A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 25. szám - Nyilt kérdések és feleletek. Az örökösödési eljárás körül. Mikép értelmezendők a prdts 589-590. §§-ai?

9» A JOG ismételt kijelentése szerint a biztosítás még le nem járt, ez a körülmény tehát alperes kártérítési kötelezettségét meg nem szünteti; és mert a felperes kereshetősége ellen emelt kifogás szemben azzal, hogy felperes neje a 7,080. sz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz hatalmazványát csatolta és a keresethez hozzájárult, figyelembe nem jöhet. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A biztosítási ügynök az őt alkalmazó biztosítási társaságnak a biztosítási ajánlatok átvétele és beküldésére megbízottja lévén, mindaddig, míg az átvett ajánlatok kezénél vannak és rendeltetésük helyére be nem küldettek, az ajánlattevő az ajánlatot visszavonhatja, s az ügynök az ily visszavont ajánlatot a biztositóhoz beküldeni nincs jogosítva, a mennyiben azonban azt mégis megteszi, az ily ajánlat a biztosító intézet irányában sem bir érvénynyel. A budapesti VIII—X. ker. járásbíróság (1893 dec. 18. 18,221. sz. a.) dr. Neumann Ármin ügyvéd által képviselt New-Yorki Germania életbiztositó társaság magyarországi vezérképviselősége felperesnek dr. Binét Arnold ügyvéd által képviselt G. Simon alperes ellen 484 frt 60 kr. jár. iránti perében a következő ítéletet hozta: Alperes köteles felperesnek 484 frt 60. kr tőkét stb. megfizetni stb. Indokok: A ker. törv. 408. §. értelmében, mely az életbiztosítási ügyleteknél a ker. törv. 506. i?-a szerint szintén irányadó, a biztosítási ügylet érvényességéhez szükségelt írásbeli szerződéssel egyenlőnek tekintendő, az elfogadott ajánlatnak a biztosító könyvébe történt bevezetése. Minthogy pedig alperes kétségbe nem vonta, hogy ajánlata felperes-könyveibe bevezettetett, habár a kötvény neki nem adatott is meg; ennélfogva a felek közt a biztosítási szerződés érvényesen létrejött, tehát az érvényes szerződés alapján felperes a biztosítási dijakat követelni jogosítva van, alperes pedig ezeket megfizetni köteles. Á szerződés alapjául szolgáló C. alatti ajánlat valódiságát alperes beismerte, tehát azon érvelése, hogy ő az ajánlatot átvett ügynöknek az aláírás után nyomban kijelentette, hogy az ügyletet nem kívánja megkötni, miért is ajánlatát a felperesi társaságnak bematatni megtiltotta és ügy az ajánlatot az ügynök bemutatni jogosítva nem lévén, figyelembe nem jöhetett, mert az ügynök az ajánlat közvetítésével alperes megbízottjának lévén tekintendő, ha megbízásán túllépett, annak közetkezményei alperesre hárulnak, nem pedig felperesre, kivel alperés nem közölte, hogy biztosítási ajánlatát nem létezőnek kívánja tekinteni, vagyis a kinek az ajánlat visszavonásáról hogy tudomása lett volna, alperes maga sem állítja. Alperes azon további előterjesztése, hogy az ajánlatba a 3. kérdés rovatában válaszképen csatolt B. tabellát ő nem ismerte, tehát ez okból is érvénytelen a szerződés, szintén nem volt figyelembe vehető, mert a válasz alperes tényét képezvén, tőle függött a B. tabelláról tudomást szerezni. Azt is felhozta alperes, hogy az ügynök neki megígérte, miszerint felperes a NewYork biztosító társaságtól az ott már megkötött biztosítási szerződést át fogja venni és ezen ügylet lesz a felperessel megkötendő ügylet, de e körülményről a C. alatti ajánlatban szó nem lévén, a felek közti ügyletet nem befolyásolja stb. A budapesti kir. ítélőtábla (1894 június 8. 50. sz. a.) az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, alperest csak abban az esetben kötelezi a kereseti 484 frt 60 kr. tőkének stb. felperes részére leendő megfizetésére, ha felperes G. Mór ügynöke személyében főesküt tesz arra, hogy alperes előtte a C. alatti ajánlat kiállítása után nyomban nem jelentette ki azt, hogy az ajánlat alapján nem akarja magát biztosítani s hogy az nem mutatható be a felperes társaságnak; mert különben felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: Alperesnek a B. folytán és a New-York biztosító társasággal kötött szerződésre alapított kifogásait az elsőbiróság az e részben felhozott indokok alapján helyesen hagyta figyelmen kívül. Ellenben ha való az alperes által állított az a körülmény, hogy ő a C. alatti ajánlat kiállítása után nyomban kijelentette a felperesi ügynöknek azt, hogy az ajánlat alapján nem kívánja magát biztosítani s hogy az nem mutatható be a felperes társaságnak, abban az esetben a biztosítási szerződés érvényesen létre nem jött, alperes tehát annak alapján biztosítási díjak fizetésére nem kötelezhető. A biztosítási ügynek ugyanis az őt alkalmazó biztosítási társaságnak a biztosítási ajánlatok átvétele és beküldésére megbízottja lévén, mindaddig, mig az átvett ajánlatok kezénél vannak és rendeltetésük helyére be nem küldettek, az ajánlattevő az ajánlatot visszavonhatja s az ügynök az ily visszavont ajánlatot a biztositóhoz beküldeni nincs jogosítva, a mennyiben azonban azt mégis megteszi, az ily ajánlat a biztosító intézet irányában sem bir érvénynyel. Alperes annak bizonyítására, hogy az ajánlat kiállítása után nyomban, tehát addig, mig az ajánlat felperes ügynöke kezénél volt, ennek kijelentette, hogy azt visszavonja. S. Samu tanura hivatkozott és felperest V. Mór ügynöke személyében főesküvel kínálta meg; minthogy pedig a nevezett tanú nem bizonyítja azt, hogy alperes azt az ajánlat kiállítása után vonta volna vissza, hanem azt tanúsítja, hogy alperes az ügynökkel történt előleges megállapodás folytán már eredetileg nem biztosítás céljából állította ki az ajánlatot, hanem a végből, hogy az ugynok annak felmutatásával könnyebben szerezhessen feleket, mit azonban alperes a tárgyalás során nem is állított, sőt határozottan beismerte, hogy az ajánlatot biztosítás céljából állította ki s csak utóbb történt meggondolás után vonta azt vissza, ekkép tehát a nevezett tanú vallomása részbizonyitékul nem fogadható el és így alperesnek annak kiegészítésére póteskü nem ítélhető meg, ennélfogva a fentemiitett perdöntő körülmény bizonyítására az alperes által felperesnek nevezett ügynöke személyében kínált és felperes által elfogadott főesküt kellett bizonyítékul alkalmazni s a per kimenetelét az elsőbirósag ítéletének megváltoztatásával attól függővé tenni stb. A m. kir. Curia. (1895 május 24. 1,227 sz. a.) A másodbiróság ítélete helybenhagyatik a benne felhozott indokokból és azért, mert alperes a felperesi ügynöknek, C. Mórnak átadott C. alatti ajánlatot az ügylet megkötése előtt, tehát oly időpontban vonta vissza, midőn az ügynök a felperesi társulatnak még ki nem szolgáltatott ajánlatnak alperes által történt visszavonását jogérvényesen elfogadhatta. A vevő a késedelmes eladónak halasztó hatályú ügyletnél az utólagos teljesítésre csak az esetben tartozik kellő időt engedni, ha ily utólagos teljesítési időnek engedését a késedelmes eladó kéri. A tordai kir. törvényszék (1894 febr. 26. 2789. sz. a.) Estegár László ügyvéd által képviselt ifj. S. Gergely felperesnek, dr. Gál Béla ügyvéd által képviselt K. Jakab alperes ellen szerződés teljesítése és jár. iránti perében a következő Ítéletet hozta : A kir. törvényszék felperest keresetével elutasította, ellenben az alperesi keresetnek részben helyet ad és kötelezi felperest, hogy a kapott 200 frt előleget alperesnek fizesse meg stb. Indokok: A másolatban becsatolt s valódiság tekintetében egyik peres fél részéről sem kifogásolt szerződés értelmében felperes az eladott 4 kazal szénát a mező-zábi vasúti állomásra volt köteles a kitűzött idő alatt szállítani és ott vaggonokba rakni. Ehhez képest alperes vásárló a széna mint megvett -árúnak átvételére csakis a szerződésben felperes részéről kikötött kötelezettség teljesedésbe tétele és illetve csakis azután volt köteles, midőn felperes eladó az árut a megjelölt módon a mező-zábi vasúti állomásra szállítja. Minthogy pedig felperes maga sem állította, hogy a szerződésnek megfelelően a szénát szállította volna; minthogy továbbá a szerződésben ama körülmény, hogy alperes vásárló a szénaszállitáshoz köteleket tartozott volna adni, említve nincs és igy az vélelmezendő, hogy a szállításhoz szükséges eszközöket eladónak kellett előállítani (ker. törv. 341. §-a), — ama körülmény pedig, hogy alperes a szükséges vasúti kocsikat a mező-zábi állomáshoz nem rendelte, csakis akkor jöhetne figyelembe, ha felperes az árut az állomáshoz szállítja és igy az e részben tett alperesi kifogás számba nem vehető; minthogy pedig a fentebbiekből folyóan felperes eladó a szerződésben kikötött feltételeknek meg nem felelvén, alperes vásárló a szerződés teljesítésére szintén nem kötelezhető: felperest az ez iránt indított keresetével el kellett utasítani. Ellenben az alperesi viszonkeresetnek részben helyet kellett adni, mert felperes beismerte, hogy 200 frtot előleg gyanánt alperestől átvett, a mely összeg a szerződés teljesedésbe mente után a vételárba lett volna beszámítandó, mivel azonban a fentiek szerint felperes az árut nem szállította s annak ellenértékét alperes meg nem kapta, ahoz alperesnek joga van, de csakis az adott előleg egyszereséhez, minthogy az a szerződésben is csupán előlognek említtetik, a mely a vételárból leszámítandó, a miből világosan kilátszik, hogy szerződő felek nem foglalót, hanem vételárelőleget értettek, a mi a ker. törv. 276. §-ban tett meghatározás szerint foglalt minőséggel nem bir s ebből folyóan erre nézve a ker. törv. 277. §-a nem alkalmazható. A kolozsvári kir. ítélőtábla (1894 ápr. 25. 1643. sz. a.) előrebocsátásával annak, hogy az alperest viszonkeresetének 200 frtot meghaladó részével elutasítottnak tekinti, egyebekben az elsőbiróság ítéletét és pedig a per főtárgyára s a viszonkeresetre nézve megváltoztatja s az alperest arra kötelezi, hogy a felperestől megvásárolt 4 kazal, összesen 1,200 métermázsa szénát a mező-zábi vasúti állomáson vaggonokban átvegye s annak métermázsánként 1 frt 60 krról meghatározott árát a 200 frt előleget leszámítva, 1,720 frtot felperesnek megfizessen stb. A kir. Ítélőtábla alperest 200 frt foglaló iránti viszonkeresetével elutasítja stb. Indokok: A tárgyalási jegyzőkönyvhöz alperes részéről 17: alá másolatban mellékelt s a felperestől nem kifogásolt kötlevél szerint a felperes arra kötelezte magát, hogy az eladott 4 kazal szénát, métermázsáját 1 frt 60 krban 1892. évi június 1. napjáig a mező-zábi vasúti állomáshoz szállítja, vaggonokba rakatja s az alperes vevőnek úgy adja átal, a vételár pedig a marosludasi állomáson eszközlendö megmázsálásnál fizetendő. Minthogy a kötlevélben kitetszően az ügylet nem volt fix határidőhöz kötött ügylet, a mennyiben az alperes az ügylettől elállani s kártérítést igénybevenni óhajtott, a ker. törv. 354. §-a szerint erről felperest azonnal értesíteni és ennek, ha ezt az ügylet