A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 22. szám - Az 1893. évi XVIII. t.-c. 222. utolsó bekezdésének értelme - Hol pereljen az ügyvéd - Az egység és többség tana a büntető jogban

A JOG 87 A trencseni kir. törvényszék mint csődbíróság (1893 aug 26., 2,867. sz. a.) dr. Friedner Dávid ügyvéd által képviselt 11. Hermán felperesnek, dr. Lange Kálmán ügyvéd, mint F. Adolf csődtömege gondnoka alperes ellen a felszámolásnál kifogásolt 228 firt 41 kr és jár. iránti perében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes követelését a keresethez A. alatt csatolt váltó és B. alatt csatolt könyvkivonatra alapítja, mely szerint neki, mint Moritz 1). & Söhne bécsi cég engedményesének, F. Adolf közadós összesen 1,312 frt 48 krral tartozott, mely követelésből azonban a tömeggondnok, a felszámolási tárgyalás alkalmával csupán 1,08* frt 02 kr tökét és járulékait ismert el valódinak. A kifogásolt követelés valódiságát azonban e helyütt sem lehetett megállapítani, mert az annak alapjául szolgáló váltó az óvás elmulasztása folytán váltó jellegét elvesztvén, annak elfoo-adója a váltótörvény 90. §-a értelmében a váltóbirtokos irányában köztörvényi uton csak annyiban marad kötelezve, a mennyiben ennek kárával gazdagodnék. Köztörvény útján érvényesített váltónál tehát, még ha az elfogadói aláírás kétségbe nem vonatnék is, a követelés fennállása mindenkor bizonyítandó. Ennek a bizonyítását pedig felperes, alperes ama tagadásával szemben, hogy ő az óvás elmulasztása folytán a váltón kitüntetett összeggel károsodott volna, meg sem kísérelte. De nem lehetett a perbeli követelés valódiságának beigazolására nézve a B. alatti könyvkivonatot sem elfogadni, mert a könyvekre nézve a kereskedelmi törvény 31. §-a értelmében fél- I bizonyítékul leendő használása végett előirt kellékekkel nem bir. A könyvek rendes vezetésének beigazolására nézve felperes által kivánt könyvek felmutatását elrendelni nem lehetett, mert eltekintve attól, hogy a ker. törvény 31. í;-a értelmében a kereskedelmi könyvek felmutatását a bíróság csak az ellenfél kérelmére rendelheti el, azoknak hitelessége más módon bizonyítandó be. Valamint nem lehetett a könyvkivonatbeli tételek és a váltón alapuló tartozás valódiságának beigazolása végett a főeskü általi bizonyítást alkalmazni, mert azzal tömeggondnok, ki azok valódiságáról tudomással nem birhat, helytelenül kináltatott meg, a saját főesküjével való bizonyítást pedig felperes nem ajánlotta. Végül a közadós kereskedelmi könyveinek felperes által a követelés fennállásának beigazolása végett kért bemutatását sem lehetett elrendelni, mert a kereskedelmi könyvek a feleknek csak egymás közötti ügyeiben birnak félbizonyitó erővel és így ezen kereskedelmi könyvek a közadós hitelezői ellenében, ha azokban tényleg a kereseti követelés feljegyezve lenne is, bizonyító erővel nem birnak stb. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1894 február 14., 5,155. sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperesnek 228 frt 41 kr tőke követelését, stb. alperes csődtömeg ellenében valódinak megítéli és a második osztályba sorozza stb. Indokok: A tömeggondnok az A. alatt csato.lt váltójogi hatályát vesztett okmánynak, valamint az arra hátirt forgatmánynak j valódiságát nem tagadta; az a kifogása pedig, hogy a forgatmány az engedmény jellegével nem bir, azért nem volt figyelembe vehető, mert a forgatmány által a váltóból eredő összes jogok, tehát a váltón alapuló követelés is a forgatmányosra átruháztatott. Igaz ugyan, hogy a váltó elvesztette váltójogi hatályát, még a közadós, mint elfogadó ellenében is, az elsőbirósági ítélet ide vonatkozó indokolásában felhozott oknál fogva a váltótörvény 43. §-a szerint. Azonban a váltótörvény 90. S~a akként intézkedik, hogy ha a váltó elfogadójának váltókötelezettsége megszűnik, az által, hogy a váltójogok fentartására szükséges cselekmények elmulasztanak, ez a váltóbirtokos irányában köztörvényi úton annyiban kötelezve marad, a mennyiben annak kárával gazdagodnék. Minthogy a tömeggondnok nem tagadta azt, miként a közadós a váltót áru vételára fejében adta a váltón kibocsátó rendelvényes és forgatóként szereplő eredeti hitelezőnek, a mi különben a váltónak nem kifogásolt tartalmából is kitűnik, azt sem tagadta, hogy közadós a váltó értékét a forgatótól mint eredeti hitelezőtől megkapta; azt meg nem is vitatta, hogy közadós a váltó ellenértéke fejében kapott áruk vételárát kifizette, vagy, hogy a váltónak ellenértékét képviselt áruk vételára, a B, alatt mellékelt könyvkivánaton alapuló engedményezett követelésben s a tömeggondnok által a felszámolás alkalmával valódinak elismert 1,084 frt 02 krban már benfoglaltatnék, hogy e szerint a váltójogi hatályát vesztett A. alatti okmányban foglalt követelés a csődtömeg ellenében már érvényesíttetett volna: ennélfogva kétségtelen, hogy ezzel az összeggel alperes csődtömeg a felperes kárával gazdagodnék, az esetben, ha ezt az összeget felperesnek meg nem fizetné, a ki a nem kifogásolt forgatmány tartalma szerint a váltó értékét a forgatónak megadta. A B. alatt másolatban mellékelt részletes könyvkivonat ellen általánosságban felhozott alperesi kifogás azért nem volt figyelembe vehető, mert tömeggondnok tartozott vona a könyvkivonat ellen kifogásait részletenként megtenni és ez által felperesnek lehetővé tenni, hogy bizonyítékait a kifogások különbségéhez képest az egyes tételekre felhozassa. Az előadottak folytán az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával, a kereset tárgyát képező követelést stb. az alperes csődtömege ellenében valódinak kellett megítélni és minthogy annak 1 a második osztályba való sorozását a tömeggondnok nem ellenezte, a megítélt követelést a második osztályba sorozni stb. A m. kir. Curia 11895 ápril 8. 661. sz. a. i a másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Annak előrebocsátásával, hogy habár váltóforgatmány által a v. t. 9. §-a értelmében rendszerint csak a váltóból eredő jogok tekintendők a forgatmányosra átruházottaknak ; mind a mellett tekintve, hogy alperes az elleniratban nem vonta kétségbe azt, hogy .Moritz D. Söhne cég mint az X. alatti váltónak birtokosa a váltó forgatása által az annak alapját képező áruvételi ügyletből származott követelést is engedményezte a felperesre, mint a váltó forgatmányosára, ez a körülmény a pts 159. ij. értelmében beismertnek tekintendő és az erre vonatkozólag csak a viszonválaszban, tehát elkésve felhozott tagadás figyelembe nem jöhet. A másodbiróság ítélete a váltó alapját képező követelés engedményezése tekintetében az itt előadott, egyebekre nézve pedig a benne felhozott indokoknál fogva hagyatik helyben annyival inkább, mert tömeggondnok a Cs. T. 139. §. rendelete ellenére a kereseti követelés valódisága iránt indokoltan és határozottan nem is nyilatkozván, a könyvkivonat bizonyító erejére vonatkozó általános tagadása figyelembe nem jöhet, stb. Bűnügyekben. A közönséges hazugság - habár ez által valaki félrevezettetett is nem képezi a büntetendő csalás elemét A m. kir. Curia (1895. évi april 18. 4,268./b. sz. a.) a közönséges hazugság — habár ez által valaki félrevezettetett s habár az dolosus volt is — nem képezi a büntetendő csalásnak elégséges elemét, mert ahhoz oly cselekvés is kívántatik, a mely a valónak felismerését vagy lehetetlenné teszi, vagy lényegesen negnehezili stb. (csalás vétségével vádolt Koch Fülöp és Bob el la Lajns elleni bűnügyben). A szomszédos kertből 20 kr. értékű virágnak kitépése és a tulajdonos tudta és beleegyezése nélküli elvitele az 1894: XII. t.-c. 93. §-ában meghatározott mezőrendöri kihágást képez. A pozsonyi kir. járásbíróságnak P. Gy. vádlott ellen lopás és becsületsértés vétsége illetve jogtalan elsajátítása és rágalmazás vétsége miatt emelt vád és következményei terhe alól felmenti stb. Indokok: A vagyon ellen irányuló bűntetteknek, vétségeknek és kihágásoknak egyik főeriteriuma a jogtalan haszonszerzésre irányuló szándék, a jogtalan vagyoni haszon. Jelen esetbért a lopás illetve jogtalan elsajátítás miatt emelt vád abban culminál, hogy vádlott káros félnek kertjéből egy körülbelül 20 kr. értékű Chrysantenum virágot tudta és beleegyezése nélkül kiszakított és elvitt. Vádlott ezt beismerte és védelméül azt adta elő, hogy ő erre feljogosítva érezte magát azért, mert ő károsnak több ízben virágokat ajándékozott, a mit káros beismert és hogy káros is egy izben az ő kertjéből tudta és beleegyezése nélkül 2 hasonlót elvitt. A bíróság tekintettel a vádlott által elvitt virágnak csekély értékére, tekintettel arra, hogy vádlott, mint magánvádló ugyanazon házban az országos kórházban laknak, elfogadta vádlottnak azon védekezését és minthogy mindezeknél íogva nem látta fenforogni a jogtalan anyagi haszonszerzést és arra irányuló szándékot ; minthogy vádlottat cselekedetében a jóhiszeműség vezérelte, vádlottat a lopás, illetve jogtalan elsajátítás vétségének vádja alól a kifejtettek alapján, a rágalmazás illetve becsületsértés vádja alól pedig bizonyíték hiányában mentette fel. A jogtalan elsajátítás vétsége azért sem lett volna megállapítható, mert egy virág, melyet valaki egy szomszédjának kertjéből elvisz, nem tekinthető talált dolognak stb. A m kir. minisztériumok elvi jelentőségű határozatai. A bányakapitányság hatáskörébe csakis a védterületen való kútfúrás engedélyezése tartozik, midőn tehát az engedélytől eltérő, avagy engedély nélkül történt fúrásról van szó, az I884. évi XXIII. t.-cikk 177. §-ában megjelölt hatóság illetékes. (A m kir. földmivelésügyi minister 1894. évi 23,620. sz. határozata.) Az ónálló törvényhatósági joggal felruházott 'városokban, valamint Budapest fő- és székvárosban lakó állami tisztviselők és katonatisztek özvegyeit nyugdijaikra nézve adómentesség meg nem illeti. (A m. kir. kereskedelemügyi minister 1894. évi 80,381. sz. általános rendelete.) Üresedésben levő közigazgatási állások fizetése más állásra kinevezett tisztviselők díjazására, illetve jutalmazására nem utalványozható ki, hanem ily cimen bizonyos összeg a házipénztárt megtakarítások terhére folyósítható. (A m. kir. belügyministernek 1894. évi 76,957. sz. határozata.)