A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 3. szám - A francia törvényjavaslat az ártatlanul elitéltek kártalanításáról

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 3. számához. Köztörvényi ügyekben. Azáltal, hogy a kölcsönt közvetitö talált olyan egyént, a ki a kívánt összeget kölcsönadni hajlandó volt, s a kölcsönvevő eme kölcsön feltételeit elfogadhatóknak nyilvánította, a kölcsönügylet még meg nem köttetvén, a közvetítő a megkötött kölcsönügylet után kötelezett dijat nem követelheti. Abból, hogy a közvetít sí dij fizetése a kölcsön átvételére köttetett ki s illetve a díjnak a kölcsönösszegből leendő levonása megengedtetett, nyilván kitűnik, hogy a dij csak a megkötött kölcsönügylet után lett kötelezve A budapesti VIII -X. ker járásbíróság Dr. Bihari Mór ügyvéd által képviselt K. Ármin felperesnek dr. Hermann Lajos ügyvéd által képviselt T. Károly és neje alperesek elleni 300 frt és jár. iránti perében következőleg itélt: Alperesek egyetemleg tartoznak felperesnek 300 frt tőkét stb. megfizetni stb Okfejtés. Alperesek elismerték a B. alatti valódiságát, e B. alatti szerint pedig az alperesek 3.000 frt kölcsön kieszközlésével bizták meg felperest és irányában arra kötelezték magukat, hogy neki a közbejárás fejében a kölcsönpénz felvételekor 300 frtot fizetnek. Felperes az emiitett kölcsönösszegnél 500 Írttal többet eszközölt ki és F. József valamint F. Kálmán tanuk egybehangzó vallomása szerint az I. r. alperes ugy maga. valamint neje II. r. alperes részéről a felperes által kieszközölt kölcsönnek a G> alatti kötelező értelmében való felvételébe beleegyezett ; miután azonban alperesek az emiitett kötelező aláírását utóbb megtagadták, annálfogva a kölcsönügylet perfectté nem válhatott; de az alperesek meghiúsító eljárása miatt a felperes irányában elvállalt kötelezettségük változást nem szenvedett, miután a felperes a megbízásnak megfelelt. És a mikor a felperes által kieszközölt s az alperesi részről elfogadott kölcsön felvehetése csakis az alpereseken mult. amaz időpontban az alperesek által a felperes javára kötelezett közbenjáró dij is esedékessé vált. Az alapon tehát a kir. járásbíróság az alpereseket a B) alatti értelmében feltétlenül elmarasztalta. Nem vehette ugyanis a kir. járásbiróság figyelembe alperesek ama kifogását, hogy ők nem magánkölcsönnek. hanem bankkölcsönnek kieszközlésével bizták meg felperest, mert az állítólagos feltétel valódiságát a B) alatti tartalma megcáfolja ; mert továbbá a felperes által kieszközölt magánkölcsönnek a G) alatti értelmében való felvételére az I. r. alperes úgy a maga, valamint neje a II. r. alperes részéről késznek nyilatkozott, s a tanúk az alperesek' által vitatott föltételről egyáltalában nem is tudnak stb. A budapesti kir. itélő-tábla (1893. ápril. 5, 7,384. s z. a.) az első bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes részéről bemutatott B) alatti okirat szerint az alperesek arra kötelezték magukat, hogy a felperesnek 300 frt közvetítési dijat az általa szerzendő kölcsön átvételekor fizetnek, vagy annak a kir. közjegyzőnél a kölcsönösszegből leendő levonását megengedik. A közvetítési ügyletnek ebből a feltételéből nyilván kitűnik, hogy az alperesek a közvetítési dijat csak a megkötött kölcsönügylet után kötelezték a felperesnek fizetni. Igaz ugyan, hogy a kihallgatott tanúk azt bizonyították, hogy a felperes keresett fel olyan egyént, a ki az alpereseknek a kivánt összeget kölcsön adni hajlandó volt. sőt hogy az I. r. alperes eme kölcsön feltételeit is elfogadhatóknak nyilvánította és ennek következtében arról már a G) alatti kötelezvény is megszerkesztetett; minthogy azonban még ezek által a kölcsönügylet meg nem köttetett, az alperesek pedig a közvetítési dij kötelezése által nem mondtak le ama jogukról, hogy a kölcsönszerződés feltételeit egyedül saját érdekeik és belátásuk szerint bírálják meg és ehhez képest a még perfectté nem vált kölcsönügylet véglegezéseig a felperessel kötött kölcsönügylet közvetítéséért a felperes sem a B) alatti okirat, sem a törvény szerint dijjat nem követelhet, a felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1894. d e c. 6. 5,597. s z. a.) a kir. itélö tábla ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik. A vaspályavállalatok korlátozás nélkül, tehát saját alkalmazottjaikkal szemben is felelősek mindazon károkért, melyek az által okoztattak, hogy valaki a vaspálya-üzemnél testi sértést szenvedett (1874 : XVIII. 1., 3. §§.). A vis major fogalma alá földrengés, árviz, hegyszakadás és hasonló elháríthatatlan események és elemi csapások vonhatók csupán, nem pedig a közönséges balesetek. Budapest, 1895 január hó 20-án. Baleset fenforgása esetében a vaspálya-vállalat köteles bizonyítani, hogy az nem az ő közegeinek mulasztásából, gondatlansága vagy hibájából származott és ehhez nem elegendő az, hogy a személyzet ellenében a büntetőtörvény szerinti bűnös cselekmény fenforgása meg nem állapitható. (M. kir. Curia 1894 november 3. 5,296. sz. a.) A külföldi törvényt nemcsak akkor kell alkalmazni, a mikor a hazai jog azt kifejezetten előirja, hanem minden oly esetben is, midőn oly jogviszonyok birálandók el, melyek külföldön keletkeztek vagy ott válnak hatályossá. Ha tehát valamely szerződés külföldön köttetett és ott volt teljesítendő, az elévülés a külföldi törvény alapján bírálandó el. (M. kir. Curia 1894 november 13. 704. sz. a.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Nem záros haláridőre szóló ügyletnél az eladó jogosan kérhet az utólagos teljesítésre időt, ha az ügylet természete az utólagos teljesítést ki nem zárja. A ki meghatalmazással bír valamely megvett áru átvételére, annak jogköre a ker. tv. 43. § a értelmében kiterjed mindama jogcselekményekre, melyeket az adás-vevési ügyletből eredő átvétel rendszerint szükségessé tesz s igy a kellő időt meg nem haladó utólagos teljesítés megengedésére is. A szegedi kir. járásbiróság (1892 j u 1. 15. 12,701. s z. a.) dr. Reiner Mór ügyvéd által képviselt Sch. József felperesnek dr. Pollák Lajos ügyvéd által képviselt P. Márk alperes ellen 112 frt 50 kr iránti perében következőleg itélt: Alperes tartozik a követelt 112 frt 50 kr tőkét stb. felperesnek megfizetni stb. Indokok: Felperes keresetében azt állítja, hogy alperes neki 50 mmázsa első rendű pörkölt szalonnát, métermázsánként 48 frt 75 krjával oly kikötés mellett adott el, melynek értelmében alperes a szalonát a szabadkai vasúti állomáshoz szállítva, 1888. évi január 26-ának d. e. 12 órájáig tartozott felperesnek átadni, egyszersmind azt adja elő. hogy a szalonna átvétele végett a szabadkai vasúti állomásnál a kitűzött határnapon megjelent megbízottjának K. Imrének a szalonna át nem adatott, s ez okból a ker. törv. 356. §-ára támaszkodva, a szalonna szerződési és annak a teljesítés helyén és idejekor volt 5.1 frtnyi piaci ára közötti különbözetet követeli alperestől. Habr.r a bíróság nem teheti magáévá felperesnek azt a felfogását, hogy a közte és alperes között létrejött ügylet határozott időre kötött, a ker. törv. 355. §-ának rendelkezései alá eső ügylet volt, mert ilyen (fix) ügylet csak úgy létesül, ha a feleknek határozottan nyilvánított vagy az ügylet természetéből, esetleg körülményeiből kitetsző szándéka szerint a teljesítés időpontja a szerződésnek oly lényeges feltételét képezi, hogy az ügyletnek a teljesítésre nézve kitűzött határidőn belül nem teljesítése által az ügylet is érvényességét veszítse s a későbbi teljesítés érvényes teljesítésnek tekinthető ne legyen, hanem egyenesen szerződésellenes teljesítést képezzen, s ezzel szemben felperes oly körülményt, melyből megállapítható lenne, hogy csakis a kikötött határidőben való szállítás lett volna szerződésszerű teljesítésnek tekinthető, fel nem hozott, a mennyiben sem az a körüimény, hogy — a mint ezt felperes állítja — a szalonna átadójának 1888. évi január 26. napjának d. e. 12 órájáig kellett megtörténnie, sem a tanú G. Gábor és G. Pál által bizonyított az a tény. hogy a szalonna átadása alperes által felperes beleegyezésével 1888 január 26. napjára tüzetett ki, még egymagában az ügyletet fix ügyletté nem változtathatta, mert a dolog természeténél fogva minden teljesítésnek bizonyos időszakban keikén történnie, felperes felfogásából okszerűen az következnék, hogy a teljesítés idejében minden ügylet kivétel nélkül fix ügyletnek lenne tekintendő : alperest ennek dacára a kereseti összeg megfizetésére kötelezni kellett. Eltekintve ugyanis attól, hogy G. Gábor és G. Pál tanuk teljes bizonyítékot nyújtottak arra nézve, hogy alperes a szalonna átadásának határnapjául 1888. január 26. napját tűzte ki s hogy ezzel szemben alperes azt az állítását, mintha jogosítva lett volna a szalonnát 1888 jan. 26-án vagy pedig 27-én átadni, mivel ?em bizonyitotta, alperes perbeli előadásából kitűnik, hogy a szalonna átadásának 1888. évi január 26. napján való foganatosításába bele nyugodott, mert maga is azt állítja, hogy a mint felperes megbízottjának Szabadkán tartózkodásáról értesült, azonnal sürgönyzött W.