A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 29. szám - A kir. közjegyzői állások szaporításának kérdéséhez - Ügyvédi díj és az 1893. évi XVIII. t.-c. 21-ik §-a

Tizennegyedik évfolyam. 29. szám. Budapest, 1895 július 21. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. HETILAP AZ Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) GfJCY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGTAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél • ... 3 « — " Egész c 6 « — « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A kir. közjegyzői állások szaporításának kérdéséhez. Irta: dr. Zöld Sándor, pécsi kir. közjegyző-helyettes. — Ügyvédi dij és az 1893. évi XVIII. t.-c. 21-ik §-a. Irta: Kovács Béla, karánsebesi kir. járásbiró. — Belföld (Az örökösödési eljárás. — A m. kir. ministerelnök 2,020/1895. M. E. sz. rendelete az 1894: XXXI. és XXXIU. törvénycikkek hatálybaléptetése tárgyában. — A vallásés közoktatásügyi, igazságügyi és belügyi ministernek 1,671/1895. V. K. Eln. számú rendelete, a gyermekek vallására vonatkozó megegyezések és nyilatkozatok alakszerűségeinek s azok anyakönyvi nyilvántartásánál követendő eljárásnak s a gyámhatósági beleegyezés mellett való áttérésnek szabályozása tárgyában. — A vallás- és közoktatási ministernek 1.675/1896. Eln. sz. rendelete a gyermekek vallásáról szóló 1894: XXXII. t.-cikk végrehajtása tárgyában). — ISyilt kérdések és feleletek (Az új bélyegtörvény köréből. Irta: Lasitz Pál pénzügyministeri titkár. — Irodalom (Kiadatási eljárás. Irta: dr. Nagy Mihály, vizsgálóbíró Kecskeméten. Ismerteti: dr. Magyar István, kir. alügyész Kecskeméten). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a «Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A kir. közjegyzői állások szaporításának kérdéséhez. Irta: dr. ZÖLD SÁNDOR, pécsi kir. közjegyzőhelyettes. Öröm fogott el, midőn a «Jog»-nak legutóbbi számát kezembe véve, szemembe ötlött Zimányi Alajos budapesti kir. közjegyző úrnak «A kir. közjegyzői állások szaporításának kérdéséhez» cimü cikke, mert hiszen hasoncim alatt irt cikkemre a közjegyzői kar egyik tekintélyes és irodalmilag előnyösen ismert térfia válaszolt, kitől méltán várhattam, hogy ha már jónak látja sikra szállani a m. kir. közjegyzők országos egyletének közgyűlése által az e tárgyban hozott határozata mellett, az tárgyilagosan, meggyőző érveléssel fogja tenni, melyből mindnyájan tanulni és okulni fogunk. De legnagyobb sajnálatomra csalódtam, s örömem búra vált, mert Zimányi Alajos úr nem a^d r e m, hanem ad personam irta cikkét. Tehát manapság egy elismert irói tekintély egy, már eleve veszett ügy érdekében arra adja magát, hogy azt, ki véleményét szabadon nyilvánítani merészli, személyében támadja meg ? Valóban szomorú tapasztalat és elriasztó arra nézve, ki félre téve minden melléktekintetet, az igazságért harcra kél. Én cikkemben helytelenítettem a m. kir. közjegyzők országos egyletének azon közgyűlési határozatát, mely szerint az igazságügyi mininister úr által a közel jövőben és az új hagyatéki eljárás életbeléptetésével egyidejűleg szándékolt kir. közjegyzői állások szaporítását a hatáskör tágításának feltételéhez kötötte, bár a közjegyzői állások szaporítását kívánatosnak tartja. A rendelkezésemre álló statisztikai adatokkal pedig kimutattam, hogy ezen határozatban mily ellentmondás foglaltatik s hogy a közjegyzői intézmény és a közönség érdekeivel mennyire ellenkezik. Zimányi Alajos úr erre első sorban is szememre veti, hogy miért nem hoztam fel nézeteimet az egylet közgyűlésén ? Ha a közgyűlésen hallgatag részt vettem volna, akkor jogos volna szemrehányása, de éppen, mert azon kívülem álló okok miatt meg nem jelenhettem, éreztem magam jogosítva véleményemet utólag nyilvánítani. Ezek után reám a maradiság bélyegét akarja sütni s azt fogja reám, hogy én cikkemben a közjegyzői hatáskör tágításának ellenese vagyok s e tekintetben a jelenlegi állapotokkal meg vagyok elégedve. De nagyot tévedett Zimányi Alajos úr, mert ha cikkemet figyelemmel végig olvasta volna, , úgy meggyőződhetett volna arról, hogy én csak azt helytelenítettem, miszerint a szaporítást a hatáskör tágításához, mint feltételhez kötötte az egylet, mert ez által egyenesen azt mutatta ki, hogy a tervbe vett szaporításnak minden alapos ok nélkül ellensége, jól tudván azt, hogy a hatáskör tágítása külön törvényhozási actust igényel, mely a tervezett szaporítást évekre elhalasztja. Cikkemben való statisztikai adatokból vont következtetésekkel kimutattam, hogy a szaporítás már csak azért is szükséges, hogy a közjegyzői intézménynek áldásos hatása éppen a közönség részére kellőképpen hozzáférhetővé tétessék és az ilyképpen a közjegyzői működés igénybevételére szoktattassék s a zugirászoktól elvonassék, vagyis az okszerű szaporítás által mindenekelőtt lehetségessé tétessék, hogy a közjegyzői intézmény a nép minden rétegeiben egyenletesen elterjedjen, s csak ezután tágittassék a közjegyzőnek hatásköre. Hiába tágítjuk a közjegyzőnek hatáskörét, ha az a közönség legnagyobb részére hozzáférhetetlen marad. A nyert végeredmények éppen azon meggyőződésre vezettek, hogy a még túl nagy területtel és népességgel biró közjegyzők aránylag kevesebb eredményeket képesek felmutatni éppen a szorosan vett közjegyzői működés terén, vagyis az okiratok felvételénél, mint a kisebb és arányosabb terület és lakossággal biró közjegyzők, természetszerűleg azért, mert amazok kevésbé hozzáférhetők, mint az utóbbiak s igy amazok működése sem lehet oly intensiv, mint emezeké. Ha tehát a m. kir. közjegyzők országos egylete a szaporítást kívánatosnak tartván, egyúttal ezzel kapcsolatosan a hatáskör tágítását is az igazságügyi minister úr figyelmébe ajánlotta és kérelmezte volna, ellene szót nem emelek, de midőn a hatáskör tágítását a szaporítás feltételéül kötötte ki, önkénytelenül felmerült bennem azon ellentmondásnak tudata, mely határozatában foglaltatik s egyébül az késztetett cikkem megírására. Végül Zimányi Alajos úr gyanúsításait azzal tetézi be, hogy a cikkemben felhozott számbeli adatokat minden indokolás és bizonyítás nélkül helytelen, valótlan és önmagam által kigondoltaknak bélyegzi. Persze könnyű dolog ily módon másnak fáradozásait agyonütni. De hát valótlan az, hogy Magyarországnak 15,261,864 lakosa és 238 közjegyzője van s így egy közjegyzőre átlag 64,425 lakos esik ? Valótlan az, hogy ha minden közjegyzőre átlagosan 50,000 lakos esnék, úgy még 62 új állás volna rendszeresíthető? Többi felhozott adataim is épp úgy, mint ezek, való statisztikai adatokon alapulnak, s ha Zimányi Alajos úr kívánja, szives készséggel közlöm vele azon hiteles forrásokat, melyekből adataimat merítettem. Adataim valóságában való kétkedése enélfogva, enyhén szólva, meggondatlanság. A jövőben tehát a tárgyilagos, meggyőző érvelésnek s ne a személyeskedő, kicsinyes gyanúsítás fegyverét forgassa Zimányi Alajos úr, mert bár amaz kevésbé divatos is, mégis sokkal méltóbb az ő elismert irói tekintélyéhez. Ügyvédi díj és az 1893. évi XVIII. t.-c. 21-ik §-a. Irta: KOVÁCS BÉLA karánsebesi kir. járásbíró. Egy délvidéki veterán ügyvéd levele van kezünkben. Arra szólít fel a derék öreg ur, a kinek régi zamatu, de okos és tanúságos cikkeivel ezen b. lapok hasábjain nem egyszer találkoztunk, hogy tennők véleményes megbeszélés tárgyává : vájjon megilletik-e az ügyvédet az egyezségi kísérletre idézés végett beadott kérvényért legalább is a fizetési meghagyási ügyekben járó — s a 38,708/894. I. M; — és a 73,975/894. P. M. számú rendeletekkel szabályozott sovány díjak, tekintettel arra, hogy egyezségi kísérletre idézés esetében az ügyvéd, nem ugy mint a fizetési meghagyásoknál, Lapunk mai száma 8 oldalra téried.