A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 22. szám - Az 1893. évi XVIII. t.-c. 222. utolsó bekezdésének értelme - Hol pereljen az ügyvéd - Az egység és többség tana a büntető jogban

A JOG 175 töröltetett, melyben az mondatott ki, hogy a gondnokrendelés oly utóörökös részére, a ki még meg nem fogantatott, vagy a ki csak még bekövetkező esemény által fog meghatároztatni,az 1,742. §. szerint történjék. Ezzel a szünet előtti örökjogi tárgyalások befejeztettek és az október 8-iki ülésben tovább folytattattak. Nyilt kérdések és feleletek. \Az 1893. évi XVIII. t.-c. 222. utolsó bekezdésének értelme. \ (Felelet.) A perújítás és a semmiségi kereset egy már előzőleg teljesen befejezett pernek újból való folyamatba tétele. Minthogy az új törvény előtt befejezett alapper a régi törvény intézkedései szerint intéztetett el és mert különösen a felcbbviteli bíráskodást a kir. ítélőtábla, illetőleg a kir. Curia gyakorolta, ennélfogva az 1893. évi XVlll. t.-c. 222. Jj-ának 2 ik" bekezdése értelmében, valamint ennek 3-ik bekezdésénél fogva azt lehetne vélni, hogy ügy az újított, mint a semmiségi perben a régi eljárás követendő és felebbvitel esetén az alapperbeli felsőbíróságok ítélkeznek. Ennek a felfogásnak akarja elejét venni a kérdéses törvényhely; midőn azt mondja, hogy «a perújítás és a semmiségi kereset a jelen §. szempontjából üj keresetnek tekintendő.» Azt jelenti tehát, hogy az üj törvény életbeléptetése után indított perujitó és semmiségi kereset az 1893. évi XVIII. t.-c. szabványai szerint tárgyalandó és felebbvitel esetén nem a kir. ítélőtábla, hanem a kir. törvényszék gyakorolja a bíráskodást. Ez röviden értelme a dr. S c h w a r t /. fánoS kartárs ür kérdezte törvényhelynek. dr. Koppányi Dávid ügyvéd Gyöngyösön. Sérelem. V Hol pereljen az ügyvéd. Az 187-4: 34. t.-cikk 58-ik §-a kimondja ugyan, hogy <ha az ügyvéd a jutalomdíj s költségek iránt az általa képviselt féllel sem ki nem egyezett, sem általa ki nem elégíttetett, s ha magában a perben a polgári törvénykezési rendtartás 252. §-a értelmében saját fele irányában még meg nem állapíttattak: díjjegyzékét az illetékes bíróság előtt per utján érvényesítheti*, ennek dacára az ily természetű perek tekintetében a különböző bíróságok más-más eljárást követnek s nem egyszer a türhetetlenségig meghurcolnak egyes ügyvédeket, mig azok jól kiérdemelt dijaikhoz hozzá juthatnak. E ténykörülmény —- azt hiszem — a törvényszakasz nem elég világos kifejezésében leli indokát. Melyik azaz «illetékes bíróság*? E kérdésre határozott feleletet adni nem lehet! A felérésre, az alperesre, vagy az összegre nézve illetékes bírósághoz tartoznak-e e keresetek ? E kérdés részbeni megoldásául az 58. §. második bekezdésében ki van mondva, hogy «ezen keresetekre nézve peres ügyekben a per bírósága, egyéb ügyekben az ügyvéd személyes bírósága illetékes*. Hogyan értelmezendő e rendelkezés f Egy harmadik megye területén levő törvényszéknél lejártatott rendes perben meg nem állapított dijai végett tehát az ügyvéd — tekintet nélkül az összegre — köteles ama törvényszéknél, mint a per bíróságánál az általa képviselt felet beperelni ? És az ily per mint rendes per pertárilag, vagy jegyzőkönyvileg tárgyalandó-e ? Avagy az ügyvéd csak a dijai megállapítását kérheti a per bíróságánál s a megállapító végzés alapján ujabb pert köteles képviselt ügyfele ellen kezdeni ? És ez utóbbi esetben melyik lesz az illetékes biróság? És lehet egy díjjegyzék alapján költségeket megállapítani a fél meghallgatása nélkül ? És a bíróságilag már megállapított költségei és dijjai iránt hol pereljen az ügyvéd? A törvényszéknél, járásbíróságnál, vagy községi bíróságnál? Mi értendő az 58. §. második bekezdésében foglalt eme kitétel alatt: <egyéb ügyekben*? A már bíróságilag megállapított dijakra vonatkozik-e e kifejezés, vagy az ügyvédnek másnemű követeléseire? Évekre terjedő ügyvédi gyakorlati időm alatt az itt feltett kérdéseknek különböző megoldási módját tapasztaltam! Voltak és vannak bíróságok, melyek az «olcsó igazságszolgáltatás* elveért egyáltalán nem állapítanak meg ügyvédi dijakat, rendezze azokat az ügyvéd saját ügyfelével, különösen büntető ügyekben nem; pedig úgy a pdts, valamint a bűnvádi eljárás határozottan rendeli, hogy a bíróságok kötelesek az alperest, illetve a pervesztest az eljárási költségekben is elmarasztalni, melyekhez számittatnak az ügyvédi munkadijak is. Miért nem tartják meg a bíróságok a törvények e rendelkezését ? Nagyon ki vagyunk téve a birói önkénynek s ha e bajainkon az igazságügyi kormány nem segit, csak két út fog előttünk állani: vagy az anyagi nélkülözések, vagy a bűn útjai Kimondandó lenne, törvény által biztosítandó, hogy minden biróság feltétlenül köteles az ügyvédi dijakat és költségeket, ha azok felszámittattak, megállapítani; egy általánosan kötelező ügyvédi díjjegyzék lenne megállapítandó; kimondandó lenne, hogy az ügyvéd a saját székhelyén lévő" bíróságnál perelhet dijai végett sommás uton! Mindenek felett pedig az elsőfokú bíróságoknak fel kellene hagyniok az ügyvédek iránti ellenszenvükkel, előítéleteikkel s meg kellene érteniök, hogy különböző elvek szerint bár, de egy célra: az igazság kinyomozására törekszenek; mert sajnos! ismerek bírákat, kik minden ügyvédben ellenségeiket látják s a feiebbezéssket az igazságérzetük és jogi képzettségük ellen irányuló támadásoknak tekintik. És mit mondjak azokról az elsőfokú birákról, kik kijelentik határozottan, hogy a hozzájok forduló ügyfeleknek nincs szükségük ügyvédre, mert feltétlenül megbíznak bennük? És mit mondjak azokról az elsőfokú birákról, a kik az ügyfeleket 1 ebeszélik az ügyvédi képviseltetésről ? Ez állapotokon sürgősen és múlhatatlanul segitni kell! Az ügyvédi kar sem egészben sem részben nem lehet alárendeltje a bíróságoknak; mert nem az ügy klek és ügyvédek vannak a bíróságokért, hanem megfordítva! Végül engedtessék meg e soraim befejezéséül egy nyilt kérdést intézni a t. kartárs urakhoz: *A bíróságok által már megállapított ügyvédi dijak, habár különböző területen lévő különböző bíróságok által vannak is megállapítva, perelhetők-e az ügyvéd által a saját székhelyén lévő biróság előtt az 1893: 19. t.-cikk értelmében, vagy nem?* Ocsvay Árpád ügyvéd, Szászkabányán. Irodalom. Az egység és többség tana a büntető jogban. Irta: dr. Finkey Ferenc, a sárospataki jogakadémia nyilv. r. tanára, Sárospatak. Kiadó: Steinfeld Jenő. 1895. Ára 1 frt 20 kr. Ama sokat vitatott kérdés tisztázása, mely a büntető cselekmények halmazata fogalmának megállapítására vonatkozik, szerző ezen nagyobb tanulmányának sajátlagos tárgya. Mindenki, ki bíróságaink gyakorlatát ismeri, tudja, mily ingatagság, mily zavar uralkodik e téren. De azt is tudjuk, hogy az elmélet sem mondható teljesen megállapodottnak, ámbár e tekintetben erősen közeledünk a tudomány communis oponiojához. Az ez irányban való kielégítő végfejlődést nagyrészt a büntető codexek akasztják meg, a menynyiben azok még mindig a régi alapon állva, az ujabb tudományos vívmányoknak a gyakorlatba való átmenetelt akadályozzák. A gyakorlat ennélfogva még mindig a bűnhalmazat kettős fogalmának, az eszmei és anyagi megkülönöztetésén áll, ámbátor ezen álláspont a tudomány által túlszárnyalva van. Szerző nem kivánt uj elméletet felállítani. O csak világos képet akart dolgozatában nyújtani a bűnhalmazat kérdésének állásáról, feltüntetni a jog, irodalom, törvényhozás és joggyakorlat mult és jelen mivoltát, hogy ezek alapján azután saját álláspontját indokolva, hazai büntető törvényünk vonatkozó részének esetleges hibáit kitüntesse. Szerző igen alapos és figyelemre méltó tanulmányának végeredményeként arra jut, hogy a helyesen értelmezett bűnhalmazat nem más, mint egy tettesnek több büntetendő cselekménye. Azon cselekmény, melyért a tettes már meg volt büntetve, vagy mely már elévült, nem vonható a halmazat körébe. Az alaki és anyagi halmazat elvetendő. Az alaki halmazat nem eszmei, hanem valóságos bűnhalmazat, de az anyagi halmazat, mint önálló bűnfogalom szintén nem létezik. A visszaesés nem tartozik a többség keretébe. A többség büntetése fogalmának megfelelően szintén egységesen állapítandó meg. A leghelyesebb büntetési rendszer az absorptio és cumulatio elveinek összeegyeztetéséből felépített összbüntetési rendszer. A dolgozat kitűnő, tájékoztatást fog nyújtani mindazoknak, kik e kérdés jelenlegi irodalmi, törvényhozás és igazságszolgáltatási állását megismerni kívánják. Vegyesek. A kir. igazságügyministernek 14,774/1895. I. M. sz. rendelete Franciaországban a külföldiektől követelt perbeli biztosíték tárgyában. (Valamennyi kir. birósághoz.) A francia code civil Ki. cikkének határozatai értelmében köteles volt minden külföldi, ha magánjogi perben felperesként fellépett és Franciaországban elégséges vagyona nem volt, a perköltség és esetleges kártérítés fejében biztosítékot adni. Csak a kereskedelmi ügyekben voltak a külföldi felperesek Franciaországban a perbeli biztosítékadás alul felmentve. Az 1895. évi március hó 5-én kelt francia törvény ezt a cikket megváltoztatta és kimondja, hogy a biztosíték adásának kivétel nélkül minden perben helye van. A most említett törvény ezenkívül hatályon kivül helyezi a code de procedure civil 423. cikkét, mely azt a rendelkezést foglalta magában, hogy kereskedelmi ügyekben a külföldi nem kötelezhető biztosíték adására. Ehhez képest a code de procedure civil 106. §-a, mely azt rendeli, hogy a külföldi felperes, ideértve a beavatkozó felperest, vagyis az oly felperest is, a ki más személyek között folyamatban levő per tárgyára nézve a maga részére kíván jogot érvényesíteni, alperes kérelmére s az alperesi védelem előadását megelőzőleg biztosítékot köteles adni. ezentúl a kereskedelmi perekben is alkalmazandó. A francia törvényeknek eme rendelkezéseit, tekintettel a sommás eljárásról szóló 181IH : XVIII. t.-c. 9 —12. és 220. §-aira, a kir. bíróságok tudomására hozom, azzal, hogy az 1895. évi francia törvénynek rendelkezése nem érinti a francia állampolgárokat a szegényjog kölcsönös biztosítása tárgyában Franciaországgal kötött és az 1880: XIV. törvénycikkbe foglalt szerződés 3. cikkénél fogva megillető azt a jogot, mely szerint a birói jogsegély kedvezményének megadása esetében a francia állampolgárok fel vannak mentve a biztosítékadástól, vagy a perlés indokából követelhető bármely elnevezés alatti más lctéteményezéstől. — Kelt Budapesten, 1895. évi május hó 9-én. A kir. ügyész állásáról, szemben a közigazgatási bizottsággal. Egyik kir. ügyész a vármegyei közigazgatási bizottság által egy, a járási közgyámok hatáskörét s teendőit tárgyazó szabályzatterv tanulmányozása és véleményes jelentéstétel végett kiküldött albizottság egyik tagjául választatván meg, e megbízatást el nem