A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 20. szám - A szerződéses elv a magyar közjogban

Tizennegyedik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1895 május 19. Szerkesztőség: V.. Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) ifi AZ ICAZSÍCÜCY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr, RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 1 frt 50 kr. Fél « ... 3 « — « Egész « 6 « — " Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM . A szerződéses elv a magyar közjogban. Irta : dr. Horváth János kir. alügyész, Budapesten. — Adalék a szövetkezeti törvényjavaslat bírálatához. Irta: Kecskeméti Bálint kir. járásbiró. Antalfalván. — A csalásról. Irta: dr. Molnár Mór ügyvéd, Budapesten. -- Törvényjavaslat a bűnvádi perrendtartásról. — Belföld. (A szabadalmi törvényjavaslat a képviselőház igazságügyi bizottságában.) — Nyilt kérdések és feleletek. (Mi az értelme az 18!)3. évi XVIII. t.-c. 222. §. azon kikezdésének : A perújítás és a semmiségi kereset a jelen §. szempontjából uj keresetnek tekintendő. Irta : dr. Schwarcz János ügyvéd, Bakabánya. — A közvetítési díj jogi természete. (Kérdés.) Irta: Kovács István ügyvéd, Kecskeméten.) — Irodalom. (A magyar özvegyi jog. Irta : dr. J ancsó György, kolozsvári egyet. ny. r. jogtanár. — A hatásköri összeütközések bírósága. Irta : dr. K m e t y Károlv, pozsonyi kir. jogtanár. — A jegyzőkönyv az osztrák bűnvádi eljárásban. Irta : S e e f e 1 d Károly cs. k. tszéki fogalmazó. — Szó és irás a szóbeli peres eljárásban. Irta : dr. K o r n f e 1 d Ignácz. bécsi ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLEKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ('Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A szerződéses elv a magyar közjogban * Irta: dr. HORVÁTH JÁNOS, kir. alügyész Budapesten. Örömmel üdvözlünk minden munkát, mely a magyar közjog vagy annak egyes tételeivel foglalkozik, igy örömmel kell üdvözölnünk a most jelölt mű szerzőjét is. a kinek sikerült az oly sokszor emlegetett, de azért eléggé ki nem merített tárgyú pragmatica sanctióról egy bár összeszorított alakban, de mégis hű képet nyújtó művet irni. A megjelent műben sok érdekes, mi fő: chronologice s politikai történelmileg jól fölhozott adat van. Szerencsésnek tartjuk a tárgy csoportosítását is, de nem zárkózhatunk el annak kijelentésétől, hogy egynémely, ép napjaink politikai evolutiójában vitatott tárgyáról — vagy a sanctio pragmatica jogi természetének complettebb kidomboritásánál — szerzőtől behatóbb s mélyebben menő következtetéseket s fejtegetéseket várhattunk volna, mindazonáltal ez a mű becsét és használhatósági fokát nem alterálja. Egyik nagyfontosságú kérdés p. o. mindjárt a közös védelem eszméje, a mely legtöbb közjogi irónk szerint 1723-al kezdődnék, pedig ez téves felfogás ; a közös védelem eszméje történelmi fejlemény, egykorú az I. Ferdinánd trónra jutásával. Az 1723-ki tvcikkek már egy bevégzett s önmagából a viszonyokból keletkezett ténynek adnak kifejezést. Az 1723. I. és II. t.-c. eme nagy horderejű kitételei: «adversus omnem vim externam.) — «adversus quosvis etiam fatales internos motus» — «in omnes eventuales casus» — nincsenek még irodalmunkban kellőleg méltatva. Pedig ezek már 1723-ban fix tételek voltak; a nagy államrendező törvénycikkek azt jövőre leendő miheztartás végett felölelték, s ezeknek adott életet később az 1741 : LXIII. t.-c, a mely már határozottan kimondja, hogy : «a karok és rendek pedig az 1723 : I., II. t.-cikkben alapult jogok védelmére életüket és vérüket egyhangúlag igérék». A történelemből tudjuk, mily körülmények közt jött létre eme t.-c, de tudjuk azt is, hogy az abban foglaltak minden hasonló körülmények közt létrejött t.-cikkben beiktatvák, p. o. 1792: VI., 1796: II., 1802: I., 1805: í, 1807: I., 1808: II. —IV., 1812: I., 1830: VII. stb. A másik kérdés, mit szerzőnk nem méltat eléggé, művének nyolcadik fejezetére vonatkozik, a hol is a pragmatica * A pragmatica Sanctio (közjogi értekezés). Irta: Vigyázó Ferenc. sanctio jogi természetéről több szerző véleményét hozza föl, megemliti, hogy némely auctorok szerződésnek, mások ismét egyszerű törvénynek vitatják a sanctio pragmaticát. Nem emliti azonban a szerző főleg alkotmánytörténelmi evolutió szempontjából amaz oly lényeges tételt, hogy miért és menynyiben tekintik szerződésnek a sanctio pragmaticát, főleg a politikusok és a közjogászok úgyszólván általán. Erre a feleletet rendkívül könnyű lett volna e műbe illeszteni. A szerződéses felfogás régi eredetű. B e k s i c s Gusztáv «Dualismus» cimü műve 1—6. lapjain azt igen alaposan és minden ellenmondással szemben meggyőzőleg kimutatja. A politikai doctrinák hivatott ismerője, Concha Győző egyetemi tanár oda concludál, hogy Angliában : «úgy a régi, mint űjabbkori angol államférfiak, bíróságok, jogtudósok az örökös királyság s a kormányzottak viszonyát a szerződés formájába öntik; ...» stb. A tudós tanár megmagyarázza azután, miként a szerződéses tétel Anglia viszonyaira mily kevéssé alkalmazható, ellenben hazánkra nézve a szerződéses tant fönnállónak vitatja, mondván: ((hazánkban a koronázási hitlevél, a koronázás és eskü : a magyar alkotmánynak a király és nemzet közötti, bizonyos fokig szerződéses viszonyát erősen kifejezik stb. (1. «Újkori alkotmányok)) II. 199—201. 1.) A szerződéses felfogás nálunk lőleg akkor nyert gyakorlati életet, midőn a fejedelmi omnipotentiára irányuló törekvések az alkotmányos intézmények megdöntésére kezdetűket veszik. E küzdelem azonban nem csupán Magyarországot érinti, XI. Lajos és utódai Franciaországban, a Tudorok és Stuartok Angliában teljesen arra törekesznek, a mire a Habsburgok Német-, Spanyol- és Magyarországokban törekednek, t. i. a korlátlan egyeduralom megvalósítására, — ez volt ama kor uralkodó eszméje. Ebből folyt ama római szabály: «princeps legibus solutus est» gyakorlati alkalmazása. Bodin műveiből alaposan megismerhetjük ama kor közjogi directiváit, t. i., hogy a souverain hatalom más hatalomnak alája rendelve nem lehet, a souverain akarat a legfőbb, a végleg döntő állami akarat. A törvény tőle származtatja erejét, ő tehát a törvénytől nem függ, hanem a törvény függ ő tőle. Az 1604. évi országgyűlésen ez elv gyakorlati alkalma zást is nyert, a mennyiben amaz országgyűlés által alkotott huszonegy törvénycikkely közé egy huszonkettedik lőn — és pedig illetéktelen tényezők által — odaillesztve és királyilag szentesítve. Eme törvénycikkely nagyban mozditá elő a bekövetkezett fegyveres alkotmányérti küzdelmet. Amaz ismert küzdelmeket befejező bécsi békének első cikkelye, a most emiitett sérelmes törvcikkelyt hatályon kivül helyezi (tehát egy pactum a törvényt). A bécsi béke csak azután lőn becikkelyezve. De annak pactum conventum jellegét, még a törvénybe iktatás után is mind a mai napig, főleg a protestáns részről vitatják ; különösen érdekesek voltak erre nézve az 1859 —60 ban lefolyt pátens-viták alapeszméi, melyek a pactum szentségét oly élesen s annyi igazsággal érvényre juttatják. Különben az 1604. évi eset adott alkalmat az 1618 : XXVIII. t.-c. megalkotására, a melynek föladata lett volna, hogy illetéktelen tényezők részéről eredő törvénycikk-becsempészések jövőre meggátoltassanak. Mindennek dacára, ha az 1604. évi esetnek hasonmása alkotmányunk történelmében nem is fordul többé elő: mégis az országgyűlésen alkotott törvények nem kellőleg respectáltatnak, mert ama kor államjogi felfogása szerint, a mint a souverain alkotja a törvényt, úgy nem köteles azt tekintetbe venni s ismét hatályon kivül helyezheti. Még ha a souverain a törvények megtartására esküt teszen, az eskü jogilag véve egyszerűen le nem köti őt. Itt kezdődik, Bodin szerint, a törvény és szerződés közti külömbség. A szerződés a sou veraint is kötelezi Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.