A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 27. szám - Az egyházpolitikai törvények végrehajtása - Biztositási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén 2. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» 27. számához. Köztörvényi ügyekben. A telekkönyvi rend. 25. §-a értelmében, ha valamely bejelentett tulajdoni igény tárgyalásánál keletkezett vitapontok barátságos úton ki nem egyenlíthetők és az iránt per nincsen folyamatban, az igénylő által inditandó kereset beadására megfelelő határidő szabandó. Szoboszlói kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság: Tekintve, hogy a hirdetményi határidő már 1893 július 20-án lejárt és G. T. Mihályon kivül más semmiféle igényt be nem jelentett, tulajdoni igénye folytán utasittatik G. T. Mihály, hogy a keresetet az illetékes bíróságnál 3 hónap alatt adja be, mert különben a tulajdoni igényfeljegyzés törültetni fog. Minthogy tehát a felsőbíróság által, a tkvi rend. alapján elrendelt egyesség megkísérlése nem sikerült: a feleknek tudtára adatik, hogy a feljegyzés megmarad mindaddig, mig annak jogerejü eldöntése alapján, az egyik vagy másik fél fellépése folytán a feljegyzés kitörlése, a tkvi rend. 27. §-ához képest, ki nem eszközöltetik. A tkvi rendelet értelmében megtartott helyszíni eljárásnál, 1892 okt. 10-én, mint a 3,161/1892. tk. szám alatt iktatott jegyzőkönyvből kitűnik, G. T. Mihály egyik szomszédtulajdonos is jelen volt, és a hites mérnök által eszközölt felmérés szabálytalansága miatt kifogást nem emelt, a mint constatáltatott is a 3,495/1892. tk. számú jegyzőkönyvben, hogy a helyszíni eljárásban az összes jelenvoltak — meggyőződvén a mérnöki felmérés pontosságáról — megnyugodnak; sőt G. T. Mihály, az 1892 nov. 12-én megtartott tárgyaláson meg sem jelent, a miből kétséget kizárólag megállapítható, hogy — miután G. T. Mihály ingatlana olyan állapotban van, mint akkor volt, midőn megvette — ő Sz. V. Mihály ellen semmiféle igényt nem formált és csak akkor lépett fel tulajdoni igényével — s ez kitűnik a 2,216/1893. tk. számú beadványból — a midőn egyik szomszédos földtulajdonos által felhivatott, hogy a szomszédja földjéből állítólag hiányzó részt a saját földjéből adja ki. Ezek alapján tehát a további eljárás teljesen céltalan, mert ezen az uton, vagyis a póthelyszinelés telekkönyv utján, a G. T. Mihály és Sz. V. Mihály közt fenforgó vitás kérdést megoldani nem lehet. (1895 április 29. 1,700. tk. sz.) Debreceni kir. ítélőtábla: A kir. járásbíróság mint tkvi hatóság neheztelt végzése helybenhagyatik. (1895 június 12. 2,736. P.) A törvényes házasság tartama alatt született gyermek törvénytelen születésűnek kimondását a férj halála után annak örököse is, tekintet nélkül szükség-, törvényes vagy végrendeleti örökösi minőségére, de csak akkor szorgalmazhatja, ha bebizonyítja, hogy a férjnek a gyermek születéséről tudomása nem volt, az arról tudomást nem is szerezhetett, vagy hogy a törvénytelen születésnek kimondására szükséges lépések megtételében gátolva volt. A veszprémi kir. törvényszék. (1893. évi november hó 25' napján 4130. sz. a.) Dr. Kenessey Pongrácz ügyvéd által képviselt P. Imréné szül. M. Zsófia és M. István felpereseknek Csolnoky László ügyvéd által képviselt özv. M. Imréné, M. Mária és dr. Kőszeghy József ügyvéd mint árvaszékileg kirendelt ügygondnok által képviselt kisk. M. Diana Márta alperesek ellen kisk. M. Diana Márta születésének törvénytelennek kimondása és örökösödés iránti rendes perében következőleg itélt: Felperesek keresetükkel elutasittatnak és stb. I. r. alperes özv. M. Imréné, özvegy-jog érvényesítése iránti viszonkeresetével szintén elutasittatik stb. Indokok: A keresetlevél szerint, néhai M. Imre hagyatéka kizárólag anyai ági javakból áll s azokban végrendeletileg és leszármazó örökös hiányában L r. alperes — mint az örökhagyó testvére — bir oldalági öröklési jogcímen kizárólagos öröklési joggal. Minthogy pedig M. Imre végrendelet tétele nélkül húnyt el s minthogy törvényes leszármazó örököse nincs, mert M. Imréné szül. M. Máriának Diana Mária nevü leánya bár a házasság törvényes fennállása alatt, mégis nem a férjétől, hanem házasságon kívüli törvénytelen nemzésből született: Ezeknél fogva kérik felperesek a nevezett kiskorú Diana Mária születését törvénytelennek kimondani és M. Imre hagyatékát I. r. felperesnek átadni. A kereseti örökség megállapításának előző feltétele tehát az, hogy M. Imre és M. Mária, házasságuk törvényes fennállása alatt M. Mária által szült Diana Mária nevű leánygyermek törvénytelen születésűnek kimondassák! Budapest, 1895 július hó 7-én. A törvénytelen születés kimondása iránti kereshetőségi jog elsősorban a férjet illeti. A kiskorú Diana Mária 1883. évi január hó 1-én született, M. Imre, a férj pedig 1885. évi július hó 25-én halt meg. Igaz, hogy I. r. alperes J880. évtől fogva tényleg különválva élt férjétől, az is bizonyított tény, hogy M. Imre a különválás ideje alatt folyton betegeskedett, mindazonáltal az, hogy neje szüléséről tudomást nem szerezhetett, annyival kevésbbé állapitható meg, mert a férj válópert is folytatott neje ellen s a perbeli adatok szerint a nő gyakrabban megjelent férje lakhelyén a végből, hogy azzal érintkezzék, felperesek pedig oly bizonyítékokat, melyekkel igazolhatnák, hogy a szülés tényének tudomásul vétele a férjnél kizárva lett volna, fel nem hoztak. Mivel pedig a férj tudomása kizárt voltának bizonyítása nélkül az örökösök törvénytelenitési keresettel fel nem léphetnek, ennélfogva felperesek keresetükkel kereshetőségi jog hiányából már az alapon is elutasittatandók volnának, hogy nem bizonyították, miként a férj a gyermek születéséről tudomással nem birt s a törvénytelenség iránti keresetet ez okból nem indította meg. De elutasittatnak a felperesek az ő keresetükkel azért, mert elfogadott jogszabály a magyar törvénykezési gyakorlatban az, hogy valamely gyermek törvénytelen ágyból való származásának kimondását a férj halála után a szükség-örökösök vagy végrendeleti örökösök kérhetik, ellenben az oldalági örökösök nincsenek jogosítva ezzel a keresettel fellépni. Nincs jogosítva tehát I. rendű felperes ezzel a keresettel fellépni azért, mert a hagyatékhoz nyilván oldal-öröklés jogcímén tart igényt — II. rendű felperes pedig nincs jogosítva azért, mert mint az örökhagyó apja — annak anyai ági természetű hagyatéki javaiban semminemű öröklési igénynyel sem bir és ekként a felpereseknek még akkor sem volna kereshetőségi joguk ehhez az actio negatoriához, ha bebizonyították volna is, hogy az elhunyt férjnek a gyermek születéséről tudomása nem volt. A törvénytelen születés kimondása iránti kereset elutasítása folytán az öröklési jog megállapítása iránti igény magától elesik. I. r. alperes, özvegyi jog cimén évi 800 frt iránt támasztott igényével szintén elutasítandó volt azért, mert felperesek irányában elutasítása itélt dolog: a kiskorú irányában pedig ez a kereset az örökösödési eljárásnak ezen Ítélet következtében leendő befejezése előtt idő előtti stb. A győri kir. Ítélőtábla (1894. évi február hó 27. napján 352. sz. a.). A kir. ítélőtábla az elsöbiróság Ítéletét a Il-od rendű felperest keresetével a kereseti jog hiányában elutasító részében helybenhagyja, ellenben az I-ső rendű felperest keresetével ugyancsak kereseti jog hiányából elutasító részében megváltoztatja, az I-ső r. felperesnek kereseti jogát megállapítja, s ehhez képest a pert erre az alperesre nézve érdemben eldöntendőnek kimondja s az elsőbiróságot a jelen ítélet jogerőre emelkedése után további szabályszerű eljárásra utasítja stb. Indokok: Ennek az örökösödési pernek eldöntése egyedül annak a kérdésnek megoldásától függ, hogy vájjon az I-ső rendű alperes M. Imréné szül. M. Máriának az 1883. évi január hó 1-én a M. Imrével kötött házasságnak fennállása alatt született Diana Mária nevű kisk. gyermeke törvénytelen születésűnek kimondható-e, vagy nem? M. Imre az örökhagyó férj s illetve a nevezett kisk. gyermeknek a fennállott házasságból folyó törvényes vélelem szerint való atyja, ennek a keresetnek a megindítása előtt elhalván, alperesi részről a felpereseknek, kik közül az első, az örökhagyónak, törvényes leszármazók hiányában öröklésre hivatott nővére, a 2-ik pedig az öröklésre nem hivatott atyja, kereseti joga kifogásoltatott. Az a kérdés, hogy kik bírnak kereseti joggal arra nézve, hogy a házasság fennállása alatt született gyermeknek törvénytelen születésének kimondását szorgalmazhassák ? törvényeinkben külön szabályozást nem nyert — ezt a kérdést tehát egyedül a vonatkozó általános törvények és jogelvek szerint kell eldönteni. Hogy ez a jog a férjet s illetve a törvényes vélelem szerint való atyát megilleti, ahhoz vita nem fér, ebből folyólag pedig, tekintve, hogy az örökösödési jognak általános szabályai szerint az örökhagyónak akár közvetlenül a vagyon jogkörébe tartozó, akár pedig a vagyonjogi igényekkel szoros kapcsolatban levő s azok érvényesítésének alapját tevő összes jogai a személyéhez kötötteknek kivételével, a melyek közé pedig törvényeink a szóban forgó jogot nem sorozták, a halál pillanatában az örökösökre átszállanak: a törvénytelen születésnek birói Ítélettel való megállapítására irányuló jog is a férj elhaltával mindazokra, de csakis azokra átszállt, akik az elhah férj hagyatékában, a törvénytelen születés megállapítása esetén öröklésre vannak hivatva és a kiknek jogi érdekök a felmerülő összeütközésnél fogva elsősorban ép az egyébként örökI lésre hivatott gyermek törvénytelen születésének kimondásában