A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 18. szám - A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat

Tizennegyedik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1895 május 5. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok viss/a nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. A JOG (ezelőtt MAGTAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) LIP AZ IGAZSXnOGY EPEKÉINEK KÉPVISELETÉRE Á MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS - Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. •Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 1 frt 50 kr. Fél « _ 3 « — « Egész « 6 « — « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM : A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat. Irta : G i d ófalvy István, kir. közjegyző Szász-Régen. — A sommás eljárás 222. §-ához. Irta : H o z n ek János m. kir. kincstári ügyész Besztercebánya. — Végrehajtás ingatlanokra fizetési meghagyás alapján. Irta: dr. Frankfurter Sándor, miskolci ügyvéd. — A közjegyző utján teljesíthető fizetésekről. Irta: dr. Zöld Sándor, pécsi kir. közjegyző-helvettes. — Belföld. (A szabadalmi tvjavaslat a képviselőház közgazdasági bizottságában). — Ausztria és külföld (Német birodalmi magánjogi codificatió 1894-ben, — Irta: dr. Szokolay István, bpesti ügyvéd). — Sérelem (A pozsonyi kir. tábla törvénymagyarázata. Irta. J u s z t u s). — Irodalom (Közigazgatási határozatok egyetemes gyűjteménye. Kiadja: "Magyar Közigazgatás" szerkesztősége. — A közigazgatási jog alapkérdései. Irta i dr. F a 1c s i k Dezső, egri érseki jogakad. tanár). — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. TÁRCA: Morál insanity. büntető jogszolgáltatás és világnézet. Irta: dr Benedikt Móric egyetemi tanár Bécsben. MELLEKLET : Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a ^Budapesti Közlöny»-böl. (Csődök. — Pályázatok.) A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat. Irta: GIDOFALVY ISTVÁN, kir. közjegyző Szász-Régenben. A szövetkezetekről szóló törvényjavaslat előadói tervezetét, annak indokolását és az abban majdan — ha törvényerőre emelkedik — érvényre jutó közgazdasági és jogi elveket örömmel üdvözlöm. A ma fennálló törvények és törvényerejű rendeletek egyenesen kiszolgáltatják a kisiparos és földműves osztályt a nagytőkés és nagybirtokos avagy gyáros önkénykedéseinek. Dacára annak, hogy már majdnem husz esztendeje, hogy az uzsoráról és káros hitelügyletekről szóló törvény érvényben van, az máris nemcsak nálunk, de országszerte virágzik. 1. Mindennapi eset falun, hogy egy-egy jobbmódu ember tiz forintokat ad megszorult polgártársának kölcsön úgy, hogy a szomszéd város országos vásárai napján — évenként tehát rendszerint négyszer —• 1—1 forint kamatot fizessen, azonfelül a legszorgosabb munkaidőben kamat fejében 4—5, sőt 6 napszámot is tegyen. 2. A nagy pénzintézetek nem ismerhetik egy pár vármegye összes lakosságának hitelképességét. Kiválasztanak tehát falunkint egy pár arra való embert és a saját jól felíogott érdekükben csak azon kisebb (50 —100 frt) falusi váltókat honorálják, melyeket ezek a választottak aláírásukkal elláttak. Ezek nem mind önzetlen emberek! Igen sok eset van arra, hogy ezen aláírásokért több-kevesebb napszámot kötnek ki maguknak és így megtörténik, hogy ha ilyen választott ember minden kockáztatás nélkül 8 —10,000 frt erejéig kezességet vállal, ezen kezességi nyilatkozata viszontszolgáltatásául egész birtokát megdolgozzák kalákába a szegény nyomorult adósok. 3. Ha ma egy földmives embernek 50—100 frtra — mindig csak a legkisebb igényüeket tartva szem előtt van szüksége : be kell utaznia két kezesével a székvárosba, ott a pénzintézet előcsarnokában egy napot eltöltenie, kezeseinek ellátásáról gondoskodnia. Ugyanezt kell megtenni a váltók megújítása napján, valamint kamatlefizetéskor is. Még jó, ha 6 havi lejáratú váltóval dolgozik a pénzintézet, mert ekkor csak kétszer esik meg ez egy évben ; de ha 3 vagy 4 hónapos a lejárat, évenként 3—4-szer kell ezt az áldozatot meg hozni. Mibe kerül ilyen körülmények között a szegény embernek ez a kölcsönvett 100 forint? 4. Az 50 frtnál kisebb váltókölcsönökkel az alapszabályok értelmében a legtöbb pénzintézet egy igen complicált üzletet folytat: Igen sok pénzintézet alapszabályai kimondják, hogy 50 forintnál kisebb váltókat el nem fogadnak; de tényleg elfogadnak úgy, hogy az adós 50 frt váltókölcsönt vesz fel, s ha már neki csak 20 frtra van hitele, 30 forintot azonnal visszatartanak 4—5%-os takarékbetétül és a 89/0-os kamatot meg az igen sokszor túlmagas (váltónként 80 kr. is) kezelési költséget fizeti az egész 50 frtért, úgy hogy ilyen kezeléssel a törvény korlátain belül uzsora-pénzhez jut épen a legszegényebb, a dédelgetésre leginkább rászorult ember. 5. Ezek azok az ügyleti visszaélések, melyeket nyíltan, fölemelt homlokkal űznek egyesek. Hát azok felebarátaik véréből táplálkozó emberi formába bujtatott, lelketlen vérszopók, a kik bezárt ajtók mellett, négyszem között bonyolítják le gyalázatos hitelügyleteiket; a kik nem pénzt, árút adnak pénz helyett, melyet azonnal olcsó árban visszavásárolnak a megszorult adóstól, hogy azután másokat is részesíthessenek hasonló kegyelemben; a kik kamatba nem pénzt, de véresverejtékes munkában akkora értéket követelnek, hogy évenkint a tőkét többszörösen ledolgozza az adós, és ha egyszer karmaik közé kerül egy szerencsétlen, nincs mód, hogy onnan szabaduljon, míg vére, pénze van. Ha egyéb nem, úgy ezen most hirtelen vázolt öt eset indokolja, hogy a szövetkezeti törvény napirendre kerüljön. A fentiekkel a hitelmizeriákat kívántuk megvilágítani. A többi szövetkezetek — névszerint a fogyasztási, raktári, termelési stb. — hasznát és szükségességét nem is akarjuk fejtegetni, mert azok áldásos volta tenyerén fekszik. Nézzünk csak át a nyugati országokba vagy Angliába; azok gazdasági hasznát az életben látjuk ott megtestesülve. Mi itt csak a hitelszövetkezetek működésének sokoldalú áldásos eredményeit kívánjuk pár szóval röviden vázolni: Szükséges, hogy az a legalsóbb néposztály végre átlássa azt, hogy ő is egy társadalmi tényező; tapasztalja azt, hogy nem nyílt prédája a többi társadalmi rendeknek. Mert ha ezt át nem látja, nem lesz hatalma sem a kormánynak, sem a társadalomnak útját vágni annak, hogy az anarchismus és socialismus tévtanai követőkre ne találjanak. Hiszszük, hogy ha csak egy évtizeddel előbb gondolkoztak volna a szövetkezeti törvény meghozatalán, ma az alföldi munkásmozgalmak elmaradtak volna. Nem állana ott ma a mindennapit megszerezni nem képes turbulens elem szemben a jólétben dőzsölök tömegével. A szövetkezetek útján a baj előre vetette volna árnyékát ; ha pedig a bajt észreveszik az elfekélyesedés előtt, meg lehetett volna azt előzni és a nyomor fészkét ki lehetett volna irtani. A nemzetiségi izgatásnak is elveszi élét a szövetkezet ; mert ott a becsületes emberek egy körön belül mind egyesülnek, közös céllal közös jóra működnek ; nem nézi a szövetkezet tagjai között senki azt, hogy ki oláh, ki magyar avagy szász. Szükséges a szövetkezeti törvény meghozása minél előbb azért: hadd érezze, a ki a szövetkezetek valamelyikébe belép tagnak, hogy — legyen valaki szász, román, zsidó, magyar avagy tót — imádja az istent bármely templomban, bármely nyelven, ha egyszer becsületes ember, ha faluja népe ilyennek ítéli, közöttünk vagyonilag is saját erején boldogul. Hadd érezze, hogy ő egy társadalmi tényező, a ki a heti hatosos befizetésekkel e»y önálló pénzintézetet képes fentartani. Hadd érezze és élvezze a függetlenséget és a szabad mozgás örömeit a legkevésbé képzett polgártársunk is; hadd tudja, hogy a kölcsönvett összeggel önmagának, illetve társainak tartozik és ne kelljen minden esedékességi napon vagyona elkobzásától tartania. Hadd érezze és élvezze a művelődés gyönyöreit az is, a ki hétköznapon erős napszámmunkával keresi kenyerét. Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.