A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 36. szám - Özvegyi jog az összehasonlitó jogtudomány és codificatio alapján 1. [r.]

A JOG 251 nichts erhielt, und nichts erbte, so war alle Fürsorge für ihren Unterhalt als Witwe dem Manne auferlegt. Dieses war ein sehr ausgebildeter Gesichtspunkt des deutschen ehelichen Güterrechts* és pedig a német néptörzseknél általában uralkodott legális és scripta dos intézményével, mely többnyire az özvegy ellátásának biztosítására irányult. Mert a mint a W a 11 er idézett müvében kifejtette: «Für ein Erbrecht des überlebenden Ehegatten blieb neben den Rechten der Blutsverw-andten wenig Raum übrig. Dem deutschen Reiche wurde durch ein Gesetz Heinrichs II. (1019) dem überlebenden Mann das Erbrecht am ganzen Vermögen der Frau beigelegt, natürlich nur an der fahrenden Habe, und mit Ausschluss der Gerade. So war es auch noch im Mittelalter. Hingegen hatte die Witwe ein dem entsprechendes Erbrecht gegen den verstorbenen Mann nicht.» így rendelkezett a hires Hallisches Weisthum (1235): Item si alicui domine(ae) maritus eius moritur, bona ipsorum non spectabunt ad dominam, sed tantum illa que(ae) maritus tradidit uxori coram judicio, et hoc per testes, si poterit approbare.» Ellenben a férjek örökösödéséről rendeltetett: «Quicunque ex quacunque natione legitimam uxorem accepis, vei acceperit, si eam mori consigorit sine filiis eorum amborum, vir suae uxori succedat et omnia bona eius percipiat. (Heinirici II. leges. 1019.) A 15—16. században a vagyonviszonyok már nagy változáson mentek keresztül a német népségnél; de az özvegyi jognak régi jellege, mely az özvegynek illó' ellátásában összpontosult, fentartatott, habár nagyobb terjedelemben és más nevezetek alatt. Nevezetesen a nó' családja is hozzájárult az özvegy életfentartásához; különben <die Witwenversorgung bestand entweder in der altén Weise ^unter dem Namen: dodarium und Vidualitium) in der lebenslánglichen Eeibzucht gewisser Güter und Besitzungen; oder unter dem Namen: donatio propter nuptias in einer Geldsumme, wovon die jáhrlichen Renten versichert wurden.* Innen a <dos» intézményének is kifejlődése. Ez keletkezése és kifejlődése az özvegyi jognak, illetőleg az özvegyi haszonélvezeti jognak a hűbériség szellemében s követelményeként; elterjedve nemcsak a germán és latin népfajoknál, hanem a skandináv népeknél is, Svéd-, Norvégországokban, úgy Dániában s a szláv népségek körében is. Utóbbiak közül különösen Lengyelországban, a nemesség hatalmának nagy emelkedésével, a hűbériség már a 12—13. századokban kifejlődvén, a német jogszokások oda is beszivárogtak s nagy befolyást nyertek különösen a birtok- és örökjogi viszonyokban, az özvegyi jog tekintetében is. E téren vitás jogi kérdések merülvén fel, ezen «nobilis natio> fiai teljességgel nem vonakodtak bíróságaik előtt a német <Sachsen-Spiegel» szabályaira hivatkozni saját jogszokásaikmellőzésével. |\V. Macieiovsky: Tribunalrath-Wojewodschaft Masovien; Slavische Rechtsgeschichte. Lengyelből fordítva dr. Buss, Prof. der Rechtswiss. in Freiburg. — Ledowel: Yersuch einer Geschichte des áltesten polnischen Civilrechts [lengyel és_ francia nyelven is]). És ez a jogforrása a magyar *özvegyi jognak" is. Kétségtelen az, hogy ezen jogintézmény is a germán népektől származott át s honosodott meg hazánkban is.* Csakhogy a többi nemzeteknél újabb korban a hűbériség s ősiség jogintézményeinek megszüntetésével az özvegyi jog is elvesztette őskori érvényét s az új társadalom viszonyainak és igényeinek megfelelő örökjogi intézmények által váltatott fel. Azzal vigasztalhatjuk azonban némileg magunkat, hogy ezen jogi reform Franciaországban is csak imént — 1891-ben — történt meg; és a hűbériség s ősiségnek ezen az özvegyi jogban nyilvánuló maradványa a Code Napóleon létesülése után is még 88 évig fentartotta magát, úgy hogy B r i e d e 1 nem vonakodott következő lesújtó véleményt nyilvánítani: «Qu'une énormité pareille ait put subsister 88 ans dans un pays dont la législation subissait cependant toute espéce de modifications, cela restera toujours un phénoméne social et juridique de plus étrangers». (R e v u e de droit international. 1893.) ** Az újabb kor szabadelvű kifejlődése s emelkedettségének közepette, az összes birtokviszonyokat uralt ősiség rendszere s ennek egyik jelentékenyebb alkatrésze, az özvegyi jog már teljesen túlélte magát. Ez a mai társadalmi élet irányelveivel, melyek a szabad rendelkezési jogban, a korlátlan forgalomban s jogegyenlőségben rejlenek, össze nem egyeztethető. Oly intézmény, melynek keretében a rendiség politikai uralma s kizárólagos törvényhozási hatósága, a kiváltságok, hit* Engedtessék meg a jogtörténelmi igazság érdekében felemlíteni azt, hogy első voltam, a ki a «Törv. Csarnok* 1862. évi folyamában ('Örökösödési törvényeink multjasjövője» cimfl I—XVI. cikksorozatban kifejtettem s adatokkal bizonyítottam, hogy örökjogunk az ági örökösödés, fiág elsősége, dos, özvegyi jog stb. intézményeivel, mint a hűbériségen alapuló ősiség kifolyásai, nem specifikus magyar jogalkotás, hanem a germánoktól átvett jogintézmény. — Teleszky István a «Magyar Örökjogról»' irt nagybecsű munkájában jelen napjainkban már ritka szerénységgel fejtegetéseimre hivatkozott, s állításomat magáévá tette. — Ily értelemben rectificálandó a szaksajtóban nem rég megjelent közlemény azon tétele, hogy Teleszky volt első, ki azon idegen származást kimutatta. Sz.bizományok és ági öröklés szerepeltek, a mai társadalom szükségleteinek többé meg nem felelhet. Ezekkel merő ellentétben áll a családiság, a régi állam legerősebb fentartó ereje, a mely különösen az örökjog s ebben az özvegyi jogban is érvényesült. Ily intézmények fentarthatatlanokká váltak oly korban, melyben a rendiséget a népképviselet, az insurrcctiót és bandériumokat az általános katonai kötelezettség, az osztályok közti különbségeket a személyi és vagyoni jogokban a jogegyenlőség, szóval a családiasságot a nép elemeire fektetett államiság váltotta fel. Az özvegyi haszonélvezeti jog nem felelhet meg sem a tökéletesb jogbiztosság igényeinek, sem a kifejlődöttebb mai nemzetgazdászat érdekeinek. A jogbiztosság tekintetében az tökéletlen, ki nem elégítő, nemcsak azon okból, mert azon jogok és vagyoni előnyök ezen intézményben az özvegyeknek nem biztosittatnak, a melyek azokat mint a család-örökösöknek tekintendő tagjait méltán megilletnék s a mely egyenes öröklési jogok az özvegyeknek az újabb törvényhozások által megadattak, hanem azért is, mivel az özvegyi haszonélvezet korlátozásnak levén kitéve, s e téren, mint tapasztaljuk, számos jogi viszályok és perek lévén keletkezhetők, az özvegy joghelyzetét biztosnak, biztosítottnak aligha lehet tekinteni. Közgazdászati tekintetből még kevésbé lehet az özvegyi birtoklást kielégítőnek tartani, mert abban a tulajdon, mely az örökösöket illeti, a haszonvételtől elkülönítve levén, hiányzanak azon érdekek, a melyek a gazdászat kifejlesztésére ösztönül szolgálhatnak és a valódi tulajdonosnál kereshetők. Ugyanazon gazdászati állapot létezik itt is, mint a hitbizományoknál, a melyek rendszerint hátramaradott gazdaságot tüntetnek fel; nem említve még azt, hogy a nők nem igen alkalmasak a tökéletesbb mezei gazdaság kezelésére és felügyeletére. Az ország közgazdászatának, felvirágoztatásának érdekei ezen körülmények befolyása alatt mindenesetre hátramaradást szenvednek. Ezen jogi és nemzetgazdászati érdekek idézték elő a törvényhozásokban azon özvegyjogi reformot, mely szakítva a germán jogszokások ingatagságával, azt biztos, mindenféle esélyektől nem függő alapokra fektette. Erre szolgálnak az új özvegyi jog irányelvei: hogy minden esetben meghatározott, biztos vagyon öröklésében részesüljön az özvegy, és hogy de regula tulajdont örököljön. Elől ment e téren az előttünk gyakorlatból is eléggé ismert osztrák törvényhozás, mely által gyermekek nem létében az ) özvegynek a hagyaték egy negyedrésze korlátlan tulajdonjoggal biztosíttatott; sőt az egész hagyaték, ha a törvényben előirt 6 lineán semmi rokon, sem más törvényi örökös nem léteznék. — Ettől csak gyermekek létében tétetett kivétel, a mennyiben azok mellett az özvegyet tulajdonjog meg nem illeti, hanem egy gyermek- vagy negyedrész «zum lebenslangen Genusse», a mely alatt azonban, mint a jeles jogtudós Unger kifejtette (System des österr. alig. Privatrechts. IV. B. Das Erbrecht. pag. 145.). Nem a puszta «usus» (Gebrauch), hanem az: usus fructus (Nutzgenuss, Fruchtgenuss) értendő. É részben a római jog azon szabálya követtetett, mely szerint: «Si vero plures sunt liberi tantum mulierem accipere jubémus quantum uni ex liberis convetit, ita scilicet, utin illis rebusmuliersolumusufructum h a b e a t, domínium vero liberis illis servetur, quos ex matrimonio habuit» (nov. 117. c. 5.). Ennek nyomán járt az olasz codificatió, mely az 1865-ik codexben, gyermekek létében szintén csak haszonélvezetet adott az özvegynek egy gyermekrészben, mely a hagyaték egy negyedét meg nem haladhatja; törvényes leszármazók hiányában tulajdonul nyer Vs—lU részt, távolabbi rokonokkal kétharmadát és az egész hagyatékot, ha 16 fokozatig nincsenek rokonok. A zürichi 1887-ki törvény sajátságos szabályokat állított fel, megállapítván az özvegynek választhatási jogát akkép, hogy gyermekek mellett vagy a fél hagyaték haszonélvezetét, vagy egy nyolcadnak tulajdonát igényelheti; szülők, testvérek s ezek leszármazói esetében az egész hagyaték haszonvételét vagy egy negyed tulajdonát; nagyszülők, bátyák és nénék mellett pedig fele tulajdonául vagy haszonélvezetül esik. A genfi 1877-ki törvény — szakítva az eddig érvényben volt francia rendszerrel — gyermekek létében a fele hagyaték haszonélvezetét, azok nélkül egy negyedét tulajdonul, s ha szülők, testvérek, természetes gyermekek nincsenek, a hagyaték felét, s ha 8 fokig nincsenek rokonok, az egészet rendeli tulajdonjoggal az özvegynek kiadatni. A spanyol 1889. évi codex az özvegynek gyermekek létében szintén csak haszonélvezetet ád egy gyermekrészben, testvérek és természetes gyermekek hiányában az egész hagyatékot tulajdonjoggal. A szászországi és hesseni törvényhozások törekvései is oda irányultak, hogy az özvegy állapotát vagyonilag kedvezővé s megnyugtatóvá alakítsák; elvül kimondván, hogy a vagyonból egy negyed vagy egy harmadát örököljön, a mint vagy gyermekek maradtak hátra, vagy a szülőkkel, testvérekkel concurrált az özvegy. A német birodalmi codificatió, mely most foglalkozik második felolvasásban a magánjogi törvénykönyv tervezetének revisiójával, valamennyi elődjét felül fogja múlni e téren a szabadelvüségben és humanitásban. Megállapittatott itt, hogy ha lemenő ágbeliek vannak, az özvegy a hagyatéknak egy negyedéI ben tulajdonjogilag örökösödik; ha pedig szülőkkel, testvérekkel