A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 21. szám - A mezőgazdaságról és mezörendörségröl szóló törvényről és annak kapcsán kiadott rendeletekről

A JOG 163 törvény 93. §-ának az intézkedését, mely szerint: «K ihágást k ö v e t el és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő az, a ki a gazdasági terményeket gyümölcsös kertből, szőlőből, faiskolából vagy mezőről lop, vagy a ki másnak földtől el nem választott termékét jogosulatlanul leszedi, levágja vagy ellopja, a menynyiben a dolog értéke 6U koronát meg nem halad. De ha ezen esetek valamelyikénél azon körülmények forognak fenn, a melyeknél a lopás tekintet nélkül a dolog értékére a B. T. K. 336. ij-a szerint bűntettnek minősíttetik: az eset büntettet képez akkor is, ha a lopott tárgy értéke a 00 koronát meg nem haladja, azon kivétellel, hogyha a gazdasági terménynek az itt felsorolt helyekről való ellopása bemászás által bekerített helyekről vitetik véghez, mely esetek hihágást képeznek, ha a lopott dolgok értéke tiO koronát meg nem halad». A törvény ezen szavai sokat jelentenek s üdvözöljük már azért is, mert ma már husz filléres szilvaperek felett nem ül törvényt a törvényszék; valóban ezzel is nagyot haladtunk, ki ne emlékeznék azokra a perecskékre, a melyek a vidéki törvényszékek tárgyaló termeinek méltóságát mondhatni sértették, a midőn három négy suhanc a szomszéd kertjéből másfél méter magas kerítésen átmászva, csekély értékű gyümölcsöt lopott s ott állt a btkv 336. 3. pontja alapján minősülő lopással vádolva? Hány ilyen pert tárgyaltak vidéki törvényszékeink ? A mezőgazdaságról és a mezőrendőrségről szóló törvény nagyot lendített rajtunk, csak az kár, hogy a hivatkozott oly üdvös 93. ij. nem eléggé világos és hogy törvényeink minden betűjéhez commentárra is van szükségünk; hogy ez csakugyan így van, tapasztaljuk a gyakorlatban, olvassuk a szaklapokban, szükségét látta ennek a kir. Curia, mely útbaigazításunkat már is mellőzhetlennek találta és alkalmas vita tárgyául szolgált ez már a -Magyar Jogászegyletének is, mely a folyó évi március hó 30-án tartott büntetőjogi értekezletén részben oda concludált: hogy a törvényt ugy kell magyarázni a mint szól, hogy a biró nem lehet szigorúbb mint a törvény és hogy a bírónak nem lehet feladata a hézagos törvényt belemagyarázás által javítani, hanem annak megváltoztatását a törvényhozóra kell bíznia. No de lássuk, mi kifogásunk lehet a mezőrendőrségi törvény 93. £-a ellen ? Az a kifogásunk, hogy csupán a btkv 336. §. 3. pontjában említett bemászás mellett elkövetett eddig bűntetté minősített lopást kihágássá enyhíti és szóval sem reflectál azokra az esetekre, a midőn a lopás betöréssel, hamis kulcs alkalmazásával, fegyveresen vagy egy olyan egyén által követtetik el, a ki előzőleg lopás, rablás, zsarolás, sikkasztás vagy orgazdaság miatt már két ízben büntetve volt. A vitás elvi kérdésekkel a kir. Curia büntető szakosztálya is foglalkozott s a folyó évi március hó 29-én tartott teljes ülésében kimondotta: hogy a btkv 338. $-ának súlyos rendelkezése a mezőrendőri törvénybe ütköző lopási kihágásokra alkalmazást nem nyerhet; vagyis más szóval, hogy oly lopás, mely a mezőrendőri törvény értelmében kihágássá minősül, még azon esetben is, ha azt olyan egyén követi el, a ki előzőleg tiz éven belül rablás, zsarolás, lopás, sikkasztás vagy orgazdaság bűntette vagy vétsége miatt már két izben büntetve volt. Ugyanezen alkalommal foglalkozott a kir. Curia a «gyümölcsös kert> kifejezéssel is s megállapodott abban, hogy nemcsak a község kül, de a belterületén lévő bekerített gyümölcsös kertből bemászás által elkövetett 60 korona értéket meg nem haladó gazdasági terményeknek az eltolvajlása is csupán kihágást állapit meg. A kir. Curiának ezen fenti, valamint az elévülés kérdésében történt azon megállapodását, hogy az elévülés a bíróságnál is folyik, hogy abba az 1894. évi XII. törv.-cikk hatályba lépte előtti idő is betudandó, természetesnek találom, mert a mezőrendőri törvénynek a célja az enyhítés. De hiába keresünk a törvényben teljes világosságot a btkv 336. íj- többi pontjaira például a 4. és 7-ik pontra; ugy vélem itt is csak az enyhébb álláspontra kellene helyezkednünk?! Mert igen különösnek tűnnék, ha egy notórius számtalanszor lopás miatt büntetett tolvaj azért, mert egy bekerített gyümölcsös kertből bemászás mellett 29 frt 99 kr. értékű gyümölcsöt lopott, csak kihágás miatt büntettessék, ellenben egy feddetlen előéletű kocsis, a ki szolgálatadója kárára ugyanilyen kertből két lécnek a kitörése vagy például zárt ajtónak egy görbe vasszeggel vagy bicskájával való felnyitása mellett egy pár fillér értékű szilvát vitt el csakis azért, mert a falon átmászni elég ügyességgel nem birt, már lopás bűntette miatt vonassék felelősségre. Megeshetik, hogy amaz ellen a sértett fél panaszt sem emel, holott utóbbinak példás megbüntetését fogja szorgalmazni a tulszigoru gazda. Ebben okvetlenül anomáliát találunk s ha megállanék ennél a pontnál, még sokat jegyezhetnék fel, a hol az egyes passusokat ugyancsak a «több világosságot kérünk* refrainnal zárnom kellene, de egyelőre beérem itt ezzel, annál is inkább, mert a mezőrendőrségi törvénynek és az ennek kapcsán kibocsátott rendeleteknek még egyéb részeivel is szeretnék foglalkozni. Érinti és enyhíti ugyan a mezőrendőrségi törvény a btkvnek 333., illetve 336. §-án kívül a btkv 165., 407., 418., 421., 425., valamint a khgbtkv 126. és 127. §§-ait is, ezeknél azonban a törvény betűje világos. De menjünk csak egynehány szakasszal tovább s nézzük a mezőrendőri törvény 97. §-át, a mely azt mondja: A 93., 94. és 95. §§-.ban felsorolt cselekmények, ha a kár hatvan koronánál nagyobb, a btő törvények alapján b i r á 1 a n d ó k el, ha ellenben a károsult fél panaszára megindítandó ügyekben, a károsult tél kártérítési igényét hatvan koronára szállítja le, a cselekmény felett a mezőrendőri kihágások elbírálására a jelen törvény szerint illetékes hatóság i té l.» Ehez kritika fér; nézetem szerint ugyanis a polgári perben felperesnek ilyen jogot biztosíthatunk, de büntető ügyekben nem találom megengedhetőnek, hogy a bűnös a sértett félnek (károsított) óhajához képest illetékes birájától elvonassék. Ezt nem egyeztethetem össze még a méltányossággal sem és hogy igazam van, a legegyszerűbb példák egyikével illustrálom; tegyük fel például a 20 éves A., a ki még soha büntetve nem volt, bemegy egy boltba s ott vásárlás közben nyitott helyről egy 05 kr. értékű zsebkendőt lop, de alig lép ki a boltból, tettét felfedezik, a boltos rendőrt hivat, a ki a kendőt sértett félnek visszaadja és A.-t a járásbíróságnál feljelenti, a ki hivatalból büntetendő lopás vétsége miatt kell hogy bűnhődjék; ugyanezen a napon B. egy lopás miatt mondjuk már hatszor büntetve volt s életének javarészét a fegyintézetekben töltötte, megrögzött tolvaj — ugyanezen boltosnak zárt s bekerített kertjébe mászik és onnét 55 frt értékű gyümölcsöt idegenít el s ezzel a ténykedésével (btkv 344. §.) a lopás bűntettét viszi véghez. Lássuk már most, hogy a mezőrendőri törvény 97. $-a mi mindent enged meg a megkárosított boltosnak? Először is megengedi, hogy valóságos kárát bemondva a fenforgó lopás bűntette miatt a törvényszéki vizsgálóbírónál emeljen panaszt s ezzel a törvényszék igény-bevételével egy egész aparatussal működni kényszerült végtárgyalást provocáljon; másodszor tetszésére van bizva az 55 frtnyi kárt 49 frt 99 krra leszállítani s terheltnek elitélését a járásbíróságnál szorgalmazni, ha ez nem tetszik a károsnak, akkor még két hatóság között választhat, szerencséltetheti ugyanis a szolgabírói hivatalt s végül összbizalmát a községi bíróban is összpontosíthatja. Tegyük fel már most, hogy a megkárosított boltos igen jószívű ember, a ki éppen meglopatása idején pompás üzletet csinált s ez által A. és B.-nek megbocsát s panaszt sem emel; mi történik ekkor ? A. büntetve lesz, akár tetszik a megkárosított boltosnak, akár nem; s ráadásul legalább egyszer két-három órára üzletét el kell hagynia, hogy a tárgyalásnál jelen legyen, B. pedig büntetlenül szabadul s elmegy egy pár házzal odébb újból szerencsét próbálni; ha ezt a fogházból kikerült A. megtudja, alig hiszem, hogy kedve ne kerekedjék B. példáját követni. A mint tehát egyrészt a mezőrendőri törvények enyhébb intézkedései igen üdvösek, ugy másrészt a magam részéről kevésbbé szerencsésnek találom a minősítést teljesen a káros fél önkényére bízni. De bízvást elmaradhatott volna a mezőrendőri törvény 101. §. második bekezdésének azon intézkedése: hogy a mezőőr szegődségében a befolyó büntetéspénzek bizonyos, de azok 25%,-át meg nem haladható része is biztositható. Véssük egybe ezen szakaszt a mezőrendőri törvénynek 80. §-ával, mely szerint a mezőőrnek mezőrendőrségi kihágási ügyekben saját érzéki észleletek alapján letett esküjére való hivatkozással tett vallomá s-a, a mennyiben a biró által aggályosnak nem találtatik, ellenbizonyiték hiányában teljes bizonyító erővel bír. Ha ezt a két szakaszt egybevetjük, aggályunk támadhat: vájjon nem fogja az a bizonyos °/o a mezőőröket arra is ösztökélni, hogy a büntetéspénzek főösszege minél nagyobb legyen ? Távol áll tőlem a mezőőrök becsületességében már előre is kételkedni, de gyarló emberek ők is és igy a kis fizetés mellett kilátásba helyezett mellékaccidcntia oly csáb, melynek cllentállani mindegyikük képes alig lesz. A mezőrendőri törvény 103. §. az illetékességről rendelkezik s eszerint első fokban kis- és nagyközségekben, ha a kár negyven korona értéket meg nem halad, a járási főszolgabíró s ezen alól nagyközségekben a biró az elöljáróság egy tagjával és a jegyzővel vagy helyettesével, kisközségekben pedig a biró az elöljáróság két tagjával határoz. A ki ismeri felföldünk viszonyait és tudja, hogy például Turóc,- Zölom-, Árva-, Liptó- és Szepes vármegy ében a községi bitók nagyobb része a műveltségnek mily alacsony niveauján áll, hogy ezek nagy része irni és olvasni sem tud, hogy van olyan községünk is, a melyben a főszolgabíró valamire használható községi birót előkeríteni képtelen s hogy az ilyen biró akaratlanul is hányszor él vissza hivatali hatalommal és végül a ki ismeri a 1 jegyzők sokoldalú kötelezettségeit és elfoglaltságát: az bizony — I hacsak viszonyainkat az optimismus szemüvegén nem nézi — az I illetékességnek ilyetén való megosztását nem helyeselheti.