A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 2. szám - Nyilt kérdések és feleletek. Kihallgatható-e mindkét fél eskü alatt?

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 2. számához. Budapest, 1895 január hó 13-án. Köztörvényi ügyekben. Valamely okiratban a betűkkel és számjegyekkel irott összeg között eltérés jelentkezvén, a betűkkel kifejezett összeg fogadandó el a valóságosnak, hacsak az ellenkező az arra hivatkozó fél által nem bizonyittatik. Habár a kezes a kezesség elvállalását utólag visszavonta és az adóstársa által összetépett okirat helyett más okiratnak kiállitását megtagadta, azért a már elvállalt kezességi kötelezettséget el nem enyésztette. Érdekelt tanának tűnik fel, a ki a kereset alapjául szolgáló ügyletet közvetítette. A nagybecskereki kir. törvényszék mint keresk. bíróság (1892. év október hó li)-é n 1112!) s z. a.) Dr. Stern Lázár ügyvéd által képviselt Hercfeld S. cég felperesnek dr. Orsó Mátyás ügyvéd által képviselt M. György I. rendű, M. Ferenc II-od rendű, özvegy M. Istvánné. szül N. Mária ugv is mint kiskorú M. Gvula. János és Stefánia term. és törv. gyámja Ill-ad rendű, végre Marianovics János ügyvéd kirendelt ügygondnok által képviselt néhai M. István utáni netán ismeretlen örökösök IV-ed rendű alperesek ellen 100 m.-mázsa tengeri, vagy 650 frt és járulékai iránti rendes perében a következőkép i t é 11: Alperesek egvetemleg a néhai M. István örökösei, özv. M. Istvánné szül N. Mária. kisk. M. Gvula, János és Stefánia s az ismeretlen örökösök azonban csak a nevezett örökhagyó hagyatéka erejéig — tartoznak 15 nap — különbeni végrehajtás terhe alatt a felperes által M György I. rendű alperes részére lefizetendő 10 frt vételárhátralék ellenében 100 m.-mázsa első minőségű tengerit felperes részére ennek magtárába Nagy-Becskerekre szállítani, vagy pedig felperesnek 650 frtot megfizetni stb. Indokok : Felperes keresetében azt adja elő, hogy I. r. alperes M. Gvörgy az A) alatti szerződés szerint köteles volt neki 100 m.-mázsa tengerit legkésőbb 1891. évi május hó folyamán szállítani, nem szállítás esetén annak 650 frt egyenértékét megfizetni ; I-ső rendű alperesnek ezen kötelezettségeért kész fizetői kezességet vállalt — a B) alatti szerint — M. Ferenc II-od rendű alperes, készfizetői kezességet vállalt továbbá M. István is és minthogy a kötelezettségnek elég nem tétetettj kéri alpereseket 100 m.-mázsa első minőségű tengeri szállításában esetleg 650 frt egyenérték megfizetésében egyetemlegesen marasztalni. — Alperesek az A) és B) alatti okiratok valódiságát nem tagadták ; II-od rendű alpereseknek a B) alatti okirat ellen emelt azon kifogása, hogy az neki anyagában meg nem magvaráztatott S. Mihály, B. László és P. Ferenc tanuk vallomása által alaptalannak bizonyult. I-ső és II-od rendű alperesek, — a kiknek védelméhez a néh. M. István örökösei mint Ili-ad rendű alperesek is csatlakoztak — elleniratokban tagadták, -- válasziratokban azonban beismerik, hogy a tengerit felperes 1891. év május 25-re felmondotta, e mellett az a körülmény, miszerint a felmondás mindhárom alperesre nézve megtörtént, be van bizonyítva az által, hogy alperesek nem tagadták, miszerint a G), H) és I) alatti leveleket megkapták, I-ső és II-od rendű alperesre nézve azonfelül bizonyítva van a J. Mór tanú vallomása által is, azonban a felmondás szabályszerűségét I-ső rendű alperes kétségbe vonja azért, mert őt felperes arra szólította fel, hogy a tengerit Nagy-Becskerekre szállítsa, holott az .-/) alatti szerint Bókára volt köteles szállítani, s ezen az alapon I-ső rendű alperes a már 1891. évi május hó 27-én beadott kereset ellen időelőttiség miatt kifogást tesz. Az A) alatti szerződés szerint a tengeri Bókára szállítandó, azonban felperes azt adta elő, hogy az A) alatti szerződés ama kitételével: «nach Bóka bahnfrei» csak a fuvarbér tekintetében történt intézkedés és a S. Mór tanú vallomásával részbizonvitékot szolgáltatott arra nézve, hogy a teljesítés helyéül Nagy-Becskerek köttetett ki, a P. Ferenc tanú vallomása szerint pedig a B) alatti tartalma M. Györgynek is megmagyaráztatott, a B) alatti szerint pedig a tengeri Nagy-Becskerekre volt szállítandó, mindezek alapján megállapítandó, miszerint a teljesítés helyéül Nagy-Becskerek volt tekintendő és igy I-sö rendű alperesnek a felmondás szabályszerűsége ellen s a kereset idelőtti volta miatt emelt kifogását figyelembe venni nem lehetett. II-od rendű alperes a kereset időelőttisége miatt emelt kifogását arra alapítja, hogy ő a B) alattiban csak arra kötelezte magát, hogy május hóban szállít, felmondása a B) alattiban kikötve nincs és igy neki jogában állott még május 31-én is szállítani és következéskép a már május hó 27-én beadott kereset időelőtti. Minthogy II-od rendű alperes a B) alattiban az I-ső rendű alperes kötelezettségeért vállalt kezességet, felperesnek az a joga. mely szerint a tengeri szállítást 1891. év május végénél előbb is felmondhatta, II-od rendű alperessel szemben is fennállott s fenn nem állónak csak abban az esetben volna tekintendő, ha a B) alattiban a felperes felmondási joga kizárva lenne s minthogy kizárva nincs, mert a B) alattinak az a kitétele, a mely szerint II-od rendű alperes május hóban köteles szállítani, nem zárja ki azt, hogy tőle a teljesítés május hó előtt is követelhető legyen, ennélfogva a II-od rendű alperes időelőttiség miatt emelt kifogását nem lehetett figyelembe venni és pedig annál kevésbé, mert ezt a kifogást a m. kir. Curia 32. sz. döntvénye értelmében akkor sem lehetne sikerrel érvényesíteni, ha a teljesítési határidő 1891. év május 31-ike lett volna. Az a körülmény, hogy II-od rendű alperes és a Ill-ad rendű alperesek jogelődje, néhai M. István készfizetői kezességet vállaltak, úgy II-od, mint Ill-ad rendű alperesekre nézve S. Mór és P. Ferenc tanúk vallomásával, II-od rendű alperesre azonfelül meg a B) alatti okiratban is be lett bizonyítva; ezért és még azért is, mert a kezesség kereskedelmi ügyletből eredő kötelezettségeért lett vállalva, a keresk. törv. 270. §-a értelmében nem helytálló a II-od és Ill-ad rendű alperesek részéről emelt az a kifogás, hogy ezek az alperesek csak akkor lennének kötelesek szállítani, ha I-ső rendű alperes nem szállít. Nem vehető figyelembe alpereseknek a keresk. törv. 335. §-ára alapított az a kifogása sem, a mely szerint felperes az egész vételárt le nem fizette, mert felperes a vételhátralék lefizetésére a perben késznek nyilatkozott és mert az A) alatti, a vételár fizetésének idejére nézve nem tartalmazván rendelkezést, a keresk. törv. 345. §-a nyer alkalmazást, a mely szerint a vételár lefizetésének az átadáskor kell történnie. A vételár az A) alattiban m.-mázsánként számokkal 5 frt 10 krnak, betűkkel öt forint ötven krajcárnak íratott, azonban a szerződésbe a »fünf auch fünfzig« szavak — könnyen felismerhetőleg — más kéz által írattak, mint a mely a szerződés többi tartalmát kitöltötte, s ennélfogva S. Mór tanú vallomása által a vételár mennyiségére nézve nyújtott részbizonyítékoknak kiegészítése szükségtelenné vált és a felperes által fizetendő vételárhátralék, minthogy az A) alattin összesen 500 frtnak a felvétele van nyugtatva, 10 frtban volt megállapítandó. Az N) alatti bizonyítvány ellen alperesek azt a kifogást tették, hogv az nem a bókai, hanem a nagybecskereki árakat tünteti fel; ez a kifogás azonban nem vehető figyelembe, mert a fent előadottak szerint a teljesítés helyéül Nagy-Becskerek tekintendő és ugy a tengeri egyenértékét 650 frtban kellett megállapítani. Az a körülmény, hogy az I-ső rendű alperes kötelezettségeért M. István is készfizetési kezességet vállalt, mint fennebb említtetett a S. Mór és P. Ferenc tanuk vallomásával bebizonyíttatott az a körülmény, hogy a kezességi okirat később megsemmisíttetett, a nevezett által vállalt kötelezettségre befolyással nem bír. Az a Ifl-ad rendű alperesek által tagadott körülmény, hogy néh. M. István után örököltek, a hagyatéki leltárral be van bizonyítva és igy a 111-ad rendű alperesek kifogásai nem vehetők figyelembe. Mindezeknél fogva a kereseti kérelem teljesítendő volt, mégis azzal a megszorítással, hogy alpereseket a 10 frt vételárnak felperes által való lefizetése ellenében kellett a tengeri szállítására s esetleg az egyenérték megfizetésére kötelezni stb. A szegedi kir. itélő tábla ("1893. év á p r i 1. hó 18-án 10,432. s z. a.) Az 1881 évi LIX. t.-c. 35. §-a értelmében a IV-ed rendű alperes részéről is felebbezettnek tekintett első bírósági ítéletnek a tengeri vételár hátraléka és a tengeri egyenértéke iránt intézkedő része akkép megváltoztatik, hogy felperes hátralékos vételár fejében I-ső rendű alperesnek 10 frt helyett 50 frtot, alperesek pedig ha a tengerit nem szállítják, a tengeri egyenértéke fejében 650 frt helyett 600 foi intőt tartoznak felperesnek megfizetni. Egyebekben az első bíróság ítélete helyben hagyatik stb. Indokolás: A kihallgatott tanúk közül S. Mór vallomását, a ki a kereset alapjául szolgáló ügyletet közvetítette s igy érdekelt tanúnak tűnik fel alperesek kifogása következtében, a törv. rendtart. 192. §-ának b) pontja értelmében bizonyítékul elfogadni nem lehetett. Annak bizonyítására tehát, hogy a szerződő felek vételárul tényleg nem az A) alatt mellékelt okiratban betűkkel irt 5 frt 50 krt, lianem a számokkal irt 5 frt 10 krt kötötték ki, minthogy a felperes a végiratban az esküvel való bizonyítást a törv. rendt. 230. §-a értelmében elkésve használta: alperesek tagadása ellenében felperes mi bizonyítékot sem szolgáltatott. Már pedig az ellenkező bizonyítása nélkül a betűkkel és számokkal irott vételár között jelentkező eltérés miatt a betűkkel kifejezett összeget kell a valóságos vételárul elfogadni, mert a betűkkel tör-