A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 19. szám - A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése - A budapesti büntető törvényszék fölállítása

A JOG nem szállított, ezen összegnek felperes részére leendő megfizetésében feltétlenül marasztalni kellett. Alperes azon a cimen, hogy a kötlevélben foglalt 85 frtról felperesnek ily összegű váltót adott, ezen váltó visszaadása iránt, esetleg ezen összegnek a megítélendő összegből leendő leszámítása iránt viszonkeresetet támaszt; felperes tagadja ugyan, hogy alperes által szállított váltó a keresetben említett jogügyletre vonatkozik hogy a kereseti követeléssel ugyanazon jogügyletből származik' de minthogy alperes által ezen körülményre kínált esküt sem eí nem fogadta, sem vissza nem kívánta, bizonyítottnak veendő, ho"y alperes által a rozs vételárában felvett 85 frtról állíttatott ki&a hasonösszegü váltó, mi végből alperesi viszonkeresetnek helyt adni kellett. Minthogy felperes a 85 frt iránti követelését, melyről alperes váltót állított ki, jelen sommás perben érvényesiti, alperes ezen összeg megítélése esetén a váltó visszaadását jogosan követelheti, mi végből felperest ezen váltó kiadására kötelezni kellett és a mennyiben a váltót alperesnek ki nem adná, ezen összeg a megítélt összegből levonásba hozandó volt; a mennyiben ugyanazon összegért váltófedezetet és készpénzbeli fizetést nem követelhet felperes stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1893. nov. 6. 7,365 sz. a.) az első biróság ítéletének az árkülönbözetre vonatkozó része megváltoztattatik és felperes a részére feltétlenül megítélt 100 frton felül az árkülömbözetre irányzott keresetével feltétlenül elutasittatik stb. Indokok: Felperes vevő alperes eladótól a K. T. 453. §-a értelmében a szerződés teljesítése helyett a nemteljesitésből folyó kára fejében a foglaló kétszeresét és az árkülömbözetet vette követelésbe. Minthogy azonban a felperes által adott 100 frt foglaló a biróság részéről vételárnak minősíttetett és felperes ebben megnyugodott; minthogy továbbá felperes a vételár elfogadásával a szerződéstől elállottnak tekintendő, abban az esetben pedig, ha felperes a K. T. 353. i?-ában biztosított azzal a jogával él, hogy a szerződéstől eláll, az idézett szakaszban érintett azzal a jogával, hogy a szerződés nemteljesitése miatt kárt követelhessen, nem élhet. Ez okokból az első biróság ítéletének az árkülömbözetre vonatkozó részét megváltoztatni és felperest az árkülömbözet iránti keresetével feltétlenül elutasítani kellett stb. Á m. kir. Curia. 11894. márc. 14. 42. sz. a.) a kir. ítélőtáblának a keresetileg követelt árkülönbözet iránt rendelkező ítélete megváltoztattatik és e tekintetben az elsőfokú bíróságnak ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A 13,303 1894. sz. tárgyalási jegyzőkönyvhöz fűzött, valódiság, illetőleg tartalom és aláírás tekintetében nem kifogásolt kötlevél értelmében alperest feltétlenül terhelte az a kötelezettség, hogy az általa felperesnek a kötlevélben meghatározott egységi árak mellett eladott 25 mm. rozsot felperesnek 1869. évi aug. 1-én átadja. Ennek a kötelezettségének azonban egyáltalában nem tett eleget, minek következtében az I. bíróságnak e részben már jogerejüvé vált Ítélete értelmében feltétlenül arra köteleztetett, hogy a felperes által neki adott vételárelőleget, 15 frtot, illetőleg 20 mm. rozs tekintetében az egész, előre kifizetett 85 frt vételárat, összesen tehát 100 frtot és kamatát a felperesnek adott 85 frtos fedezeti váltó visszaadása ellenében felperesnek fizesse vissza. Abból, hogy az I-ső fokú bíróságnak ezen ítéleti rendelkezésében felperes is megnyugodott, nem lehet következtetni azt, hogy ezen ténye által a vételügylettől ő maga is elállottnak tekintendő, következőleg a k. t. 353. §-ban meghatározott vagylagos jogok közül, az elállás jogával már élvén, a szerződés nem teljesítése miatt kártérítést nem követelhet; mert azon ítéleti rendelkezés csak az előbbi állapotot állította helyre, a mi nem fosztja meg felperest attól a jogától, hogy az adott vételár visszavétele mellett a szerződést megszegő alperestől a nem teljesítés miatt a teljesítés helyett a kereskedelmi törvény 353. § és 356 § 2. pontja alapján kártérítést követelhessen. Alperes vitatta ugyan, hogy ő nem szegte meg a szerződést, minthogy az eladás egyidejűleg azon feltételhez köttetett, hogy ő csak abban az esetben lesz köteles átadni a rozsot, ha annyi rozsa terem, már pedig nem termett (és ennek ellenkezőjét felperes sem állította). Ezen a B. alatti kötéssel egyidejűleg történtnek állított, felperes által tagadott szóbeli megállapodás azonban a B. alatti okiratnak feltétlen kötelezettségét bizonyító tartalmával szemben figyelembe még akkor sem volna vehető, ha annak valósága bizonyittatnék. Mihez képest az I. fokú biróság által egyébként helyesen kifejtett tény és ügyállás alapján a 46 frt 25 kr árkülönbözet és megfizetésére is feltétlenül kötelezendő lett volna; de minthogy felperes az I. bíróságnak feltételes ítéletében megnyugodott és ez vele szemben jogerőre emelkedett, az I. biróság ítélete hagyatott helyben. Bűnügyekben. A btk. 290. §-ában szabályozott, gondatlanságból okozott emberölés vétségének tárgyául méhmagzat nem tekinthető. A vétkes gondatlanság folytán sértett nőnél 8 napnál hosszabb egészség háboritást okozó, időelőtti szülés állván be : habár a csecsemő a szülés után 36 óra múlva meghalt, vádlott a csecsemő elhalálozása miatt nem, hanem csakis a sértett nőn bekövetkezett súlyos testisértés miatt a btk. 310. §-a alapján büntetendő. A nagyváradi kir. törvényizék. (1893. október 9.7,446. sz. a.) M. Vaszali vádlottat a P. Vaszalinétól 1891. okt. 1-ét követő éjjelen született kereszteletlen finemü gyermek ellenében elkövetett btk. 290. ij-ába ütköző gondatlanságból eredő emberölés vétségében bűnösnek mondja ki és ezért 9 havi fogházra itélli stb. Indokok: Vádlott 1891. okt. 1-én a belényesi uton M. Juon, M. Juonné, H. Mihályné és B. Szávné tanuk vallomása szerint figyelmeztetés dacára sebes hajtással az előtte haladó M. Juon és ezzel párhuzamosan hajtó ismeretlen szekér közé hajtott, minek következtében M. Juon szekere feldűlt, róla a rajta ülők s köztük P. Vaszaliné is a szekérről leborultak. A terhes állapotban levő P. Yaszalinéra leborulás közben 2 szál deszka reá esett s az esés folytán könnyű testi sérülést szenvedett. Sérült a következő éjjelen a 13 sz. a. orvosi látlelet tanúsága szerint a szenvedett rázkódás következtében a gyermeket idő előtt elszülte. A 11. sz. a. orvosvizsgálati jegyzőkönyv szerint a gyermek élve született, rövid ideig a születés után élt is, de idő előtt születvén, életképes nem volt. Halálának oka tehát a koraszülés volt; s minthogy a koraszülés a feldülés okozta rázkódás, ezt pedig vádlott cselekménye okozta, így vádlott eljárása és a gyermek elhalálozása között az okozati összefüggés megvan, tekintettel arra, hogy vádlott a kellő gondosság alkalmazásával beláthatta volna, hogy ha a szekerek közé hajtat, a szekér fel fog borulni, s ennek folytán a szekéren levők élete veszélyeztetve lesz, tekintettel arra. hogy gondatlansága által egy élő méhmagzat halálát okozta; tekintettel arra, hogy a méhmagzat személynek tekintetik, kit jogok, sőt esetleg kötelezettségek is illethetnek, tekintettel arra, hogy áz élő méhmagzat életét a büntető törvénykönyvünk is oltalmazza s megölését büntetéjsel rendeli sújtani; tekintettel arra, hogy a büntetőtörvény ezen intézkedéseinek alapgondolatát az képezi, hogy már a méhmagzat is élő emberi lény, kinek az élethez joga van s az ezen jog ellen irányuló cselekmény, mint ember élete ellen irányuló cselekmény büntetendő s igy már a méhmagzat is embernek tekintendő, ennélfogva vádlottat a btk. 290. §-a alá eső gondatlanság által elkövetett emberölés vétségében bűnösnek kimondani kellett stb. A nagyváradi kir. ítélőtábla (1891. január 24. 4,423. sz. a.) az első biróság ítéletét megváltoztatja, vádlottat az ellene emelt ' vád és következményeinek terhe alól felmenti stb. Mert a vizsgálat adatai szerint valószínűnek mutatkozik ugyan, hogy az időközben elhalt P. Vaszaliné kora szülése tényleg a vádlott gondatlan hajtása folytán bekövetkezett felborulás alkalmával szenvedett rázkódás által idéztetett elő, ez a körülmény azonban sem aN. 11. sz. a levő boncolási jegyzőkönyv sem a N. 13. sz. a. felvett orvosi látlelet tartalmával vádlott elitélésére törvényes alapul elfogadható bizonyossággal megállapítva nincsen. A P. Vaszaliné megvizsgálásáról felvett felületes orvosi látlelet a sértettnek csakis mindkét térdén és a jobbkönyökizület hátsó felületén állapit meg jelentéktelen sérüléseket és azokat, valamint a velük járó rázkodtatást az időelőtti szülés okozójául tekinthetőknek jelzi, miután azonban a látleletet kiállító orvos, a sértett nemzőrészeinek belső vizsgálatát sértett tiltakozása folytán mellőzte, és ennek folytán a véleményben kifejezett feltevés szakszerüleg támogatva nincsen, törvényszerűen bizonyítottnak csakis az fogadható el, hogy vádlott, a terhére különben megállapítottnak tekinthető' gondatlanságával P. Vaszalinak 8 napon belül gyógyuló könnyű sérelmeket okozott, ezért a cselekményért azonban tekintettel a btk. 310. és 1. í;~nak rendelkezésére büntetőjogi felelősségére sem vonható. A magy. kir. Curia. (1895. márc. 1.2,765. sz. a.) minthogy az eljárás adatai szerint vádlott a kocsiján befogva volt lovait, ostorának igénybevételével akkor hajtotta a kérdéses két öl szélességű hidra, az ott párhuzamos irányban haladó két kocsi közé, midőn ezek mellett egy harmadik kocsinak előre való haladására elegendő tér alig állhatott rendelkezésére, minthogy ezek szerint vádlottnak be kellett látnia, hogy a fenforgó körülmények közt a kocsikon ülő egyének testi épségének veszélyeztetése nélkül, egyegyidejüleg a maga kocsijával is azon a hidon ily módon előre ' nem haladhat és midőn ennek dacára, előzetes figyelmeztetése után 1 is az előtte levő két kocsi közé hajtott, büntetésre méltó gondati lanságot követett el; minthogy továbbá az a körülmény is kétség! telennek tekintendő, hogy a vádlott eme vigyázatlansága folytán \ felfordult egyik kocsiról leborult és deszkák közé jutott P. VaszaI liné sértett a 11. és 13. n. sz. a. orvosszakértői látlelet és véle! mények szerint a szenvedett horzsolásokon, mint könnyű testi sértésen felül, leesése közben egész teste erősen megrázkódott és ennek következtében róla még az éjjel időelőtti szülés állott be, miáltal nevezett sértettnő minden körülmények közt 8 napnál hosszabb egészségháboritást és igy súlyos testi sértést szenvedett. Minthogy P. Vaszalinénak ez a súlyos testisértése, az előre bocsátottak szerint egyedül vádlottat mindenesetre büntető jogi felelősség terheli; minthogy másfelöl a btk. 290. i;- embernek gondatlanság által okozott haláláról rendelkezik, ilyennek pedig a méhmagzat nem tekinthető, miként a btk. 285. és 288. §§. intézkedéseivel való szembeállításából kitűnik, és ebből folyólag vádlott cselekménye nem a vádbeli eset után született életképtelen cse; csemőnek, a szülés után 36 óra múlva történt elhalálozása miatt j emelt vád értelmében a btk. 209. §-a, hanem egyedül a P. Vaszalinén bekövetkezett súlyos testisértés miatt a btk. 310. §. alá vonható: Ezeknélfogva a kir. Ítélőtábla ítéletének egészben, az első