A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 15. szám - Az árverési feltételek kérdéséhez

A JOG 119 ügyészei, hogy e jogukkal csak akkor éljenek, midőn az igazságszolgáltatás érdeke feltétlenül megköveteli. A budapesti kir. törvényszék büntető' és polgári osztályainál az ügydarabok kiadmányozása szerfelett lassú. Ebbeli panaszunkat évről-évre megújítottuk, de az orvoslást eddig hiába vártuk. Reméljük azonban, hogy Nagyméltóságod a jó igazságügyi igazgatásra is súlyt fog fektetni s nem fogja engedni, hogy ez az állapot az ország első törvényszékénél továbbra is igy maradjon. Nyilt kérdések és feleletek. Az árverési feltételek kérdéséhez. (Kérdés) N. N. végrehajtatónak ingatlan árverési ügyében a hirdetménybe be lett foglalva, hogy az ingatlanon levő tartás, ellátás, ruházat stb. kikötmény épségben hagyásával történik az eladás, árverés napján a venni akarók előtt az árverési feltételek felolvastatnak, — ezt aláírják — de a bírósági feltételekben egy betű sincs arról, hogy az ingatlanon levő tartás, ellátás, ruházat stb. kikötményt, vagy ennek esetleges értékét is köteles a vevő a vételáron felül viselni. Az ingatlan eladatik, végrehajtató a vételár feloszlatása előtt bejelenti, hogy jelzálogi követelése kifizetve lett, igy a végrehajtást beszünteti, annak kitörlését megengedi, vevő a vételtől minden kárpótlás nélkül elállását jelenti be. A kikötmény tulajdonosa gondnokság alatt, az árverésnél működő végrehajtó pedig testvére lévén, a végrehajtás alatti végzések a gondnokság alatt levőnek kézbesittetvén, — az ügygondnok soha, az árvaszék már csak az árverést elintéző végzésben lett értesítve (vt. 179. §-a) a mikor ez kimondotta, hogy az árverés megsemmisítése iránt a t. ügyész űr minden lehető lépést tegyen meg, ez azokat meg is tette, de azon indokból, hogy az árverés előző részeit kellett volna megtámadni, a miről azonban értesítést nem kapott, lépései sikertelenek maradtak, a vételár pedig a jászberényi kir. járásbíróság által kiosztatott a nélkül, hogy a kikötménytulajdonos ennek kamatait szedhette volna (vt. 193. §). A végrehajtó dacára, hogy az árverési feltételekben a kikötmény lefoglalva nem lett, — a vevő ezeket aláírásával el nem fogadta — mégis az árverési jegyzőkönyv aláírása után a mint azt saját házánál felszerelte, egész más tintával a sorok fölé belészurta, mintha a kikötmény is ben lett volna a feltételekbe, sőt ide ceruzával szintén beillesztette aláirás után! ? Kérdés: Tartozik-e vevő az 1881 :LX. 150. § második bekezdése és a 184. § utolsó bekezdése dacára, a vételár teljes lefizetése után az árverési feltételekben ki nem tett tartás, ellátás, ruházat stb. kikötményt, vagy ennek megfelelő értékét, melyre amaz átváltoztatva nem lett és a vételár kamatai erre nem forditattak, viselni, főleg midőn az árverés még 1888. jun. 20-án, tehát 5—6 év előtt lett foganatosítva ? Terhelheti-e a bíróságot és kivel szemben — a végrehajtó gondnokolttali viszonyát tudva, ennek kirendelése, az árverési végzéseknek gondnokolthoz való kézbesítése, az árverési feltételek hiányos volta és a végett, hogy az érdekelt végrehajtó által illetéktelenül beszurkált árverési jkvet minden megjegyzés nélkül elintézte és a vételárat a kikötmény dacára értékére át nem változtatva, mir niksz, dier niksz, olyan hitelezőnek, kinek zálogjoga váltóbeli biztositékkép csak előjegyezve volt és e váltókat a percsomóhoz leendő csatolás végett be nem követelte, — a pénzt mégis kiadta, valami és milyen felelősség? Volna-e sikerrel lépés tehető a fenforgó körülmények között a vt. 182. § alapján a birói árverési feltételekbe be nem vett kikötmények nyilvánkönyvi törlése iránt ? ifj. Cigán János ügyvéd Jászberényben. Irodalom. Az illetéki jogkedvezmény tárgyában (De beneficio competentiae clericalis). Irta Szűcs János tanár. Temesvárott, Csanádegyházmegyei könyvnyomda, 1895. Ára 50 kr. Ezen egyházjogi tanulmányban szerző nagy és alapos tudományos apparátussal igen behatóan tárgyalja ezen egyházjogi intézményt, megvilágítva annak minden részét. A kik ezen kérdés iránt érdeklődnek, teljes tájékozást fognak róla nyerni és haszonnal fogják szerző ezen szép tanulmányát olvasni. Tanulmány az állam polgárjogi illetékességéről más államokkal s azok politikai, diplomáciai vagy konzuláris képviselőivel szemben. (Études sur la compétence civile á l'egard des États étrangers et leurs Agents politiques diplomatiques ou consulaires). Irta: De Paepe. Kiadta Cristophé Brylant et Cie, Brüssel, 1894. A belga semmitőszék birája, ki a belga polgári perrendtartás reformálására kiküldött bizottságnak is egyik vezető tagja, azt az elvet fejezi ki könyvében, hogy az idegen államokat, illetve annak képviselőit is be kell vonni az állam polgári törvénykezése alá azokra az ügyekre nézve, melyek a jelen exterritorialitás nélkül tényleg az állam polgári törvénykezése alá tartoznának. Szóval De Paepe sikra száll az államoknál souverán fejeiknek és diplomáciai képviselőiknek polgári törvénykezési exemptiója ellen. Ez az exterritorialitás fictióját nem concedálja, se kölcsönös célszerűségi indokokat nem lát fenforogni, melyek alapján az exemptiót megengedhetné. Mert a hires civilistával, Laurenttel együtt éles válaszfalat von az állam magánjogi és politikai személyisége közt. Az államot magánjogilag puszta jogi személynek tekinti s mint ilyent a polgári törvénykezést reá is kiterjeszti. Abban, hogy annak az államnak politikai constellációja is van, nem lát semmi akadályt. Az állami javakat csak az illető állam veheti ki a lefoglalhatás s más polgári eljárás alól a saját törvényei alapján, más állam azonban semmikép sem köteles ezt az exemptiót figyelembe venni. Ennek a tételnek logikai következményeként azt vonja le De Paepe, hogy az egyes államok képviselői azon állam magánjogi és civilis törvénykezése alá tartozzanak, melyben tartózkodnak. Mindenképen ellenzi tehát De Paepe azt az ujabb tendenciát, mely az exterritorialitást és exemptiót a consulokra és consuli hivatalnokokra is ki akarja terjeszteni. De Paepe tanulmányában épugy mint annak idején a belga reformbizottságban radicalis eszközöket ajánl: a belga állam vegye föl törvénykezési rendtartásába az exemptiónak és exterritorialitásnak megszüntetését. Töröljük el a fegyházakat! (Fort mit den Zuchtháusern.) Irta: Rruck F. F., kiadta: K. Koebner, Boroszló 1894. E röpirati hangon megirt munka hat fejezetre oszlik: Az elsőben élesen megtámadja Bruck a jelenleg uralkodó szabadság- és becsületvesztési büntetéseket, melyeket hiábavalóknak és óriási összegeket minden haszon nélkül felemésztőknek tart. A II. fejezetben Bruck a bűntettesek deportatióját ajánlja, mit a munka és tartózkodási kényszerrel kiván összekötni. A III. fejezetben a deportáltak kolóniájára egy adminisztratív szervezetet ajánl, melyben némi autonómiát akar biztosítani a deportáltaknak is, hogy ezáltal a polgári jogok gyakorlására szoktassa őket. A IV. fejezetben kijelölvék a kolóniákra legalkalmasabb helyek. Az V. fejezetben inkább hangzatos és heves, mint találó érvekkel cáfolni iparkodik a deportáció rendszerének ellenzőit, kiváltkép Krohnest. Végül a VI. fejezetben a deportáltak kolóniájának sokat vitatott nőkérdését tárgyalja és merő sentimentalismusnak bélyegzi a deportálást ellenzőknek e tekintetben felmerült aggályait. Bruck könyve tartalmának összegezésében kijelenti, hogy a deportáció rendszerében biztosítva látja a büntetés célját: az elrettentést, a közrend biztosítását és a javítást; ép ezért az államoknak ajánlja, hogy tüstént fogadják el a deportáció rendszerét. Érdekesen, de kissé rabulistikusan okoskodik Bruck az anarchisták büntetéséről. Azt ajánlja, hogy vigyék az anarchistákat egy oly szigetre, melyről nem menekülhetnek. Adjanak nekik munkaeszközöket és hagyják őket magukra, hogy maguk teremtsék meg maguknak a társadalmi rendet. Hisz az igy elrendezett vagyonfelosztás az ideálja a socialistáknak és az anarchistáknak, hadd próbálják meg — mondja Bruck — hogy mennyiben képesek létesitni ideáljukat. Azt hiszi Bruck, hogy ez a próba teljesen kiábránditná az anarchistákat. Útmutató a sommás egyezségi és fizetés meghagyásos eljárásban, valamint a sommás eljárásról szóló törvénynyel a rendes eljáráson tett módositásokban. Irta dr. Madzsar Károly temesvári kir. ítélőtáblai elnöki titkár. Temesvártt a jogászegylet k i a d á s a. A 8° 208 1. ára 2 frt 60 kr. Ez «Utmutató» a reformtörvények és rendeletek intézkedéseit, a források illető helyének megjelölésével, változatos vezérszavak szerint, szótári rendbe csoportosítva, a törvényekben és ügyviteli szabályokban az egy tárgyra vonatkozólag több helyen foglalt tételeket egymás mellé állítja, s ily módon nemcsak azok gyors áttekintését teszi lehetővé, hanem megkönnyíti az eredeti forrásokban való kutatást is, melyeknek közvetlen használata, kiváltképen ha a keresett intézkedés a nagyszámú hivatkozó szakaszok valamelyikébe van elrejtve, olykor nagy fáradsággal és idővesztességgel jár. Vegyesek. A kir. Curiának f. é. ápril hó 19-ik napján (pénteken) d. e. 10 órakor tartandó teljes ülésén pótlólag még a következő vitás kérdés fog megvitatás és eldöntés alá kerülni: «Az 1883: XXV. t.-c. 19. §-ának a kamatoknak elévülésére vonatkozó intézkedése alkalmazható-e a bíróilag már megítélt kamatokra is?» Előadó: dr. Fabiny Ferenc, a kir. Curia birája, s az illető peres ügy száma: 275/v. 1895. Megvádolt járásbiró Strausz Béla perlaki lakos Horváth Csongor János perlaki kir. járásbirót a nagykanizsai kir. törvényszéknél hivatalos hatalommal való visszaélés miatt feljelentette abból az okból, hogy a járásbiró őt a telekkönyvek betekintésétől s azokból való kijegyzések készítésétől eltiltotta. A kir. törvényszék a bevádolt járásbirót a vád alól felmentette azzal az indokolással, hogy Strauszt nem a saját vagy igazolt megbízói telekkönyveinek betekintésétől tiltotta el, hanem az engedélyt a mások telekkönyveinek majd mindennapi fürkészésére nézve vonta meg panaszostól. A pécsi kir. ítélőtábla a törvényszék ítéletét helybenhagyta. Az ügyvédi képviseletről való lemondás. Egy perben az ügyvéd bejelentette a budapesti kir. keresk. és váltótörvényszéknek, hogy ügyfelének további perbeli képviseletéről lemond. A törvényszék a lemondást tudomásul nem vette, mert nevezett ügyvéd azt, hogy ügyfelét az 1874. évi XXXIV. t.-c. 41. §-a értelmében a lemondásról előzetesen értesítette, mivel sem igazolta