A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 45. szám - A felbujtás fogalommeghatározásához. Felelet 2. [r.]

324 A JOG tendő cselekmény mindenesetre lopás bűntettét képezi, mert zárt helyiségről van szó; ebben a cselekményben K. Ferenc a felbujtó, S. Pál a tettes. A minó'sités a btk. 336. §-a szerint történik, miután azonban a jogeset leírásából nem tűnik ki, hogy vajon S. Pál tettes csakugyan álkulcscsal nyitotta-e ki K. Ferenc kamráját, a mely elkövetési módozat a felbujtásnak egészen megfelelne: ezért esetleg a btk. 336. §-ának nem 4., hanem 3. pontja lesz alkalmazandó ugy a tettesre, mint a felbujtóra, mert valamely büntetendő cselekménynek objectiv ismérvei valamennyi tudatos közreműködőre egyaránt kihatnak, a btk. 73. §-ában szabályozott exessus mandati esetét pedig itt felvenni nem lehet. A másik lehetőség a kérdés alatti eset elbírálásánál az, hogy S. Pál védekezése, mely szerint ő «nem tudott szabadulni K. Ferenctől, mivel mindig biztatta a lopásra, ezért szándékosan ment be a felbujtó lakásába, s őneki esze ágában sem volt más (nem a felbujtó) tulajdonához nyúlni,* felel meg a valódi tényállásnak. Ezt a lehetőséget tartva szem előtt, itt a felbujtó és a tettes szándéka közötti összhangot, az akarategységet már nem fedezhetem fel, mert igaz ugyan, hogy a tettes csakugyan lopást követett el, de szándékosan a felbujtástól lényegesen eltérő lopást, nem azt a lopást, melyre a felbujtó reábirni igyekezett; itt látom egy sikertelen felbujtás esetét, mely büntető törvénykönyvünk szerint általában (kivéve azt az esetet, ha a felbujtás önálló delictumot képez) nem büntethető, továbbá egy önálló büntetendő cselekmény esetét, melynek tettese akként esik büntetőjogi megtorlás alá, miként azt a cselekményt elkövette. Ennek az utóbbi lehetőségnek esetében tehát csak S. Pál cselekménye volna büntethető és az elkövetés módjához képest a btk. 336. §.-ának 3. vagy 4. pontja szerint minősülne, ellenben K. Ferenc közreműködése büntetés alá nem esnék. Csipkés Árpád, csíkszeredai kir. trvszéki bíró. II. Arra, hogy mikép minősíthető K. Ferenc cselekménye, válaszom az, hogy ő a kérdéses esetben nem is büntethető. Igaz ugyan, hogy az előadott tényállás szerint ő S. Pál utkaparót arra beszélte rá, hogy P. Pétert meglopja, ámde ezen rábeszélésnek foganatja nem lett, mert S. Pál nem lopta meg P. Pétert s amint kiderült, eszeágában sem volt neki P. Pétert meglopni. S. Pál ugyan mégis lopást követ el, azonban nem P. Péter, ha nem a felbujtó K. Ferenc kárára. E szerint S. Pál ezen cselekménye és K. Ferenc felbujtása között okozati összefüggés nincsen, mert K. Ferenc akarata vagy kívánsága egyáltalán nem irányult oda, hogy az ő kárára történjék lopás, miért is K. Ferenc működése nem volt egyéb mint eredménytelen felbujtás, S. Pálra nézve pedig kétségtelen, hogy minden idegen befolyás nélkül önmaga határozta el magát arra, hogy K. Ferencnek zárt éléskamrájából álkulcs segélyével leendő felnyitás után egy disznósajtot fog elvinni. Nem is létesülvén azon bűntény, melyre K. Ferenc felbujtása irányult, vele szemben csupán a lelki világban érvényesült akaratról, puszta gonosz szándékról lehet szó, mely az állam törvényei értelmében büntetés alá nem vonható. S. Pál büntethetőségét illetőleg véleményem egyszerűen az, hogy ő a saját szakállára elkövetett s a btkv. 333. §-ába ütköző s a 336. §. 4. p. szerint minősülő lopás bűntettének önálló tetteseként lesz fenyítendő s azon körülmény, hogy ő nem tudott szabadulni K. Ferenc biztatásaitól, mentségére nem szolgálhat, közömbös lévén bűnösségének megállapításánál az, vajon ő minő célból követte el a cselekményt. Dr. Berzsenyi Jeuó', kir. aljárásbiró Siklóson. Sérelem* Az igazságügyministernek adott felhatalmazás. Az 1893: XVIII. t.-c. immár egy év óta hatályban van, de még mindig van annak oly §-a, mely életbe léptetve nincs. Ily §. a 233. §., mely felhatalmazza az igazságügyi ministert, hogy határjárási, mesgyeigazitási és a sommás visszahelyezé si ügyekben; valamint a vásárbirósági ügyekben követendő eljárást rendeleti úton szabályozza. E rendeletek még most sincsenek kiadva, jóllehet épen az emiitett ügyekben az uralkodó sokféle eljárás és ez ügyek sürgős természete gyors és egyöntetű szabályzást igényelnek. Minthogy e törvény a ministernek nemcsak jogot ad az emiitett rendeletek kiadására, hanem reá e tekintetben kötelességet is ró, felkérjük őt, hogy az említett rendeleteket mielőbb adja ki. Jurista. Irodalom. A királyi méltóság és hatalom Magyarországon. Közjogi tanulmány. Irta: dr. Ferdinandy Geyza. Budapest, Kilián Frigyes kiadása, 1896. * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven. teljes készséggel tért nvitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak Felelősséget az ezen rovat alatt közlöttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik, velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősé". Valamely nagy tárgy egyes részleteiről irt monographiák az illető szak irodalmában mindig örvendetes jelenségek. Mindent részletező, specializáló korunkban a monographiák azok, a melyek kell hogy legjobban kerestessenek. A monographiák egyes themának mélyreható kidolgozásai, melyek az érdeklődót megmentik attól hogy valamely általa keresett igazságnak egész szakirodalmát 'felölelje, búvárolja, mig az általa keresett pontot megtalálja, így van ez a magyar közjog terén is, igy van az, hogy közjogunk is igen szép és alapos monographiákban bővelkedik. Egyike a legújabb s nagy jövőt igérő monographistáknak Ferd inandy Geyza, kitől már számos alapos monographiát és értekezést ismer a magyar jogászközönség. Nevezett szerző e most tárgyalt műve minden eddigi művei közt a legterjedelmesebb s tárgyánál fogva is a legfigyelemreméltóbb. Eltekintünk a szerzőnek állambölcseleti és theoretikus bevezetésétől, mely helyett szivesebben vettük volna, ha a magyar országgyűlési emlékeket s a magyar publicistikát vette volna figyelembe. E bevezetés és tulajdonképeni tárgya közt szervi öszszefüggés különben sincs, mert az uralkodói hatalom tana a magyar és német felfogásban élesen el van különítve egymástól, s hogy e két iránylat egymással soha és semmiként össze nem egyeztethetőa, — ha szerző csupán ezt akarta bizonyítani, úgy jó munkát végzett, de szerzőnek nem volt ép ez direct célja, igy művének első szakasza csak azt igazolja, hogy az általános államjogi irodalomban szép járatossággal bir. Bár szerző themáját rendszeresen s igen sokatmondólag dolgozza föl, mindazonáltal, mivel sok időt és tanulmányt fordított theoretikus ismeretei bővítésére, nem maradott elég ideje arra, hogy a magyar közjog tételeinek genesisét egynémely helyütt még bővebben megvilágítsa. Igy p. o. ama hires jura reservátákról emlékezve meg. emez oly sokat vitatott jogoknak mivoltát halványan, elmosódva adja. Nem adja e vitatott jogok honnani származásának okát, pedig ép az ő művéből kellene megtudnunk, hogy a királyi előjog körvonala, habár általánvéve elég világos, nem volt mindenütt pontosán és határozottan kijelölve, honnan azután széltül maradt némi vitás tér, a melyen folyvást becsapások és visszatorlások történtek, mig végre százados tusák után kétségtelen és állandó határjelek állíttattak fel, de mig ez megtörténhetett, a mi középkorias alkotmányunk a király personális hatalomkörét sokban korlátozta ugyan, de sokban osztatlanul hagyta kezében. A törvényhozásnak elvben joga volt mindenre törvényt alkotni. De némelyekre nem alkotott. S a felségjogoknak hagyott réseken csúsztak be a sérelmek. Lustkandlt teljesen a jura reserváták hamisan alkalmazott és fölfogott tana vezette félre; mert a mi magyar királyi feltartott jog volt, mert azt oly király gyakorolta, ki az osztrák tartományokat is uralta, az szerinte már eo ipso közös ügy volt, s igy azután a közös ügyek számát oly hamisan s azok keletkezésének idejét oly önkényesen adja, hogy műve célzatától eltekintve, a tiszta magyar közjog szemponjából absurditás. Nekünk a jura reservátáktól mindenkép óvakodnunk kell, annak bármikénti létezését határozottan kell visszautasítanunk. Ujabb politikusaink igy is fogják azt föl. Z s e d é n y i Ede a 67-es bizottság ülésén, a régi felfogás híveként a következőket mondja: «A fejedelem 18í8-ban több kétségtelen fejedelmi jogait megosztotta az országgyűléssel: igya reservált királyi jogokat, melyeket törvényesen birt, átruházta az országgyűlésre és törvényhozásra. (Felkiáltások balról: Tagadjuk!) E föltevésre első sorban Nyáry Pál oda nyilatkozott, miként: ^csodálja, hogy nem^látom át, hogy a kir. jogok az 1848-iki törvények által megcsorbittattak s azok a nemzetnek esvén nyereményül, ez kárpótlást igényel. Valóban e kijelentése először gondolkodóba ejtett, miután nem találtam egyetlen fejedelmi jogot is megcsorbitva; de csakhamar észrevettem, hogy megcsonkításnak tán azt tartja, hogy 1848 után már oly jogoknak is felelősség mellett kellene kezeltetniök, melyek azelőtt e nélkül voltak kezelve.* Tisza Kálmán pedig következőleg felelt: «Azon törvények ugyan uj^ nyereményeket nem adtak a nemzetnek, azon törvényekben o felsége oly jogokat, melyeket ezelőtt törvényesen birt, nem osztott meg az országgal; hanem azon törvényekben az ország természetesen ő felsége beleegyezésével azon jogait, a meyeket azeloU az ország törvényesen birt, ha nem ő felsége gyakorolt a törvények mellőzésével, biztosította.» Mi következik mind ebből, az - hogy a reservált vagy fontartott jogok fele elnevezés mai napság már nem alkalmazható, mert a király minden kormányzati cselekvényéhez, habár azok nem is igénylik az országgyűlés hozzájárulását, az 1848. III. t.-c. értelmébeni a felelős ministeri ellenjegyzés szükséges. t\ király lelelotlensége cimü épen érdekes szakaszában szerző f ly\ Y orszáSgyülési tényeket, melyek müvében elő TcZJZf ha' °7o°,Sc hézag°sságot mutatnak. Indokolni kellett volna azt hogy az 1848. III. t.-c. 1. §-a nem uj elv a magyar nolS XÍ2'ban\h°P annak meglételét az ország leghirnevesebb a k tö t n aL lfí P- °' 1875-ben kijelenték a rendek, hogy törvén, 'f0^1" a kormány intézkedései felől szol, az zemélét\pSmSZaH a,datlan gyak0rlat szerinta felség szent S S" ™ eríkll>, s nem érdekelheti. Ez az 1823. évi törvényzeot 18 án iL atk,°Z,,k- Az e^kor 0]y ninieves B o r s i c z ki 1830; mSisterei de^ nJ1,atkozik.: ^ királyunknak nincsenek magyar min.sterei, de hazánk ügyei intézését tekintve a dicasteriumok