A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 21. szám - Nem telekkönyvezett ingatlan árverése - Az elmebetegek jogvédelme

A J Ez okokból és mert az 1890. évi II. t.-c. 25. §-ában construált az az alkotó elem, a mely a közönséges vevő félrevezetésének a lehetőségére van alapítva, ezúttal szintén nem volt megállapítható, azért, mert a Benedictiner liqueur közönséges vevőiére nézve a hamisítvány palackján olvasható «Imité» jelzés nem elé^é észre­vehető módon használt változtatásnak nem tekinthető; "mindezek­nél fogva a kir. törvényszék vádlottak bűnösségét megállapítható­nak nem találta, őket az ellenük emelt vád és következményeinek terhe alól fölmentette. A győri kir. ítélőtábla (189 i május 22. 1,298. sz. a.l az első bíróság Ítéletét helyben hagyja. Indokok: A kir. ítélőtábla elfogadta a kir. törvényszéki Ítélet indokolásának a tényállást feltüntető részét és e tényállás alapján vádlottaknak az ellenük emelt váci és következményeinek terhe alól való fölmentését a következő okokból hagyta helyben. A vizsgálat adataiból nyilvánvaló ugyan, hogy a «Rrüder B.» cég által a N. alatti tanúsága szerint 1892 szept. hó folyamán eladott egy palack szeszt és az a 9 palack szesz, a mely a sértett kérelmére 1892 okt. 31-én vádlottak kirakatában lefoglaltatott, a fécampi benedictini liqueurt gyártó részvénytársaság törvényszerint lajstromozott áru védjegyének oly annyira hasonló utánzatával volt ellátva, illetve ez utánzatban a sértett lajstromozott áru védjegyé­nek változtatása oly csekély, hogy e mellett a közönséges vevő a különbséget csak különös figyelem ráfordításával ismerhette fel, s így kétségtelen, hogy az 1890: II. t.-c. 23. illetve 25. § által meg­határozott védjegyhamisitás vétségének tárgyi ismérve, maga a jogsértő tény fenforog. Ámde a tárgyi ismérvek mellett is a büntetendő cselekmény teljes tényálladéka összes alkatelemeivel csak akkor áll elő, ha a cselekmény a tettes akaratából és pedig bűnös akaratából indul ki és ez akarat folytán lép be zavarólag a jogrend világába. A fenforgó ügy elbírálását tehát döntő mozzanatul az szol­gál, vájjon a cselekmény a vádlottak bűnös akaratára visssavezet­hető-e, mert a vádbeli kétségnek alanyi ismérvét csakis a szán­dékosság képezi, a gondatlanság pedig nem. Ennek igazolására szolgálnak a következők: Az 1890: II. t.-c. rendelkezése szerint ugyanis a védjegy­hamisitás vétségét az követi el, «a ki másnak kizárólagos hasz­nálati jogát képező védjegygyei jogtalanul ellátott árut, ezt tudva forgalomba hoz, vagy árul; továbbá az, a ki valamely védjegyet ily célból utánoz*; — ugyanazon törvény 25. §-a pedig akként rendelkezik, hogy: «nem zárja ki e cselekmény büntet­hetőségét, ha a védjegy csekély változtatással használtatik» úgy, «hogy a küzönséges vevő az árúk közti különbséget csak különös figyelem reá fordításával ismerheti fel.' Ebből tehát nyilvánvaló, hogy a vádbeli vétség lényeges al­katelemét képezi a tettes bűnös akarata is, mert a törvény meg­kívánja, hogy a tettes tudja, hogy az általa forgalomba hozott, vagv árult cikkek a védjegygyei jogtalanul vannak ellátva. Es ha ezt tudja, a bűnös akarat fenforog nyilvánvalólag, mert az esetben tudnia kell egyfelől, hogy az áru ily védjegygyei való forgalomba hozatala által annak a jogait és üzleti érdekeit sérti, a kinek véd­jegye használtatott, vagy utánoztatott, és tudnia kell másfelől, hogy a közönséges vevőt az árú származása iránt tévedésbe ejti. A törvény idézett rendelkezése mellett kizártnak tekintendő, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekmény miatt a tettes bűn­vádi felelősségre vonattathassék és pedig annál kevésbé, mert azok a büntetendő cselekmények is, melyeket nem a btk., hanem egyéb törvények határoznak meg, a btk. rendszere alapján birá­landók el, és ebből kifolyólag a btk. 75. tj-a értelmében valamely gondatlanságból okozott jogellenes cselekmény ímint vétség i miatt a tettes csak az esetre vonható bűnvádi felelősségre, ha erről a vonatkozó törvény kifejezetten intézkedik, ily intézkedést azonban az 1890: II. t.-c. nem tartalmaz. Ezen elvi alapokból kiindulva: tekintettel arra, hogy vád­lottak azzal védekeznek, hogy panaszos védjegyét nem ismerték s annak létezéséről tudomással nem bírtak; És tekintettel arra, hogy vádlottak azzal is védekeznek, hogy nem bírtak tudomással arról, miszerint a panaszos cég védjegyé­nek utánzatával jogtalanul ellátott szeszt árulnak és a vádlottak­nak ez a védekezése megcáfolva nem lett, a minek megcáfolása pedig annál is inkább szükséges leendett, mert a vádbeli vétség megállapithatásához, ellentétben a cégbitorlással, az objectiv jog­ellenesség nem elégséges s a praesumptio előtt helyet nem foglalhat; és tekintettel arra, hogy vádlottak a bizonyítás során beiga­zolták, hogy a vád tárgyává tett szesz-árut specialiter meg nem rendelték, hanem K. Gyula ügynök az N. 6. a. Facturában feltün­tetett egyéb szeszárukkal együtt küldötte azokat el az ő üzletük számára a nélkül, hogy azok minemüsége és származásáról tudo­mással birtak volna, s ily körülmények között nincsen ok, a mely miatt vádlottaknak az a védekezése valónak el ne fogadtassák, hogy ők a szeszáruk megérkezésekor a palackok vignettáira nem is figyeltek, és végre tekintettel arra, hogy a kérdéses szesz-áru csak egy alka­lommal jutott üzletükbe és akkor is csak 6 nagy és 6 kis palack­kal, tehát kisebb mennyiségben, a mi szintén a mellett szól, hogy annak forgalomba hozatalánál bűnös szándék náluk fenn nem forgott: mindezeknél fogva a kir. Ítélőtábla a vád tárgyává tett szesz­áru megrendeléseinek körülményeiből az általuk készletben tartott OG 83 és elárusított szesz mennyiségből vádlottak meg nem cáfolt véde­kezése mellett az, hogy vádlottak tudták volna, miszerint a kér­déses szesz a panaszos cég védjegyével, illetve annak utánzatával jogtalanul van ellátva, beigazoltnak nem találván, figyelemmel arra, hogy a jogsértő cselekmény gondatlanságból való elkövetése bűn­vádi felelősség alá nem vonható, a kir. törvényszék felmentő Íté­letét helybenhagyta. A m. kir. Curia (189). évi február 28. 7,643. sz. a.i mind­két alsóbb bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlottak az 1890. évi II. t.-c. 23. §-ába ütköző és e §. szerint büntetendő védjegy­bitorlás vétségében bűnösöknek kimondatnak és e miatt a btk. 92. §-ának alkalmazásával 30— 30 frt összesen 90 frt pénzbüntetés­sel, esetleg 3—3 napi fogházzal büntettetnek. Egyetemleg köte­leztetnek a «Societé anonyme de la distillerie de la liqueur Bene­dictine de TAbbaye de Fécamp» fécampi részvénytársaságnak 100 frt biróilag mérsékelt képviseleti költséget megfizetni stb.; magánvádló részvénytársaság feljogosittatik, hogy a jelen ítéletet a «Sopron» és a «P e s t e r L 1 o y d» című hírlapokban egy­szeri beigtatással vádlottak költségén közzététethesse stb. Végül vádlottak üzlethelyiségében lefoglalt 9 darab liqueuros palackon levő védjegyutánzatok azokról eltávolíttatni és ennek megtörténte után az üvegek tartalmukkal együtt vádlottak részére, a magán­vádló által bemutatott 2 drb. eredeti gyártmány pedig annak részére visszaadatni rendeltetnek. Végül a jelen ügyben keletke­zett ítéletek az 1890. évi május 16-án 17,662. sz. a. kelt I. M. ministeri rendelet értelmében a kereskedelemügyi m. kir. minis­ter úrral közlendők. Indokok: Az alsóbirósági ítéletben helyesen előadott tény­állás szerint a vádlottak által B. testvérek cég alatt folytatott kereskedői üzletben 9 darab oly liqueuros palack találtatott, me­lyek mindegyike úgy külső alak, mint felszerelés szerint a magán­vádló cég gyártmányának és különösen az 1884. évi VI. t.-c. értel­mében a magyar korona területén a törvény oltalma alá helyezett, 1876. év óta belajstromozott védjegyének, a btk. 413. §-a, illetve az ezt helyettesítő 1890. évi II. t.-c. határozmányaival tiltott és az utóbb idézett t.-c. 25. §-a szerint minősülő utánzatot képezi. Megállapittatott továbbá, hogy a lefoglalt 9 üveg, azon 12 üveg küldemény maradványa, mely St.-Pöltenből G. J. cég által vádlottak üzletébe 1S87. évi július 20-án kelt számla mellett szál­líttatott s a melyekből idő folytán egy üveg elfogyasztatott, két üveg és pedig ezek egyike már az 1890. évi II. t.-c. életbelépte utáni időben forgalomba tétetett, a többi ellenben az üzletben elárusitás céljából raktáron, illetve a kirakatban tartatott. A védjegybitorlás vétségének eme tárgyi elemei mellett vád­lottakat e vétségben bűnösöknek ítélni kellett, mert jóllehet az utánzatok oly annyira csalékonyak, hogy felületes szemlélő általuk könnyen tévedésbe vitethetik, még sem vehető birói figyelembe vádlottak védekezése, mely szerint ők is tévedésben lévén, nem cselekedtek volna tudatosan, mert eltekintve a szóban forgó áru általános elterjedésétől, minek folytán az nemcsak kereskedői szakkörökben, hanem a nagy közönség körében is oly annyira ismeretes, hogy fel sem tehető, miszerint arról éppen vádlottak ne vettek volna tudomást; azt éppen kizártnak kell venni, hogy ők az áruk átvételénél azok minősége felől meggyőződést ne szereztek, s azoknak utánzott voltát ekkor, vagy pedig a raktáron és a kirakatban létük hosszú ideje alatt fel nem ismerték volna és pedig annyival inkább, mert az utánzatokon az « I m i t é » szó által ezen minőség nyiltan ki­fejezést nyert. A mennyiben pedig vádlottak a 26. alatt csatolt vagyoni bizonyítvány szerint 557 frt 18 kr. évi adót fizetnek, tehát oly kiterjedésű üzlettel birnak, melynek vezetéséhez magasabb értelmiség nélkülözhetetlen: azt sem lehet elfogadni, hogy ők az . 1 ni i t é» szó jelentőségét felfogni képtelenek lennének. Vádlottak által védelmül felhozott mentséget tehát elvetni és őket a vádbeli vétségben bűnösöknek ítélni kellett, a büntetés kiszabásánál súlyosító körülmény hiányában enyhítő ok gyanánt figye­lembe venni kellett büntetlen előéletük mellett azt, hogy az után­zatokat kifejezetten meg nem rendelték, hanem azok a fentne­vezett cég által egyéb árukkal együtt küldettek részükre, továbbá, hogy csak 1—2 üveget hozván forgalomba, figyelembe vehető kárt nem okoztak, stb. Az uj sommás eljárás a gyakorlatban. (A pestvidéki kir. törvényszék felebbviteli tanácsának elvi jelen­tőségű határozatai.)* A szegényjogon perlekedő fél helyett a képviselő ügyvéd által lefizetett dijaknak az irodai átalányból leendő visszafizetése nem követelhető, mert az oly dijak, melyeknek jogossága vagy helyessége ellen a kötelezett fél a törvényszabta határidőn belül jogorvoslattal nem élt, vagy a melyeknek kifizetését birói felhívás nélkül, tehát önkényt teljesített, tévesen lefizetettnek vagy jog­ellenesen beszedettnek nem tekinthetők (E. 3. 1895). * Polgár József pestvidéki kir. tszéki biró úr kitűnő munkatár­sunk szíves igéretét bírjuk, hogy időnként a pestvidéki tszék. mint felebbezési bíróság elvi jelentőségi határozatait fogja rendelkezésünkre bocsátani, miért is köszönetet mondunk neki e helyütt. Kívánatos volna, ha a többi tszékek részéről is t. munkatársaink hasonló közlemények­kel szerencséltetnének. A szerkesztőség.

Next

/
Thumbnails
Contents