A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 28. szám - Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok

A JOG 215 BTK. 99. §-ánál fogva több betöréses lopás bűntetteinek maximális büntetése csupán 10 év. Mindehhez hozzájárul, hogy Papacosta és társainak a minden müveit állam által törvénybe iktatott feltételes szabadságra bocsátáshoz sem lehet soha igényük, mert ezt a BTK. 49. §. 1. pontja kizárja. Összefoglalva az előadottakat Papacostáék — rajtuk kivül álló okokból, de meg törvényes intézkedések folytán is oly súlyos helyzetben vannak, mely ellenkezik a javítás elvével, ellenkezik a humanismus örök érvényű törvényeivel s a mely állapoton valamely uton módon segíteni kellene. De hát hogyan? Anélkül, hogy propositióm eszméje iránt — melyről magam is megvallom, hogy merész — valami különös igényeket támasztanék, részemről úgy tartanám a kérdést megoldhatónak, hogy: miután Papacosta és társai magyar földön kerültek hurokra, miután tehát felettük elsősorban magyar bíróság fog ítélkezni, miután a terheltek a kiadást szorgalmazó államok bíróságainak kiadatni fognak és átkisértetésük bizonyára oly időben fog megtörténni, mikor a magyar bíróság által hozott jogerős ítélet rajtuk még végre nem hajtatott: a magyar igazságügyministeriumnak állana feladatában, s úgy a humanismus örök érvényű törvényei, mint az igazságszolgáltatás jól felfogott, universalis érdekei szempontjából erkölcsi hivatásában magához ragadni az initiativát oly irányban, hogy az illető államok ne hajtsák végre az elitélteken — bár a jogerősen kimondott szabadságvesztés büntetéseiket addig, míg Papacosta és társait illetőleg a legutolsó külföldi bíróság is jogérvényesen nem döntött. Ha a döntés megtörtént : közös megállapodáshoz képes az összes Ítélkező bíróságok államai a maguk kebeléből azután valamelyik bíróságot s illetve államot delegálnák oly czélból, hogy ez — bizonyos normativumok figyelembe vétele mellett — az összes kiszabott büntetéseket egy összbüntetéssé alakítsa át, mely aztán az elitélteken végrehajtandó lenne. Ismétlem, hogy ezen modus lehet egy merész conceptio, de mert a kifejtettek után kétséget nem szenvedhet, hogy Papacostáék egy törvényes intézkedésekkel sanctionált jogsérelemnek szánandó s elkövetett számos gaztetteik dacára emberies és mindenekfelett igazságos bánásmódban részesítendő áldozatai: a felvetett eset elég érdekes s felsőbb meggondolásra is érdemes themának tartottam arra, hogy e lapok hasábjain megbeszélés tárgyává tegyem s provokáljam a nálam hivatottabb jogászoknak ezennel kikért szives véleménynyilvánítását. Ausztria és külföld. Bolgár igazságügy s azzal kapcsolatban levő dolgok.* (I. Visszaemlékezés Stambulov kormányára, kapcsolatban a bírák helyzetével s az igazságszolgáltatás állapotával. — II. Reform a birák és a bírósági hivatalnokok szervezetében. — III. Az utolsó szobránje által megszavazott nevezetesebb törvények. [Amnestia. — Fejedelem személye elleni büntettek és vétségek. — A megvesztegetés és törvénytelen meggazdagodás. — Nyugdij-törvény. — Keresetadó.j — IV. Kataszter. — V. Bajok az igazságagyi tárcában és codificatió. — VI. Felső iskola. — VII. Emeritális pénztár. — VIII. Jogirodalom.) (Folytatás.) Imígy előkészítve lévén az alap, igazságügyérünk könnyebbülten fog majd az egyik égető reform megvalósításához fogni. Az előkészületek e tekintetben már megtörténtek, illetve folyamatban vannak. Értem a birák függetlenségének és elmozdithatlanságának eszméjét. Tényleg Mincsov i c s igazságügyminiszter első teendője volt egy szűkebb enquétet összehívni, melynek föladata a jelenleg érvényben lévő bírósági szervezeti törvényt megvizsgálni, átdolgozni s benne a bírók függetlenségének és elmozdithatlanságának elvét, valamint a birói képesítés és vizsga intézményét lehető széles érvényre juttatni. E szűkebb bizottságban az igazságügyminiszter titkárján kivül működött három legfelsőbb semmitőszéki biró, kik között e sorok irója is szerencsés szerepelni. Összesen 28 ülés tartatott s a fenti reformok beillesztettek a javaslatba. Az újdonságok közé tartozik a birói gyakornoki intézmény felvétele is s így jövőre már nem fognak egyetemet alig végzett s minden gyakorlat nélküli 21—23 éves jogászok rendes törvényszéki bírákká (!) kineveztetni. Egyébiránt sok intézményt átvettünk a magyar törvényekből, igy az összeférhetlenség és rangsor fölötti szabályokat. Az 1891. évi birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvény ama felette célszerű intézkedését is át fogjuk venni, mely szerint a joggyakornok birói pályáját ne mint egyes biró, hanem mint törvényszéki, tehát collegiális biró kezdje. Az elmozdithatlanságra vonatkozó szabályok kutforrásául a román (1890. évi) bírósági szervezeti törvény szolgál, mely majdnem teljesen francia minta után készült. Máskor is hangsúlyoztam, hogy nálunk is, mint egyáltalában a balkán államokban különös gyengédség uralkodik a francia intézmények iránt, még az elavultak iránt is. Ennek folytán nálunk is főleg a birói és ügyvédi vizsga tekintetében — ez idő szerint még csak fél s a gyakorlat igényeinek meg nem felelő rendszabályok fognak behozatni. De utóvégre ezen reformok is — úgy a mint elő lesznek terjesztve a szobranijénak — esemény számba * Előző cikket lásd a «Jog» 2ő. számában. mennek s félő, hogy a tekintetes képviselő urak a «gyors» előmeneteltől visszariadva, azokat el ne ejtsék, vagy legalább is annyira meg ne csonkítsák, hogy az egész reformmű nevetségessé váljék. Persze más részről a képviselő urak <szabadelvű' részének lesz azután más gáncsolni valójuk a javaslaton, még pedig rideg álláspontjukból Ítélve, jogosult kifogások t. i. az ellen, hogy az új javaslatban az eddig nálunk divó sajátszerű -<esküdtszéki» illetve «Schöffen> — intézményt egyszerűen mellőztük. Tettük pedig ezt azért, mert egy rendelkezésünkre álló 14 éves gyakorlat untig bebizonyította, milyen korai a mi viszonyainkhoz képest ezen intézmény behozatala, s különösen annak abban az alakban való fennmaradása, a milyenben eddig létezett. Eddig ugyanis egész «esküdtszéki intézményünk - arra szorítkozik, hogy súlyosabb büntettek esetében, (kivéve a sajtó útján elkövetetteket) a három itélő bíróval együtt három a nép által közvetett választás útján választott —• ülnök is itél. E három ülnököt hat jelenkező ülnökből, a bíróság elnöke sorshúzás útján meghatározza. A nép által választott ülnököknek annyiban adatik fölény a birák fölött, hogy még azon esetben is, ha mind a három biró az elitéltetés mellett van, a vádlott felmentetik, mihelyt a három ülnök nem bűnösnek találja. A legfurcsább azután ebben az esetben, hogy ilyenkor a felmentő ítélet indokok nélkül marad, mert hát az ülnökök ítéletet nem fogalmaznak, a külön véleményen maradt bíráktól pedig követelni nem lehet, hogy egy meggyőződésük ellenére hozott ítéletet indokoljanak. — Felmentő ítélet ellen csak semmiségi panasznak van helye, — elitélő ítélet ellen pedig rendes felebbezés beadható az illető felebbviteli törvényszékhez s az utóbbinak ítélete ellen semmiségi panasz. — Hogy polgáraink többségének alacsony fokú értelmiségénél igen gyakran a tényállással s a? előterjesztett bizonyítékokkal teljesen ellenkező verdictek hozatnak, azt nem kell külön említenem, — elég, ha azt konstatálom, hogy ritkák az esetek, midőn birák és ülnökök kivált fontos perekben — egy véleményen vannak. A Stambulov éra alatt pedig az ülnök urak mind megannyi feltétlen uralkodó pártiak lévén, politikai perekben természetesen úgy ítéltek, a mint őket Stambulov lapja, a «Szvoboda informálta s igy aztán legtöbbnyire—ha t. i. állásukat nem féltő független birák akadtak — az a különös eset állott elő, hogy koronás birák a felmentés mellett.— • Stambulov népe» által választott esküdt-ülnökök pedig az elitéltetés mellett szavaztak! Igy történt ez például három évvel ezelőtt, midőn szegény három tisztességes nő állott (a szófiai büntető törvényszék előtt) a vádlottak padján azért, mert a külföldi diplomáciai ügynökök közbenjárását merte kérni, minden ok nélkül internált férjeik felszabadítása ügyében. És mit is tehettek mást, mikor Stambulov minden törvényes lépésüket sérelmeik orvoslásaiért adminisztratív közegei által meghiúsította! — Hála és elismerés az akkori három bátor és igazságos bírónak, ki nemsokára reá állását elvesztette! * Egy érdekes pendantot a fenti verdicthez képez egy másik verdict, kihirdetve ismét a szófiai esküdtektől, ugyancsak a boldogult S t a m b u 1 o v-regime idejében. A vádlottak padján ült egy ember (festőmester), ki saját feleségét, kire reáunt, előre megfontolt szándékkal megölt (megfojtott) s aztán a festőkazánba dobta, melyben azonban csak nyolc liternyi folyadék volt), hogy azt hitesse el, miszerint áldozata részeg állapotban beleesett a kazánba s ott belefúlt! A kihallgatott tanuk, helyi szemle s az orvosi lelet oly terhelő bizonyítékokat nyújtottak a vádlott bűnössége mellett, hogy senki sem kételkedett annak bűnösségében, — de az esküdt urak más szempontból ítéltek s az igazság legnagyobb botrányára a vádlottat felmentették, mig a koronás birák a bűnösség mellett szavaztak. Hála Istennek, azonban az ügyész ez esetben megtette kötelességét, semmiségi panaszt adott be s a fenti felmentő Ítélet meg lett semmisítve. S igy folytathatnám igazságszolgáltatásunknak eme gyászos krónikáját a végtelenig. De elvégre nálunk is virradt! Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de hogy az igazságszolgáltatás soha többé oly mélyen, mint Stambulov idejében, nem fog sülyedni, azért kezeskedik a már fölébredt nemzeti öntudat, azért kezeskedik daliás fejedelmünk, ki a nép szavát meghallotta. Belátják most már általánosan, hogy a legjobb biztosíték kormányok önkénye ellen egy becsületes és független igazságszolgáltatás. (Folyt, köv.) Dr. Schischmanov Milán, legfőbb semmitőszéki biró. Szófia. * Talált azonban nagy zsarnokunk módot, hogy kényes buntetó pereket a «m e g b i z h a 11 a n» polgári bíróságoktól elvonjon. Igy tette azt a hírhedt B e 1 c s o v-perrel, azaz a Beles ov volt pénzügyminister mysteriozus meggyilkoltatása folytán általa (S t. által) rendezett monstre politikai-bünperrel, melynek rejtélyei és titkai most napfényre kerülnek. E bünpert tudvalevőleg egy külön hadbíróság tárgyalta, dacára annak, hogy ezen per semmikép sem tartozott az ő illetékességéhez ; — de hát Stambulov úgy akarta. Akart, ő ez alkalommal több neki veszélyes politikai ellenségtől is megszabadulni, de a hadbíróság a vádlottak közül csak négyet ítélt el halálra s a halálos ítéletet maga Stambulov (a fejedelem távollétében) megerősítette. Az lWd-ben hadbiróságilag kivégzett Pánit za őrnagy büntető perében a legfőbb hadbíróság megerősítette az érdemben eljárt hadbíróság ítéletét, mely szerint a halálbüntetés 15 évi fegyházra változtatott, de Stambulov két ministertársával (a többiek távol voltak) elhatározta, hogy Pánit za okvetlenül kivégeztessék! A tavalyi 1894. év elején két politikai büntető perben, a birák, az ítélet előtt, Stambulov kívánságára meghivattak az akkori igazságügyministerhez ad audiendum verbum. S ilyen dolgokat müveit a magát Bismarkhoz hasonlító Stambulov!