A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 26. szám - A törvénytelen gyermek tartása iránti igény birói úton érvényesítése kérdéséhez, ha az anya kiskorú?

202 A JOG ügyének kell lennie, s ha minden ügyért átlag csak 3 frtot számítunk tiszta jövedelemként, úgy egy 50,000 lakossal biró közjegyzői állás évi átlagos tiszta jövedelme a vidéken 3600— 4000 frtra becsülhető, mélyből a vidéki közjegyző tisztességesen és állásának megfelelően megélhet és öreg napjaira a szükséges összeget megtakarithatja. A városokban a jelzett arányok kedvezőbbek s igy a jövedelem is megfelelően nagyobb. Nyilvánvaló tehát, hogy Magyarországon jelenleg a kir. közjegyzői állások száma a lakosság és tisztességes megélhetés arányához képest igen csekély és 50,000 lakost számítva egy közjegyzői állásra, még legkevesebb 60 kir. közjegyzői állás felállítható a nélkül, hogy a közjegyzők eddigi tekintélye és megélhetése veszélyeztetve volna. Ily számú közjegyzői állásoknak felállítása ez idő szerint már az okból is szükséges, mert a közjegyzői állásoknak több mint két harmadrésze 50,000 lakosnál jóval többet számlál és igy a közjegyzői állások túlnyomó része nemcsak a jogkereső közönség sérelmére túlnagy területre terjed ki, de épp ezek a közjegyzői intézmény fejlődését és a népesség minden rétegében való egyenletes elterjedését lehetetlenné teszik, mert az a közjegyző, kinek területe két vagy több nagyobb kiterjedésű politikai járásra oszlik el, csakis azon járás lakossága által fog kellő számban felkerestetni, melynek területén székhelye van és a székhelytől távol eső köznép már a távolság miatt sem keresheti fel a közjegyzőt. Nem lévén tehát alkalma a közjegyzői működés áldásos hatásáról meggyőződést szerezhetni, legtöbbnyire zugirászok kezeibe kerüi és azok áldozatává 4esz és igy érthető, hogy hazánkban a perek száma évről évre ijesztő mérvben emelkedik. Ezen bajon nem segit azon kifejlődött gyakorlat, hogy a közjegyző minden hónapban vagy két hétben egyszer felkeresi rövid időre a székhelyén kivül eső járásait, mert ilyenkor rendszerint a hagyatéktárgyalásokkal van elfoglalva s okmányok felvételére vajmi csekély ideje és alkalma marad. Köznépünk jellemvonása különben is az, hogy csak a legvégső szükségben határozza el magát jogügyei rendezésére, s ha akkor a közjegyzőt közel nem éri, a szükség által kényszerítve a legközelebbi zugirászhoz is szivesen fordul. Ezekből magyarázható ki azon különben érthetetlennek látszó sajátságos tünemény, hogy a 95,000 lakossal és évenként 700 hagyatékkal biró közjegyző sem mutat fel egy éven át több ügyszámot ügykönyvében, mint az, ki csak 35,000 lakossal és 200 hagyatékkal bir évenkint. A közjegyzői állások okszerű szaporítása által nyújtunk tehát legjobban alkalmat a köznépnek arra, hogy a közjegyzői intézmény által nyújtott jogbiztonságot felismerje és igénybe vegye s önmaga forduljon el a zugirásztól, ki tudatlansága és rosszakarata által vagyoni jólétét és családi boldogságát veszélyezteti. Ezeket figyelembe véve, nem helyeselhetjük tehát a magyar kir. közjegyzők országos egyletének fennjelzett határozatát, mert az nem felel meg az általánosan nyilvánuló közóhajnak és a közjegyzői intézmény érdekeinek. Midőn tehát a magyar kir. közjegyzők országos egylete szintén felismerte annak szükségességét, hogy a kir. közjegyzői állások szaporitandók, sokkal helyesebben járt volna el, ha a nagy közönségben úgy, mint a jogász körökben és a törvényhozásban nyilvánult közóhajjal megbékülve, törekvéseit arra irányította volna, hogy ezen szaporítás foganatba vételénél oly eljárás követtessék, mely által sem a közjegyzők, sem a közönség érdekei sérelmet ne szenvedjenek. Ne foglaljon tehát a jövőben a szükségesnek jelentkező intézkedésekkel szemben homlokegyenesen állást, hanem igyekezzék a foganatosítandó intézkedések létesítését eleve ellenőrizni és az illetékes köröket előzetesen figyelmeztetni azon utak és módokra, melyek által azok a társadalom és jogrend és igy az egész ország üdvére helyesen és célszerűen foganatositandók. Az egyes kamaráktól felterjesztett legújabb ügyforgalmi kimutatások alapos és szakavatott feldolgozása, a közjegyzői kamarák és azok elnökei, úgy a kir. ítélőtáblai és törvényszéki elnökök előzetesen kikérendő véleményes jelentései és ezután egy szakférfiakból alakítandó közös tanácskozás és megállapodás figyelembe vétele képezhette volna azon helyes feltételt, melyhez a kir. közjegyzők országos egylete ez alkalommal a szaporítás foganatosítását fűzhette volna, nem pedig a közjegyzők hatáskörének tágítása, mely a jelenleg szándékolt szükségszerű szaporításnál még figyelembe nem vehető s csak a törvényhatóságok államosításának keresztülvitele után esetleg foganatosítandó általános rendezés és szaporítás alkalmával fog időszerűén feltétlenül kitüzethetni. A törvénytelen gyermektartása iránti igény birói úton érvényesítése kérdéséhez, ha az anya kiskorú? Irta: dr. RÁCZ KÁLMÁN, albiró S.-A.-Ujhely. A «fog» 12-ik számában általam fenti cim alatt közétett cikkben felállított azon jogelvvel, hogy a törvénytelen gyermek tartása iránt az anya, ha kiskorú is, az 1893. XVIII. t.-c. 7. §-a 8. bekezdése alapján felperesként saját személyében fellépni jogosult, dr. Klein J. törvényszéki jegyző és N e u m a n Lajos törvényszéki joggyakornok urak a «J o g» 21. számában közzétett cikkeikben foglalkozván, mindketten azon következtetésre jutnak, hogy az általam felállított jogi elv helyt nem foghat; vagyis a kiskorú anya a tartásdíj iránt törvényes képviselőjének mellőzésével pert indítani jogosítva nincs. A mennyiben az ellenérveket részletesebben dr. Klein J. úr fejtegeti, s Neuman Lajos úr érvei ezzel a kiindulási alap és levont következtetés tekintetében teljesen azonosak, részletesebben csakis az elöl nevezett cikkíró úr érveivel fogok foglalkozni. Dr. K 1 e i n J. úr fejtegetéseiben két eshető'séget állit fel: Az első, midőn a tartási per tulajdonképeni tárgyaként a tartási köteleztetést tekinti, melynek aztán csak folyománya a (concret) összegre való köteleztetés; s ez esetben szerinte a tartási per tulajdonképpen praejudicialis per jellegével bir, melyben nem tartási dijról, hanem a törvénytelen gyermek tartásáról van szó; s az 1887. XX. t.-c. 113. §-a 1-sö 11. pontjának figyelembevétele mellett azon következtetésre jut, hogy a tartási kötelezettség tekintetében a törvénytelen gyermek anyja szabadon rendelkezni jogosítva egyáltalán nincs. Második eshetőségként állítja fel: ha a per tárgyaként nem a tartásrai köteleztetés, hanem a tartási díj vétetik; ez esetben a törvénytelen gyermekre bekövetkezhető hátrányos esetek felsorolása után az 1877. XX. t.-c. 11. §-a első és 57. §-a 2-ik bekezdésére alapított fejtegetések nyomán elvként állítja fel, hogy a tartási díjjal sem rendelkezhetik az anya szabadon. El kell ismernem, miszerint a felvett alapból kiindulva Klein J. úr igen szépen, alaposan, logicus sorrendben vonja le következtetéseit, de hogy velem ellentétes nézetre jut, ennek oka két körülményre vezetendő vissza, melyekre nézve tévedésben van. Az első tévedése, hogy az 1877. XX. t.-c. által a törvényes gyermekek viszonyainak rendezése tekintetében felállított szabályokat akarja alkalmazni a törvénytelen gyermekekre vonatkozólag is, holott ugyanazon törvény 11. §-a 2-ik bekezdésében foglaltak, úgy kifejlett magánjogi és birói gyakorlatunk figyelembe vétele mellett kérdéstelen, hogy a törvénytelen gyermekek viszonyai tekintetében egészen más felfogás követendő. Második tévedése, hogy figyelmen kivül hagyja, miszerint az általam felvetett kérdés vitatásánál két esetet kell szem előtt tartani. 1-ső eset: Midőn a törvénytelen gyermek anyja a gyermek ellátására képes, a 2-ik eset, midőn a törvénytelen gyermek tartására az anyja elhalálozás, vagyontalanság, erkölcsi elzüllés vagy bármi más okból képtelenné válik. Előrebocsátásával annak, hogy én a létező törvények s kifejlett birói gyakorlatnak megfelelőleg a törvénytelen gyermek tartása iránt sommás bíróság előtt indított perben, a per tárgyának egyedül a tartási díjfizetésre való köteleztetést tartom, melyben közvetve a tartásrai köteleztetés is kimondatik, és pedig azért, mert a természetes apaság megállapítása a sommás per keretén kivül esik. En cikkemben csak a fent jelzett első, vagyis azon esetre mondtam alkalmazandónak az általam felállított jogelvet, midőn a kiskorú anya a gyermek tartására képes, a mint ez kitűnik cikkem indokolásának a következő részéből «a törvénytelen gyermek tartására addig, mig a természetes atya nem ismeretes, — az anya van feltétlenül kötelezve — de sőt ezután is ő köteles és jogosított a gyermeket tartani, nevelni s ezen jogától mindaddig, mig arra képtelenné nem válik, meg nem fosztható*. Hogy pedig ez esetben az anya a törvénytelen gyermek tartásdijával, tehát a per tárgyával teljesen szabadon rendelkezik, hogy tehát ha kiskorú, — az iránt saját személyében pert indítani is jogosult, — kitűnik a következőkből: a) Mig az anya él, s gyermekét tartani képes, a tartásdíj iránti perrel a gyermek érdekében senki, tehát a gyámhatóság sem léphet fel, vagyis ez irányban perelhetési jogosultsággal csakis ő bir; s ez természetes is, miután azt, hogy ki a gyermek természetes atyja, egyedül az anya tudja, s annak önszántán kivüli felfedezésére nem kényszeríthető; s tőle függ, vájjon igénybe vegye-e a természetes atyának a nemzés folytán előállt tartási kötelezettségét vagy sem. bj Ha az anya egyszer a tartási díj iránt pert indított s annak folyamányaként a természetes atya itéletileg vagy egyesség alapján díj fizetésére köteleztetett, mig az anya a gyermek tartására képes, ezen ítéletet vagy egyességet megtámadni senki sem jogosult. c) Végre a cikkíró úr által is beismert azon körülményből, hogy tényleg a tartásdíj mindig törvénytelen gyermek anyjának adatik. Miután pedig ö arról számolni senkinek sem tartozik, s miután a már egyszer megkapott tartásdíj az anyától vissza nem