A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 19. szám - A sommás ügyviteli szabályok egyes szakaszainak értelmezése - A budapesti büntető törvényszék fölállítása

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a «Jog» li). számához. Köztörvényi ügyekben. A budapesti királyi Ítélőtábla 4. polgári határozata. A fe'folyamodási hatáskör megállapítása abban a kérdésben, hogy az igénykeresetnek a végrehajtás további folyamára felfüggesztő hatálya megszűnte? (az 1893. évi XVIII. t.-c. 214. íj-ához). T. Pálnak, S. Ármin és Ferenc ellen folytatott igényperében a végrehajtató az ügyiratokat a végrehajtás folytatása céljából a kiküldött végrehajtónak kiadatni kérvén : a budapesti V. kerületi kir. járásbíróság 1895 február 6-án 15,424. sz. alatt végzést hozott, melyben tekintettel arra, hogy az igényper tárgyalására egyik fél sem jelent meg s igy az igénykereset halasztó hatályát elvesztette, a végrehajtató kérelmének helyt adott. E végzés ellen az igénylő részéről kellő időben beadott felfolyamodás a királyi ítélőtáblához terjesztetett fel. A budapesti kir. ítélőtábla (1895 április hó 9-én 2,415. sz. alatti hozott határozatával kimondotta, hogy: a jelen ügyben használt felfolyamodás felett a határozathozatal az 1893: XVIII. t.-c. 214. utolsó bekezdése értelmében a kin. törvényszék hatásköréhez tartozik, mert a felfolyamodás az 1893 :XVIII. t.-c. szabályai szerint folytatott peres eljárás során hozott olyan végzés ellen irányul, melyben az mondatott ki, hogy a felfolyamodó által beadott igénykeresetnek a végrehajtás folytatását felfüggesztő hatálya megszűnt s a végrehajtás folytatása iránt csak ennek következményekép tétetik intézkedés; minthogy pedig az a kérdés, hogy az igénykereset bir-e a végrehajtás folytatására halasztó hatálylyal, rendszerint az igénykereset tárgyalására határidőt kitűző végzésben, tehát a peres eljárás keretében nyer megoldást, önként következik, hogy a halasztó hatály megszüntetése iránti rendelkezés is a peres eljárás keretébe tartozik, s ekként a kir. járásbíróságnak e tárgyban hozott végzése elleni felfolyamodás felett a határozathozatal az 1893:XVIll. t.-c. 214. §-ának utolsó bekezdése értelmében a- kir. törvényszék hatásköréhez tartozik. A bndapesti kir. ítélőtábla 5. polgári határozata. Ujabb árverés esetében a két vételár közti különbözet megállapításának kérdéséhez (1881 : LX. t.-c. 186. §.). Özv. B„ Miklósnénak Sz. Mátyásné ellen folytatott végrehajtási ügyében: A szentendrei kir. járásbíróság, mint telekkönyvi hatóság előzetes tárgyalás után 1894 szeptember 1-én 5,220. sz. alatt végzést hozott, mely szerint Verebes József korábbi árverési vevőt arra való tekintettel, hogy a korábbi, 1889. évi szeptember 16. napján megtartott árverésen az ingatlan 607 frton, az ujabbi, 1893. évi május hó 15-én megtartott árverésen pedig 700 frton adatott el, vételár-különbözet megfizetése alól felmentette. E végzés ellen végrehajtatónak s több érdekeltnek kellő időben beadott felfolyamodása következtében a kir. ítélőtábla 1895. évi április 9-én 2,519. sz. alatt a határozattárba felveendő következő határozatot mondotta ki: V. József késedelmes árverési vevő a 20 frt bánatpénzének elvesztésén felül még 16 frt 14 kr. vételárkülönbözet, 10 frt 20 kr. ujabb árverés kérelmezési és 33 frt 42 kr. árverés foganatositási költséget 15 nap alatt, végrehajtás terhe alatt megfizetni köteles, mert V. József alapárverési vevő az 1889. évi szeptember hó 16. napján megtartott árverésen a tótfalusi 738. sz. telekjegyzőkönyvben 793. hrsz. alatt felvéve volt ingatlant az 1889. évi 16,098. számú árverési hirdetmény kapcsán megállapított ama feltétel mellett vette meg, hogy a vételár után az árverés napjától kezdve 6% kamatot fizet, a végett tehát, hogy az 1893. évi 1,626. számú hirdetménynyel 1893. évi május hó 15. napjára kitűzött árverés felfüggesztessék, az általa megígért 607 frt vételárnak a bánatpénzül letett 20 frt levonása után fenmaradó részét, vagyis 587 frtot, ennek 1889. évi szeptember 16-tól 1893 május 15. napjáig járó 670 kamatját, a mi 129 frt 14 krt tesz és az ujabb árverés kérelmezéseért megállapított 10 frt 20 krt tartozott volna az 1881:LX. t.-c. 185. §-ának utolsó bekezdése értelmében megfizetni; minthogy pedig az árverési feltételeket egyáltalán nem teljesítő vevő előnyösebb helyzetbe nem juthat, mint az olyan vevő, a ki a feltételeket, habár késedelmesen is teljesiti, kétségtelen, hogy a z 1881 :LX. t.-c. 181. §-ának második bekezdése értelmében a korábbi vevő által Budapest, 1895 május hó 12-én. megtérítendő különbözet megállapításánál az őt terhelő lejárt kamatok is számításba veendők. Ehhez képest tekintve, hogy korábbi vevő a 607 frt vételárból az árveréskor bánatpénzül letett 20 frton kivül mit sem fizetett, őt az újabb árverés napján 587 frt tőkét és ennek 1889 szeptember hó 16-tól 1893 május 15-éig, vagyis 3 év és 8 hóra járó 129 frt 14 krnyi 6°,',, kamata, összesen tehát 716 frt 14 kr. terhelte; minthogy pedig az ujabb árverésen a fenn körülirt ingatlan csak 700 frton adatott el, a korábbi vevő által megtérítendő különbözet 16 frt 14 krban megállapítandó s ennek és az 1881: LX. t.-c. 185. §-a utolsó bekezdése értelmében általa viselendő 10 frt 20 kr., újabb árverés kérelmezési és 33 frt 42 kr. árverés foganatositási költségnek megfizetésére az idézett t.-cikk 186. §. harmadik bekezdéséhez képest kötelezendő volt. A kolozsvári kir. ítélőtábla 2. számú polgári teljes ülési döntvénye. Az 1868. évi LTV. t.-c. 588. §-a alapján a peressé vált hagyaték biztosításának elrendelésére abban az esetben, ha a kereset a kitűzött határidő alatt beadatott, az örökösödési per bírósága, vagy a hagyatéki ügyben eljárt bíróság bir-e hatáskörrel ? (Az 1,030/92 I., 1,665/941., 4,019'94 í. és 1,040/95 1. számokhoz.) Határozat: Az 1868: LIV. t.-c. 588. §-a alapján a peressé vált hagyaték biztosításának elrendelésére abban az esetben is, ha a kereset a kitűzött határidő alatt beadatott, nem az örökösödési per bírósága, hanem a hagyatéki ügyben eljárt biróság illetékes. Indokok: Az 1868: LIV. t.-c. VII. fejezetében foglalt rendelkezések szerint, mindazon intézkedések megtétele, melyek birói beavatkozás esetében a hagyatéki ügyek folyamatba tételére, lejártatására és a hagyatéki vagyon előleges biztosítására szükségesek, általános megjelöléssel, a «biróság<> ügykörébe utaltattak. Hogy a «biróság» elnevezése alatt a felsorolt teendők tekintetében a hagyatéki biróság értendő, ehhez kétség nem férhet. Az idézett törvény 588. §-ának rendelkezése szerint is a peressé vált hagyaték biztosításáról az általánosságban megnevezett «biróság» gondoskodik. Tekintve, hogy a hagyaték már a hagyatéki tárgyaláson ellentétes örökösödési igények érvényesítése által peressé váltnak tekintendő s nem szenvedhet kétséget, hogy ily esetben a hagyatéki ügyben eljáró biróság a hagyaték biztosítása iránt intézkedni tartozik, tekintve, hogy a biróság e gondoskodásra az 588. {5 szerint mindaddig kötelezve van, mig az örökség átadása jogérvényes ítélettel nem eszközölhető, tekintve, hogy az esetben, ha az 588. § a VII. fejezetben a hagyatéki biróság megjelölésére általánosságban is ismételten használt «bíróság* alatt mást, mint a hagyatéki bíróságot akart volna érteni, ezt külön megjelölte volna, de az 562. § szerint is a 37. §-ban emiitett bíróságra kifejezetten csak mint az örökösödési perben illetékes bíróságra történik hivatkozás, tekintve, hogy az 590. £-ban foglalt az a rendelkezés, hogy a kereset be nem adása esetében az örökség birói átadását az örökösödési per bírósága eszközli, mint kivételes intézkedés, külön kifejezett rendelkezés nélkül nem foglalja magában a hagyaték biztosítására vonatkozó hatáskörnek a hagyatéki bíróságtól való elvonását, tekintve, hogy az 1868: LIV. t.-c. 568. §-ának ama rendelkezéséből, mely szerint a hagyaték előleges biztosításáról a hagyatéki biróság gondoskodik, a különösen figyelmet érdemlő sürgősségi okok tekintetbe vételével okszerűen következik, hogy a hagyatéki vagyon biztosításáról a hagyaték peressé válta esetében is a hagyatéki biróság köteles gondoskodni; mert ez van abban a helyzetben, hogy a szükséges biztosítási intézkedéseket késedelem nélkül megtehesse és mert e mellett az a célszerűségi szempont is szól, hogy a rendszerint a hagyatéki biróság területén levő hagyatéki vagyon biztosítása, kezelése és ezzel összeíiiggő teendők teljesítése a hagyatéki biróság által tetemes költség kíméléssel foganatosítható, tekintve, hogy a kir. Curiának 1884. évi 1,475. számú határozatában is kifejezést nyert az a birói gyakorlat sem hagyható figyelmen kivül, mely szerint «a peressé vált hagyaték biztosítására szolgáló intézkedések megtételére a hagyatéki biróság illetékes