A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 24. szám - Biztositási végrehajtás ingatlanra a követelésnek korábban történt bekebelezése esetén. A codificatió figyelmébe 2. [r.]

A JOG 187 a zálogjog megszerzésével ugyanazon jogi helyzetben lesz, mintha már eleve biztosítva lett volna a hiányos jog. Eme kézi zálog által nyert biztosítás alapján a hiányos jogok minden csoportja vissza nyeri teljességét, a kielégítés nem precárius többé, mert a fedezet a hitelező kezében van, melyet tó'le elvenni nem szabad és abból bírói eladás utján kielégítést nyerhet. A kereset itt csak a kézi zálog bírói értékesítésre szorítkozik — azon tul nem ter­jed; ha a kézi zálog értéke ki nem futná hitelező követelését, a hiányra keresetet nem indíthatna adós ellen. Ha a hiányos jog jelzálogilag lesz biztosítva, a jogi effectus nagv vonásokban azonos marad a kézi zálogról szóló kifejtéssel. A jelzálog értelme az, hogy az ingatlan értékéből egy számszerűen meghatározott összeg leköttetik a követelés biztosítására. Ez a lekötött érték nincs ugyan a hitelező kezében, de a jogi hatása a lekötésnek, a jelzálogi biztositásnak ugyanarra megy ki, mintha a kezében volna, mert az az érték majdan neki rezerválva lesz, ha az ingatlan bírói árverés utján értékesíttetik. Ugy tekinthető a jelzálog összege, mintha az birói letétben volna a hitelező javára, a honnan a hitelező meg is kapja a sorrendi végzés jog­erőre emelkedése után. Mivel tehát lényegileg nincs különbség kézi és jelzálog közt, mindenütt egy fix érték van letéve a köve­telés kielégítésére, azért a jelzálogi biztosítás a naturális kötelem minden faját teljes joggá teszi, a bizonytalanság, mely a kereset hiányából eredett, megszűnt, mert most már hozzá nyúlhat a hitelező a biztosítékhoz, a mint a jog érvényesítésére az idő elér­kezett, vagy mikor a jog megérett a realizálásra. Valamint a tör­vény kereshetőséget nyújt a fogadásból és hasonló fajta ügyletek­ből eredő jogok számára, ha a fél vagy felek a fogadási összeget egy harmadik személynél leteszik, csak akkor nem, ha a letétel elmarad, ugy a zálogjogi biztosítás is teljesen a törvény eme suppositiójának felel meg, mert a.hiányos jog kielégítésére itt is letétbe helyeztetik azon összeg vagy érték, melyből a nyerő fél nyereményét vagy fogadását keresettel is követelheti. A zálog tehát egészen feleleveníti, teljes erőhöz és keresethez juttatja a jogot, sanálja a fogyatkozást, mely eddig életképességén rágódott. Ez a legtökéletesebb rehabilitatiója a hiányos jognak. Biztosítási végrehajtás ingatlanra a köve­telésnek korábban történt bekebelezése esetén \ (A codificatió figyelmébe). I. A «Jog> folyó évi 22-ik számában KI ár Ede temesvár) kir. segédtelekkönyvvezető ur fenti cím alatt közli a temesvár1 kir. ítélőtáblának 1894-. évi 3,551. számú azon végzését, melylyel a temesvári kir. tszék mint telekkönyvi hatóságnak végzését meg­változtatva, a korábban bekebelezett ugyanazon követelést bizto­sítási végrehajtási végzés alapján a végrehajtási törvény 231). §-a értelmében előjegyeztetni rendelte. Cikkíró úr ezen kijelentését, hogy ezen végzés, mint a telekkönyvi rendtartás alapelveibe ütköző, helytelen, én is osztom. Érvei helyesek és annyira kimerítők, hogy több oldalról meg­világítani már alig lehet s csak ezért szólok hozzá, hogy állás­pontját támogassam. Az a kir. táblai végzés egy képtelenség, egy nonsens s melyet, ha felfolyamodással megtámadható lenne, a m. kir. Curiának kellene kireparálni. A végrehajtási törvény novelláris uton valójavitásának küszöbén azonban óhajtandó lenne, hogy a codificatió figyelmére méltassa oly irányban, hogy törvé­nyes intézkedést alkosson, hogy jövőben hasonló tévedéseknek elejét vegye. A budapesti kir. tszék telekkvi hatóságánál is előfordultak és előfordulnak hasonló megkeresések s azok következetesen el­utasittatnak, a nélkül, hogy valakinek eszébe jutna azt jogorvos­lattal megtámadni, drágább lévén ideje, semhogy szalmát csépeJjen, nyitott ajtót döngessen és mert az ilyen bizt. végre­hajtás kieszközlése csak költségben való utazás. Az illető felsőbíróság tagjai, midőn a végzést meghozták, nem voltak tisztában a telekkönyvi jog alapelveivel, tehát a concrét esetben azzal, hogy zálogjog egy és ugyanazon követelés tekintetében egy és ugyanazon ingatlanra csak egyszer szerez­hető, nem voltak tisztában a közönséges jogszabályokkal sem, mely szerint a kinek a többhöz joga van és ezen jogát érvé­nyesítette, a kevesebbhez való jogának érvényesítéséhez feltétlen akadály a többhöz való jogának már történt érvényesítése. íme tehát az általános jogelvek alapján is bizonyítva van a t e 1 e k k ö n y v i akadály, melyet ad oculos világossá tesz cikkíró urnák a telekkvi rendtartás 136. §-ára fektetett helyes érvelése is. Hogy ad absurdum menjek a magánjogi példáitkai, a fenti végzéshez hasonló intézkedés lenne ez, hogy ha a bíróság vala­mely jogosított részére az állampénztár mint birói letéti hivatal által kezelt pénzt kiutal és utasítja azon hivatalt arra, hogy a végzés jogerejüségének bevárása nélkül fizessen, ké­sőbben ugyanezen összeget ugyanannak részére kiutalványozza a végzés jogerősségének bevárása mellett s aztán a jog­erős végzést elküldené azzal, hogy az állampénztár fizessen. Az állampénztár természetesen ezen összegre nézve a kaszsza üres lévén, a végzést nem foganatosíthatja. Es miért? Egyszerűen azért, "mert ugyanezen végzésbeli intézkedést már egyszer foganatosí totta. íme tehát visszatérve a telekkönyvi esetre, ha egy követelés az ingatlanra zálogjogi bekeblezést nyert, ugyanazon követelés ugyanazon ingatlanra elő nem je­gyezhető, miután ez utóbbinak célzata csak az, hogy igazolás utján bekeblezést nyerjen, teháta mi már előbbmeg­történt. Hová jegyzi? Fölébe abekeblezésnek vagy alája, mikor már benne van. Hiszen a bekeblezés az elő­jegyzést már elnyelte, mint Jónást a cethal. íme tehát paraszt módra gondolkozva is kimutatható ama végzés absurd volta. Tévedése és pedig megbocsáthatlan tévedése nevezett felső­bíróságnak az s az ugrasztotta bele a végzés meghozatalára, hogy azt hiszi, hogy az egyszerű (tehát nem végrehajtási) zálogjoggal bekeblezett követelés behajtását célzó peres eljárás csak az esetben lehetne feljegyezhető, ha legalább is a biztosítási végrehajtási zálogjog már előjegyeztetett, mert máskülönben nem mondotta volna indokolásában azt, hogy a végrehajtási t ö r v é n y 137. $-á ban foglalt jogáról a hitelező meg nem fosztható. Mily tévedések, mintegy egyikből a másikba esnek! Hiszen, ha jogosított a hitelező biztosítási végrehajtás alapján zálogjogi előjegyzést nyert követelésére nézve a behajtás iránti pert telekkönyvilcg feljegyeztetni, annál inkább jogosított a bekeblezett követelés peressé váltát feljegyeztetni. Mert a bekeblezett követelést már nem kell igazolni s a kieszközlött végrehajtási végzés egyenesen a végrehajtási jog feljegy­zését vonja maga után, ellenben az előjegyzett követelés még előbb igazolandó s mint igazolt b e k e b 1 e z e n d ő és csak ezután jegyezhető fel a végrehajtási jog? Ehhez képest a nem foganatosítható és pedig a hitelező előnyére nem foganatosítható előjegyzés megtagadásával a zálogjogot nyert hitelező éppen nincs megfosztva a végrh. törvény 137. §-ában foglalt jogáról. Serly Antal, budapesti kir. tszéki biró. X n. Ezen cimű dolgozatában a «Jog» f. é. 22. számában KI ár Ede úr felhívja a szaktekintélyeket, hogy az általa felvett telek­könyvi probléma tisztába hozatalához véleményeikkel hozzájárul­janak, mert a cikkíró úr a temesvári kir. ítélőtábla 3,551/891. sz. határozatával ellenkező álláspontot fejt ki a cimben foglalt kér­désre nézve, azt vallva és vitatva, hogy a telekkönyvi hatóság jogosítva volna az ingatlanra elrendelt biztosítási végrehajtást el­utasítani azon az alapon, hogy a követelés erejéig már előzőleg zálogjog van bekebelezve: Az által, hogy cikkíró úr directe megjelölte, hogy kiknek véleményét szeretné hallani — a szaktekintélyekét t. i. — némi­leg genirozva érzem magam, mert a mikor e tárgyhoz hozzá­szólok, legkevésbé sem vindicálom csekélységem részére a «szak­tekintély» rangját, ámde miután e kérdés a törvény helyes ma­gyarázata mellett szerintem teljesen tisztába hozható, nem riadok vissza véleményem nyilvánításától. Cikkíró ur nézete a bíróságok hatáskörének teljes össze­zavarásából ered és nézete nem jelent egyebet, mint annak kijelentését, hogy a telekkönyvi hatóság hatáskörrel birna a per­bíróságnak biztosítási végrehajtást rendelő végzéseit bizonyos esetekben felülbírálni. A végrehajtási törvény 223. és köv. §-ai félre nem magya­rázható módon írják körül azon előfeltételeket, melyek fennforgása mellett a biztosítási végrehajtás elrendelhető és a törvény 23' . §-a a biztosítási végrehajtás elrendelésének módját praecizirozza, külön az ingókra és külön az ingatlan vagyonra nézve. A telekkönyvi hatóság hatásköre a végrehajtás eljárás ezen stádiumában tisztán a telekkönyvek közhitelessége feletti őrködés­ben áll és a törvény ebbeli intentiója világosan kitűnik annak 136. §-ából, mely analógia útján a biztosítási végrehajtás esetére is alkalmazandó és ezen hatáskör abból áll, hogy szemben a vég­rehajtást rendelő végzéssel a telekkönyvi hatóság önállóan meg­állapítsa, létezik-e telekkönyvi akadály vagy sem. Ha ilyen aka­dály nem forog fenn, akkor a telekkönyvi hatóság a zálogjog előjegyzését elrendelni köteles. Egészen más fejezet alá tartozik azután az, hogy van-e praktikus értéke annak, hogy valaki, ki követelése tekintetében már előzőleg peren kívüli uton zálogjogot nyert, ugyanezen és csakis ezen fekvőségekre biztosítási végrehajtást kér. Erre nézve is határozottan ellenkező nézeten vagyok, mint cikkíró ur, és azt tartom, hogy ha egyéb praktikus értéke nincs e lépésnek, mint az ingatlan végrehajtás alá vonhatásának a biz­tosítása egy későbbi tulajdonossal szemben, az is már elegendő jogosultságot ad e lépésnek. Elismerem, hogy ugyanezen cél ér­hető el az 1860. évi szept. 19-én kelt I. M. rendelet alapján ké­relmezhető perfeljegyzés által. Ámde nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy az ilyen perenkivüli beadvány költségét nem a végrehajtást szenvedő viseli, a hitelező pedig nem akar ok nélkül sajátjából költekezni követelése biztosítása céljából ott, hol késedel­mes adóssal áll szemben. De lehet a biztosítási végrehajtás kérel­mezésének más fontossága is, így például a három éven túli kamat rangsorozatának a biztosítása.

Next

/
Thumbnails
Contents