A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 44. szám - A végrehajtási kérvény példányainak száma 1. [r.]

A JOG 317 1805. évi szept. ll-ki curiai ítélet értelmezi helyesen, vagyis ennek a rendelkezésnek értelme nem az, hogy a laksértés tényálladéka ki van zárva akkor, ha a tettes a laksértésen felül még más súlyosabb büntetés alá eső büntettet is elkövet, a mi arra az elfogadhatlan eredményre vezet, hogy a laksértés mellett elkövetett súlyos testi sértés vétsége esetében a laksértésnek s a testi sértésnek anyagi halmazata megállapítandó, tehát a tettes a laksértésért is büntetendő', ellenben a laksértés büntetlen marad akkor, ha a tettes által elkövetett testi sértés büntettet képez; hanem a hivatkozott rendelkezésnek értelme az, hogy a laksértés külön megállapítása akkor van csak kizárva, he maga a laksértést megállapító cselekmény más, súlyosabb bűntettnek tényálladékát állapítja meg. Az első értelmezés mellett foglalnak állást Fayer «az otthon védelmét* tárgvaló akad. székfoglaló értekezésében, és Finkey (R. J. T. 30. K; 197. 1.) De érveiket részemről el nem fogadhatom. Fayer kizártnak tartja a halmazatot, a hol a laksértési szándék mint dolus speciális nem imputálható a tettesnek; a laksértés ilyenkor egyszerű eszköze a célzott másik cselekménynek s ennélfogva itt | egység veendő fel szerinte (az érvelést nem az eredeti értekezésből, mely nincs kezeim között, hanem Finkey cikkéből meritettem>. Ámde miután a törvény a tényálladékhoz külön célzatot nem követel, ahhoz elegendő a szándék vagy is a tettesnek tudata, hogy másnak otthonába jogtalanul behatol, a hol ez a tudat hiányzik, ott a laksértés tényálladéka nem létesül, mert hiányzik a tényálladéknak morális eleme; a hol ellenben ez a tudat megvan, ott a tényálladékot nem zárja ki az, hogy a laksértés nem öncél, hanem más bűntett elkövetésének eszköze. Az u. n. ideológiai egységnek — az eszközbüntett és a célbüntettnek egysége — elméleti jogosultságát el lehet ismerni; de a tételes jog szerint az ideológiai egység csak akkor egység, ha azt a tételes törvény elismeri. Minden összetett bűntett — p. o. rablás, betöréses lopás — ilyen ideológiai egység. Üe tételes törvény hiányában az eszközbüntett és a célbüntett egységéről szó nem lehet. Ezt már annak tekintetbevétele is kizárja, hogy egy tényálladékra felállított büntetési keretbe két büntetendő tényálladék bele nem fér. Finkey szerint ^törvényes egység* esete forogna fenn, de • törvényes egység»-et, mint már neve is mutatja, csak törvény alkothat, törvény nélkül törvényes egységről szó nem lehet. Az ilyen esetek, a minőkről itt szó van, alkalmasak törvényes egység alakítására, de tételes törvény rendelete nélkül nem törvényes egységek, ép oly kevéssé mint nem közhivatalnok valaki már azért, mert a szükséges minősítéssel bír, hanem csak akkor lesz azzá, ha kinevezik vagy megválasztják. Törvényes egység p. o. a pénzhamisítás, mert a 203. §. szerint egy pénzdarabnak a meghamisítása is megállapítja a tényálladékot, de akárhány utánzatot készít is a tettes, csak egy pénzhamisítási bűntett állapítható meg. Hogy btkvünk a magánlaksértést s az azzal kapcsolatosan elkövetett büntettet törvényes egységgé egyesitette, mint Finkey tanítja, az önkénytes feltevés, a mely a törvény szövegezésében sehol kifejezésre nem jutott. S midőn Finkey azt mondja, hogy ez csak abban az esetben áll, a midőn a laksértéssel elkövetett bűntett amannál súlyosabb, s hogy ellenkező esetben anyagi halmazat állapitandók meg, szándékosan vagy elnézésből ignorálja felfogásának tarthatlan következményeit. Hogy az, a ki a magánlaksértés mellett súlyos testi sértés bűntettét is elköveti, csak 3 évig; az ellenben, a ki csak vétséget képező testi sértést, vagy becsületsértést, vagy valamely csekély kihágást követett el a laksértés mellett, négy évig terjedhető börtönnel legyen büntetendő, ezt senki sem fogja elfogadni, s hogy a törvényhozó ily megfordított büntetési tételeket akart felállítani, azt, a míg a törvény kétségtelen szövegezése arra nem kényszerit, a törvényhozóról feltenni nem lehet. De önmagával is ellenmondásba jő Finkey akkor, midőn laksértés és p. o. emberölés, halált okozott súlyos testi sértés, vagy rablás, vagy erőszakos nemi közösülés találkozása esetében bűntett egységet lát, holott szerinte is a törvény csak arra az esetre állapított meg egy- ' séget, ha a tettes a laksértéssel együtt «egy cselekvéssel* valamely más súlyosabb büntettet is követ el. Hogy az ajtónak betörése és a szobában levő embernek megölése, megszurása, vagyonától megfosztása, vagy a szobában levő növel való erőszakos közösülés «egy cselekvés-, azt állítani, azt hiszem, nem lehet. A hivatkozott 1895. évi szept. ll-ki itélet indokait sem oszthatom annyiban, a mennyiben a példák között, melyekben súlyosabb cselekmény fennforgása címén az anyagi halmazatot kizártnak mondja, a rablást is említi. Mert a behatolás céljából a dolgok ellen p. o. az ajtó ellen alkalmazott erőszak, a rablás tényálladékához nem tartozik, a rablás tényálladéki elemét csak a személy — a megrablott vagy más jelenlevő — ellen alkalmazott erőszak képezi. Végül a törvénynek egy vastag hibáját kell kiemelnem, mely fenti következményekre vezef, de a melyen segíteni nem lehet. Ha a magánlaksértést együttesen két vagy három ember követi el, a büntetés 3 évig terjedhető börtön, (331. §.) de ha a betörők száma 30-ra, általában annyira rúg, hogy csoportról kell szólani, akkor, ha a betörő csoportnak célja az volt, hogy személyeken vagy dolgokon erőszakot kövessen el, — a büntetés csak 2 évig t : - hető börtön (175. §.). Ez justitianak ugyan furcsa, sed lex ita r. .a. A végrehajtási kérvény példányainak száma. Irta: dr. PLOPU GYÖRGY gyulai kir. törvényszéki biró. /I. Az 1881: LX. tcikk meghozatala óta immár 14 év telt el, mely idő elég hosszú arra nézve, hogy annak egyes rendelkezéseinek a gyakorlatban miként leendő alkalmazása iránt egyöntetű megállapodás — joggyakorlat — fejlődjék ki. Ennek dacára azt látjuk, hogy alig van törvény, melynek rendelkezései oly gyakori megvitatásoknak volnának kitéve még jelenleg is, mint épen az 1881: LX. t.-cikk, vagyis a végrehajtási törvényéi. A jogirodalomban, jogi szaklapoknak cikkeiben minduntalan találkozunk ellentétekkel, melyek még mindig eldöntetlenek és felsőbb bíróságaink, a törvény több rendelkezését illetőleg, még jelenleg is különböző gyakorlatot követnek, a minek káros hatása ugy a jogászra, mint a jogkeresőre egyaránt kétségtelen. A sok elvi differencia közül e helyütt egygyel óhajtunk foglalkozni, mely a végrehajtási kérvény példányainak számára vonatkozik, akkor t. i. midőn a végrehajtási kérvény Írásban adandó be. A 6. §. szerint: «A végrehajtás elrendelése rendszerint három példányban szerkesztett Írásbeli beadványban kérendő . . Ha a végrehajtás több alperes ellen, vagy több helyen foganatosítandó, a kérvény annyi példányban adandó be, hogy mindenik alperesnek és mindenik megkeresett hatóságnak, illetőleg mindenik kiküldöttnek, külön példány jusson*. E helyütt csak azt jegyezzük meg, hogy a törvény nem helyes kitétellel él, midőn «végrehajtást szenvedő* helyett «alperes>kifejezést használ. A 12. §. azt rendeli, hogy: «A végrehajtás megrendeléséről a végrehajtató a végrehajtási kérvény első példányára vezetendő végzés által, a kiküldött vagy megkeresett hatóság és a végrehajtást szenvedő pedig a végrehajtási kérvény többi példányaira vezetendő és ez utóbbinak rendszerint a foganatosításkor kézbesítendő végzés által értesíttetnek . . .* A 19. §. igy szól: «A végrehajtási kérvénynek a végrehajtást elrendelő végzéssel ellátott első példánya a végrehajtatónak kézbesittetvén, a többi példányok rendszerint a kiküldöttnek adatnak át, illetőleg a végrehajtás foganatositására illetékes bírósághoz tétetnek át». A 24. §. rendeli, hogy: «A bírói kiküldött a végrehajtás foganatosításának megkezdése előtt a végrehajtást elrendelő végzést, a végrehajtást szenvedőnek kézbesíteni köteles*. Ezen általános határozatokon kívül az ingatlanokra is elrendelt végrehajtás esetében még megfigyelendők: A 136. mely szerint: «A kielégítési végrehajtás elrendelése esetében a bíróság a végrehajtási zálogjog bekebelezése . . . végett a végrehajtási kérvénynek egy-egy példányát, a végrehajtási végzéssel ellátva, az illetékes telekkönyvi hatósághoz teszi át*. A 139. §. rendeli: «A végrehajtást elrendelő végzés mind a végrehajtatónak, mind a végrehajtást szenvedőnek kézbesittetik . . .» A 140. ij. végül következőleg rendelkezik: A végrehajtás elrendelése tárgyában az erre illetékes bíróság által, valamint a végrehajtási zálogjog bejegyzése . . . tárgyában a telekkönyvi hatóság által hozott végzés ellen a kézbesítéstől számított 8 nap alatt mindkét fél felfolyamodást adhat be. A végrehajtást elrendelő végzés ellen beadott felfolyamodáshoz a végrehajtási kérvénynek a felfolyamodó részére kézbesített példánya csatolandó*. Ezek a végrehajtási törvény Í188L évi LX. t.-c.) azon fontosabb szakaszai, melyek az Írásban beadott végrehajtási kérvény példányai számáról intézkedéseket tartalmaznak. Á végrehajtás elrendeléséről ugy a végrehajtató, mint a végrehajtást szenvedett, vagy szenvedettek, mindig Írásban, kézbesítés utján, a végrehajtási kérvény megfelelő egy példánya kapcsán értesíttetnek. Ha a végrehajtás csak ingókra, vag> csak ingatlanokra reni deltetik el, a kérdés egészen tisztán áll; mert ez esetekben a ! végrehajtási kérvény a 0. és 13(1. §§. értelmében annyi példányban lesz beadandó, hogy ugy a végrehajtatónak, mint a végrehajtást szenvedettnek, vagy szenvedetteknek s illetve a megkeresett hatóságnak, vagy hatóságoknak egy-egy példány jusson. P. o: Tegyük fel, hogy két végrehajtást szenvedett van, akkor: a) csak ingókra elrendelt végrehajtás esetében a kérvény négy példányban adandó be, ha csak egy járásbíróság területén foganatosítandó a végrehajtás; b) csak ingatlanokra elrendelt végrehajtás esetében a kérvény szintén négy példányban adandó be, ha a bejegyzés csak egy telekkönyvi hatóság által lesz foganatosítandó. Megfelelően alkalmazandó a 6. és 136. §§-ban kimondott általános szabály azon esetekben is, midőn a csak ingókra elrendelt végrehajtás több járásbíróság területén, — illetőleg midőn a csak ingatlanokra elrendelt végrehajtás több telekkönyvi hatóság könyveiben foganatosítandó. Bonyolultabb és vitásabb azonban a kérdés az esetben, ha a végrehajtás egyidejűleg ingókra és ingatlanokra kéretik és rendeltetik el. Hány példányban kell ily esetekben a végrehajtási kérvényt beadni r A legelterjedettebb s mondhatni állandó gyakorlat ez esetben az, hogy a végrehajtási kérvény egy-gyel több példányban