A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 44. szám - Az albirák helyzetéről az új vizsgálóbirói intézmény keretében

Tizennegyedik évfolyam. 44. szám. Budapest, 1895 november 3< Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart & sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) Hl' AZ IGAZSÁGÜGY ÉRD'IEINEIÍ KÉI'JISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI Í1R Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « _ 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nya 1 küldendők. TARTALOM : Az albirák helyzetéről az új vizsgálóbírói intézmény kérdésében. Irta: dr. M a k u c z Arthur, budapesti kir. albiró. — Magánlaksértés és halmazat. Irta: dr. H e i 1 Fausztin, budapesti kir. táblai biró. — A végrehajtási kérvény példányainak száma. Irta: dr. Plopu György, gyulai kir. tvszéki biró. — Belföld (V a r g li a Ferenc felolvasása a magyar Jogászegyletben. — A tengeri hajókon utazás közben előforduló szülelések és halálesetek nyilvántartása és tanúsítása tárgyában hozott m. kir. ministeri rendelet). — Nyílt kérdések és feleletek (KamatHb és árverési feltételek [Felelet]. Irta: Tömöry Józse'". sz.-fehérvári tvszéki biró. — Sérelem (Az abád-szalóki kir. járásbíróság judicaturájából [Válasz]. Irta : Pata k y István, kir. aljárásbiró). — Vegyesek. - Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Igazság a büntetőtörvénykönyv szerint. Irta: dr. Molnár Mór. budapesti ügyvéd. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ('Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. Pályázatok.) ^CA.Z albirák helyzetéről az új vizsgálóbirói intézmény keretében. Irta : dr. MAKUCZ ARTHUR. budapesti kir. albiró. A birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló 1891. évi XVII. t.-c 33. íja szerint: «A kir. törvényszék vizsgálóbiráját és állandó helyettesét a kir. törvényszéki birák I sorából két évi időtartamra az igazségügyminister rendeli ki. A vizsgálóbíró évenként 300 o. é. frt pótlékban részesül. A kir. törvényszék elnöke a vizsgálóbíró segítségére egy vagy több a 1 b i r ó t vagy törvényszéki jegyzőt, illetőleg aljegyzőt rendelhet ki. A vizsgálóbíró mellé rendelt albirák a vizs gálóbiró vezetése alatt vizsgálatok teljesítésével vagy egyes vizsgálati cselekményekkel bízhatók meg. Több vizsgálóbíró viszonyát az elnökhöz és egymáshoz, az időleges helyettesítés módozatait, valamint a vizsgálóbíró és melléje rendeltek közötti viszony részleteit az ügyviteli szabályok állapítják meg. Járásbíróságoknál a vizsgálatot a járásbiró vagy albiró teljesíti.» A mig tehát azelőtt az 1871 évi XXXI t.-c alapján a vizsgálóbírót fontosabb esetekben a törvényszéki birák, más esetekben a jegyzők sorából a törvényszéki elnök nevezett ki, a fentidézett törvénycikk ezen hatáskört az igazságügyministerre ruházta, a törvényszéki elnökre pedig csak a vizsgálóbíró segítségére egy vagy több albiró vagy törvényszéki jegyző, illetőleg aljegyző kirendelését bizta. A nálunk egészen új intézkedéssel, hogy t i. a vizsgálóbírót az igazságügyminister nevezi, illetve rendeli ki, a törvényhozás kifejezést adott annak, hogy mily fontosságot tulajdonit a vizsgálóbirói tevékenységnek. Az újitás célja, a törvény indokolása szerint az volt, hogy a személyes szabadság nagy érdekeinél fogva a vizsgáló birói hatalmat oly birák gyakorolják, kik erre hivatottak, kikben a hosszas gyakorlat útján szerzett élettapasztalat is inkább van meg, mint a kezdőknél. A 300 frt vizsgálóbirói pótlék pedig részben buzditásúl kiván szolgálni arra, hogy a vizsgálóbirói állást, illetve kirendelést a jelesebb törvényszéki birák igyekezzenek elérni, részben pedig némi kárpótlást akar nyújtani azon kellemetlenségekért, melyekkel ezen állás szükségszerüleg jár és a mely kellemetlenségek okozták, hogy az új törvény életbelépte előtt keveseknek képezte vágyát a vizsgálóbirói állás elnyerése. Vájjon a vizsgálóbírói intézményt módosító új törvény, mely az 1893. év január havának 1-én lépett életbe, megfelelt e vagy nem a hozzá fűzött várakozásoknak, annak vitatásába ezúttal nem kívánok bocsátkozni, bár nem zárkózhatom el annak kijelentése elől, hogy a vizsgálóbirák — különösen Budapesten — az új törvény és ennek alapján kibocsátott új büntető ügyviteli szabályok által reájuk rótt felügyeleti és ellenőrzési és egyéb administrativ leendők i mellett, azon leglényegesebb feladatuknak, hogy a fontosabb és bonyolódottabb ügyekben a vizsgálatot önmaguk teljesítsék, alig felelhetnek meg. Jelen soraimban csakis a vizsgálóbirák mellé kirendelt albirák működési körét és a vizsgálóbíróhoz való viszonyát, úgy miként az az új törvényben és ennek alapján kibocsátott ministeri rendeletben (az új büntető ügyviteli szabályokban i körülírva, illetve szabályozva van, óhajtom egy pár megjegyzés tárgyává tenni. Az albiráknak működési köre törvényileg az 1891. évi XVII. t.-cikk fentebb kivonatosan idézett 33. §-ának 6. bekezdésében van szabályozva, ugyanis ezen bekezdés értelmében : «A vizsgálóbíró mellé rendelt albirák a vizsgálóbíró vezetése alatt vizsgálatok teljesítésével, vagy egyes vizsgálati cselek vényekkel bízhatók m e g.» Ugyanezen 33. 8. bekezdése értelmében : a vizsgálóbíró és melléje rendeltek (tehát albirák. jegyzők, aljegyzők) közötti viszony részleteit az ügyviteli szabályok állapítják meg. A kir. igazságügyministernek az 1868: LIV. t.-cikk f>. Íjában és az 189' ; XVII. t.-c. 70-71. §-aiban nyert felhatalmazás alapján, a bíróságok büntető ügyvitele tárgyában kibocsátott 4,510/92. számú rendeletével megállapított szabályok, vagyis az új büntető ügyviteli szabályok 1 f>. £-a: I «A vizsgálóbíró segédei» cim alatt következőket rendeli : A törvényszék elnöke a vizsgálóbíró segítségére a körülményekhez képest egy vagy több albirót, törvényszéki jegyzőt vagy aljegyzőt rendel ki. A kirendelés, okának elestével, ismét megszüntetendő. A kirendelt biró, jegyző és aljegyző, mint a vizsgálóbíró segédei, ennek vezetése, ellenőrzése és felelőssége mellett működnek és kötelesek utasításait teljesíteni. Az ügyviteli szabályok 1G. §-a pedig következőleg intézkedik : A fontosabb és bonyolódottabb vizsgálatokat maga a vizsgálóbíró taztozik foganatosítani és csak a kevésbé jelentékenyek foganatosítását bizhatja albiróra. Még akkor is, ha a vizsgálóbíró a vizsgálat foganatosításával albirót bízott meg. ő dönt a vizsgálat (előnyomozás, elővizsgálat, részletes vizsgálat) elrendelése tekintetében, ő jelöli ki a vizsgalat irányát és ügyel fel annak menetére.)) Hogy az ügyviteli szabályok idézett pontjai szerint a vizsgálóbíró mellé rendelt albirónak hatásköre egyenlő a semmivel, az — úgy hiszem — magyarázatra nem szorul; az albirót a hivatkozott ügyviteli szabályok segédnek nevezik és reá az elnevezésnek megfelelőleg segédi teendőket is ruháznak. Segédje a törvényszéknél az albiró a vizsgálóbírónak, miként segédje a járásbíróságoknál az albirónak az aljegyző vagy joggyakornok. Az ügyviteli szabályok ezen intézkedése — szerény nézetem szerint — túllőtt a célon; mert mig a törvény, mely már maga is igen szűkre szabja ki az albirák jogkörét, a mennyiben — mint már fentebb emiitettem — kimondja, hogy az albiró a vizsgálóbíró vezetése alatt bizható meg vizsgálatok teljesítésével, mindig a melléje rendelt szót használja és különbséget tesz az albiró és jegyzői személyzet között, addig az ügyviteli szabályok teljesen alárendelik az albirót a vizsgálóbírónak. A vizsgálóbírót főnökké, az albirót egyszerűen segéddé teszik. Ezen állapot üdvös eredményre nem vezethetett és tényleg nem is vezetett; belátta ezt az igazságügyi kormány is, a mennyiben csakhamar pótrendelettel módosította a büntető i ügyviteli szabályok egyes intézkedéseit. Igaz, hogy a póttenLapunk mai száma 12 oldalra téried.