A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 21. szám - Nem telekkönyvezett ingatlan árverése - Az elmebetegek jogvédelme

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a <Jog>> 21. számához. Köztörvényi ügyekben. Ingatlan árverés esetén a végrehajtató a birói kiküldöttet előzően köteles értesíteni az árverés elhalasztásáról vagy beállításáról, mit ha elmulaszt, a felmerült költséget viselni kénytelen. * A szoboszlói kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság: Végrehajtó által felvett jegyzőkönyv az iratokkal együtt irattárba teendő. Ezen ügy a végrehajtási törvény 176. §-ának negyedik bekezdése alapján 6 hónapig nyilvántartandó. A felmerült költségek 7 frt 90 krban, végrehajtató irányában megállapittattak; mert a végrehajtó az 1881: LX. t.-cikk 169. §-a szerint, az árverési határnapon köteles a helyszínén megjelenni és igy végrehajtató, ha az árverés foganatosítását nem kívánta, köteles lett volna erről végrehajtót idejében értesíteni, hogy ez a helyszínén meg ne jelenjen, a mit nem teljesítvén, a mulasztás által okozott költséget viselni tartozik. (1895. évi ápr. 7. 1,402. sz.) A debreceni kir. ítélőtábla: Az elsőfokú bíróság végzését indokai alapján helybenhagyja. 11S95 május 14. 2,302. P.) Ha a háztulajdonos a bérlő által tett lakásfelmondást nem fogadja el. a felmondó lakó a lakbéri szabályok értelmében nemcsak jogosítva van, de kötelezve is van 8 nap alatt a felmondás érvényességének kimondását perrel szorgalmazni, különben az általa eszközölt felmondás visszavontnak tekintendő.** A pécsi kir. járásbíróság 1894. évi február hó 21-én 3,743,'p szám alatt P. K. felperesnek Sch. B. és neje ellen 252 frt 12 kr. tőke és jár. iránt indított sommás perében következőleg ítélt: A kir. járásbíróság alpereseket 252 frt 12 kr. tőke, ennek 1893 november 1-től járó 6% kamatai és 29 frt 95 kr. perköltségnek a felperes részére 8 nap és végrehajtás terhe alatti megfizetésére kötelezi. Indokok: Mindkét fél egyező előadása szerint alperesek a felperestől évi 1,000 frt bér mellett bérben birt lakást, ennek 1893 augusztus 14-én a :'. szám alattival postára adott levélben felmondták, de ez a bérlet felmondását a C. alatti tanusága szerint augusztus 21-én kézbesített 3. sz. levélben el nem fogadta, alpereseknek tehát a felmondás érvényességének kimondása iránt 8 nap alatt keresetet kellett volna az illetékes bíróságnál beadni, minthogy pedig ezt alperesek elmulasztották, a Pécs szab. kir. város lakbérleti szabályának 16. §-a értelmében a kereset beadásának elmulasztása a felmondás visszavonásának tekintendő. Ebből kifolyólag a bérleti viszony a felek közt a felmondás folytán nem szűnvén meg, alpereseket — tekintet nélkül azon felperesi és főesküvel bizonyítani kívánt előadásra, hogy a bérlet 1891 május 1-től 3 évre köttetett; — a bértőke, ennek nem kifogásolt kamatai és mint perveszteseket a prts 251. §-a értelmében a perköltségben marasztalni. A pécsi kir. ítélőtábla (1894. évi ápril hó 17-én 1,762/P. szám alatti következő Ítéletet hozott. A kir. Ítélőtábla az elsőbíróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia (1895. évi március hó 27-én 8,355/P. 1894. szám alatti következő végzést hozott: A felebbezés visszautasittatik. Mert: A kereset 500 frtot meg nem haladó és kártérítési követelést nem képező pénzkövetelésre van irányozva, a másodfokú biróság pedig az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az 1881: LIX. t.-c. 47. íj-a értelmében tehát alperesek a másodfokú biróság Ítélete ellen további felebbezéssel nem élhetnek. A szóban forgó kubikgödrök a folyó medréhez nem tartozván, az azokon való halászat gyakorlására a folyammeder tulajdonosa törvényes alapon jogot nem támaszthat. Az ilyen, valamely ármentesitési társulat miveletei folytán alakult vizgödrökre nézve abból, hogy a kisajátítás alkalmával a halászati jog sem fen tartva, sem kikötve nem lett, egyik félnek sem következtethető jogosultsága, mert nem létező vizek halászatáról szerződni sem lehetett. Ezen vizgödrökön való halászat a földterület tulajdonosát illeti meg abban az esetben is, ha az a halászati jog mint kir. kisebb haszonvételhez jogosultsággal nem bir. Nem a jelen perben álló peres felek között keletkezett szerződésből, jelenlegi alperessel szemben valamely jog megszerzése nem származtatható. * Ezen esetet közöljük azért is, hogy köztudomásra hozzuk, milyen gyorsan jár el a debreceni tábla. ** A budapesti lakbérszabályok szerint is. A szerkesztőség. Budapest, 18(-*o május hó 26-án. A szegedi kir. ítélőtábla (1894. a u g. 28. 5,990. s z. aj: az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy ő a körtvélesi Tisza-révhez tartozó területeket a Tisza folyóban való halászati joggal az Aj alatt csatolt szerződés alapján a gr. R. családtól az 1873. évi dec. 7-én megvette, sőt a halászati jogot az óta ő, az előtt pedig jogelőde folyton gyakorolta s ekkép azokon a területeken a halászati jogosultság őt illeti meg. Felperes azonban beismeri, hogy az előbb körülirt körtvélesi birtoka mellett elvonuló azokat a kubikgödör területeket, a melyekhez való halászati jogát ezúttal érvényesíteni kívánja, az alperes társulat 1895. évtől kezdve a per megindításáig kisajátítás utján tulajdonjoggal megszerezte. A halászati jogot az elsőbiróság részéről idézett 1881:LXI. tcikknél későbben alkotott 1888. évi XIX. t.-c. szabályozza tüzetesen. E törvény szerint felperes keresete helyt nem foghat, mert mint fentebb érintetett, azok a kubikgödrök, melyekhez a felperes halászati jogát megállapittatni kívánja, alperes tulajdonai s a halászati joga az utóbb idézett törvény 1. g-ához képest a földtulajdon elválaszthatatlan tartozéka és mert mint azt a szakértők az 1893. évi ápril. 11-én a helyszínén felvett jegyzőkönyvben kifejtették, a szóban forgó kubikgödrök a Tisza folyó medréhez nem tartoznak, s igy az azokon való halászat gyakorlására felperes, mint az A) alatti szerződés szerint a Tisza folyómeder tulajdonosa sem támaszthat törvényes alapon jogot, sőt a felhívott törvény 2. i;-ára tekintettel, árvizek kiöntéseiben halászati jog azokat a birtokosokat illeti, kiknek területét az árvizek borítják; de felperes jogosultságának kimutatására a halászati jognak 20 évi békés birtoklását sem mutatta ki; mert felperes az alperes részéről 4—10. csatolt okmányok valódiságát, melyek szerint alperes a peres területek felett az 1875—1889. években haszonbérbeadás által folytonosan rendelkezett, határozottan kétségbe nem vonta, felperesnek békés birtoklása tekintetében kihallgatott tanukkal sem sikerült a bizonyítás. Ugyanis N. Mihály azt vallotta, hogy az 1873. év előtt emlékezete szerint az 1866. évben s az 1873-ik év után meg nem jelölt 3 éven át ő és társa Sz. Balázs birták a kubikgödröket felperestől haszonbérbe és ott a halászatot más, tehát alperes sem gyakorolta. Ilyen értelemben vallott a nevezett tanú bérlőtársa Sz. Balázs is azzal az eltéréssel azonban, hogy az 1871—1875. évben az alperes társulat maga halásztatott s a halakat a tanú maga vette meg a társulattól. K. János tanú azt vallotta, hogy ő 1880. évtől kezdve volt halászati haszonbérlő és miután a felperesektől birt területekről a halak az alperes társulat gödreibe átmentek, az 1880—1892. években alperes pénztárába 25 forintot fizetett, mivel különben a halászat őrei ott a halászatot nem engedték meg. M. József tanú azt vallotta, hogy az 1877—1878. és 1879. években a halászatot haszonbérelte s a cimen az alperes társulat pénztárába 20—38 forintot fizetett. Végre M. János arról tanúskodott, hogy az 1890. év óta haszonbérli alperesektől a kubikgödröket, az alperes pénztárába e cimen 12 frt 50 krt fizetett évenkint és azt is vallotta, hogy az előtt évek óta a halászatot alperes gyakorolta. Minthogy felperes fentebbi tanúival a békés birtoklást sem bizonyította, az első biróság Ítéletét megváltoztatni, felperest keresetével elutasítani kellett stb. A m. kir. Curia (1895. február 12. 11,432. s z. a.) a másodbiróság ítélete helybenhagyatik indokainál fogva és még azért, mert a keresethez A) alatt csatolt szerződés nem a jelen perben álló felek között keletkezett, ebből tehát alperessel szemben a halászat jogának az alperes kubikgödreire vonatkozó megszerzése nem származtatható. A per tárgyát tevő vizgödrök ármentesitési célra kisajátított területeken s az alperes társulat költségén teljesített miveletek folytán alakult vizgödrök s nem természetes folyók vagy állóvizek. Ezekre nézve abból, hogy a kisajátítás alkalmával felperes a halászat jogát fen nem tartotta, alperes pedig ezt magának ki nem kötötte, egyik félnek sem következtethető jogosultsága, mert nem létezett vizek halászatáról szerződni sem lehetett. E vizgödrökön való halászat a tulajdonost megillette abban az esetben is, ha a halászati jog mint kir. kisebb haszonvételhez jogosultsággal nem birt. Különösen megilleti alperest a saját védmüveivel közvetlen összeköttetésben keletkezett vizgödrökön való halászat joga az 1888: XIX. t.-e. 2. i<-ánál fogva. Felperes pedig ezzel szemben nem is bizonyította azt, hogy a per tárgyát tevő vizgödrökön való halászati jogot bármikor is haszonbérbe adta volna, mert a becsatolt szerződésekben a kubikgödrök érintve nincsenek, ellenben az kétségtelen, hogy alperes ezeken a helyeken a halászatot felperes ellenmondása nélkül gyakorolta.