A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 31. szám - Jogtudomány, jogművészet és jogtechnika - A m. kir Curia 6o. sz döntvénye. A 20 frtot meg nem haladó keresk. ügyek

hivatkozott szakaszok, helytelen értelmezését megdöntsük s álláspontunkat pedig nemcsak törvényes rendelkezésekkel, hanem a törvények alapjául szolgáló ministeri és igazságügyi bizottsági indokolással támogatjuk. A magas Curia legfőbb indoka — mely szerintünk éppen a leghelytelenebb — az, hogy az 1893. évi XVIII. t.-c. 2-ik szakasza a járásbíróságoknak mint kereskedelmi bíróságoknak hatáskörét megszüntette. Ez azonban nem áll, mint azt alább, a ministeri javaslat azon szakaszának eredeti szövegezésével és az igazságügyi bizottság által, a jelenlegi szövegezés mellett felhozott indokok idézése által nemcsak valószínűsíteni hanem teljesen bizonyítani fogjuk. Úgy az eredeti szövegezés mint a hivatkozott indokolás még csak kétséget sem hagynak az iránt, hogy e törvényszakasz nem a járásbíróságoknak mint kereskedelmi bíróságoknak hatáskörét, hanem csak ilyeténmódon való külön megjelölését szüntette meg. Idézzük immár a ministeri, javaslatban ezen szakasz eredeti szövegezésését: «2-ik szakasz: A kir. járásbíróságok mint kereskedelmi bíróságok járnak el, következő ügyekben: a kereskedelmi törvénykönyv 258. §-ának 1., 2. és 4-ik pontjában, továbbá 259-ik §-ának 1., 3., 6. és 7-ik pontjaiban felsorolt, nemkülönben a 260. és 261. §-aiban körülírt perekben, ha az alperes kereskedő, vagy enélkül is, ha az ügylet alperest illetőleg kereskedelmi ügylet, úgyszintén kereskedelmi ügyekben követendő eljárás szabályozása tárgyában, 1881. november hó 1-én kibocsájtott i. m. r. 6. íj-ának 8. és 12. pontjaiban említett perekben, a mennyiben ezek különben jelen törvény 1. §-a értelmében a sommás eljárás alá tartoznak. Hogy a kir. járásbíróságok mint kereskedelmi bíróságok járjanak el, erre nézve szükséges, hogy felperes a bíróságot keresetében kereskedelmi bíróságnak jelölje meg, stb.» Maga a §. eredeti szövege eléggé bizonyítja, hogy a járásbíróságoknak mint kereskedelmi bíróságoknak hatásköre fentartatni céloztatott, támogatja ezt a ministeri indokolás, mely szerint «a járásbíróságok azokban az ügyekben, a melyekben eddig mint kereskedelmi bíróságok jártak el, jövőben is mint ilyenek fognak eljárni.» Kiemeli ugyan az indokolás, hogy a járásbíróságok előtt külön kereskedelmi eljárás nem létezik, mégis «mint kereskedelmi biróság» külön megjelölést, nemcsak a bpesti törvényszék területére tartja szükségesnek, hanem az összes törvényszékekre nézve, a felebbezés kiosztása és a tanács megalakítása szempontjából és kiemeli végül az is, hogy azon kérdés, hogy a járásbíróság mint kereskedelmi bíróság járjon el, az elsőbiróság előtt sem hatáskör, sem eljárás kérdés, hanem tisztán csak a felebbvitel szempontjából bir jelentőséggel. Az idézettekből eléggé világos immár, hogy a törvény kereskedelmi ügyekben a Status quo ante fentartását célozta, annál is inkább, mert minden alkalommal csak a külön megjelöI é s fontosságát hangsúlyozza. Elénk tárul azonban most az a kérdés, vájjon az igazságügyi bizottság változtatása, vagyis a 2-ik §. a jelenlegi szövegezésben, nem-e célozza a járásbíróság mint kereskedelmi bíróság hatáskörének megváltoztatását. E kérdésre nemmel felelhetünk, bár egyéb adat hiányában, másra mint az eredeti szövegre, annak indokolására és a változtatás mellett felhozott indokok egybevetésére hivatkozhatunk csak. Ugyanis az igazságügyi bizottság indokolása szerint a járásbíróságoknak külön megjelölése, avagy kitüntetése azért tölösleges, mert az ítélet elleni felebbezés ellátásárahivatott bir óság megalakításában az ügynek közpolgári vagy kereskedelmi minősége szerint különbségek amúgy sem tétetnek; egyebekben azonban a ministeri javaslat mellett felhozott indokok helyességét elismerte és magáévá tette, kétségtelen jeléül annak, hogy a jelen törvény a járásbíróságoknak hatáskörét kisebbíteni nem célozta és csakis egy cél lebegett szemük előtt, a «kereskedelmi biróság> külön megjelölésének megszüntetése. Felhozott érvek helyességét nem lehet az 1877-ik évi 22-ik t.-c. 11-ik és 46-ik §§-aiból vont következtetésekkel megbüntetni. Igazolva lévén a járásbíróságoknak kereskedelmi ügyekbeni hatásköre, ennélfogva éppen a 11-ik §. utolsó bekezdése szerint kereskedelmi ügyek semmi esetre sem tartozhatnak községi bíróság elé. A Curiának a «Kereskedelmi ügyek» szavakból vont következtetése, hogy szintén helytelen, éppen az általa hivatkozott 11-ik §. 8-ik pontjával — a hol «vásári ügyek»-ről tétetik említés — nyer igazolást. A könyvek bizonyító erejének szabályozásából vagyis a 46-ik §-ból vont következtetés szintén helytelen, mert kereskedőnek nem kereskedő ellen és kereskedelmi ügyletet nem képező 20 frtot meg nem haladó számbeli követelése Tehet. Hogy a törvény hivatkozott §-a csakis ezen esetekre irányul, onnan tűnik ki kétségtelenül, mert a könyvek bizonyító ereje 2 évben határoztatott meg, holott kereskedelmi ügyekben és kereskedők ellenében a máig is érvényben levő kereskedelmi törvény 36-ik if-ának második bekezdése szerint, a könyvek bizonyító ereje tíz évben állapittatik meg. Ha a nagyméltóságú Curia ezen 60-ik számú döntvénye érvényben maradna, akkor per analógiám, 20 frton felüli kerereskedelmi ügyletet képező ügyekben is, az 1868-ik évi 54-ik t.-c. 35-ik §-át kellene alkalmazni, vagyis kereskedők elleni ügyekben is számla vagy könyvkivonat alapján, kereskedő azon járásbíróság területén, a hol a könyveit vezeti 1*/, illetve 3 évig indíthatna csak kerestet. Milyen állapotokra vezet ez. Nem célunk azon célszerűségi szempontokkal is foglalkozni, melyek e döntvény tarthatlanságát igazolják. Ellenben ama reményünknek adunk kifejezést, hogy maga a magas Curia fogja ezen döntvényeinek értelmét helyes irányban terelni, mert ugy látszik a magas Curiának nem volt más célja, mint a biztosítási dijaknak, a kereskedelmi ügyek sorából leendő elvonása. Hogy pedig ez helyes azt elismerjük, ezt bizonyítja a kereskedelmi törvény, mely szerint csakis «biztositások elvállalása* tehát a biztosítási szerződés érvényessége avagy érvénytelensége iránti perek, nem pedig a díjkövetelések képeznek kereskedelmi ügyletet. Ajánljuk a magas Curiának a felhozott körülmények ujabb mérlegelését és azután nyugodtan várjuk, hozandó ujabb határozatát. Belföld. A kir. igazságügyministernek 27,24195. I. M. számú rendelete, a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk végrehajtása tárgyában. A házassági jogról szóló 1894 : XXXI. törvénycikk a magyar kir. ministeriumnak 1895. évi június 29-én 2,020. M. E. szám alatt kelt rendeletével 1895. évi október hó 1. napján hatályba lépvén, annak 150. §-a alapján rendelem : 1. §. Mind az elsőfokú, mind pedig a felsőfokú egyházi bíróságok a folyamatban levő házassági és eljegyzési pereket az 1H9Í- : XXXI. t.-c. 137. >3-a értelmében az illetékes kir. törvényszékhez küldik át. A házassági perekben az illetékességet az 1868 : L1V. t.-c. 36. §-a, az eljegyzési perekben pedig az 1K68: LIV. törvénycikknek az illetékességre vonatkozó általános rendelkezései szabályozzák Ha az egyházi biróság az átteendö per iratai alapján nem találja megállapíthatónak, hogy a perben az 1894 : XXXI. törvénycikk hatályosságának területén lévő melyik kir. törvényszék az illetékes, a per iratait az illetékes kir. törvényszékhez juttatás végett ahhoz a kir. törvényszékhez küldi át, a melynek kerületében székhelye van. 2. §. Ha a kir. törvényszék, melyhez az egyházi biróság az iratokat átküldötte, az iratok alapján azt találja, hogy az ügyben a fennálló szabályok értelmében más kir. törvényszék illetékes, az iratokat ehhez teszi át. Ezen áttétel meg vagy meg nem történte nem zárja ki azt, hogy a biróság a per folyamában az illetékesség kérdésében határozzon. 3. §. A kir. törvényszék, a melyhez az iratok az 1., illetőleg a 2. §. értelmében áttétettek, az iratok átvételéről az érdekelt feleket értesiti. Ha az iratok oly időben érkeznek az illetékes kir. törvényszékhez, midőn a per előtte már újból meg van indítva, az iratok a folyamatba tett perhez csatolandók és erről az érdekeltek szintén értesitendők. A házasság érvénytelensége iránti per áttételéről a kir. ügyész is értesítendő. 4. §. A biróság hivatalból gondoskodik arról, hogy az egyházi bíróságtól áttett per, a melyben az eljárást szorgalmazzák, a fennálló szabályokkal összhangba hozassék és e végből a szükséges intézkedéseket maga részéről is megteszi. Az egyházi bíróságtól áttett perekben, valamint az 1894 : XXXI. tőrvénycikk hatályba lépte előtt a kir. biróság' előtt folyamatba tett házassági perekben a felek az 1H94 : XXXI. t.-c. 137., 141. és 142. §-ainak megfelelő előterjesztéseiket megtehetik. Kelt Budapesten. 1895. évi június hó 19-én. A kir. igazságügyministernek 27,200/1895. I. M. számú rendelete, a birósági eljárásról az esetben, ha az anyakönyvvezető valamely hivatalos cselekményt megtagad vagy valamely bejegyzést nem a felek kívánságának megfelelöleg teljesit. (1894: XXXIII. t.-c. 19. §-a.) Az állami anyakönyvekről szóló 1894: XXXIII. t.-c. 19. íjában foglalt felhatalmazás alapján rendelem : 1. §. Az 1894: XXXIII. t.-c. 19. §-a esetében a birósági eljárásra az a kir. járásbíróság illetékes, a melynek kerületében az eljáró anyakönyvvezetőnek székhelye van. Az illetékességtől eltérésnek nincs helye. 2. §. A panaszt a kir. járásbíróságnál Írásban vagy szóval kell előterjeszteni, és pedig az írásbeli panaszt egy példányban az 1893: XVIII. t.-c. 14. §-ában megszabott alakban. A szóbeli panasz jegyzőkönyvbe veendő. A panaszhoz a felügyelő hatóságnak elutasító határozata hiteles kiadmányban melléklendő. _ 3. §. A biróság csak azt vizsgálhatja, hogy az anyakönyvvezetőnek, illetőleg a felügyelő hatóságnak határozata, a melylyel a hivatalos cselekményt megtagadta, illetőleg a feleknek a bejegyzésre nézve előadott kívánságát elutasította, az anyakönyvvezető vagy a felügyelő hatóság előtt felhozott és az általa hivatalból figyelembe veendő" tények és bizonyítékok szerint a törvénynek megfelel-e. 4. §. Ha a biróság a kérelem megítélése végett szükségesnek találja, az anyakönyvvezetőtől és a felügyelő hatóságtól a megtagadó határozatra vonatkozó iratoknak és a rendelkezésükre álló adatoknak közlését kívánhatja és őket nyilatkozat tételére hívhatja fel. A bíróság továbbá a panaszlót panaszának kiegészítésére utasíthatja és a panaszlónak meghallgatását is elrendelheti. ;>. §. A biróság a panasz felől végzéssel határoz és ha a kérelemnek helyt ad, a végzésben az anyakönyvvezetőnek megadja a szükséges utasítást. Ha a fél az eljárásban új bizonyítékot hoz fel, a biróság figyelmezteti őt arra, hogy ezen az alapon a megtagadott cselekmény teljesítését az anyakönyvvezetőnél újból kérheti, ha pedig a bejegyzés nem a fél kívánságához képest teljesíttetett, arra figyelmezteti őt, hogy uj bizonyítékát csak az anyakönyvvezető felügyelő hatóságánál megindítandó kiigazítási eljárásban érvényesítheti. A végzés a panaszlónak kézbesítendő. A helyt adó végzés azonnal, a megtagadó pedig jogerőre emelkedése után az anyakönyvvezetőnek, valamint a felügyelő hatóságnak is megküldendő. 6. §. A végzés ellen, a mely a kérelemnek helyt ad, jogorvoslatnak nincs helye. Az elutasító végzés ellen a panaszlö a kézbesítéstől számított 8 nap alatt a kir. törvényszékhez fel folyamodással élhet. A feltolyamodas az eljáró kir. járásbíróságnál írásban vagy szóval terjeszthető elo (2. §). A kir. törvényszék a jelen rendelet értelmében jár el, a panaszlö meghallgatását azonban kiküldött biró vagy. az ügy körülményeihez képest, valamely járásbíróság útján teljesiti. A kir. törvényszék a felfolyamodás felől végleg határoz.