A Jog, 1895 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1895 / 13. szám - A közjegyzőség statisztikája Európában - Az árverési vevő jogai meddig terjednek?

A JOG 101 mének mindén tekintetben iniposansan kell a külsőségekben megnyilatkozni* (d. lap.) szórói-szóra elfogadjuk, de hozzá tesszük, hogy ugyanaz áll a többi délvidéki bírósági székhclyekró'l is. E sorok irója a pancsovai törvényszék területén lévén, fölemliti (mert a jelentés, mint fent mondám — rólunk nem szól), hogy itt egyes járásbirósági székhelyek elnökei ellen tehető alapos kifogás, így pékiául a nagy és gazdag népességű antalfalvai járásbíróság épülete annyira megszégyeníti a magyar állameszmét, hogy a fogházó'r malacai meg a bírák egy és ugyanazon bejárattal bírnak a hivatalos helyiség udvarába: ez annál inkább boszszantja a jogkereső közönséget, mert a szomszéd Torontál—Vásárhely magyar népe kés/ bármely percben palotát adni a járásbíróság székhelyéül. Fénypontját képezi a jelentésnek azon önérzetes hang, melylyel eme szavaiban: «bénitólag hat az igazságszolgáltatás menetére még az az elszomorító indolentia, melyet a közigazgatás közegei az igazságszolgáltatás szolgálatában lépten-nyomon tanúsítanak» azt hisszük országos sebet leplez le. Mi, vidéki birák, még a társadalmi életben is sok helyütt hordozzuk és érezzük amaz indolentia uralmát, hát még a megkeresések elintézése körül! A jelentés gyógyszerül az állami közigazgatást emliti föl: igaza van, de mig ennek az ideje bekövetkezik, jól teszik az igazságügyi felügyeleti hatóságok, ha a jogszolgáltatás érdekeit megóvni iparkodnak. Szép részlete a jelentésnek az is, melyben a temesvári kir. ítélőtábla működéséről szól; mi e működés administrativ oldalához tesszük azon óhajtásunkat, hogy koronként a vidéki járásbíróságok ügyvitele a tábla által is megvizsgáltassák. Végül a mi a fizetési meghagyásokról szóló törvényre tett megjegyzést illeti, e részben a nagyon is lesújtó kritikát korainak véljük; annyi bizonyos, hogy a birák gépies munkáját ez a törvény nagyon megsokasította, főleg a miatt, mert a gyenge kezelő személyzet a felelősségei járó bejegyzésekkel meg nem bizható, hanem ettől eltekintve, már is sok hitelező megdicsérte azt a törvényt — a gyorsaságért és olcsóságért, a melylyel pénzéhez juthatott. Azt pedig, — hogy a hitelező melyik adósával szemben vegye igénybe a fizetési meghagyást, ő ítélheti meg legjobban, mert leginkább ismerheti adósának — fizető (a jelentés álláspontjából magyar, vagy nem magyar) természetét. Egy délvidéki biró. Ausztria és külföld. ^ A közjegyzőség statisztikája Európában. Európának úgyszólván minden államában be van hozva a közjegyzői intézmény. Néhány kis állam tesz csak kivételt (Szerbia, Bulgária, Montenegró s tudtunkkal Románia is). A legkisebbeknél (Andora 6,000 lakos, Lichtenstein 0,434 1., San Marino 8,2001.) a népesség száma oly csekély, hogy alig lehet szükség az intézményre. Egyike azonban a miniatűr államoknak, Monaco 13,304 lakosára 1886 óta két közjegyzői állást rendszeresített. Svájcz legtöbb cantonjában szintén nincs közjegyző. A nagyobb államokban következő a közjegyzői létszám s annak a lakossághoz való aránya: AZ ORSZÁG NEVE Közjegyzői létszám Lakosság száma Hány lakosra esik 1 közjegyző Anglia Skóciával ... ... 726 33.181,991 45,705 Ausztria .__ ... ... ... 1,007 23.895,624 23.730 Belgium ... ... 1,050 6.147,041 5,854 Dánia ... ... ... 128 2.172.211:, 16,970 Franciaország ... ... 8,500 38.218.903 4,500 Görögország ... ... ... 394 2.217,000 5,627 Magyarország szorosan 238 15.261,864 64. í 2.") Horvát-Szlavon országok 30 2.201,927 73,397 Németalföld... 844 4.564,565 5,408 Német birodalom _ 3,081 47.287,948 15,348 Különösen Bajorország ... 291 4.860,960 16,532 és Poroszország ... ... 1,632 28.449.381 17,487 Olaszország... ... ... ... 6,423 30.158.408 4,695 Portugallia 170 4.708.178 27,695 Spanyolország ... ... ... 2,355 17.559.308 7,452 A német birodalomra vonatkozólag megjegyzendő, hogy annak 26 állama közül 21-ben van a közjegyzőség behozva. Öt kis hercegségben nincs közjegyzőség. A fenti számok tehát ezek kizárásával értendők. Bajorországnál csak a Rajnán inneni részre tekintettünk. Legtöbb közjegyzője van aránylag a német államok között Mecklenburg-Schwerinnek, hol 578,565 lakosra 100 közjegyző esik és legkevesebb Hamburgnak, hol 621,530 lakosra 14 közjegyző jut. Általában azokban az országokban a legnagyobb a közjegyzők száma, melyekben a francia, illetve olasz közjegyzőség van érvényben. Hogy azonban ebben is nem kizáró] mény hosszú honossága a döntő, azt ják, hol a (bár már módosított) francia törvényen alapul az intézmény. Ezekben az államokban az arányszám magasabb, mint a latin államokban. Jelesen Elszasz-Lotharingiában 9,780, a rajnántúli Bajorországban (Pfalz) 11,562 és rajnai Poroszországban 10,255 lakosra esik egy közjegyző. Európa összes államai között a legnagyobb arányszáma Irlandnak van, hol 30 közjegyzőre egyenkint 156,872 lakos jut. a törvény, hanem az intéz ok a német államok igazolKözvetlen utána Horvát-Szlavonország jön hol az arányszám 73,397, aztán Finnország, hol az arányszám 70,855. A tulajdonképeni Oroszországra és Törökországra nézve, bár mindkettőnek van közjegyzői intézménye, nem léteznek megbízható adatok. Érdekes a közjegyzői állásoknak megváltása, mint azt Németország 1870-ben Elszász- és Lotharingiában eszközölte. E tartományokban t. i., úgy mint egész Franciaországban, a közjegyzői állások rendes vétel tárgyát képezték s miután az annexio idejében működő elszászi és lotharingiai közjegyzők állásaikat ugyancsak vétel utján szerezték volt s igy a továbbadhatás némileg szerzett joguknak volt tekinthető, a német kormány, az adás-vétel abususának egyszer s mindenkorra véget vetendő, az összes, a kérdéses tartományokban szervezett közjegyzői állásokat — akár csak az urbért — megváltotta. E végből a közjegyzői irodáknak utolsó öt évi jövedelmét kinyomozta, azt meghatározott módon tőkésítette s az egyes állásokra ily mód eső váltságtőkét 4°/fl-os tartományi kötvényekben az illető közjegyzőknek müködésök megszűnése alkalmával, tehát lemondásukkor, illetve ha elhaláloztak, örököseiknek kifizette. Ez a megváltás öszzesen 15.176,880 márkába került s egy-egy irodára átlag 100,000 márka jutott. Franciaországban is régen képezi ez a megváltás a kormányok gondját. Az állásoknak adás vevése ebben az országban a mult században keletkezett az által, hogy a kincstár magának a közjegyzői irodák áruba bocsátása által rendes jövedelmi forrást nyitott. Csakhogy ma az állásoknak az. állani általi megváltása oly óriási áldozatba kerülne, melyet az ország nehezen vehet magára. Állítólag Párisban egy-egy irodának ára mai nap egy millió frankra rug (64 iroda van Párisban). Az egész ország circa 8,500 állásának megváltása megközelítené az egy milliárdot. Ez az oka, hogy a francia közjegyzöséget nem sikerült eddig ettől a rákfenétől megszabadítani. Nyilt kérdések és feleletek. '/ Az árverési vevő jogai meddig terjednek ? (Felelet.) A «Jog> f. évi 7. számában fenti cím alatt közölt kérdésre a következőkben válaszolok: A végrehajtási törvény értelmében minden árverést elrendelő végzésben határozottan és szabatosan körül kell irni és pontosan megjelölni az árverés alá bocsátandó ingatlanokat. Az árverés foganatosításával megbízott kiküldött szintén ily módon köteles eljárni az árverés foganatosítása alkalmával. Ily előzetes eljárás után tehát a vevőnek semmi kételyei nem lehetnek arra nézve, hogy mit vett meg az árverésen; mert az árverési jkönyvben szemmel láthatólag ki van tüntetve, hogy melyik tjkvben és melyik helyrajzi szám alatt összeirt birtokrészlet képezte az elárverezés tárgyát. A végrehajtási törvény 180. §-a felhatalmazza az árverési vevőt, hogy a mennyiben az árverés napjától számított 8 nap alatt előterjesztés nem adatik be, a nyert vételi bizonyítvány alapján a megvett iegatlant birtokába veheti, és ha ebben a végrehajtást szenvedő vagy bárki más által is gátoltatnék, a birtokba vételre nézve a községi vagy közigazgatási hatóság segédletét is igénybe veheti. A végrehajtási törvénynek ezen passusa teljesen megoldja a kérdést, és pedig oly értelemben, hogy az árverési vevőnek igenis j<>e;a van az általa árverésen megvett ingatlant vagy annak egyes hiányzó részletét is annak birlálójától vagy birtokosától birtokba venni, és magát ennek birtoklásába esetleg karhatalommal is behelyeztetni, még abban az esetben is, ha a tényleges birtokos birtoklása meghaladta a 8. évet és jogerős sommás bírói határozaton alapul. Ha a végrehajtási törvény az árverési vevőnek azt a jogot nem adná, akkor az árverések igen sok esetben illusoriusak lennének, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a tulajdon és birtokjog nem mindig egy személy kezében van. Azt is tudjuk, hogy a birtokjog a telekkönyvi tulajdonost illeti meg. Ha tehát valaki a tulajdonos ellen vezetett árverésen megvett valamely ingatlant, teljes joggal megkívánhatja, hogy annak birtokjoga is biztosittassék számára, mert birtokjog nélkül magával a tulajdonjoggal mit sem érne, az pedig sem az igazsággal, sem pedig a méltányossággal nem volna összeegyeztethető, hogy tulajdonjogának évek hosszru soráig elhúzódható perrel szerezne érvényt. Abban a kérdésben, hogy bírói kiküldött általi birtokba helyezésnek mennyi idő alatt lehet helye, felsőbíróságaink eltérő nézetben vannak, mert mig a szegedi kir. tábla 3,638/91. számú határozatában az árverési vevő ezen jogát csakis a tulajdonjognak nevére leendő bekebelezéséig engedi meg, addig a kassai kir. ítélő tábla 1/92. számú döntvényében azon elvi jelentőségű határozat'ot hozta, hogy az 1881: LX. t.-c. 180. §-a alapján akkor rendelhető el az eladott ingatlan vevőjének birói kiküldött által való birtokba helyezése, ha azt a vevő a vételi bizonyítvány kézbesítésétől számítandó 1 év alatt kéri. J Én a magam részéről a kassai kir. tábla határozatát e kérdésben helyesebbnek tartom, mert úgy a végrehajtási törvény 180. '§-ában körülirt kiküldött általi birtokba helyezésnek, mint a sommás visszahelyezésnek is, célja a gyors igazságszolgáltatás és a hosszadalmas perlekedés kikerülése; ez a két jogcím tehát rokon fogatom; egymástól csakis abban különbözik, hogy mig a sommás