből a felperest illetett 90 frt felperes részéről az alperes férjhez vitt hozomány jellegével birt, a mennyiben felek maguk is beismerik, hogy a szóban forgó összeg házassági költekezés könnyítés céljából adatott; minthogy a felek egyező előadásából kitűnik, hogy a közöttük létesült házassági köteléket az illetékes egyházi hatóság érvénytelennek nyilvánította, minthogy a férjnek a nő hozománya feletti intézkedési joga a házassági kötelék felbontásával megszűnik és a nő hozományának visszakövetelésére jogosított; minthogy alperes azt a kifogását, hogy a szóban forgó összeget együttélésük ideje alatt felperes beleegyezésével felélték, bizonyítani mégsem kísérelte: alperest a kereseti tőkének megfizetésére kötelezni kellett stb. A m. kir. Curia (1895 okt. 3. 11,178 sz. a.) a másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. stb. Ingatlanra vonatkozólag korcsmában pár órai borozás után kötött adás-vételi szerződés komoly elhatározással kötött szerződésnek nem tekinthető. A kaposvári kir. törvényszék f 1893. dec. 9. 7,658. sz. a.) Barakonyi Károly ügyvéd által képviselt N. István felperesnek Sárközy Miklós ügyvéd által képviselt özv. B. Illésné szül. B. Erzsébet alperes ellen ingatlan tulajdona iránt indított perében következőleg ítélt: A kir. törvényszék felperes keresetének helyt ád, ennek tulajdonjogát a homok-szt.-györgyi 151. sz. tjkvben foglalt A. I. */i telekből alperes illetőségére nézve megállapítja és kötelezi alperest annak tűrésére, hogy ezen ingatlan illetőségre nézve a tulajdonjog felperes javára nyilvánkönyvileg is bekebeleztessék stb. Indokok: Felperes keresetét arra alapította, hogy alperesnek a homok-szt.-györgyi 151. sz. tjkben foglalt 2/4 telekbőli illetőségét 1891. évi febr. 17-én megvásárolta, a vételárt 32 frt 50 krban alkudták ki, sőt felperes alperesnek 25 frt foglalót is adott. Alperes a per folyamán azt a védelmet terjesztette elő, miszerint elsősorban is határozottan tagadásba vette, hogy felperesnek a kérdéses ingatlan illetőséget bárhol, bármikor és bárminő körülmények közt eladta, a vételárra nézve vele megegyezett s a foglalót tőle felvette, elfogadta volna; előadta továbbá, hogy felperes keresete, az annak alapját képező tények szabatos előadása hiányában a pts 64. §-a ellenére meg nem Ítélhető. Tekintve azonban, hogy alperesnek ez utóbbi kifogása azért sem érdemel figyelmet, mert az adásvétel ingatlanok tekintetében is befejezettnek tekinthető, ha a szerződő felek a vétel tárgyára és a vételárra nézve megegyeztek, a foglaló átadása és átvétele pedig az ügylet lényeges kellékét nem képezi: midőn felperes a most előadott tények felsorolása mellett terjeszti elő keresetét, a ptás hivatkozott tj-a szerint megkívánt követelményeknek eleget tett. Tekintve továbbá, miként felperes ama tényeket, hogy a kérdéses ingatlan illetőséget alperestől 32 frt 50 kr. kialkudott vételárért megvásárolta sőt a 25 frt foglalót is felvette és elfogadta H. István és T. József a per során, úgy P. Ferenc és B. István a per befejezte után kihallgatott tanuk egybehangzó vallomásai által bizonyította: a kereset alapját képező jogügylet megkötöttnek lévén tekintendő, a per tárgyát képező ingatlan tulajdonjoga felperes részére megítélendő volt annál is inkább, mert a tanuk nem bizonyították, hogy alperes oly lelki állapotban lett volna, hogy akaratának szabad elhatározási képességével nem birt. Alperes azon ténye, hogy másnap a kapott foglalót a községi bíróhoz az eladást megbánva bevitte, a dolgon mit sem változtat, mert a kötött szerződéstől egyoldalúan elállani jogában nem áll stb. A pécsi kir. ítélőtábla (1894 március 14,499. sz. a.) az első bíróság Ítéletét indokaiból helybenhagyja stb. A ni. kir. Curia (1895 október 4. 7,658. sz. a.) mindkét alsóbiróságnak ítélete megváltoztattatik, felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Az az adásvevési szerződés, a melyre felperes keresetét alapítja, P. Ferenc és B. József tanú egybehangzó vallomása szerint korcsmában pár órai borozás után köttetett meg; e körülményre való tekintettel pedig törvényszerűen bizonyítottnak el nem fogadható, hogy alperes komoly elhatározással járult hozzá a szerződéshez, megjegyezvén, hogy a vételárnak állítólag 32 frt 50 krban történt megállapítását csak egy tanú, H. István