A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 17. szám - Bűnügyi döntvénykritika - Az alzálogjogos hitelező kielégitési joga

A JOG Ez természetesen csakis személyes keresettel történhetik, ha a zálogjogát érvényesítő hitelező csak zálogjogot szerzett a követelésre, még akkor is ha az ingó záloggal fedezve van. Másképp áll a dolog, ha a követelésre zálogjogot szerzett hitelező egyúttal nyilvánkönyvi alzálogjogot szerzett. Nem szenved kétséget, hogy a jelzálogos hitelező, ha egyszersmind személyes hitelezője a jelzálog tulajdonosának, adósa elleni igényét akár személyes, akár jelzálogi keresettel érvényesítheti és bizonyára nem lesz bíró, a kinek eszébe jutna ezt a hitelezőt keresetével azért elutasítani, mivel adósát annak megengedésére kérte köteleztetni, hogy a jelzálogból kapjon kielégítést. «Es kann seinem Interessé entspreehen, lediglich die Hypothekarklage anzustrengen* mondja Exner «das östereichische Hypothekenrecht• cimü müvében. A mint a követelésre zálogjogot szerzett hitelező dologbeli jogosítványának kifolyása az, hogy adósának személyes jogát érvényesíthesse, a mennyire ezt saját igénye követeli: úgy nyilvánkönyvi alzálogjogot szerzett hitelező dologbeli jogosítványának kifolyása az, hogy adósának dologbeli jogosítványát érvényesíthesse, a mennyire ezt saját igénye követeli. Ez igen fontos dolog. Vegyük csak azt az esetet, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan tulajdonosa változott. A felhozott törvényes intézkedések mellett a nyilvánkönyvi alzálogjogot nyert hitelező is egyenes uton célt érvén, alárendelt jelentőségűnek lenni látszik az a kérdés, vájjon a nyilvánkönyvi alzálogjogot szerzett hitelező az alzálogjogból kifolyólag közvetlenül érvényesitheti-e actio hypothekáriával a saját igényét adósának az adósa ellen. És mégis fontos ez a dolog is. A kérdésnek tagadölagos eldöntése igen sajátságos tünetet észleltet. Vegyük csak azt az esetet, hogy az a követelés, a melynek biztosítására a zálogjog a nyilvánkönyvbe bejegyeztetett, akkor, a mikor az alzálogjog szereztetett, már ki volt fizetve, a zálogjog azonban az alzálogjog szerzése után törültetett a telekkönyvi nyiltparancs 79. §-a szerint és lássuk, milyen irattionabilis következtetésekre vezet az uralkodó elmélethez való ragaszkodás. Azt mondják, hogy a nyilvánkönyvi alzálogjogot szerzett hitelező ebben az esetben is csak a saját adósa ellen fordulhat és csak a neki zálogba adott követelésből kívánhatja első sorban kielégíttetését, azt állítván, hogy az alzálogjogot szerzett hitelezővel szemben a követelés fennállónak tekintendő, mert a zálogjog önmagában meg nem állhat, hanem csakis a követeléssel együtt, a miért is azon elvnél fogva: < pignoris causa indivisa est* az alzálogjogot szerzett hitelező mindenkor zálogjogot is szerez az ő adósának egész követelésére vagyis a pignus pignoris mindenkor egyúttal pignus nominis is. Csak igy lehetséges az, hogy az osztrák gyakorlati jogászok vitatkoznak a felett, vájjon egy jelzálogilag biztosított volt követelésnek vevője, ha a zálogjog történt fizetés alapján a vételkor már törülve volt, az alzálogjogra való tekintettel tulajdonképpen mit vesz meg, s hogy egyik részük azt vitatja, hogy ez a vevő az egész követelést veszi meg, mások pedig azt állítják, hogy semmit sem vesz. Csak igy volt lehetséges az, hogy a bécsi legfelsőbb törvényszék egy izben kimondotta azt, hogy egy tényleg kifizetett követelésnek árveréseni vevője a bekebelezett volt zálogjog törlése dacára az egész követelést szerzi meg tulajdonul (18^3. január lt-én 14,483. sz. a.), habár egy másik esetben az ilyen követelésre vonatkozó zálogjognak a vevőre való átkebeleztetését megtagadta, mert a zálogjog törlése már bekebeleztetett volt. A mi végrehajtási törvényünk szerint ilyesmi ugyan elő nem fordulna és én az osztrák judicaturának ezen példáit csakis azért hoztam szóba, hogy kimutassam, milyen furcsa okoskodás az elfogadott tantételhez való merev ragaszkodásnak a szüleménye. Az előadott nézet támogatására hivatkozás - történik az osztr. polg. törvénykönyvnek általam idézett szakaszaira. Szem elől tévesztik először is azt, hogy olyan esetben, midőn a jelzálog tulajdonosa saját hitelezőjének követelését már előbb kifizette, mintsem az alzálogjogot nyert hitelező alzálogjoga bekebeleztetett, az utóbbinak jogát nem respektálhatta azért, mert az nem létezett s igy a követelést nemcsak jogosan fizethette ki hitelezőjének, hanem másképpen az irányában való lekötelezéstől nem is szabadulhatott volna. Másodszor helytelennek tartom én azt a következtetést is, hogy az adós abban az esetben, ha tartozását akkor fizeti ki hitelezőjének, mikor egy harmadik személy arra zálogjogot szerzett, azért maradjon lekötelezve a harmadik személynek, mivel az utóbbi javára a követelés még fennállónak volna tekintendő. Az adós nézetem szerint ebben az esetben is azért szavatol a harmadik személynek, mivel ez utóbbi szerzett jogainak sérelmére nem cselekedhetik. Azért nem tartom helyesnek azt az érvelést sem, hogy az adós ilyenkor másodszor tartozik az ő hitelezőjének a követelését megfizetni, hanem meg kell fizetnie a harmadik személynek a követelését, a mennyire ez a szerzett zálog, illetve alzálogjog által fedezve volt. Ezt az értelmezést az osztr. polg. törvénykv. 455. §-a sem zárja ki, a mely igy szól: «Wird der Eigenthümer von der weiteren Verpfandung benachrichtigt, so kann er seine Schuld nur mit Willen dessen, der das Afterpfand hat, dem Gláubiger abführen, oder er muss sie gerichtlich hinterlegen, sonst bleibt das Pfand dem Inhaber des Afterpfandes verhaftet*. Tehát a zálog tárgya marad lekötve az alzálogjogos hitelezőnek. Visszás dolognak tartom azt, hogy egy és ugyanaz a követelés fenn nem állónak és egyúttal fennállónak is tekintessék. Hogy a pignus pignoris nem okvetlenül pignus nominis is, ezt egy példán ki fogom mutatni. A-nak az ingatlanján B javára 1,500 frt erejéig a zálogjog be van kebelezve; C az esedékes 1,200 frtnyi követelésének biztosítására előjegyezteti az alzálogjogot egy olyan kötelező alapján, melyben nincs megadva a bekebelezési engedély. Ezen nyilvánkönyvi alzálogjog szerzése előtt B-nek egy másik hitelezője, a kinek arról tudomása sincsen, hogy az 1,500 frtnyi követelés erejéig a zálogjog be van kebelezve — végrehajtásilag lefoglalja azt az 1,500 frtnyi követelést. A-nak ingatlanja eladatik végrehajtási árverésen fiOO frton és e szerint B-nek 1,500 frtnyi követelésére csak ennyi jut. Ezt az összeget az alzálogjog következtében kapja C. A még 900 frttal tartozik B-nek, mely nem C-nek, hanem D-nek szolgál zálogul. Ezen álláspontnak helyes voltát elvi szempontból az ujabb irók is elismerik, a mennyiben megengedik, hogy a nyilvánkönyvi alzálogjognak és a nyilvánkönyvön kívüli zálogjognak találkozása lehetséges, csakhogy azt mondják, hogy kétség esetében a felek akaratával megegyezőnek kell tekinteni azt az értelmezést, hogy az alzálogjoggal biró hitelezőnek az egész követelés is szolgál zálogul. Ezt tartja Exner is: de előadásán meglátszik, hogy e részben csakis az uralkodó felfogásnak kényszere alatt áll és ennek nem igaz hive, mert idézett munkájának 446. lapján a d) alatti jegyzetben mondja: «Eigentlich sollte das absoliitc Vorrecht des bücherlichen flláubigers nur so weit reichen, als er áüs dem bücherlichen Object seine Befriedigung finden kann >>. És csakis ez az egyedüli helyes megoldás. Az osztr. polg. törvkv. 469. §-a annak idején széles irodalmi vitát provokált és ennek a vitának még ma sincs vége. E kell ismerni, hogy e törvényszakasz mikénti értelmezésésének vitás volta az osztr. polg. törvkv. e tárgyra vonatkozó égyéb szakaszainak helytelen szövegezésében gyökerezik. Ezek szolgáltattak alkalmat a 469. §-ban említett «hypothekának» oly értelmezésére, hogy az követelés nélkül sem nem keletkezhetik, sem fenn nem állhat, sem át nem ruházható, sem meg nem terhelhető. Az osztr. polg. törvk. ugyanis a követelés bekebelezéséről szól. Hogy a törvénykönyvben használt ezen kifejezés helytelen, azt ma már tagadni nem lehet. A jelzálogjogról való fogalmak az osztrák polg. törvk. alkotása óta tisztultak és az elméletnek épp úgy mint a gyakorlatnak feladata, hogy ezen tisztult fogalmakhoz alkalmazkodva, magyarázza és alkalmazza a törvényt. A jelzálogjog tisztult fogalmai közé tartozik a nyilvánkönyvi zálogjog accessorius természetének a fogalma. I)r. Exner Adolf nagynevű jogász említett müvéből idézem ezen fogalom meghatározását, a mely igy szól: «I)ie Pfandforderung ist nicht Existenzbedingung, sondern blos Voraussetzung des Hypothekarreehtes und die praktische Consequenz ist: ihr ursprünglicher Mangel oder nachtráglicher Wegfall macht jenes keineswcgs nichtig, wol aber regelmássig aufechtbar» és idézem müvének 34-ik lapján olvasható szavakat «Die Hypothek nennen wir das Pfandrecht, wo es auf das öffentliche Buch gegründet ist.» Ezzel meg van adva az osztr. polg. törvénykönyv 469. ij-ának helyes magyarázata is, hogy t. i. az igy értelmezett «hypotheka» egyedül azért, mert a követelés megszűnt, meg nem semmisül, hanem megtámadható abban az esetben, ha ezt a megtámadást a nyilvánkönyvi publicitásnak követelménye ki nem zárja, Z 1 i n s z k y a magyar magánjog cimü művében szintén azt mondja: «Ha az adós a zálogjog kitörlésének kérelmezését elmulasztja, a jelzálog bizonyos tekintetben az önállóság jellegét viseli. " Azt hiszem, sikerült annak nemcsak lehetőségét, hanem egyedüli észszerű voltát kimutatnom, hogy a nyilvánkönyvi alzálogjogot szerzett hitelező abban az esetben, midőn a zálogjog a tlkvi rendelet 74. §-a alapján törültetett, adósának jelzálogjoga erejéig közvetlenül az ingatlan tulajdonosa ellen érvényesíthesse igényét jelzálogi keresettel. Egészen indokolatlan volna, az alzálogjogot szerzett nyilvánkönyvi hitelezőt arra kényszeríteni, hogy adósának 1 tényleg már fenn nem álló. személyes követelését akár csak az alzálogjog által biztosított követelést fedező részében végrehajtás utján lefoglalja, ezt azután átruháztassa és igy behajtsa. A telekkvi nyiltparancs 79-ik §-a ezen felfogás mellett szól, midőn rendeli, hogy az alzálogjog sérelme nélkül törültetni rendelt jelzálogi követelés tekintetében további bekebelezések és előjegyzések többé meg nem engedhetők. Látszólag ellene szól a most idézett § azon kitétele, hogy ezen kitörlés az alzálogjog tekintetében ennek kitörléséig nem létezőnek tekintendő, de ennek az intézkedésnek csak az a helyes értelme, hogy egyrészt csorbát ne szenvedhessen az alzálogjog a zálogjog kitörlése által, másrészt pedig az alzálogjognak a terjedelme is meg legyen határozva. I )e ha eddigi érvelésem — a mint gondolom — alapos is, még mindig megfontolandó marad az a kérdés, vájjon a nyilvánkönyvi alzálogjog hatálya nem-e nyilvánul csak az emiitett kivételes esetben oly módon, hogy az alzálogjogos hitelező dologbeli igényét közvetlenül érvényesíthesse a jelzálog tulajdonosa ellen actio hypothekáriával. Akadtam én e nézetnek szószólóira is, a kik azt mondják, hogy addig, mig az alaphitelező követelése kifizetve és a zálogjog kitörölve nincsen, a jelzálog tulajdonosának köze sincsen az alzálogjogos hitelezőhöz; de hogy másképpen áll a dolog akkor, a mikor kielégíttetett az alaphitelező és a zálogjog kitörültetett; ebben az esetben közvetlen viszonyba lép a jelzálog tulajdonosa