A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 41. szám - Az aradi közjegyzői kamara jubileuma

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 41. számához. Budapest, 1895 október hó 13-án. Köztörvényi ügyekben. A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla 6 polgári határozata. (A végrehajtási törvény 40. §-hoz.) A marosvásárhelyi kir. Ítélőtábla S. F. cég csődtömegének Mi |. ellen 3,644 frt 99 kr. iránti végrehajtási ügyében ama kérdést illetőleg, hogy ha a megtámadási perben a toganatositott kielégítési végrehajtás, melynek folytán a hitelező kielégítést is nyert, a csődtömeg és illetőleg a csődhitelezők irányában hatálytalannak mondatik ki, 1881: LX. t.-c. 40. i;- b) pontja joghasonlatosságánál fogva visszvégrehajtásnak és a hatálytalanságot megállapító két egybehangzó ítélet alapján, ha továbbá felebbezés adatott be, a megítélt perköltségre nézve kielégítési végrehajtásnak van-e helyér az 1895. jul. 30-én tartott ülésében 10,95/95. I. sz. a. kelt határozatával kimondotta, hogy ha a megtámadási perben a foganatosított kielégítési végrerajtas, melynek folytan a hitelező kielégítést is nyert, a csődtömeg es illetőleg a csödhitelezok irányában hatálytalannak mondatik ki, az ISSI: LX. t.-c. 40. b) pontja joghasonlatosságánál fogva visszvégrehajtásnak és a hatálytalanságot megállapító két egybehangzó ítélet alapján, ha további felebbezés adatott be, a megitélt perköltségre nézve kielégítési végrehajtásnak van helye. Indokok: Abban az esetben, ha a megtámadási perben az 1881: XVII. t.-c. 27. 2. pontja értelmében a foganatosított kielégítési végrehajtás a csődtömeg és illetőleg csödhitelezok irányában hatálytalannak mondatik ki, a hitelező által felvett öszszeg megtartásának jogszerű alapja megszűnt s minthogy az 1881: LIX. t.-c. 50. értelmében folyamatba tehető semmiségi perben hozott ítélet rendjén is azon határozat, a mely a törvény által előirt alaki szabályok meg nem tartása mellett hozatott, minden kötelezettség külön megállapítása nélkül egyszerűen csak megsemmisíttetik, lényegileg tehát mindkét emiitett perben hozott ítélet végcéljában megegyezik, következőleg a megtámadási perben hozott megjelölt irányú határozatnak a semmiségi perben hozott és a semmiséget megállapító ítéletnél kisebb hatályt tulajdonítani nem lehet, már pedig az 1881: LX. t.-c. 40. S- b' p. szerint, ha a semmiségi per folytán hozott jogerőre emelkedett birói határozat által azon határozat, melynek alapján a végrehajtás elrendeltetett és foganatosíttatott, megsemmisíttetik, visszvégrehajtásnak helye van, másrészről tekintve, hogy az 1881: LIX. t.-c. 48. ij-a szerint, ha a másodbiróság az elsőbiróság ítéletét egészben vagy részben helybenhagyta, a helybenhagyott ítéletnek vagy az ítélet helyben hagyott marasztaló részének végrehajtását a különben törvényileg ki nem zárt felebbezés nem gátolja, ezeknél fogva s tekintve, hogy a végrehajtási törvény -i0. §-a az utóbb emiitett t.-c. általános intézkedésétől eltérő rendelkezést nem tartalmaz, ki kellett mondani, hogy ha a megtámadási perben a foganatosított kielégítési végrehajtás, melynek folytán a hitelező kielégítést is nyert, a csődtömeg és illetőleg a csödhitelezok irányában hatálytalannak mondatik ki, a határozat jogerőre emelkedése után az 1881: LX. t.-c. i9. §. bi pontja joghasonlatosságánál fogva visszvégrehajtásnak és a hatálytalanságot megállapító két egybehangzó ítélet alapján, ha további felebbezés adatott is be, a megitélt perköltségre nézve kielégítési végrehajtásnak van helye. Hitelesíttetett, 1895. évi augusztus 6-án. Az a körülmény, hogy a büntető bíróság előtt a felperes, mint panaszos vallomását esküvel megerősítette, a föeskünek, mint perrendszerü bizonyítéknak alkalmazását polgári perben ki nem zárja. A marcali kir. járásbíróság (1893- dec. 28. 6,532. sz. a.) dr. Bernáth Béla ügyvéd által képviselt H. János felperesnek Kis Lajos ügyvéd által képviselt özv. F. Jánosné és özv. H. Jánosné alperesek elleni 96 frt tőke és jár. iránti perében a következő ítéletet hozott: Ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy alperesek néhai F. Jánossal egyetemlegesen neki 50 frt és 72 kr. tőkékkel adósává váltak, ugy alperesek kötelesek neki a kereseti 9<i frt tokét megfizetni stb. Ha felperes ezen pótesküt le nem tenné, ezen esetben keresetével elutasittatik stb. Indokok: Habár alperesi tagadással szemben K. István és B. János tanuknak ama vallomása, hogy ők F. János által felpereshez hozott adóslevelet aláírták tanúképpen, mégis 1). Ferencne ama vallomása, a mely szerint előtte, hogy n. F. János felperestol pénzt vett fel, alperesi részről beismertetett, mégis D. Ferencnek hasonló vallomása és előbbinek még azon előadása is, hogy a csatolt bűnügyben, a vád tárgyát képező cselekmény lefolyásakor neki özv. H. Jánosné akként nyilatkozott, hogy felperesről azt fogja mondani, hogy rajta nemi erőszakot akart végbe vinni, mégis B. Jánosné előtt tett azon beismerés, mely a kereseti előadást teljesen helybenhagyja, ugyancsak B. Jánosnak a tartozás beismerésere vonatkozó vallomása, mégis N. Józsefnek a polgári per során és a vizsgálat folyamán tett azon vallomása, hogy ő látta az alperesek és néhai F. János által kiállított és a kereseti előadásnak megfelelő kötvényeket, perrendtartásszerü teljes bizonyítékot nem is nyújtanak a kereseti követelés fennállása tekintetében, mégis ezeket egybevetve összességükben oly részbizonyitékul feltétlenül elfogadandók, mely pótesküvel kiegészíthető, ennélfogva a perdöntő körülményre a pótesküt felperesnek oda ítélni kellett, letételétől fü&gö'leg alpereseket marasztalni, illetve felperest keresetével elutasítani kellett. Hogy az alperesek által becsatolt 100 frtos kötelezvény a kereseti követelésre nem vonatkozhatik, nemcsak N. József tanú vallomásából, de abból is jogosan következtethető, mert azon K. István és B. János tanúképpen aláírva nincsenek s ekként annak becsatolása a felsorolt részbizonyitékok erejét meg nem dönti stb. A pécsi kir. ítélő tábla (1894. márc. 19. 1,174. sz. a.) az első biróság ítéletét megváltoztatja és ha alperesek leteszik a főesküt arra, hogy felperes javára F. Jánossal égyetemleg mint egyenes adósok egy 50 frtos és 72 frtos adóslevelet ki nem állítottak és ezen kötelezvényekben összegekre vonatkozóan fizetési kötelezettséget nem vállaltak, ez esetben felperest keresetével elutasítja; ellen esetben alpereseket arra kötelezi, hogy a keresetbe vett 96 frt tőkét felperesnek megfizessék stb. Mert a per során, kihallgatott K. István, B. János, D. Ferenc, D. Ferencné, B. János, B. Jánosné és N. József tanuknak az I. biróság Ítéletének indokaiban részletezett vallomásai sem egyenként, sem összevéve ama döntő körülményt illetőleg, hogy alperesek néhai F. Jánossal együtt felperest cselekvőleg, őket pedig szenvedőleg illető egy 50 frtos és egy 72 frtos kötelezvényt kiállítottak és eme kötelezvényben összegekre vonatkozóan néhai F. Jánossal együtt felperes irányában egyetemleges fizetési kötelezettséget vállaltak volna, felperes pótesküjével kiegészíthető részbizonyitékot nem nyújtanak és mert ha alperesek leteszik a főesküt, perrendszerüen bizonyítva leend, hogy az utóbbiak a keresetben emiitett 2 rendbeli kötelezvényt n. F. Jánossal együtt felperes javára ki nem állították és az eme kötelezvényen alapuló 50 és 72 frtos követelésekre nézve egyetetemleges fizetési kötelezettséget nem vállaltak, mely esetben felperes alaptalan keresetével elutasítandó volt; ha ellenben alperesek a nekik megitélt főesküt le nem teszik, felperes kereseti előadása bizonyítottnak tekintendő lévén, alpereseket a kereseti követelés megfizetésében elmarasztalni kellett stb. A m. kir. Curia (1895. szept. 20. 7,077. sz. a.) az a körülmény, hogy a büntető biróság előtt a felperes mint panaszos vallomását esküvel megerősítette, a föeskünek mint perrendszerü bizonyítéknak alkalmazását jelen polgári perben ki nem zárván, a II. biróság ítélete indokolásánál fogva helybenhagyatik stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a kereskedő valamely kötelezettséget abból a célból vállal magára, hogy kereskedelmi üzletét ezzel a versenytől megóvja, ez ügylet a keresk. törvény 260. és 261. i;-ai értelmében kereskedelmi ügyletet képez s az ebből keletkezett peres kérdés eldöntése a kereskedelmi biróság hatáskörébe tartozik. A pécsi kir törvényszék (1895. évi május hó 7-én 6,352. sz. alatt) Sch. T. bejegyzett cég felperesnek P. A. bejegyzett kereskedő alperes ellen szavatosság megállapítása iránt indított rendes perében a birói illetőség kérdésében következően végzett: A kir. törvényszék mint köztörvényi biróság saját illetőségét ^hatáskörét) megállapítja és a per felvételére a kir. törvszék pertárába határnapul 1895. évi június 7-ének d. e. 9 óráját tűzi stb. Indokok: Felperes keresetét ama szavatosságra alapítja, melyet alperes elvállalt felperes irányában az utóbbi és E. A. között létrejött szerződés nem teljesítése miatt. A kereset alapjául szolgáló eme jogügylet sem a keresk. törv. 258. és 259. §-aiban felsorolt ügyletek között nem fordul elő, sem a keresk. törv. 260. S-a alá nem vonható, mert alperes kereskedelmi üzletének folytatásához nem tartozik, ennélfogva kereskedelmi ügyletnek sem tekinthető. Minthogy pedig a kereskedelmi eljárást szabályzó ig. min. rendelet 5. §-a értelmében ugyanott felsorolt kereskedelmi ügyletekből felmerülő keresetek tartoznak a kereskedelmi bíróságnak hatásköréhez, ennélfogva a jelen keresetre, mely nem kereskedelmi ügyletből ered, nem a kereskedelmi, hanem a köztörvényi biróság illetékes, miért is alperes kifogásának elvetése mellett a