A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 32. szám - Illetékesség a pénzügyi törvényekbe ütköző szabályellenesség terén

Tizennegyedik évfolyam. 32. szám. Budapest, augusztus 11. Szerkesztőség: I ., Uudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: \ ., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) JZICUSÍICY taHNH KÉPVISELETÉRE Á MAGYAR CCYFÉM, BÍRÓI, ÜGYÉSZI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « 3 « — « Egész c 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : Illetékesség a pénzügyi törvényekbe ütköző szabályellenesség esetén. Irta: Bodor László tvszéki biró Kolozsvárott. — A m. kir. Curia 69. sz. döntvénye. (A 20 frtos kereskedelmi ügyek.) Irta: dr. Vécsei Ignácz budapesti ügyvéd. — Belföld. (A kir. igazságügyministernek 27,196/1895. t. M. számú rendelete a házassági jogról szóló 1894: XXXI. t.-c. 150. §-ában, továbbá az állami anyakönyvekről szóló XXXII!. t.-c. 19., 27., 61'., 7(i. és 01. §-aiban nyert felhatalmazások alapján 1805. évi 27,211., 27,200, 27,100.. 27.198., 27,107. és 27.243- I. M. számok alatt kibocsátott igazságügyministeri rendeletnek Fiume városára és kerületére való kiterjesztése tárgyában. A kir. igazságügyministernek 21,197/180.'). L M. számú rendelete az állami anyakönyvek kiigazítása körül követendő birósági eljárás tárgyában.) Ausztria és külföld. (Holgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok. Irta :dr. Schischmanov Milán legfőbb semmitöszéki biró, Szófia.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A sommás törvény 64. §-ához. Irta: dr. Hexner Gyula ügyvéd Liptó Szt.-Miklóson.l. Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a "Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. Illetékesség a pénzügyi törvényekbe ütköző szabályellenesség esetén. Irta: BODOR LÁSZLÓ tszéki biró Kolozsvárott. A kolozsvári kir. Ítélőtábla terüleíén állandó gyakorlat, hogy azokban a jövedéki kihágási esetekben, melyekben a bíróság a vádkeresetben előterjesztett indítvány mellőzésével, vádlottat fölmenti a kihágás vádja alól és megállapítja, hogy a kereset alapjául szolgáló cselekmény csak szabálytalanság; (az 1883. évi XLIV. t.-c. 101. §. elnevezése szerint «kisebb kihágás») az ügyet elbírálja, illetőleg felülbírálja, sőt a szabálytalanságért megállapított pénzbírságok, felhajthatlanság esetén szabadságvesztés büntetésre átváltoztatása iránt is intézkedik. A kihágás alóli fölmentés és a megállapított szibálytalanság esetén a bírói hatáskör mellett azzal érvel a kolozsvári kir. ítélőtábla II. számú teljes ülési döntvénye, hogy a ((kolozsvári kir. ítélőtábla szervezése óta folytatott állandó gyakorlatban az az elv érvényesült, hogy a nagyobb hatáskörben a szűkebb benne foglaltatik)) következőleg, ha föl is kell menteni vádlottat a kihágás alól, a mennyiben cselekménye mint szabályellenesség büntethető, az a bíróság, mely a kihágás elbírálására illetékes lett volna, illetékes a hatálytalanság elbírálására is. Minthogy azonban az 1883. évi XLIV. t.-c. 100. határozott rendelkezése szerint, csak a kincstár megrövidítésére irányzott szándék, tehát a bizonyított dolosus cselekmény esetén van helye a birói beavatkozásnak, s ugyanaz a törvény 102. §-a, valamint az 187fi : XV. t.-c. 78. §-a, az 1888 : XXIV. t.-c. 104-. § a stb Közigazgatási hatóságok illetősége körébe utalja a szabálytalanság feletti bíráskodást: véleményünk szerint azzal az indokkal, hogy a nagyobb birói kör magában foglalja a kisebbet, a birói beavatkozás nem indokolható, kivévén azokat a eseteket, midőn a kihágás és szabálytalanság halmazáról van szó. Ha a gyakorlatban a fennebbi elv érvényesülne : akkor a törvényszékeknél folyamatba tett vizsgálatokban, melyekben a nyomozás folyama alatt derült ki, hogy a járásbíróság hatáskörébe tartozó vétség, vagy a közigazgatási hatóság illetékességi körébe utalt kihágás van jelen : a törvényszékek maguknak tarthatnák fönn az illetékességet az ügy érdemében való további eljárásra, a mi pedig tényleg — igen helyesen — nem igy történik. Nem tartjuk helyesnek továbbá azt az eljárást, hogy ugyanannak a kir. táblának a területén birói eldöntés tárgyául szolgált) szabálytalanság esetében megállapíttatik a pénzbírság, felhajthatlanság esetére helyettesítő szabadságvesztés büntetés is. Az 1883. évi XLIV. t.-c, mely a pénzügyi kihágások körüli eljárást szabályozó általános intézkedéseket is tartalmaz, a 108. §-ban nem rendelkezik ugyan specialiter arra nézve, hogy csak a kihágások mÍJtt kiszabott pénzbüntetések változtatandók át szabadságvesztésre, de a megelőző 107. §. rendelkezése szerint kizárólag a jogérvényes birói itélett e 1 kiszabott pénzbüntetés változtatható át szabadságvesztésre, s minthogy birói ítélettel csak a kihágási esetek dönthetők el, kétségtelen, hogy szabálytalanság esetén — mire nézve megszűnik a bíróság illetékessége — szabadságvesztésreátváltoztatásról se lehet szó. A törvény a kétnemű pénzzel való fenyítést különböző elnevezés alatt is említi; mert, mig a 101. ij-ban a szabálytalanságot b i r s á g g a 1 fenyíti, a kihágásra pénzbüntetést rendel és csak a pénzbüntetés átváltoztatását rendeli. Az 1876. évi IV. t.-c. 17., 19., 20. §§. rendelkezése szerint is csupán kihágások esetében helyettesítendő a pénzbüntetés szabadságvesztéssel s az állandó gyakorlat is az, hogy a pénzügyigazgatói úton szabálytalanság miatt kiszabott pénzbírság felhajthatlanság esetén át nem változtatható szabadságvesztésre. Ezen alapszik a pénzügyministernek 1895 május 27-én 27,051. sz. alatt kiadott rendelete is, mely szerint a pénzügyigazgatóságok részéről kiszabott pénzbüntetéseket — az 1894. évi XV. t.-c. 14. §-ában irt esetet kivéve — a pénzügyi bíráskodással felruházott törvényszékek szabadságvesztésre át nem változtathatják. Akár a bíróság állapítja meg, hogy szabálytalanság esete fennforog, akár a közigazgatási hatóság, a két ítélet jogi ereje ugyanaz. Ha a törvényszékek nincsenek felhatalmazva arra, hogy közigazgatási úton megállapított és felhajthatlan pénzbírságot szabadságvesztés-büntetésre változtassák s ilyen meghatalmazás a közigazgatási hatóságoknak sem adatott; sem a törvény vagy rendeletekre, sem a helyes logikára alapítottan nem lehet indokolni az elzárásra átváltoztatást a birói illetőségi körbe bevont esetekben; mert az illetőségi kör kiterjesztése nem változtathatja meg az esetek büntetőjogi ismeretét és ugyanazért a cselekményért nem lehet vádlottra nézve súlyosabb a büntetés, ha illetéktelenül bár, birói hatáskörben biráltatik el, mint ha az illetékes közigazgatási hatóság itélt volna. Pénzügyi politikai szempontból lehet előnyösebb az eddigi gyakorlat, mert a tények igazolása szerint a szabálytalanság miatt birói ítélettel megállapított pénzbüntetések felhajtásánál kedvezőbb az arány, ha a fizetésre kötelezettet, felhajthatlanság esetére szabadságvesztés büntetéssel fenyegeti a bíróság, de eme szempontok a büntető igazságszolgáltatás körül irányadók nem lehetnek, s mint a tételes törvényekbe ütköző, igazságtalan. Még van egy másik hátránya is a fennebb összeállított eddigi téves gyakorlatnak ; az t. i., hogy a pénzügyigazgatóságok egynémelyike és a nyomozó pénzügyi közegek is, felismervén e téves birói gyakorlat materiális előnyeit, olyan ügyeket, melyek nyilvánvalólag csak szabálytalanságnak bizonyultak, mint kihágást tették át a bírósághoz, s egyfelől annak is tulajdonitható, hogy a pénzügyi kihágási ügyforgalom napról napra nagyobbodik s a munkaerőkkel arányban nem álló mérveket öltött. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.